A MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG
FELHÍVÁSA
A HOPPON HAGYOTT – EGYKORI - MSZMP TAGOKHOZ
PÉNZ ÁLL A HÁZHOZ!!!
MÉLYEN TISZTELT ÉRINTETTEK!
Tanúi lehettek annak, hogy szép számú elődpártjaik első vagy főtitkárai, illetve elnökei, a jól bevált lenini gyakorlatnak megfelelően - évtizedek óta –, ügyesen és fondorlatos módon változgatták “PÁRTJUK” nevét, mosogatván beszennyezett kezeiket a kalákában elkövetett (enyhe kifejezéseket használva) törvénytelenségek, túlkapások, hazugságok, be nem váltott ígéretek, mészárlások, kivégzések, kínzások, bebörtönzések, kisemmizések, stb., stb. miatt.
Miután az MSZMP is alaposan (nyakig) érintve volt a felsorolt “csintalanságok” többségében, ezért a rendszerváltozást követően, gyorsan “kikapták” PÁRTJUK betűnevéből (a “jut is, marad is” népi mondóka figyelembe vételével) a második “M”-betűt, majd a nevében és tagságában is fogyókúrán átesett párt a keresztelőn kapott MSZP betűnévvel és “váltott” vezetők (Horn Gyula, Kovács László, Hiller István, Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó, végül Mesterházy Attila) “Isten tudja” hányadszor szajkózott délibábos (fata morgana) ígéreteivel, hazugságaival, valamint bombasztikus terveivel igyekszik a “padlófogás” után a “kiszámolást” elkerülni, egyben a hatalom csúcsára jutni, bízva a feledékeny és/vagy tájékozatlan párttagok hathatós támogatásában.
Történelmi tény, hogy a kommunista (bolsevik) vagy a szocialista nevet felvett pártok elsöprő többsége hazugságokkal, csalásokkal és/vagy erőszakkal jutott hatalomra, és az is tény, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig regnálva,- látványosan megbuktak, nyomort, adósságot, tudományos-technikai elmaradottságot és csalódott emberek tömegét hagyva maguk után.
Kicsiny hazánkban is lényegében ez történt, azzal a megmagyarázhatatlan következményekkel (jelenségekkel), amely a becsapott, a kifosztott és adóssággal agyonterhelt “kisemberek” (ezen belül a “mezítlábas” párttagok) álmélkodását is kiváltotta – látván -, hogy a rendszerváltozás milyen mélyreható változást eredményezett a legfelsőbb kommunista vezetők körében, akik példátlanul rövid idő elteltével, a kapitalizmust és a kapitalistákat habzó szájjal átkozókból “vörös bárokká” vedlettek át, milliárdos vagyonok tulajdonosai lettek, sőt megúszták az anyagi és erkölcsi felelősségre vonást is (az egyetlenegy Czinege Lajos kivételével, akit a Kiskirályok mundérban c. könyv megjelenése után hadseregtábornoki rendfokozatától megfosztottak és a honvédség pénzén átépíttetett luxus lakását elvették tőle, durva módon megfosztva kutyáit is a fürdőszobájuktól, majmait a kényelmes ketreceiktől és testőreit a kerti munkától).
Sokaknak fel sem tűnt, hogy az egykori - mintegy milliós nagyságrendű tagság – “tizedeiből” és más (állami, polgári) forrásokból létrejött MSZMP vagyon úgy eltűnt, mint Horn titkos személyi anyaga a hét lakattal őrzött irattárból vagy a Demszky által elherdált 60 (azaz hatvan) milliárd forint a főváros költségvetéséből.
Az MSZMP ugyan jogutódjának proklamálta az MSZP-t, de ennek a pártnak a léte csak a “feketén” dolgozók joghiányos (törvénytelen) helyzetéhez hasonlítható, így az örökség sem illeti meg őket! Többek között azért sem, mert a Gyurcsány által “kreált” Demokratikus Koalícióhoz hasonlóan ők sem tekintik magukat az MSZMP “en bloc” jogutódjának, csupán a pártvagyonra “éheznek”, de az MSZMP által elkövetett erkölcsi, fizikai és anyagi törvénytelenségektől (hibák, bűnök, adósságok, népellenes cselekedetek, stb.,) nemes egyszerűséggel elhatárolják magukat.
Az MSZMP pártvagyonának átjátszási kísérlete a kabaré műfajában is sikerrel szerepelhetne, hiszen az örökösödési procedúrákban aligha fordult elő a világon, hogy az örökhagyó saját magát jelölje ki örökösnek, jogot tart az ingatlanokra és az ingóságokra, de mint örökös, elutasítja az örökhagyó elintézetlen “számláinak” a felvállalását (rendezését). Ezt a megoldást a bíróságok aligha tartják elfogadhatónak, különös tekintettel arra, hogy az örökhagyó és örökös egy-és ugyanazon személy vagy szervezet.
Az már csak hab a pártvagyon tortáján, hogy Thürmer Gyula, a Magyar Kommunista Munkáspárt vezetője időnként szóvá teszi, hogy az örökség őket illetné, de az MSZMP tőkéje helyett, nekik csupán a Marx tőkéje jutott...
A bonyolultnak látszó örökösödési história valójában rendkívül egyszerűen tisztázható, mivel az MSZMP vagyonát a párttagság hozta létre, így a PÁRT hivatalos jogutód nélküli felbomlása (megszűnése, eltűnése, kámforrá válása, stb.,) után, a vagyon a létrehozókat (párttagokat) illeti! Jelenleg tehát,- a kb. 150 milliárd forint értéket tartalmazó egykori MSZMP pártvagyonból minden egyes párttagot megilleti az örökség bizonyos hányada, hacsak nem mond le az átvételéről.
Ha feltételezzük, hogy a kb. egymillió egykori MSZMP tagság 50%-a igényt nyújtana be az örökségre, akkor fejenként 300 ezer forint (és kamatjai) üthetné a markukat! Az örökség részarányos igénylés lehetőségével élhetnek a letűnt párt tagjai egyenként (külön - külön), vagy egy adott szervezetbe tömörülve. Követelhetik a már elorzott örökség (valaki vagy valakik által birtokba vett) vagyon visszatérítését, vagy haszonélvezeti igényt nyújthatnak be egy vagy több adott objektum időszakos használatára, valamint azok elárverezés esetén, a befolyt összegből való részesedésükre.
Az igényjogosultság kiterjeszthető az egykori MKP és MDP tagjaira is! A haszonélvezetnél – többek között - figyelembe kell venni BALATON ALIGA, BALATONŐSZÖD, TIHANY, GYULAJ objektumait, a PÁRTUSZODÁT, a PÁRTSZÁLLODÁT, a PÁRTGARÁZST, PÁRTFŐISKOLÁT, valamint a nagyszámú vadásztanyákat (Valkó, Gemenc, Telki, stb., stb.,), tekintettel arra, hogy az utóbbi kategóriába tartozó objektumok tulajdonjoga megoszlott a kormány és a párt között, illetve a vadásztársaság között, de vita tárgyát nem képezheti, hogy a “gazda” akkor is az MSZMP legfelsőbb vezetése volt, ha “papíron” egy becenevet kapott a társaság.
A pártvagyon felmérésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni az ingóságokat, mert több száz milliós értéket képviselnek (berendezések, kényelmi és díszítő elemek, szerszámok tömege), különös tekintettel az egyes szállodákba, pártszékházakba,- ezen belül az MSZMP KB és PB, valamint a minisztériumok és főhatóságok pártbizottságai birtokába került nagy értékű, a Nemzeti és a Fővárosi Galériából “kikölcsönzött” festményekre, kisplasztikákra, szőnyegekre és egyéb nagy értékű tárgyakra.
“Apróságnak” vehető az a Kádár elvtárs által “használt” 1000 darabos (azaz egyezer darabos) nyugati western, szex és krimi film-kollekció, amelyet pártjuk puritán vezére nézegetett a tv helyett, és éberen vigyázott a párttagság erkölcsi és ideológiai tisztaságára, tűzzel, vassal tiltván a hasonló tárgyú filmek forgalmazását a pornép által látogatott filmszínházakban.
Természetesen mielőbb fel kell leltározni az örökség minden részét (összetevőjét), mert az idő könyörtelen múlása a fogyó Hold változásához hasonlít, miközben egyre bátrabban és többen markolnak a szabad zsákmánynak minősült pártvagyonból, és egyre gyorsabban fogynak azok, akik szellemi, fizikai és anyagi kapacitásuk nem kevés részével járultak pártjuk vagyonának létrehozásához és pártvezéreiket a milliárdosok kasztjába juttatásához.
Tisztelt egykori MSZMP-s Párttagok! SZABAD A GAZDA! A jog és az igazság Önök mellett áll! Ezek a megoldások a rendszerváltozás elodázhatatlan részét kell, hogy képezzék! A párt főgurui főguruk már régen kivették a jussukat az Önök által “kikapart” gesztenye csomagból. Nem szégyenkeztek, sokat és sokszor markoltak,,, de Önökre is gondoltak, amikor csillogó szemekkel és mély átérzéssel “danolták” (lásd Google-ból előkattintható MSZP-s kórust: Gyurcsány, Lamperth, Bajnai, Lendvai, Mesterházy és kórustagok lelkes csipet-csapatát) a 2009-es kongresszusuk záró akkordjaként, hogy: “Föl, föl, ti rabjai a földnek, / Föl, föl, te éhes proletár!”, merthogy jól látták: a proletárok zöme “padlózott”, nyomorognak, éheznek, fáznak és félnek, mert emlékeznek a 2006-os vízágyúkra, a könnygázfelhővel beborított fővárosi utakra (terekre), a véresre vert felvonulókra, a gumilövedékek hatékonyságára, a lovas rendőrök rohamára, a “viperák” és a gumibotok csapásaira. Jogosan buzdította tehát az “ad hoc” dalárda a proletárokat, mert azt még a legrosszabb indulatúak sem állíthatják, hogy ők éheznek, ők nyomorognak és önmagukat “hergelnék” a rabságuk eltörlésére, egyedül (talán) a “múlt végső eltörlésének” strófája vonatkozhat rájuk, mert ami igaz, az igaz: kifejezetten mocskos múltjuk volt!
Önöknek: becsapott, kihasznált párttagoknak, joguk volt tapsolni, fizetni, pártmunkát végezni és igát vonni, de nem volt joguk beleszólni a pártvagyon felosztásába vagy az örökség (adott hányadának) a felvételére. Mozduljanak meg, hogy legalább egyszer életükben visszakaphassák annak a töredékét, amely megilleti Önöket! Kérni kell, sőt követelni, mert egykori vagy jelenlegi vezetőik önmaguktól soha nem adják oda. Soha! Soha! Soha!
Az MJB tagjai nem érintettek az öröklési jog kiterjesztésének kérdésében, de önzetlenül segítik a hoppon hagyottakat jogos igényeik realizálhatóságában. Ettől függetlenül, az új piaci szellem és gyakorlat szem előtt tartásával, a Magyar Justitia Bizottság bejelenti igényét a sikerdíjra, amely a pártvagyon integrált összegének a kamatokkal kiegészített 1%-át jelenti (kb. 1,5 milliárd HUF-ot), egyben fel is ajánlja jótékony célok finanszírozására.
Lejegyezte:
(Prof. Dr. Bokor Imre)
az MJB elnöke