Feladó: tibor nyikos
Dátum: 2012. november 3. 8:51
Tárgy: Vers
Címzett: Kutasi József Antal <jozsef@kutasi.eu>
Jöttél virággal
Jöttél virággal, s nem fogtál ’ Te fegyvert,
És jöttél ékes szóval, hogy vigasztalj ’ Te engem.
Jöttél emberként, hogy ember maradjak,
És keresztet karcoltál a bűnös homlokomra!
„Szenteltessék meg a ’ Te neved!”
-
Jöttél e földre a bűnöknek poklára,
És jöttél ’ Te közénk az ’ Úrnak a szavával.
Jöttél min testvér minden ember közé,
És ’ Isteni testedet ők szögekkel verték!
„Szenteltessék meg a ’ Te neved!”
-
Jöttél virággal, aminek illatát még érzem,
És jöttél ékes szóval, ami itt cseng a fülemben.
Jöttél ’ Te nékem, mint ’ Isteni gyermek,
És most itt állok én a kereszted tövében!
„Szenteltessék meg a ’ Te neved!”
Ámen!
Krisztus után. 2012. November havában. 3.-án
Nyikos Tibor
