Dátum:
Tárgy: A FILOZÓFUSOK SÉTÁNYÁRÓL JELENTKEZEM - HEIDELBERG II - A SZERZŐ 840-841. CIKKE AZ ERDÉLYI AGNUSRADIO.RO BLOGFELÜLETÉN
Címzett:
AZ ÉN RÓMÁM HEIDELBERG-VALLOMÁSFÜZÉR (II.)
A HEIDELBERGI FILOZÓFUSOK ÚTJÁN INDULTAM, S A KINYÍLÓ TÉR-IDŐ SZIRMOKIG JUTOTTAM
HÖLDERLIN, S TI MIND, KÖSZÖNTELEK TITEKET
Írja 2018 tavaszán a mindhalálig heidelbergi diák:
A Filozófusok útján jártam én is – a Neckar-parti Gellért-hegyen
Amikor nagy történelmi és elmélyült szellemi utazásra vágytam a mindennapi feladatok szigorú rendjét, olykor monotóniáját, rendezett ismétlődéseit megbontva, kiléptem a Heidelberg kieselgassei rendszeres teológiai szeminárium ajtaján, szememet frissítő látványt keresve, előbb a Szentlélek-templom tornyára, majd a hídra, és aztán a hegyoldalra emeltem. Egyre feljebb és egyre tágulóbb horizontkörökbe, égi szerpentinen. Mind magasabbra fizikailag a hegyoldalra, szellemileg, lelkileg a láthatatlanul szembejövő „óriásokra". Jó volt a háromszor négy évszak, az ott töltött három év tizenkét évszaka bármely szakában felsétálni a hegyoldalra, a Neckar-parti Gellért-hegyre, a Heiligenbergre, a szellemi nagyságok sétaútjára. A szellem szentjeinek útjára, akik nem római katolikus, s még csak nem is protestáns értelemben voltak szentek, hanem olyan emberekként, akik odaszentelték egész életüket, minden tálentomukat eljegyzett hivatásuk gyakorlására, Istentől kapott tehetségük kibontakoztatására. A szellemvilágban helyüket megtalált kivételes nagy gondolkodók, alkotók, a heidelbergi kátés nagy imádkozók és konfesszorok sűrű, láthatatlan gyülekezete jött velem szembe mindig a Philosophenwegen. A mintegy két kilométernyi hegyoldali vándorúton bármikor arra jársz, szemeiddel az azúr ég kékjébe táguló horizonton élvezheti lelked a térbeli szabadságot, tágasságot, gondolataid pedig a belső végtelent. S e kettő együtt olyan élmény, mintha Illés szekerére hívott volna meg vendégkocsikázásra, égi elragadtatásra az Úristen (2Kir 2,11kk), vagy mintha Péter-Jakab-János hármasa mellett állhatnál meg kitüntető társaságukban a hegyen átváltozó, ragyogó ruhájú Jézus előtt (Máté 17,1kk). A tér-idő kibontotta lassanként rügyeit, s a felnyíló szirmokra egy-egy ott járt, alkotott heidelbergista neve volt felírva harmatbetűkkel. A szellemvirág szirmait pedig az öntudatos kálvinista város erős bástyái oltalmazták: a Szentlélek-templom térképészeti aranymetszési pontján Heidelbergnek, szemben, átellenben meg a Filozófus-sétány magasával egy szinten az erődítmény-vár, a pfalzi református választófejedelmek lakóhelye, a különös, aranymeleg színeit soha le nem vetkőző híres Palatinumával, s előttük, mintegy időtlen-idők óta látványukat tisztára mosóan, s magukhoz térőn frissítő csobogással lassan folydogált a Neckar hűvös vize.
Filozofáltál már ma? Szellemtörténeti karnevál
A bölcsek hegyoldali, lankás sétányán gondozott fák, ápolt bokrok élő dísznövénysorfala között csendesen ballagva, csakhamar két emlékkő és tábla előtt áll meg a léptünk. Az egyik Johann Christian Friedrich Hölderlin (1770-1843) költőnek
Azért, mert az egykori sziléziai, majd lengyelhoni Ljubovicében született, polák földön halt meg, s közben a wittenberg-hallei Luther Egyetemen tanult, majd Heidelbergben, ahol szoros kapcsolatba került a romantika nemzetközi csapatával, és ott jelentek meg első dalai, versei. (Milyen különös a biográfia automatizmus és mágnesesség: e két egyetemen eltöltött éveim vonzzák közelebb őt hozzám). De itt sétált földi-égi szellemjárása közben a híres-nevezetes heidelbergi történésziskola két rendkívül termékeny személyisége, Ernst Troeltsch (1865-1923), s itt elmélkedte át a történelmet abból a szempontból, hogy mit adott a világnak a protestantizmus szellemileg, anyagilag, kulturálisan, tudományosan, és itt rakta, szerkesztette össze csaknem másfél ezer oldalas hatalmas művét A keresztyén egyházak szociális tanításai címen (ami még mindig nincs magyarra fordítva, 100 év múltán, jóllehet már a kínaiak is megelőztek ebben, legalábbis kivonatosan). És a másik „szellemóriás", a vele csaknem egy időben, a múlt század első évtizedeiben szintén itt, a Filozófus sétányon koncentrálta gondolatait, talán éppen együtt sétálva Troeltschhel a korszakos jelentőségű Max Weber (1864-1920), aki pedig a protestáns etika világformáló hatásait, s a kapitalizmus szellemiségére gyakorolt befolyását elemezte ezer és ezer adattal, sajátos történelemlátással. Mindkettőjük a maguk módján a véges történelmet az örökkévalóság szempontja alá helyezve, mintegy mennyei mikroszkóp alatt vizsgálgatták a történelmi mozgatórugók működését és a nemzetek felemelkedésének históriáját a keresztyén hit végtelen belső dinamikájának, erejének hatására. De itt formálta grandiózus gondolatait fegyelmezett verssorokba a költőfejedelem, Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832).
Az angol Mark Twain (1835-1910), a nagy brit mesélő, és a szociálisan érzékeny, az emberi nyomorúságot, megalázottságot az elfordulók szeme elé író amerikai lélek, az újvilágbeli Dosztojevszkij, is, aki a 48-as években rótta Heidelberg és a Filozófusok sétányának köveit, fordulóit. A Neckar partja inspirálta később a Mississippi partjánál a Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjainak megírására. Különösen is megragadta fantáziáját a Palatinum kastély megrongált építményegyüttesének megőrzésére irányuló igyekezet, s a titokzatos történeteket magából árasztó, dohos leheletű különös palota hangulata. Aztán hogy a legkülönfélébb irányokat és alkotókat is megemlítsük csak töredékesen. Erről Alexander von Bernus egyik versében írta: költők és festők, s társaságaik különös városa Heidelberg, a Neckar-parti Párizs, csak még nagyobb szellemi koncentráltsággal – vallja a költő. Hát igen, igen.
Nem véletlen, hogy a sétány mellett húzódó egyik magánkertben, az úthoz közel hatalmas tenyér állítja meg az arra járót, s benne a filctollas egyetemi jegyzethez hasonlatos írás: FILOZOFÁLTÁL MÁR MA? Mert a filozófia szellemóriásáról, Georg Wilhelm Friedrich Hegelről (1770-1831) sem szabad megfeledkeznünk, aki kollégáival itt sétálgatva vitatkozott a világszellem titkairól, itt rendezte sajtó alá a Filozófiai Tudományok Enciklopédiáját, és írt többször a Heidelbergi Évkönyvekbe.
Kultúrák és elmélyült gondolatok múzsája, Heidelberg, nem lehet betelni veled…
Olykor-olykor vidámabb csapattal is lehet találkozni szellemi kalandozásaink során itt az európai bölcsek útján. Például Erich Frommal, a Heidelbergi Pszichoanalitikus Intézet egyik támogatójával, mivel három éven át tanult szociológiát, pszichológiát és filozófiát a heidelbergi egyetemen, megismerve a szintétikus zsidó iskolát is, ami mély rovásokat vésett a város szellemtörténetébe, amint misztikát, humanizmust, konzervatív vallási életgyakorlatot, valamint új társadalmi tanokat igyekezett összehozni. Ő az emberi szív titkainak elemzése során jutott el a lélektani tudományok etikai megalapozásáig, a szeretet művészetéig, a remény evolúciójáig, az emberi destruktivitás elemzéséig, a rombolás anatómiájáig, a veszélyesnek a felismertetéséig. S nem hagyhatjuk említetlenül Franz Rosenzweig nevét sem, a cionizmus és a zsidó filozófia mesterének említését, aki a frankfurti egyetemen tanító Martin Buberrel együtt korszakos bibliafordítást produkált. A Te-filozófia, a filozófiai antropológia, ontológia és az egzisztencializmus egyik legnagyobb szabású alkotóját, Bubert lehetett többször is vitatkozva sétálni a neves hegyoldali úton. Az már csak hab a tortán, némi irodalmi operettparádé, hogy itt tanult egy ideig jogot, irodalomtörténetet és szociológiát Carl Zuckmayer, s nyilván színdarabjai, drámái figuráit igyekezett sétái során magában formálgatni. Óh, ha ez a Neckar-parti Szentek Hegye beszélni tudna! S mi még csak nem is említettük szellemi körképünkben a természettudomány művelőit, akik ugyancsak hatalmas hozzájárulásokat adtak a modern világhoz.
Gyönyörű óda a legszebb német városról - Hölderlintől
Ilyen panoptikum és „szellemjárás" után ezt a mini szellemtörténeti karcolatot azzal fejezem be, s mintegy a következőnek az indításaként is, ide illesztem azt a plasztikus, festményszerű verset, ami az egyik legnagyobb német romantikustól, a sejtelmek és a titkok verbális piktorától, búvárlójától, meg az emberi sorstragédiák és az isteni elrendelés összefüggéseinek boncolgatójától, mintegy földi aurába, ragyogásba emeli a látható várost. Majd a harmadik karcolatban még visszatérek e költemény, óda keletkezéstörténetére, egy-egy sarkalatos tanítására, ami magyar világunkkal is összeköti a várost, meg a verset is. Most ízlelgessük sorait képzeletbeli utazásunk mai csúcsaként:
HEIDELBERG
Rég szeretlek, öröm lenne anyámnak is
hívnom, s egyszerű dalt adnom ajándokul;
legszebb város e honban,
láttam bár eleget, te vagy.
Mint erdő madara csúcsokat átrepül,
úgy ível folyamod tükre fölött a híd,
könnyeden és erősen,
s döngetik kocsik, emberek.
Átmentemben, akár isteni bűvölet,
szegzett egyszer oda holmi varázslat, és
csábítón a hegyekbe
intett nékem a messzeség,
és az Ifjú, az ár távol a síkra tört
boldog-bánatosan, mint ha betelt a szív
s az idő folyamába
hull, merülni szerelmesen.
Friss forrásokat és a szökevény kapott
tőled árnyakat is, néztek utána a
partok, s nyájasan arcuk
ott rengett a futó habon.
Zordan dőlt nagy idők titkaitól nehéz
árnyával, s az egész völgyre feküdt a vár
orkán tépte falakkal;
ám az örök Nap ifjító
fényt ontott a gigász tömbre, a rom körül
zöldebb volt a borostyán, a hegyoldalon
nyájas lombjukat erdők
zúgatták le a vár felől.
Cserjés nyúlt virulón lejtve a völgybe, hol
dombnak kúszva vagy a part üde ékeként
víg utcáid a kertek
illatölében nyugszanak.
