Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2012. augusztus 21., kedd

15.320 - Kobold Tamás: Szent István – napi gondolatok 2012

From: Ifj. Szilas László
Sent: Tuesday, August 21, 2012 5:02 AM
To: Kutasi József Antal
Subject: FW: Szent István napja 2012
Importance: High
                                                                                 Szent István – napi gondolatok

Szent István mélyen él a magyar szívekben. A sokszor béklyóba kötött, szárnyaszegett magyar lélek Szent Istvánban fejezi ki élni akarását, függetlenségi törekvését, magyarságát, nemzeti önazonosságát. Vannak hegyek, amiket a nép „tekintőnek" nevez. Nem nagyobbak, sem nem szebbek más hegyeknél, de arról nevezetesek, hogy onnét előre, hátra igen messze el lehet látni, s mintegy panorámában át lehet tekinteni az egész vidéket. Ilyen „tekintő" a mai ünnep is, Szent István király napja. Előre-hátra áttekinthetjük innen egész történelmünket, sőt mélységeibe és magasságaiba is olyan pillantást vethetünk, amilyet sehol másutt.
István király napja méltán a magyarság legnagyobb ünnepe, amikor a Kárpátok bérceitől ölelt annyi vér és veríték áztatta tájon lélekben mindnyájan összebújunk, gondolatban ismét egymásra találunk határainkon innen és túl. Ezen a napon különös erővel éljük meg, hogy összetartozunk – élők és holtak, magyarok és nem magyarok, mind akik eggyé lettek ezzel a néppel, akik vállalták ennek a népnek a sorsát. Több mint ezeregyszáz éve, hogy őseink e földön hazát alkottak, több mint ezer éve, hogy a magyar nemzet belépett a keresztény európai nemzetek közösségébe. És ha visszatekintünk ezen annyi fénnyel és gyásszal, annyi dicsőséggel és szenvedéssel teli századokra és ha előre tekintünk a jövőbe, sok aggodalmas kérdés merül fel  bennünk, a múlt minden biztatásai ellenére is.

Népünk a tizenkilencedik századtól világalakító történeti időket élt és él át. Olyanokat, amelyek egykor mint távoli jelenség, mint történeti folyamat keltette és csigázta föl érdeklődésünket. Háborúk és forradalmak egész sora, pénzügyi válság és gazdasági összeomlás, társadalmi rétegek megsemmisülése újak kialakulása, közjogi kötelékek bomlása és keletkezése, trónok romba dőlte és új államformák keletkezése, embertelen diktatúrák megpróbáltatásai, eszmevilágunkat és azon alapuló politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális berendezkedésünket ostromló új szellemi áramlatok harcos küzdelme, mind a nemzet személyes élményévé mélyültek. Kiütköztek a külszín alatt terjengő társadalmi betegségek, gazdasági bajok és ellentétek, politikai bomlási folyamatok tünetei, s a megelevenedett történelem folyamatának rohanó sodrába kerülve megszűnt biztonságérzetünk, elveszett tájékozódásunk.

Az eszmék és irányzatok, történelemformáló törekvések küzdelmének zavaros, rendezetlen mozgása jelentősen megnehezíti számunkra felismerni a zűrzavarból kivezető utat. Személyes meggyőződésem, hogy a helyes út kijelölésénél alapvetően meghatározó Szent István király alkotása, szellemi-lelki öröksége.
Benne szükséges keresnünk – minden más korszak magyarjaihoz hasonlóan – azt a példaadó és követésre méltó eszményt, akinek nyomában haladva meg kell találnunk az életünk minden területét érintő válságból kivezető utat.

A mai magyar társadalom világnézeti, politikai szószólói Szent István színes egyéniségéből és változatos működéséből a maguk ízlésének és felfogásának megfelelő vonásokat ragadják ki és a legnagyobb szubjektivitással értelmezik a szentistváni gondolatot, az egyetemes magyarság ezer esztendős szellemi örökségét. Ezért szükséges újra és újra hangsúlyozni, ahogy azt a magyar történet legnevesebb gondolkozói is megfogalmazták:

Szent István nem egy erény vagy cselekvés, nem egy eszme vagy törekvés, nem egy eszmény vagy irányzat megtestesítőjeként, hanem az egyetemes magyar gondolatnak és korszerű haladás eszméjének legnagyobb megszemélyesítőjeként került a magyar nemzet tiszteletének középpontjába.

Szent István nem jött előzmények nélkül. Újító és alakító munkásságának előfeltételei adva voltak a X. századi fejlődésben. Politikája szerves folytatása volt az elődökének. A nyugati tájékozódás voltaképpen Árpáddal kezdődik, s már Géza idejében tudatossá és állandó jellegűvé vált. A keresztséget elsőnek Bulcsú és Gyula vették fel Bizáncban, s a latin kereszténység első fejedelmi híve sem István, hanem apja volt. A központi hatalom kiépítésében Árpád és Géza jártak István előtt. És mégis István volt a keresztény nyugati politika és a királyi hatalom igazi megalapítója, mert az ő eszmevilágában már meggyőződéssé, világnézetté érlelődött mindaz, ami elődeinél még csak politikai útkeresés volt. Az ő kereszténysége már nem külső máz, hanem mélyen átélt lelki élmény; európai gondolkodása nem forma, hanem belső lelki szükséglet; nyugati tájékozódása nem politikai célszerűség, hanem nemzetpolitikai hitvallás. A hit és meggyőződés erejével végezte történeti feladatát és rendezte el a magyar nemzet életének sorsdöntő kérdéseit. Az állami élet, a jogforrás teljességét jelentő királyi hatalom és új államrend kialakítása István és utódainak érdeme. A magyar nép megtérítésével, a magyar egyház megszervezésével, a nemzet politikai egyesítésével és a királyság megalapításával, valamint a német-római császárság első támadásának erélyes visszautasításával Szent István véglegesen megoldotta a magyar nemzetpolitika nagy kérdéseit, a Nyugat és kereszténység, a politikai egység és a magyar királyság, a nemzeti önállóság és függetlenség irányában és ezzel megoldotta népünk biztonságos európai elhelyezkedésének és zavartalan belső életének alapvető problémáját is.

A Kárpát-medence ősidők óta vándorló népek és hódító nemzetek harcának volt színtere. Itt vívták meg népeket pusztító és nemzeteket felemelő élet-halálharcukat. A kulturális és politikai egységet és ennek tartós fennmaradását azonban a magyar honfoglalásig egy nemzetnek sem sikerült biztosítania. Az előttünk itt élő népek az ellenük irányuló első komolyabb támadásokra összeomlottak, mert félreismerték a hatalmi viszonyokat, elszigetelték magukat a szomszédos kultúráktól és ellenségként álltak a náluk hatalmasabb nyugati és délkeleti erők útjába. Népünk is erre az útra tért a Lech-mezei vereség után. Azonban Géza és István kiemelték nemzetünket az elszigeteltségnek ebből az állapotából és újra biztosították a Kárpát-medence egész területére kiterjedő uralmukat. Ennek az uralomnak az alapját a honfoglalók vetették meg. Teljes kifejtése Szent László és Kálmán király műve, biztosítása és állandósítása Szent István történeti érdeme. Árpád hazát, István pedig hitet, tudást adott népének, hogy örökölt hazáját megtarthassa.

Szent István műve egészében, bizonyára csupán keret. Évszázadokba telt, míg teljesen sikerült kitölteni, ha ugyan sikerült egyáltalán. Ez a keret azonban sorsdöntő jelentőségű. Akkor történt, hogy a magyar létezést a magyar történet legnagyobb hatású férfija, Szent István az Örökkévalóság és a Gondviselés távlataiba állította. Elhatározása gyökeresen megváltoztatta a magyar szellem állapotát. Ez a szellem Szent István előtt a féllovas-nomádnak nevezett kultúrfázisában leledzett. Világa kötött és fejlődési, kiteljesedési lehetősége csak igen csekély.
István király új formákba igázza az ősi tartalmakat. Ezen új formák jelenléte azt eredményezte, hogy az ősi tartalmak vagy eltűntek, vagy pedig szintézisre léptek az új formák hozta új tartalmakkal.  A féllovas életformát napnyugat életforma váltotta fel, az ősi hit babonáit a római katolikus vallás, amivel a pogány és földhözkötött lovas-sors helyébe a keresztény ember sorsa lépett.

A szentistváni lélek, a szentistváni kultúra, a szentistváni gondolat és a szentistváni politika, egyszóval a szentistváni örökség igazi értelmét, lényegét és tartalmát sok magyar gondolkodó kutatta és kutatja, hogy irányítást és ösztönzést, bizalmat és útmutatást meríthessünk belőle nemzetünk boldogulásáért végzett munkánkban.
Szent István szellemi, politikai örökségét a legtartalmasabban és a legkarakteresebben Hóman Bálint fogalmazza meg (Hóman Bálint:1885 – 1953; egyetemi tanár, történetíró; a Magyar Tudományos Akadémia és a Szent István Akadémia rendes tagja, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke; vallás- és közoktatásügyi miniszter 1932.október – 1938.május, majd 1939.február – 1942.július; 1946-ban a Népbíróság mint háborús bűnöst rabságba veti, mártír-halált hal a kommunisták börtönében; rehabilitálásra vár) :

„Mi a szentistváni lélek? Rövid a válasz: a magyar öntudat, a krisztusi hit és a nyugati szellem szétbonthatatlan szintézise.

Mi a szentistváni kultúra? A magyar hagyományt, a vallást, az európai művelődés elemeit felbonthatatlan egységbe foglaló keresztény magyar művelődés.

Mi a szentistváni gondolat? A magyar nemzet biztonságos elhelyezkedésének és zavartalan belső életének biztosítása Kelet, Délkelet, Nyugat művelődésének és politikai erőinek ütközőpontján.

Mi a szentistváni politika? Ennek a gondolatnak gyakorlati megvalósítása. A magyar határon találkozó keleti és nyugati, északi és déli erők folytonos egyensúlyozása, a keresztény kultúra és európai civilizáció erősítése, más szóval az európai béke és egyensúly szolgálata." Szent István és népe lelki közösségre lépett a Nyugattal, de soha nem lépett politikai-gazdasági közösségre kora „Európai Uniójával" a Német-római Császársággal.  Az együttműködés ezzel a nagy hatalommal szükségszerű volt ugyan történeti hivatásunk betöltése érdekében, azonban a magyar állam politikai, gazdasági önállósága, függetlensége csorbát nem szenvedett. Az egyensúly fenntartása érdekében hasonló hangsúlyt kapott a keleti, délkeleti nagyhatalmakkal való együttműködés is. Szent István és utódai ebben is követésre méltóak. A legutóbbi 80 év hatalomgyakorlói között egy sem akadt eddig, aki Szent István és utódainak méltó követőjének tarthatná magát. Az elmúlt nyolc évtized minden egyes kormánya idegen érdekeket szolgált és szolgál. Szent István tárgyiasult öröksége, a magyar állam darabjaira hullott. Nekünk kései utódoknak kötelességünk új formába önteni és az új formát a szentistváni örökségre alapozva új tartalommal megtölteni.

A szentistváni gondolat a magyarság nemzetpolitikai célkitűzésének és történeti hivatásának első teljes és mindmáig legszabatosabb megfogalmazása. István király történelmünknek nagy alapvetője, megindítója. Jelképes összefogása mindannak, ami magyar, ami keresztény, ami lelki, ami történelmi. Nemzeti életünk állandó útitársa, ihletője. Minden magyar embernek kötelessége megismerni Szent István szellemi örökségét, hogy erőt adjon a nemzet megpróbáltatásainak elviseléséhez és a jövőt munkáló erők teljes kifejtéséhez. A szebb jövő a Magyarok Nagyasszonyának közbenjárására Isten kegyelméből épül.

Miskolc, 2012. augusztus 18.

Kobold Tamás