*** www.nemzetihirhalo.hu *************
Tisztogatás? Új fejezet a bűnözéssel való együttélés történetében.
2012. augusztus 20. hétfő, 14:39 Magyar Sors Online
Pintér Sándor
Új korszak küszöbére értünk! Létrejött hazánkban a tökéletes rendőrállam. Használhatnám a "totális" kifejezést is, de ez idegen szó és a tökéletesség magában foglalja a totalitást is. A szisztéma voltaképp egyszerű, ha a hierarchiát a gravitációs térben megfelelően helyezzük el, annak csúcsa, vagyis a damoklész kard hegye, nem szennyeződik, látszólag... Huszonhárom év kellett hozzá, hogy idáig jussunk. Hogy történt? Mint kortárs tanú próbálok a kérdésre válaszolni.
Az "olajügyekről" sokat írsogáltam korábban. Azt hiszem, nem esem túlzásba, ha azt állítom, az olajbűnözés az állami bűnözés főpróbája volt, és mint az ügyészség Don Quijote-ja valójában nem szélmalmokkal harcoltam.
De vegyük sorba a történteket. Mára a napnál világosabb, mit jelentett a "Rendszerváltás". A szocializmus idején kisajátított, ill. a robotos milliók által mintegy negyven év alatt felhalmozott állami és szövetkezeti vagyont, mint nemzeti (!) vagyont, "nemzetközi magánvagyonná" kellett tenni. Erre a mocskos feladatra a szocialista nómenklatúra volt egyedül alkalmas. Tagjai a kaméleont megszégyenítő gyorsasággal váltak demokratákká és tőkésekké. A tömegeket úgy kellett a létminimumot legalább biztosító "társadalmi tulajdonból" kiforgatni, hogy ne tanúsítsanak ellenállást. Sikerült! Hogy zajlott az "ördögi hadjárat"? Hát' csaknem úgy, ahogy a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiben írva vagyon. Ha a sorsrontó folyamatot egy szóval akarom jellemezni, a "leépítés" a legjellemzőbb kifejezés. Istenem, de sok mindent kellett leépíteni! Lássuk csak!
A jogrendszer leépítése.
Nagyfejszével estek neki a jogrendszernek, különös tekintettel a gazdasági jogszabályokra. Ezt "deregulációnak" nevezték. Megpróbáltam az Interneten rákeresni, mi történt pontosan. Képzeljék, a deregulációnak nincs nyoma, mint egy tökéletes bűnténynek! Nem akartam hinni a szememnek. Igaz, nem vagyok tökéletes keresgélő. Otthon pl. semmit sem találok, mindent a kezembe kell adni. Ez meg is történik. A kísérő szöveget hadd ne idézzem... Ha boltba küldenek, a sört pl. mindig mindenütt megtalálom. A habtejszínhez viszont asszisztenciára van szükségem. Ám az Interneten menő vagyok. De tudják kit - mit találtam? Hát Sajó Andrást [ejtsd: "a Shájó"], akiről aszongya' a Wikipédia "akadémiai tisztségei mellett a rendszerváltás alatt az alkotmány-előkészítő és a 'nemzeti deregulációs bizottság' tagja. De mit tudhatunk meg erről a bizottságról és tetteiről, pl. a Wikipédiából? Semmit! Az égvilágon semmit! Itt bizony jókora luk van a "demokrácia" életrajzán...
Az igazságszolgáltatás "reformja".
Mint tudjuk, az igazságszolgáltatást egy négyesfogat gyakorolja: a parlament, a bíróság [államhatalmi szervek], az ügyészség és a rendőrség [államigazgatási szervek]. A valódi demokrácia alapfeltétele [conditio sine qua nonja] a törvényhozó, az ítélkező és a végrehajtó hatalom ezen ágainak gondos szétválasztása; tekintettel arra is, hogy e szervek viszonyrendszerében éles ellentétek is felmerülhetnek, lévén alkotmányos feladatuk a kiegyensúlyozás, azaz egymás ellenőrzése, korlátozása.
Nos, amikor a szocializmus méhében megfogant - kifejlődött a kapitalizmus, majd megkezdődött a vajúdás, néhány egyáltalán nem szeplőtelen politikai múltú úriember [Solt Pál, Györgyi Kálmán, Boross Péter és Pintér Sándor] látványos véd és dacszövetségbe tömörült, nyíltan fittyet hányva a szétválasztás [szembenállás] alkotmányos parancsának. A jogállamiság elleni hadüzenet ódiumát - azaz mit is mondok - dicsőségét a legfőbb bűnüldöző, a legfőbb ügyész, Dr. Györgyi Kálmán vállalta. 1993 júliusában Pintér Dezső az akkor lepedőnyi Magyar Hírlap szombati extra rovatában exkluzív interjút készített Györgyi Kálmánnal, amelynek keretében a jó úr meghirdette a bűnözéssel való kötelező [kell (!)] együttélés doktrínáját. [Lásd a mottót.] Ebben a történelmi időszakban Solt Pál volt a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Boross Péter a belügyminiszter és Pintér Sándor az országos rendőrfőkapitány... Amikor a [hülye] nyilatkozat miatt Györgyit megtámadtam, Solt elsők között sietett a védelmére, a Népszabadság hasábjain. Kifejtette, hogy nem lehet minden állampolgár mellé rendőrt állítani. Szereltessenek inkább rácsokat az ajtókra - ablakokra. Nos, a rácsos Magyarország ötlete nem valósulhatott meg, mert a polgárok szegények, meg nem ülhetnek naphosszat otthon... †Bándy Katát sem otthon ölték meg. Rossz tanulónak bizonyult, nem tanult meg a bűnözéssel együttélni...
Felhorgadt a "Györgyi Doktrína" védelmében az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet tudományos tanácsa is, Gönczöl Katalin vezényletével, és kimondta Györgyinek [a főnöknek] van igaza.
Hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem megvénült docensének [plusz dékánjának és párttitkárának] magas volt a kriminalisztika és a kriminológia, ezt megértem, de hogy az Intézetnek is, ez nem fér a fejembe.
Ez a doktrína ugyanis teljességgel megfeledkezik a bűnözés egyik legveszélyesebb fajtájáról a rendőr bűnözésről! Ezáltal a kötelező (!) együttélés körébe vonja ezt az "üzletágat" is. Képzelődnék? Nem! A rendőrség mára tényleg szétrohadt és a fertőzést ezek az ágensek vitték be a szervezetbe!
Most pedig egy kis kitérőt kell tennem, hogy az irányt tartani tudjam. 1992. 09.21-23 között főügyészi fejtágító volt a Legfőbb Ügyészség balatonlellei üdülőjében. Mikor az "egyebek" következtek előrukkoltam a rendőrség operatív tevékenységének ügyészi ellenőrzésével kapcsolatos problémámmal. Én ugyan nem voltam egyetemi docens, de akkor már 35 év ügyvédi praxis állt mögöttem [többnyire büntető ügyek] és magamtól (!) rájöttem, hogy a rendőrség ott és akkor fertőződhet, amikor - úgymond - "beépül" a bűnözésbe. Ez már főügyészi munkaköröm átvételekor is foglalkoztatott és lelépő elődömtől †Dr. Kereszti Csabától kérdeztem, tud-e erre vonatkozó jogszabályról, ill. legfőbb ügyészi utasításról. Azt mondta nem tud (?). Nem hagytam annyiban. Dr. Nyíri Sándor volt legfőbb ügyész helyettes a belügyben dolgozott már ekkor. [Azért mentem hozzá, mert a Belügyi Szemlében foglalkozott ezzel a témával.] Tőle és általa sem lettem okosabb. Nos, amikor ezzel előhozakodtam, Gibicsár Gyula - aki gyermek és ifjúságvédelemmel foglalkozott - úgy reagált, hogy "Nyíri úrnak ez a kedvenc rögeszméje." Ez a beköpés aztán modulálta az eszmecsere további menetét... Fábián János, Györgyi helyettese, lemondóan jelentette ki: "azt tesznek velünk, amit akarnak." A Baranya megyei főügyész Tamás András (?) amiatt aggódott, hogyan ellenőrizhető a valóság, ha egy bűnöző arra hivatkozik, hogy operatív megbízást teljesít... Székely György ezredes budapesti katonai főügyész "óva intett" attól, hogy az ügyészség "ilyen piszkos ügyekbe keveredjen". Egyedül a Györgyi féle "tisztogatás" által nem érintett (...) Vajda Alajos állt mellém. [E kitűnő kollega Moszkvában tanult. Ügyészi pályáját is ugyanott kezdte. A "megtisztított" ügyészi szervezetben a különleges nyomozások osztályát vezette...] Nos az Alajos azt mondta, hogy az operatív nyomozati anyag ismerete nélkül egy jelentős bűnügyben nem lehet megalapozottan állást foglalni. Az ügyészség "betekintési jogát" igenis szabályozni kell. Hát persze hogy nem szabályozták.
[Aztán találkoztam, majd összehaverkodtam Jurij Bondarenko vezérőrnaggyal a Kárpátontúli Terület főügyészével. Tőle kérdeztem, ti ellenőrzitek a rendőrség operatív tevékenységét? Válasza valahogy úgy hangzott, mi a jó francot ellenőriznénk, ha épp ezt nem?]
Az ügyészi apparátus gyáva közömbössége később csattant Furman Sándor miskolci ügyész ügyében. Egy szép napon megjelent nálam a nyomozás felügyeleti főosztály egyik ügyésze Györgyi azon üzenetével, hogy Furmant őrizetbe kell venni és indítványozni kell előzetes letartóztatását, hivatali vesztegetés miatt [cigány-szabadítás]. Mondtam oké, hol a papír? Lent van a kocsiban. Hozd fel légyszi. Nos így kézbe vehettem egy vaskos zöld dossziét, amelyről akkor már tudtam, hogy operatív dosszié. Annak semmi nyoma sem volt, hogy a legfőbb ügyészség előzetesen engedélyezte volna, hogy ügyész ellen (!) "oknyomozzanak". Emiatt nem kötekedtem, mert úgy láttam, emberünket jócskán fogja a fösték. Aztán a nyomozó ügyészek igen furcsa dolgokról számoltak be. A "kollega" igazi bűne nem a hivatali vesztegetés, hanem az "üzletrontás" volt. Az ORFK "illetékesei" ekkor átlag egymillióért szabadítottak. Ezzel az ajánlattal megkínálták a cigányt is. A more sokallotta a pénzt és az ügyészt vesztegette meg - feleannyiért. Az ilyesmikre mondta Talleyrand: "több mint bűn - hiba!" Megpróbáltam ebben az irányban is realizálni a dolgot. Fel is vittem Pestre az egyik ügyészt az Ó utcai rendvédelmisekhez, de nem jött össze a dolog. Tonhal alezredes [valahogy így hívták] meg úszta [ezt is].
Az ilyesmik után tulajdonképp nem voltak már illúzióim az ügyészséggel és a legfőbb ügyésszel szemben, de ami ezután következett, arra legvadabb álmaimban sem számítottam. Beleestem az "olajügybe", mint Pilátus a krédóba.
Az első információkat egy országgyűlési képviselőtől, majd a Megyei Rendőrfőkapitányság egyik "operatív" (!) nyomozójától kaptam. Az utóbbi mellém lépett, miközben a Piac utcán slattyogtam, a fülembe suttogott és a kezembe nyomott egy tenyérnyi papírt... Utólag megértettem az óvatosságát: tulajdon főkapitányról volt szó...
Mivel a két információ a lényeget illetően egyezett, belevágtam. Canossajárásom részleteivel nem untatnám az olvasót. Illetve ha unatkozni akar, olvassa el az "Olajdosszié" , ill. "Olaj capricció" c. írásaimat.
A történtek óta mintegy húsz év telt el és különösebb mérgelődés nélkül konstatálom: igaz a tétel, miszerint aki a jelent uralja, uralja a múltat is. Az "olajügyek", mint fogalom, immár "Sándor Papával" indul, jóllehet a Papa 1996-tól kezdett az olajügyekkel foglalkozni.
Ami engem illet:
• 1993-ban [januárban] írtam az első tényfeltáró olajjelentést a legfőbb ügyésznek,-
• 1993-ban fogtam olajvonatot,-
• 1993 évben olajozó rendőrfőkapitányt,-
• 1993-ban kezdeményeztem, ill. késztettem ki parlamenti vizsgálatot a legfőbb ügyész ellen, stb.
A korrupt rendszer persze megvédte az emberét és élve próbált eltemetni engem. Nem akart sikerülni.
A cikk folytatódik, érdemes elolvasni, kattintson IDE!
