* www.nemzetihirhalo.hu *************
Miért fújta le Orbán Viktor a szabadságharcot?
2011.11.18. Véleményvezér
A kormányfő korábban szinte korlátlan befolyása mintha hanyatlani kezdett volna. Az IMF-együttműködésről szóló nyilatkozat egy kétségbeesett lépés pozíciójának megerősítésére.
A kormány egyetlen sajtóközleményben kidobta az ablakon az elmúlt 16 hónap gazdaságpolitikáját. Tette mindezt teljesen előkészítetlenül és óriási kapkodások közepette. A Véleményvezérnek úgy tűnik, hogy az elmúlt egy-két napban a miniszterelnök és szűk stábja kicsúszni látta a kezéből a honi gazdasági és politikai helyzet irányítását, ezért szánta el magát erre a (kurucosat már nem mondhatunk) huszáros, de meglehetősen kétségbeesettnek tűnő lépésre.
Ajánlott írásunk: Amikor az IMF beteszi a lábát
Egyértelműen pánik
Múlt csütörtökön a kormányfő még arról beszélt a London School of Economicson tartott előadásában, hogy Magyarország büszke arra, hogy megszabadult az IMF-függéstől, és hogy helyette a piacról finanszírozza a költségvetési hiányt. Hétfőn a miniszterelnök szóvivője megerősítette az m1-en, hogy Magyarország nem kér az IMF-ből. Ugyanezen a napon Matolcsy György még rá is tett erre egy lapáttal, és azt fejtegette a Parlamentben, hogy a gazdaságpolitikát nem az IMF igényeire, hanem azzal szemben hangolják. Még kedden is ugyanez volt a hivatalos vonal, és Giró-Szász András ismételgette a szokásos szöveget.
Csütörtök délután viszont látszólag a semmiből megjelent egy sajtóközlemény, miszerint Magyarország hitelért fordul az IMF-hez - a hitelfelvételt természetesen tagadja a szöveg, de végső soron ez a lényeg. Az ezt követő órákban azonban hamar kiderült, nem csak az újságolvasókat érte váratlanul ez a fejlemény. Ugyanis sem az IMF, sem a Magyar Nemzeti Bank nem hallott korábban a meginduló tárgyalásokról. Sőt, az Index és az [origo] információi szerint számos kormánytag is csak a sajtóból értesült a hírről.
Mindezzel a gazdasági szabadságharc végét, az elmúlt 16 hónap gazdaságpolitikájának teljes kudarcát jelentette be a kormány. Senkinek ne legyen ugyanis kétsége, hogy az IMF-együttműködés feltétele a formabontó megoldások teljes elhagyása, és a Bokros-csomag, valamint a 2006-os konvergenciaprogram és a Bajnai-kormány idején végrehajtott stabilizációs intézkedések visszatérése lesz. A tárgyalások kezdeményezésének nyilvános bejelentésével a kormány gyakorlatilag kiterítette lapjait. Ezek után már nem nagyon szabhat feltételeket a Valutaalapnak, mert a hitelszerződés elmaradása gyakorlatilag felhívás lenne a piacnak, hogy üsse ki a forintot.
Az, hogy egy ilyen horderejű kérdésben ennyire hirtelen, előkészítetlen és alkupozícó-romboló lépésre szánta el magát a kormányfő, jelzi, hogy pánikszerű lépésről van szó.
Nem csupán gazdasági okok
Az ország gazdasági és pénzügyi helyzete az elmúlt négy-öt napban nem változott olyan mértékben, hogy az önmagában indokolhatná a tegnapi lépést. A forint-euró árfolyam 310 forint fölött stabilizálódni látszott - de már ott volt a múlt héten is. Rengeteg szakértő és piaci szereplő fejezte ki aggodalmát a finanszírozási helyzetünkkel kapcsolatban, ám ezek a hangok is hetek óta hallhatóak. Ráadásul, szemben a múlt héttel, az eheti államkötvény-aukció nem bizonyult sikertelennek, hiszen túlkereslet volt az új magyar adósságpapírokra. Igaz, azokat csak nagyon magas, 8,4-8,8% közötti kamattal lehetett eladni, ami kétségtelenül rossz hír volt, de nem fenyegetett azonnali veszélyekkel.
Az egyik lehetséges magyarázat, hogy Magyarország régóta lebegtetett leminősítése, azaz államkötvényeinek bóvli-kategóriába történő sorolása bármelyik nap megtörténhet. Emiatt azt gondolhatta a kormányzat, hogy egy ilyen bejelentéssel elodázhatja a leértékelést, vagy esetleg csökkentheti annak negatív hatásait. Természetesen ez is befolyásolhatta a döntést, de magáról a veszélyről már hetek óta tud a miniszterelnök, és a vonatkozó hitelminősítők múlt héten hivatalossá is tették, hogy felülvizsgálat alatt van a magyar besorolás.
A Véleményvezér szerint kizárt, hogy egyedül csak a fenti, legalább egy hete ismert jelenségek motiválták a nyilvánvalóan maximum egy-két nap alatt meghozott döntést.
2006 óta nem volt ilyen
Az elmúlt hét belpolitikai eseményeiből a figyelmes szemlélő azt a következtetést vonhatta le, hogy a kormányfő korábban szinte korlátlan befolyása mintha hanyatlani kezdett volna. A forint immáron hetek óta tartó mélyrepülése megágyazott az Orbán Viktorral szembeni elégedetlenségnek: a 300 forint fölötti euró ugyanis egyszerre fáj a több mint egymillió devizahitelesnek, a történelmi magasságokba szökő üzemanyagárakat elszenvedő több millió autósnak, és több tízezer olyan vállalkozónak, akik import termékeket használnak.
Az eva kérdése volt az első, ahol ez a feszültség a felszínre tört. Nem tudunk felidézni ezen kormány történetéből példát arra, ami a legnépszerűbb adónem kapcsán történt. A képviselőcsoport egész egyszerűen szembefordult a kormány akaratával, és gyakorlatilag megakadályozta az eva 2012-es megszüntetését. Még magasabbra hágott a feszültség ezen a héten, amikor a közoktatási törvény javaslatával olyan élesen szállt szembe a Lázár János vezette frakció, hogy az egészen meglepő reakciót provokált ki a miniszterelnökből. Az [origo] információi szerint a miniszterelnök saját személye elleni támadásnak minősítette a kritikát, ami a téma politikai súlytalanságát tekintetbe véve egyértelmű túlreagálásnak tűnik.
"Orbán Viktor a hétfői frakcióülés több résztvevőjének egybehangzó elmondása szerint azt mondta, hogy bizalmi kérdésnek tekinti a közoktatási javaslattal szemben felvetett kritikát. Egy minisztérium vagy egy államtitkárság által benyújtott tervezet mögött ugyanis a kormány, végső soron pedig ő áll, vagyis aki egy kormánytervezetet minősít alkalmatlannak, az a teljes testületet, végső soron pedig őt magát tekinti annak - mondta Orbán az ülés résztvevői szerint. Orbán állítólag hozzátette, hogy ezt az együttműködés felmondásának tekinti, és kikéri magának."
Felhúzták Orbánt a Hoffmann Rózsával hadakozó fideszesek (origo)
Közben az elmúlt napokban egy olyan forgatókönyv jelent meg a magyar sajtóban, amilyenre 2006 óta nem volt példa. Komoly közéleti diskurzus indult arról, hogy Orbán Viktor akár hamarosan le is mondhat. Még egy hónappal ezelőtt is nevetségesnek tűnhetett volna ez a felvetés, ám Papandreu és különösen Berlusconi bukásának fényében sem az olvasóknak, sem - azt gyanítjuk - magának a kormányfőnek nem volt többé az. Az ilyen erjedést pedig a miniszterelnök vezetési felfogása szerint lehetőleg azonnal meg kell akadályozni. Ha ezen a szemüvegen keresztül vizsgáljuk a bóvlivá minősítés és az ahhoz kapcsolódó estleges további forintgyengülés, mint újabb katalizátor-események veszélyét, akkor egy lehetséges magyarázatot kaphatunk arra, hogy miért rohant ennyire előre a miniszterelnök.
Olvasd el ezt is: Mikor mondana le Orbán Viktor?
Elkezdődött
Az IMF-hez való visszatérésről szóló tegnapi nyilatkozat egy nyilvánvalóan kétségbeesett lépés, és a kormányfő politikailag nagyon sokat kockáztat vele. Az a gyanúnk, Orbán Viktor erre azért szánta el magát, mert nem látott más utat a kormányfői pozíciójának megerősítésére. Amire, ahogyan azt tegnapelőtt írtuk, csak egy radikális gazdaságpolitikai változás és Matolcsy György menesztése adhat reális esélyt.
Utóbbi még várat magára, de minden bizonnyal nem sokáig.
