Forrás: Világ Magyarsága > Nemzeti hetilap
2013. január 17.
Szerző: Rozgics Mária
Egészségvédelem > Győzelem a "hanta" ellen…
2013. január 17. csütörtök, 16:48 | 
Írta: Administrator | 
| 
| 
Hogy a politikusok hazudnak éjjel, nappal, ezt eddig is tudtuk, de hogy most már e hazudozó vírust terjesztik is, ez egy kicsit újdonság. A Martonyi kórházi kezelésekor vált világossá, hogy az ázsiai útjáról hazatérő külügyér egy régi-új vírust is hozott magával, a hantát. Hát, hogy mit intézett, miben sántikáltak a kistigriseknél meg másutt is, ezt bizonyára sosem fogjuk megtudni, de a hanta azért elárulta, hogy egy politikusnak sosem lehet hinni. A baj csak az, hogy ezt a fránya vírust nem lehet karanténba zárni és csak a Parlamentben tenyészteni, az kitör bizony mindenhol és kóros hatásait terjeszti sokfelé. Ezt magam is megtapasztalhattam, amikor az új esztendő első hét végéjén arra ébredtem, hogy forog velem a szoba. Miután végiggondoltam az elmúlt napokat és igyekeztem tisztán gondolkodni, rögzítettem magamban, hogy egy korty alkohol nem sok, annyit sem ittam, de hát a mértéktelenség soha nem volt szokásom, tehát ez az ok elvetve. Megpróbáltam felkelni, de visszahanyatlottam az ágyba, így riasztanom kellett a családot. Elsőként is, amennyire csak tudtam, lenyugtattam magam; nincs pánikhangulat, nincs baj, a fejem tiszta, még ha forog is velem a világ, gondolkodni tudok, tehát szedjem össze magam és próbáljam hárítani a bajt.
Ekkor értesültem a külügyér hantájáról, aki immár egy héttel megelőzött, hiszen december 27-e óta nyomja a Honvéd Kórház egyik különszobájának betegágyát, szóval nyugalom szállt meg, legalább tudom, mi a bajom. Mert az összes leírt ismertető, hidegrázás, izomfájdalom, levertség, hányinger, gyengeség, veseelégtelenség, nehéz légzés, torokfájdalom, szóval minden együtt volt. A lábujjamtól a fejem búbjáig mindenem fájt, a láztól égtem, miközben rázott a hideg és úgy forgott velem az ágy, mintha körhintában ülnék. Na, akkor munkára fel, gyógyulnom kell, határoztam el és némi segítséggel kitámolyogtam a konyhába. Két közepes fej fokhagymát összeaprítva egy kis paradicsomos üvegbe szórtam, majd az üveget teletöltöttem finom hársfamézzel és 24 órás érésnek vetettem alá. Közben 2 liter vizet feltettem forralni, beledobtam 2 darab félbevágott közepes hagymát. Eközben egy zománcos edénybe egy teáskanálnyi zsurlóteát raktam, a vírusok ellen, majd adtam hozzá körömvirág teát, ami nemcsak vértisztító, de a vese rendbehozatalát is segíti, elővettem egy kis orvosi zsályát is, hogy a gyulladást csökkentsem, kiegészítve orbáncfű teával, szintén gyulladáscsökkentőként, aztán, mert az ilyen fránya kór a szívet is megdolgoztatja, egy kanálnyi katángkóró és egy kanálnyi veronika fű is került az edénybe, végül még egy kis nyírfalevél tea, valamint a jobb hangulat érdekében egy kis levendula is. Mire ezeket összeválogattam, elkészült a hagymatea – 10 perc forrás elegendő -, a teát hagymástól ráöntöttem a teafűkeverékre, s újabb 10 percet pihentettem. Utána leszűrtem és miután langyosra elhűlt, szép lassan elkortyolgattam. Volt időm egész nap, hiszen le sem tudtam keveredni az ágyról. Étvágyam egy szál sem, de nem is baj, mert a vírust ki kell koplaltatni. Azt már tudtam, hogy semmi tejes dolog, még sajt sem! - hogy ne hizlaljam újból a hivatlan látogatóimat, állati termékre pedig még gondolnom sem szabadna, mert azok még szaporítják is ezeket az undok hantákat. Az édesség úgy szintén száműzve, viszont Nagyanyómtól tudom, hogy naponta egy alma az orvost távol tartja, nosza kettőt azonnal elrágcsáltam. Igaz, azonnal ki is fordult belőlem, de sebaj, a teát folyamatosan erőltettem. Másnapra talán még rosszabbul lettem, de ekkorra már beérett a fokhagymám, így elkezdtem napi háromszori kávéskanálnyi beszedését. Folytatva az előző nap készült gyógyteakeverék újabb adagjával. Most már néhány szem sós vízben főtt krumpli a gyomromban maradt, a fejfájás, szédülés, rosszullét azonban erősödött. De tudtam, hogy a vírus az első héten tombolja ki magát, hát hagytam, hadd járjon vitustáncot én felkészültem a gyógyulásomra. Feküdtem, izzadtam, a lábam felpolcoltam, hogy a vizenyősség enyhüljön és igyekeztem minél többet aludni. Negyedik nap már enyhült a rosszullét, a kúrát folytattam, s már egy tíz percre kióvatoskodtam a friss – már amennyire frissnek lehet ezt a kutyaürülékes, mocskos, poros, szemetes IX. kerületet nevezni – levegőre. Ötödik nap délután átmentem a szomszéd fodrászhoz, mert arra még gyenge voltam, hogy magam tegyem rendbe a hajam. Igaz, még a hajszálaim is fájtak, de hősiesen bírtam a tortúrát. (A fodrásznál ott az előre odakészített mosószappanom és ecetem, tehát a jó fertőtlenítést itt is elvégezték.) Este egy két órahosszas előadás következett, majd miután már szinte beszakadt a hátam, gyorsan visszabújtam az ágyba. Másnap megszenvedtem a korai fickándozást, szinte a hanta kezdetére estem vissza, de csak szinte. A folyadékbevitelt növeltem és különböző zöldségekkel erősítettem: néhány falat savanyúkáposzta, céklasaláta és leve, nyers karalábé és zeller következett, hogy enyhítse a fokhagyma bűzt, amelytől úgy éreztem magam, mint egy Gyulai kolbász, bár a családom szerint még elviselhető szinten voltam. Hét végére már egy fél tányér rántott leves is lecsúszott a sós vízben főtt petrezselymes burgonyapüré mellett. Szigorúan natúr, hiszen semmi tejtermék! Aztán a hidegrázás kezdett elmaradni, a gyengeség is enyhült, már a hajam sem fájt.
Közben, hogy a veseelégtelenségem állapotáról helyzetjelentést kaphassak, bejelentkeztem ultrahangvizsgálatra, ahol valamikor április elejére biztosítottak helyet. Némi utánjárással egy kieső beteg helyére beprotezsálva végül is január 25-re bekerülhetek. Remélem, akkorra tiszta negatív leletet fogok kapni, a jelek legalábbis ezt mutatják. Na de sebaj. Nekem nincs 30 ezer forintom arra, hogy soron kívül készíttessek felvételt, egyébként sem vagyok még rendben, tehát van két hetem. Ha a Martonyit tíz napig ápolták a kórházban és úgy engedték el, hogy még legalább egy hónap lábadozásra van szüksége, akkor ne türelmetlenkedjek én a betegségem 10. napján. Ma már egy kis kalandra is rászántam magam. Összeszedtem a kamra minden zöldségéből, s először is két hatalmas fej vöröshagymát jól megdinszteltem, majd hozzáadtam a nagyon apróra vágott sárgarépát, zöldséget, egy kisebb fej zellert, karalábét és két kisebb krumplit. Ezeket is jól megdinszteltem, majd egy evőkanálnyi lisztet és ugyanennyi finom magyar pirospaprikát hintettem rá. Jól összekevertem, vízzel felöntöttem, majd amikor felforrt, raktam bele egy mokkáskanálnyi fehér őrölt borsot, néhány szem egész borsot, egy csipetnyi őrölt köményt, néhány szem babérlevelet, egy evőkanálnyi majorannát, sót, majd egy félbe vágott kis fej kelkáposzta, néhány gerezd fokhagyma került még bele. A hűtőbe benézve még találtam egy maréknyi savanyú káposztát. Nosza, azt is belehajítottam, a savanyúságos vödör alján ott árválkodott négy szelet cékla. Zsupsz bele! Ez ám a magyar csodagyógyszer. Tizenegy napi koplalás, étvágytalanság után két tányérral megettem. Többet csak azért nem mertem egyszerre, mert féltem, hogy túlzottan megterhelné a gyomrom. Majd estére.
Minden esetre az már most biztos, hogy leelőzöm a Martonyit. Én már a január 25-ei laborleleteimben csupa jó dolgot fogok fellelni. Az esetnek viszont az a tanulsága, hogy igenis van remény a hanta legyőzésére. Elsőként is, kapcsolják ki a hazudozó tévét, rádiót, újságot csak addig vegyenek a kezükbe, amíg a sportrovatot vagy a természetfilmekről szóló tájékoztatót fellapozzák. De mert ez a politikusféle hanta a küszöbön át is bekúszik, nem árt, ha kellőképpen fogadjuk őket. Ha már egyébbel nem tudnak szolgálni, legalább ne felkészületlenül álljunk velük szemben. Szóval, a fokhagymás mézet mindenki el tudja készíteni odahaza, bármilyen fajta méz jó, de lehetőleg megbízható helyről vásároljanak. Nem romlik, gyakorlatilag hosszú hónapokig eláll. 24 órás érlelés után napi egy mokkáskanálnyit már 3 éves kórtól a kisgyermekeknek is lehet adni, a szaga egy kicsit erős, de az íze éppen a méz miatt kellemes. Ha legalább egy hétig az egész család napi egy kanálnyit elrágcsál, talán megfelelő védelmet kaphat. Na persze, emellé még a napi legalább egy szem alma is fontos volna, hetente néhány falat nyers savanyú-káposztával együtt. Ha főtt az sem baj, de nyersen hatásos. Aki szereti, minél több céklát egyen, s néha egy-egy csésze hagymatea – csak úgy, gyógyfüvektől mentesen – akár mézzel, citrommal ízesítve is igen hasznos. Remélhetőleg minél kevesebben szenvedik át ezt a hantát. De ha elkapják, akkor sem kell megijedni, hiszen maguk az orvosok is elismerik, hogy vírus ellen fölösleges, sőt egyenesen káros az antibiotikum, nincs más teendő, csak melegben maradni, sok-sok folyadékot inni és pihenni. Persze arra ügyelni kell, hogy hanyatt a lehető legkevesebbet feküdjenek, mert ilyenkor még könnyebb mellhártyagyulladást kapni. A lábakat is ajánlatos naponta többször felpolcolni, s ha elhessegetik a betegségtudatot, akkor a martonyii gyógyulási idő felezhető, sőt gyógyszerek nélkül sokkal egészségesebben kerülnek ki e politikusok által ránk szabadított kórságból. Csak vegyék komolyan a leírtakat. Egészségükre.
R.M.
KUTASI JÓZSEF ANTAL: Ez a fajta hasonló betegség történt velem is!
Egyelőre hosszabb ideig kórházban vagyok!
Budai Irgalmasrendi Korház
Belgyógyászat, II. emelet, 6. korterem, 243. szoba
1023 Budapest, Frankel Leó út 54
Belgyógyászat, II. emelet, 6. korterem, 243. szoba
1023 Budapest, Frankel Leó út 54
Voltam: 2013. január 4. - 2013. január 21.
Akiknek idáig jót tettem, sajnos elhanyagoltak.
Minden másnap meglátogattak: Bakk István és Bakk Erzsébet. Hálás köszönet! A többiek meg szégyelljék magukat, hogy nem gondoltak arra, aki annyi jót tesz a magyar testvéreinek!
BEJEGYEZTE: JOZSEF@KUTASI.EU - IDŐPONT: 13:19
