Betreff: történelem
Datum: vasárnap, 2008. november 2.
Von: Johannes Roeczey
An: Kutasi József - Kazincbarcika/Sajókaza
Ki vezette, ki irányította a magyar forradalmat, ki volt a forradalom vezére ?
A visszaemlékezéseket megkönnyíti az, hogy életemben akkor elõször, s az eddigiek szerint akkor utoljára, írtam, nap mint nap, naplót. Úgy sejtettem, ezek a napok nem csupán a magyar, hanem az emberiség történelmének is jelentõs, s talán a távoli jövõt illetõen, döntõ napjai lesznek.
Október vége felé többször is keresett Harsányi László, volt tanítványom, lakásomon, de nem talált otthon, hiszen a forradalom napjaiban „illett" az utcán tartózkodni. November 3-án délelõtt üzenetet is hagyott, hogy sürgõsen jöjjek a Parlamentbe, s jelentkezzek az 1-es kapunál. Várnak ! Ott töltöttem az egész éjszakát, készítettük a rádió következõ napi mûsorát.
46 oldalas naplóm alapján ( mely ellenõrízhetõ dokumentum, a Történeti Hivatal õrzi!) visszatekintésem tárgyilagosabbnak tekinthetõ, mint a 40-50 évvel késõbbi visszaemlékezések.( Meg kell említenem, hogy nem voltam párttag, sem tagjelölt.)
Harsányi László ( „Laci", így emlegetem naplómban) mindig Tildyvel tárgyalt. Tõle kért engedélyt vagy jóváhagyást, amikor egy feladathoz jóváhagyás kellett. Ez akkor nem tûnt fel nekem, amikor olyan ügyekrõl volt szó, melyekhez természetüknél fogva a legfelsõ engedély szükséges. Tehát voltaképpen Nagy Imre jóváhagyására. Laci mégis „Zoltán bácsihoz" fordult. Ennek az a magyarázata, hogy már akkor nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy a kormány által november 1-én bejelentett szabad választások után a Kisgazda párt alakít majd kormányt. Tehát Tíldy pártja. Az egész országban is természetesen mindenki erre gondolt, hiszen még Kádár is azt nyiltkozta:
„ ...kis párt leszünk, de becsületes !"
Feltehetõ, hogy Nagy Imre is gondolt erre. Nagy Imre nem volt a többpárt-rendszer meggyõ-
zõdéses híve. Erre a következõ dokumentum vet fényt:
1986. december 5.ill. 6-án a volt Petõfi-körösök szervezésében a magyar forradalom témájáról tanácskozásokra jöttek össze Budapesten. Ott hangzott el Kis János hozzászólásá-
ban a következõ :
„ Gimes / Miklós/ szavai mélyen impresszionáltak és máig nagyon erõsen befolyásolnak. Egy Nagy Imrével folytatott párbeszédrõl van szó, amikor is Nagy Imre azt mondta volna, ha itt szabad választásokat tartanának , a magyar nép Mindszentyt választaná. Mire Gimes azt válaszolta volna : Ha a magyar nép Mindszentyt akarja, akkor Mindszentyt kell kapnia. „
/Idézet a tanácskozás jegyzõkönyvének 86.olaláról. A tanácskozáson Rácz Sándor is részt vett!)
További érvek:
A marxista elmélet szerint a többpárt-rendszerû szabad választás a tõkés társadalom elavult jogintézménye, s nyilvánvaló, hogy Nagy Imre ennek a világnézetnek volt odaadó híve. Ha ezzel a világnézettel nem értett volna már egyet, bejelentette volna kilépését a Pártból.
Nyilvánvaló tehát, hogy november elsején, amikor a kormány bejelentette mindazt, amivel teljesültek a forradalom 23-án megfogalmazott legfontosabb követelései, már Tildy döntött a magyar parlamentben: A Varsói Szerzõdésbõl való kilépés, a semlegességi nyilatkozat, s a többpárt-rendszer. - Ez mind a Kisgazda-párt beállítottságára, így Tildy gondokodására is utal.
A rádióadásokról kiadott gyûjtemény szerint még Maléter is november elseje után fõleg Tildyvel tágyalt. Csak kinevezését köszönhette Nagy Imrének.
Nagy Imre bizonytalansága, tétovázása feltûnhetett Andropow nagykövetnek is, mert november 1-én ezt táviratozta Moszkvának Nagy Imrével folytatott tárgyalásáról: ( Az 56-os Intézet egyik kiadványa közli.)
„Csak azt nem értem, miért nézett állandóan Tildyre ? Mintha jóváhagyását várná
tõle !"
Ez a furcsa szöveg nem tûnt fel még senkinek ?
Mindenki tudta, hogy nem a kommunisták fognak gyõzni a magyar választásokon, csak Andropow nem ?
Persze Andropow nem gondolhatott arra, hogy itt valaha is szabad választások lennének, mert a katonai beavatkozást akkor már eldöntötték Moszkvában.
Így tehát csodálkozásával és táviratával lerögzítette, hogy a szovjet vezetés már elseje elõtt elhatározta az agressziót !
/ A történelmi felelõsségre vonásra, s új történelmi következtetésekre adhat ez lehetõséget./
S Nagy Imre ?
Az elsõ napokban a felkelõkre lövetett, statáriumot rendelt el, de tárgyalásokba bocsátkozott a forradalmi csoportokkal s a szovjet csapatok kivonulásáról is. A november elsején általa kihirdetett konkrét politikai program azonban már Tildy Zoltántól vagy még inkább Bibó Istvántól eredhetett. ( Legalábbis november 3-ának éjszakáján Bibó Istvánnal folytatott beszélgetésembõl erre következtethetek. )
Megítélésem szerint tehát:
Nagy Imrét az 1956-os magyar forradalom vezetõ személyiségei között emlegetni helytelen. Õ nem volt forradalmár, elvei és életútja révén nem is lehetett az. Kihirdette ugyan meggyõzõdése ellenére a többpárt-rendszert, november 4-ének hajnalán mégsem a Biztonsági Tanácshoz tartozó államok egyikének követségére menekült, hanem politikai beálltottságának megfelelõen az egypárt-rendszerû Jugoszlávia nagykövetségétõl kért menedékjogot. Nagy Imre nem volt forradalmár, nem volt a magyar forradalom vezetõ személyisége, de a forradalom alatt gerinces magyar emberré vált, s lett így a forradalom áldozata, mártírja!
/ Arra is gondolhatunk, hogy az elvtársak között mindig is dúló könyörtelen konkurencia
egyik vesztese lett szegény./
Kit tisztelhetünk, ünnepelhetünk a magyar forradalom vezéreként ? Nagy Imre szavai szerint Mindszentyt ! Elõbb idézett kijelentésével egyet lehet érteni, miszerint a magyar nép szellemi, erkölcsi útmutatója és vezére, már 1948 óta Mindszenty József. Ezt igazolja a hercegprímás nov.3-án mondott történelmi beszéde is, melyben azokat az elveket fogalmazta meg, melyeket a magyar nép forradalmában követett. De Mindszenty október 23-án még börtönben volt, s a forradalmárok szabadították ki onnan október 31-én.
Ki volt hát a magyar forradalom hõse, irányítója, szervezõje ?
Erre a kérdésre azt válaszolnám:
Mindazok a ( részben mai napig is névtelen ) magyar hazafiak, akiket a „többég"mindenütt követett s akikben a forradalmi bizottságok, forradalmi bizottmányok, munkástanácsok megbíztak és megválasztották Õket vezetõiknek.
Rõczey J. János
Genf, 2008.október 27.
