Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2018. június 7., csütörtök

23.073 - ​DR. BÉKEFY LAJOS: ​MERT A HAZA MINDIG TÖBB, MINT AZ ORSZÁG! > ​ 2018. június 7.


Feladó: Békefy Lajos 
Dátum:
​​
2018. június 7. 13:10
Tárgy: 21. SZÁZADI MAGYAR HAZAFI NEMZETI FOGADALMA - HAZÁMRÓL - 
VALLOMÁS TRIANON ELLEN ÚJRA ÉS ÚJRA - ez a szerző 838. cikke a kolozsvári agnusradio.ro blogján
Címzett: 

21. SZÁZADI MAGYAR HAZAFI NEMZETI FOGADALMA: NEM MARADHATUNK TÉTLENEK SOHA! ISTEN ENGEM ÚGY SEGÍTSEN!


„A gonosz diadalához csak annyi kell,

​ ​
hogy a jók tétlenek maradjanak" (Edmund Burke)




HAZÁMRÓL

VALLOMÁS TRIANON ELLEN ÚJRA ÉS ÚJRA


AZ ORSZÁG lehet barna, piros, fekete, zöld, bármilyen, amilyenné a nagyhatalmi és a hazai „vezérek", s követőik, vagy kiszolgálóik színezik. DE TÖRTÉNELMI ALAPIGAZSÁG: A MAGYAR HAZA MINDIG PIROS-FEHÉR-ZÖLD.


MERT A HAZA MINDIG TÖBB, MINT AZ ORSZÁG.

Az ország lehet mostohaanya. Erről tudnának "határon túli" rokonaink hosszan vallani, siratókat és magyar jeremiádokat, panaszdalokat énekelni-regélni, szinte valamennyi család hordoz a szívében ilyet a történelmi évezredes határokon belül. A haza viszont mindig Édesanya.


ÉDES HAZÁNK VAN, NEM ÉDES ORSZÁGUNK.

A haza mindig testvér, soha nem mostohatestvér, mint olykor az ország. A hazát mindig lehet szeretni, az országot nem mindig. Bölcs magyar népünk ebben is találóan fogalmazott: honszerelem, honszeretet, hazaszeretet. Országszerelemről, országszeretetről alig.


A HAZA MINDIG BEFOGAD, VISSZAFOGAD, MARASZTAL, MINT JÓ SZAVÁVAL ANYÁNK.

István királyunk Intelmei óta. Az ország kitilthat, „hontalanná" tehet, a haza soha.

.

SOHA NEM AZ ORSZÁG MENT A BUJDOSÓKKAL ÉS A SZÁMŰZÖTTEKKEL, HANEM MINDIG A HAZA. Rodostóba Rákócziékkal, Torinóba Kossuthtal, s annyi-annyi 45-sel, meg korábbival, Wass Albertünkkel, Máraival, meg az 56-osokkal.  


A HAZA ÉS A HONSZERETET

ment Nagy Imréékkel szomszédos, idegen földekre vitetésük közben, meg fehér parlamenterzászlóval Maléter Pállal a szovjet tárgyalósátorhoz és halálig elkísérte őket.


DE NEM AZ ORSZÁG MENT A MESSZE FÖLDRE ÜLDÖZÖTTEKKEL,

ÉS JOBB SORSRA VÁGYÓKKAL,

sok százezernyi emigránssal, hanem a haza: a szülőház, az otthon emléke, a szavak és énekek, folyók és hegyek, erdők és aranykalászos mezők színe, illata, látványa, meg a búbos kemencék és kandallók melege, a szerelmek csak magyarul édes vallomásai, az imák anyanyelvi csodaélményei, énekeink és vicceink, humorunk és bölcsességünk…


MERT A HAZA MINDIG TÖBB, MINT AZ ORSZÁG.

Vagy amikor a látható egyház lehetett bármilyen, Habsburgosan uralkodó és kegyetlenül protestánsüldöző, gyászévtizedeket és gályarabságot ránk rontó, más korban török világot kivédő, Európát megvédő, vagy békepapos, rafináltan idegen hatalombarát, pénzért lélekkufár, üldözött vagy éppen üldöző, ideológiai és néplélek befolyásoló tényező félreértett, tudatosan félremagyarázott küldetéssel, hamis önértelmezésének felsőházi, vagy parlamenti kisiklásaiban. Lelkésztársakat halálra ítélően. Nem az országnagyokkal parolázó egyház volt az, hanem a láthatatlan,

​ ​
A LELKI EGYHÁZ,
​ ​
FEHÉR HAJÚ, DRÁGA LELKI ÉDESANYÁNK",

aki mindig Bárány-tiszta, áldozatvállaló volt és maradt hű és egyeneslelkű papjaival. Lent élt és szolgált AZ EGYHÁZ a porban, nagy, konok kitartással évszázados rendeltetése mellett, tűzön-vízen át palástos hűséggel Erdélyben és Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken, és történelmi szelek által szerteszét sodort magyar honfitársaink között New Yorktól Sidney-ig, Tallinntól Buenos Airesig.


MERT A HAZA MINDIG TÖBB, MINT AZ ORSZÁG.

S a magyar haza a közelben és a távolban is ugyanaz volt és maradt: sorstépő mélységekben és szédítő siker-magasságokban, s megtanította hazafiait és leányait: lent a porban is lehet - a költővel ellentétben - énekelni, sőt szembeénekelni zord sorsviharokkal és magyarság-, meg egyház pusztító hatalmasságokkal a zsoltárokat, lelki énekeket. És az elmúlással szemben is. És szívderítőn dúdolni a Győzedelmes Krisztus énekeit, mint Csiha Kálmán tette a Duna-deltában, alig-lábbal, sebzetten fizikailag, de lelkileg nem, s énekelni: „Az Áldott Orvos közeleg, a drága főpap Jézus". S a lelki Édesanya és a haza annyira ott volt, hogy a román katonai ruhában a fegyőr is magyarul dúdolta vele ezt a gyógyító éneketVagy amint Tőkés László tette templomos védőfalai mögött Temesváron. Mert a KRISZTUS EGYHÁZA – AZ IGAZI EGYHÁZ, református, evangélikus, katolikus vagy szombatos, s bármely más felekezeti árnyalatban – mindig szembe merte énekelni zsoltárainkat, hallelujáinkat a hitvány hatalmakkal és politikai kerti törpékkel, szemétdombon kakaskodó szürke, kivagyiskodó árnyékfigurákkal.


MERT A HAZA MINDIG TÖBB, MINT AZ ORSZÁG.

Az igazi EGYHÁZ ÉS HAZA kicsinyeit, gyermekeit, híveit, honpolgárait pelikánként saját testével is kész volt táplálni, ha arra szükség volt/van. Miként anyaországi és „határon túli", a történelmi haza területén kitartó, helytálló egyházaink címerein és zászlóin látjuk.

És igaz ez is: lehet az országunk gazdaságilag sikeres, sok idegen befektető számító „jóvoltából", de a haza képzett, iskolázott robotosai, kiművelt gyermekei, a honpolgárok az ország jó sorsának a megalkotói. A GDP növekedés is lelki és jellembeli ügy – ma már tudjuk. És jó hírünknek nem a reklámipar a letéteményese, hanem a becsületes munka. És annyi idegen, titkos befolyás közben, ami ebben az országban naponta tarolta a lelkeket, csak a haza volt az, ami még odahajolt fiai-lányai tépett lelkéhez, s itt tartotta/tartja őket. A „magyar Krisztus" és mennyei Atyja a Lélek pünkösdi nyelvén azAki édes anyanyelvünkön súgja szívükre a nagy Igét: Én veletek vagyok a világ végezetéig! Ne féljetek, én legyőztem a világot! - Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy...

​​ 

MERT A HAZA MINDIG TÖBB, MINT AZ ORSZÁG.


Boldog csak az lehet e Pannón, Kárpátok-öleltekönny és véráztatta, reményeket, de nem illúziókat tápláló földön, aki megtanulja az alapvető leckét: nem a pénz, nem a hatalom boldogította soha e tájon eleinketma sem, hanem az, ha életünkön és történelmünkön keresztül megtartjuk az életben tartó különbségtételt haza és ország között. Hogy menekülni csak egy irányba szabadjon: az ORSZÁGBÓL A HAZÁBA.

Akkor megtanuljuk őseinkhez méltóan MINDENEK FÖLÖTT SZERETNI, VISZONTSZERETNI A HAZÁT, miként erről így énekelt a nemzedéknyi élményt nyújtó Simándy József Bánk bán szerepében:

Sajgó sebét felejti Bánk, Zokog, de szolgálja népe szent javát…

A haza mindig a miénk, ahogyan Édesanyánk is halálig szeretettel bevésett név marad a szívünkben és személyi azonosságunk jeleként minden oknyunkban.


A HAZA A MINÉNK, ÖVÉI MI.


Idegenben és itthon is mindig a MAGYAR HAZÁÉ vagyunk – aki magyar, annak ezt nem kell magyarázni, annak a szíve üzeni ezt. Úgy, amint azt a családról két évszázada írta az érzékeny szívű prédikátor: Ahol szeretünk, ahol szeretnek, az az otthonunk, családunk. Az a hely, amit elhagyhatunk a lábunkkal, de a szívünkkel soha!".

Az országot el lehet hagyni, el tudják orozni, igazságtalan döntésekkel szét lehet szaggatni, elveszíthetjük részeit, kiléphetünk belőle, elegünk lehet az országbólDe a hazából soha!

A HAZÁBÓL nem léphetünk ki sem életünkben, sem halálunkban, hisz ha Isten könyörül rajtunk, anyaföldben porladhatunk el.

A HAZÁBÓL pedig soha nem lehet elegünk.


A HAZÁBÓL SOHA NEM LÉPHETÜNK KI, EHHEZ A LELKÜNKBŐL KELLENE KILÉPNÜNK, S EZ LENNE A HALÁL MAGA.

A NEMZETHALÁL.

SZEMÉLYES SORSUNK IS CSAK HONTALAN BOLYONGÁS LENNE ÍGY.

EZÉRT HÁT A HAZA MINDENEK FELETT ÉS MINDENEKEN TÚL, MEG INNEN,

S MINDENEK – LELKEK ÉS ESEMÉNYEK - MÉLYÉN HONOLEZ A MÉLY-HAZA. EGYSZERRE A MAGASBAN ÉS MÉLYSÉGES LÉLEKMÉLYSÉGEKBEN. MINDEN MAGYAR SZÍVE MÉLYÉN.

ÚGY VAN BENNÜNK, MINT LELKÜNK TESTI FORMÁNK MÉLYÉN. JÓ LENNE EZT A „SZENT LECKÉT" MINDEN MA ÉLŐ MAGYARNAK MEGTANULNIA – MÉG IDŐBEN!

MI A MAGYAR HAZÁÉI VAGYUNK – A HAZA PEDIG A MIÉNK!

HA EZT MEGTANULJUK, boldogabb lehet NEMZETÜNK, amelyben egyszer  végre összeölelkezik, egymásra talál HAZA és ORSZÁG

Isten irgalmazzon nekünk, hogy ez így lehessen.

S akkor a pokol kapui sem vehetnek erőt rajtunk. Ámen.

​​
DR. BÉKEFY LAJOS


TRIANONI NEMZET-TRAGÉDIÁNK EMLÉKNAPJÁN ÚJRA ÁS ÚJRA ÁTGONDOLVA, A LELKI ÉS SZELLEMI KITÖRÉSI PONTOKAT TOVÁBB KERESVE HONFITÁRSAIMMAL, 

2018. JÚNIUS 4-ÉN 

 „A gonosz diadalához csak annyi kell,

hogy a jók tétlenek maradjanak" (Edmund Burke)