Betreff: Ifj. Hegedûs Loránt levele a Magyar Demokratának - Sárdy Barbara: ''Mielõtt antiszemitának gondolnak, bevallom: én vagyok, aki fél.''
Datum: csütörtök, 2008. december 11. Von: Nemzeti Hirhalo
An: Kutasi József > Budapest
-----
Ifj. Hegedûs Loránt levele a Magyar Demokratának
Tisztelt szerkesztõség!
A lapjuk 2008. december 3-i számának 11. oldalán megjelent, Bencsik Gábor által jegyzett "Ki az antiszemita?" címû cikk személyemet érintõ súlyos állításai kapcsán az alábbi válaszom közzétételét kérem.
Tisztelettel kérdezem, miért csak az ellenem szóló zsinati elnökségi panasz lényegét közli Bencsik Gábor, mikor hírt ad felmentésemrõl? Miért nem kíván belemenni a részletekbe?
Talán csak nem azért, mert kiderülne, hogy a panasz által érintett rendezvényen semminemû antiszemita, rasszista megnyilvánulás nem történt, köszönhetõen az általam vezetett Budapest Szabadság téri Hazatérés Temploma gondnokával a rendezvény kapcsán kötött bérleti szerzõdésnek (is)? Talán csak nem azért, mert ennek alapján az is kiderülne, hogy nem igaz az ellenem szóló vád, hogy "antiszemita" volnék?
Miért gondolja egy református lelkészrõl, hogy ártani kívánna ellenségeinek? Csak nem a hazám ellenségeire gondolt?! Azoknak - mea culpa, mea maxima culpa - de minden törvényes, evangéliumi, hitvallásos és egyházhoz méltó eszközzel ártani fogok. Oh, el is felejtettem: Bencsik Gábor szerint nem ártok a légynek sem... Érdekes, elõtte néhány sorral még azt írta rólam, hogy "súlyos tehertétele egyházának, amelynek sokkal többet árt..."
Ön Bencsik úr, érvelése alapján minek minõsítené a Szent István jobbját "tetemcafatozó" Majsai Tamás és a turulmadarat "dülledt szemû tojósszárnyasnak" minõsítõ Iványi Gábor, valamint a népszabadságos Czene Gábor által személyem ellen indított újabb rágalomhadjáratnak megalapozatlan, elõzetes tájékozódás nélküli ismételt panaszával hitelt adó zsinati lelkészi elnöki tevékenységet? Csak nem azt akarja mondani, hogy a rágalomhadjáraton alapuló megalapozatlan panaszok nem ártanak az egyháznak?
Igazán nem szeretném a részletekkel untatni, de a kitûzött tárgyalást megelõzõen palástvesztéssel a legszélesebb világi nyilvánosság elõtt fenyegetõzõ Horváth György jogtanácsos nyilatkozata sem árt az egyháznak?
Ezen jogtanácsosi - egyetlen tanút meg nem hallgató - elfogult eljárás zsinati elnöki támogatása sem árt az egyháznak?
Egy folyamatban lévõ fegyelmi ügyben a törvényhozó Zsinattal - annak érdemi tájékoztatása nélkül - a panaszos, mint zsinati elnök elõterjesztésében történõ "panasz-megerõsítés" sem árt az egyháznak?
Egyáltalán, miért nem írja le, milyen szóval, tettel és mulasztással adtam okot az antiszemita vádra? (Testvéri tanácsként: csak óvatosan szerkesztõ úr, mert van egy-két jogerõs felmentõ bírósági ítélet a zsebemben...) Komolyan gondolja, hogy kell bármi nemû "támadási felület" ahhoz, hogy a magyarországi "nácivadászok" fenntartsák a magyarságra fordított vérvádat? "Ha ellenállsz, ingerelsz, / ha szótlan tûröd gyávaság. / Feljajdulsz, érzékenyedel / és a néma jaj is vall reád!"
Apropó, mulasztás! Nem szeretnék visszaélni helyzeti elõnyömmel, azzal, hogy az önhöz hasonlók legnagyobb igyekezete ellenére még mindig lelkész vagyok, de a kálvini egyetemes papság alapján bátran hivatkozom a mi Urunk Jézus Krisztus szálkáról és gerendáról szóló hasonlatára. Nem kellene legalább kísérletet tenni gerendáik eltávolítására: a mulasztásos cserbenhagyás, a hallgatás "gyáva, hunyász alázata" - ezen "durva" kifejezés "kivételesen" Shakespeare-tõl származik - gyakorlatának felszámolására?
Nehogy még végül leírja valaki, hogy Bencsik Gábor ellen már régóta az a vád, hogy hazaáruló, mivel zavarba ejtõen bõséges okot szolgáltat erre a vádra, szóval, tettel és mulasztással... Akkora támadási felületet nyújt a hazafiaknak, hogy a "magyar" Demokrata "konzervatív" hetilap majd megrokkan belé...
Honfitársi üdvözlettel:
Ifj. Hegedûs Loránt
református lelkész,
aki a légynek nem árt, mert - miként a turul - nem kapkod a legyek után... Csak ezért teszem megfontolás tárgyává, hogy egyáltalán bepereljem-e szerkesztõségüket a jó hírnévhez, a becsülethez és az emberi méltósághoz fûzõdõ alkotmányos személyiségi jogaim megsértése miatt.
Kedves Magyar Testvéreim!
A fenti válaszcikkemet a "magyar" Demokrata "konzervatív" hetilap úgy közölte, hogy dühödt arroganciájában engem vádolt paphoz méltatlan indulattal, miszerint egy sértésre még nagyobb sértéssel válaszoltam. Szabó Dezsõ szavai jutnak errõl eszembe: "Ha az idegen hódít, kitaszít, megrabol, megsemmisít, az Szeretet, az copyright és pátentos kereszténység. De ha én az ezer halál felé taszított, meglopott, megcsalt, a nyomorúság ezer szorításában vergõdõ magyarság védelmére mozdulok, az Gyûlölet."
Ezek után már csak egy kérdésem és egy kérésem van. Bencsikéknek vajon az fáj jobban, ha egy magyar ember nem hagyja szó nélkül a személyét ért gyalázkodást, vagy az, ha a rágalomhadjárattal szembeni tiltakozást ráadásul papként teszi meg? Túl sokáig nézhették hülyének a magyar embert, s különösen a keresztyént ahhoz, hogy végül arra kérjem a nemzeti érzésû és az evangéliumi értékrendet követõ honfitársaimat, hogy NE vásárolják a "magyar" Demokrata "konzervatív" hetilapot, hagyjuk meg azt a dühödt arrogancia álmagyar és álkeresztyén hólyagjainak, akkor is, ha erre fel béka-méretükbõl ökör-méretûvé fújják magukat újabb arrogáns düheffektusukkal: eleve elrendelt isteni törvény szerte-széjjel pukkadásuk.
Budapest, 2008. december 10. ifj. Hegedûs Loránt
református lelkész
*** www.nemzetihirhalo.hu *************
Sárdy Barbara: "Mielõtt antiszemitának gondolnak, bevallom: én vagyok, aki fél."
2008-12-07 13:08 barikád.hu
Kedves Honfitársaim!
Sárdy Barbara6 millió - mi jut errõl eszükbe? Áldozatok. Milyen áldozatok? 6 millió meggyilkolt magzat, ugyebár. 6 millió meg sem született magyar. 1956. június 4-én engedélyezték államilag az abortuszt. Június 4-én, éppen a gyalázatos békediktátum aláírásának évfordulóján.
És ha azt mondom: Fajgyûlölet, kirekesztés, félelem, koncentrációs tábor - akkor mi jut eszükbe? Mert nekem az, hogy nap mint nap magyarokat vernek a gúnyhatárokkal szétszabdalt õsi magyar területen csak azért, mert magyarok. Az, hogy a magyarság, saját sorsának intézésébõl módszeresen kirekesztõdik, hogy egzisztenciális rettegésben élünk, létbizonytalanságban, félünk, féltjük a gyerekeinket attól, hogy csak szolgának kellenek, vagy annak se', hogy lassan nem jut számukra egy talpalatnyi hely; megfogyatkozva, kisemmizve, szûkülõ élettérrel, beszoríttatnak egy gyûjtõtábornyi területre. Egy magyarrezervátumba. Magyar Holocaust. Népirtás. Ezt éljük most.
Hogy jutottunk idáig? Ki tette, ki teszi ezt velünk és miért hagyjuk? Múlt héten tüntettek a közszolgálati dolgozók. Pedagógusok, mentõsök, tûzoltók, apeh dogozók, vámosok, rendvédelmi szervek dolgozói. Õk egyébként -a rendõrök-, rendkívül ötletes szimbólumot találtak az ágazat helyzetének érzékeltetésére; vállukon vittek egy koporsót, amire az volt ráírva: TÖRVÉNYESSÉG.
Hogy szemléletesebb legyen a példa, képzeljük el, hogy a tanárok felállítják a TUDÁS, az orvosok a GYÓGYÍTÁS, a papok a HIT ravatalát...nem is, inkább egyetlen, hatalmas koporsót képzeljünk el, de az aztán mindenki vállát nyomja és arra pedig az van ráírva nagy, öles betûkkel: GYERMEK.
Igen, mert ebben az országban, éppen a jövõt temetik. Itt állunk a jövõ nemzedékek országgyûlési biztosának hivatala elõtt; a helyzet már-már tragikomikus. Ez az ember -amint az kiderült róla, a néhány magyar sajtóorgánumban napvilágot látott elszólásából-, egy nagycsaládellenes természetvédõ, egy életellenes környezetbarát. A "jövõ nemzedékek ombudsmanja", a globalizmus ívelõ karrierû építõmunkása, nyilvánvalóan világpolgár, de azért lám-lám, itt egy elszólás - hiába minden magyarázkodás- és mindent megtudunk a kilétérõl: igazából csak egy báb, egy dísz, egy kellék. A rothadó rendszer statisztája. Mire számíthatnak a "jövõ nemzedékek"?
Fogyatkozó, öregedõ társadalom vagyunk, a fehér emberfajta amúgy is zsugorodó populációjában. Az Európai Unióban nálunk a legrövidebb az emberek várható élettartama. Naponta heten lesznek öngyilkosok Magyarországon. Egymillióan vannak a "kezelt" alkoholisták, ugyanennyien a "kezelt" depressziósok, és nagyjából egymillióra becsülik a funkcionális analfabéták számát is, tehát azokét, akik elvileg, iskolai végzettségük alapján megtanultak írni,olvasni, számolni, de ennek mégsem tudják hasznát venni, helyesebben szólva; nem képesek ezt a "tudományt" alkalmazni. Az államadósság már eddig is visszafizethetetlen volt, de most ez a legújabb "válságkezelõ" IMF gyorshitel, talán irreverzibilissé tette a balsors átélését. Hazánk virtuális határaira kitették a "végkiárusítás" táblát. Itt most minden "akciós" lesz, minden le lesz árazva. Mert az IMF, a Világbank, az EU, a horribilis összegért cserébe, bejelenti a követeléseit: Az ország hajtson végre jövõre egy 300 milliárd Forintos kiadáscsökkentést, valamint GDP la ssulással és ne növekedéssel számoljon.
Hát "kellenek" a megszorítások: ezért bokájuknál fogva rázzák ki az utolsó forintokat -amúgy is, valami életfogytig tartó lakáshitel törlesztõrészleteit- a közalkalmazottakból, ezért befagyasztják a nyugdíjminimumot, aminek következményeként a Gyes, a Gyet, a családtámogatási rendszer nem tud lépést tartani az inflációval, ezért megnyirbálják már a nyugdíjakat is.
De hát miért csodálkozunk? A kölcsönök általában nem szabad felhasználásúak. A hitelezõk pedig profitorientáltak, türelmetlenek, ezért politikai, gazdasági és kulturális területen is, a leghatékonyabb felszámolóbiztosokkal dolgoztatnak. És hogy a felvett hitel, hová vándorol? Szórakoztató mûsorokba. Bankár markokba, sztár gázsikba, a politikai maffiához, az országhódító gazdasági-politikai-kulturális elit kezeibe. Zömében zsidó zsebekbe.
Nézzük csak, mit támogatnak a megszorítások közben? Egyrészt az abortuszt évi 1.6 milliárd forinttal, ami ugye - bizonyítékául annak, hogy jövõre több ilyen mûtétet "terveznek"-, 100 millióval több, mint amennyit az idén költöttek erre. De mindenekelõtt azokat a multivállalatokat, globális cégeket, amelyek eddig is jelentõs adókedvezményeket élveztek a hazai kis- és középvállalkozókkal szemben, amelyek most a világválságra hivatkozva mégis becsõdölnek és állami segítséget kérnek, pedig éves bevételük adott esetben többszöröse az ország teljes évi nemzeti jövedelmének.
Izrael legnagyobb arányú közvetlen külföldi tõkebefektetése Magyarországon van, izraeli üzletemberek -mint azt Simon Pereztõl megtudhattuk- éppen hatékonyan gyarmatosítják Magyarországot. A pénzügyi befektetõk, ingatlan befektetõk, amint az a cégjegyzékek alapján kiderül; szinte kizárólagossággal a zsidó tõkét képviselik.
Katonaság, nemzetvédelem helyett, köztudottan izraeli érdekeltségû örzõ-védõ cégek vigyázzák a gyarmatosító mechanizmus zavartalanságát. Az elsunnyogott rendszerváltozásnak, a megbocsájthatatlan, hazaáruló rózsadombi paktumnak köszönhetõen a vezetõ közéleti pozíciókat olyan emberek töltik be, akiknek felmenõi, családtagjai között a múlt rendszer haszonélvezõit, magyar életek hóhérait találjuk, nem egy esetben ÁVÓ-s gyilkosokat. Persze, hogy az apák bûneiért nem felelõsek a fiúk -meg a lányok-, na de azt se mondja nekem senki, hogy az ilyen családokban a túláradó hazaszeretet, hitében is erõs nemzeti öntudat adja a leszármazottaknak az útravalót, a közéleti tevékenységhez. Illetve lehet, hogy az adja... de az nem ez a haza, nem ez a hit, nem ez a nemzet. Így aztán nem értem, miért kellene fenntartások nélkül elhinnünk, hogy bár az apa anno a magyarok közé lövetett, a fiú alkalomadtán nem fog?
Mielõtt antiszemitának gondolnának, bevallom: Tulajdonképpen én vagyok az, aki fél. Félek bizonyos zsidóktól. Ismerjük el, az elmúlt 160 évben, a magyarsággal való véres leszámolások intézõi közé, igen szép számban odakeveredtek. Csakúgy, mint az elvtelen alkuk, paktumok megkötése mögé.
Haynau, Szamuelly, Rákosi, Eörsi, Bauer - a nemzetidegenség, a fékevesztett magyargyûlölet testi-lelki öröksége vonul végig a névsoror...a gyûlölet és olykor szadizmus számunkra talán ismeretlen mélysége. Kétségbeejtõ elõadást hallottam nemrégiben arról, hogy a globalizmus fellegvárai, mint az IMF, Világbank, WTO, valamint néhány transznacionális nagyvállalat, hogyan teszi rabszolgává, hogyan gyarmatosítja a világot. Hogyan tüntethet el nemzeteket. Ez úgy zajlik, hogy adott egy ország, amely valamilyen szempontból célországgá válik; természeti kincsei, erõforrásai miatt. Mint például Magyarország. A termõföldjéért, vagy mert itt -ahogy a neve is mondja: medencében; Kárpát-medencében- található Európa édesvízkészletének a döntõ hányada. Ekkor az elsõ stratégiai lépés: az adott országot adósságba taszítani.
Egyezkedni mindig van kivel, a pénz motivációs erõ; fejlesztenivalót pedig minden társadalom talál a háza táján, fõleg, ha kommunista utódállamról van szó. Ekkor tehát tõkét, azaz adósságot áramoltatnak az országba. Igen ám, de ez esetben az állam csak közvetítõ, a pénz valójában a fejlesztés helyszínére, különbözõ cégekhez, vállalkozásokhoz, külföldi befektetõkhöz, de legalábbis multinacionális üzleti érdekeltségekhez kerül. Vagyis ugyanahhoz a brancshoz. (Errõl tartja a mondás: a pénz a bankokban születik és nagyvalószínûséggel ott is végzi.)
Viszont úgy jelenik meg, mint államadósság, vagyis az állampolgárok tartozása. Tehát innentõl kalapács alá kerülhetnek az állam, az állampolgárok közös javai. Sõt, támadhatnak bizonyos igények:
- Adjátok nekünk, adjátok el nekünk ezt, vagy azt!
- Hadd építsünk nálatok katonai bázist!
- Szükségetek van valamire? Majd mi eladjuk nektek!
Ez az államadósság, és a kamatok, általában eleve kiszámítottan visszafizethetetlen nagyságrendûek. A hitel hitelt szül, ez tartja mozgásban a rendszert, mígnem az elkerülhetetlen mélyponton jöhet a mentõangyal, jöhet a második lépés; ismét ajánlatot tesz a Valutaalap, meg a Világbank:
- Majd mi újrafinanszírozzuk nektek ezeket a hiteleket!
A feltételek viszont szigorodnak:
- Adjátok el nekünk az erõforrásaitokat, részesedést kérünk a közüzemi szektorból, energiaiparból, biztosítási, egészségügyi, szociális, iskolai rendszerbõl! Ezzel gyakorlatilag felvázolódott az egész gazdasági gyarmatosító folyamat.
Ezzel gyakorlatilag összefoglalódott Magyarország történelme, az elmúlt 20 évben. Az Antall Józsefék által kötött paktumtól, az ellenvetés, fenntartás nélkül átvállalt 22 Mrd USD államadósságtól, egészen eddig a mostani IMF kölcsönig. Óriási pénzek vannak mozgásban, az ország társadalmi erõviszonyai megint átrendezõdnek. Új hatalomelosztás szervezõdik, megkezdõdik a legújabbkori honfoglalás utolsó fejezete, a befejezéshez már csak az õslakosokat kell megritkítani.
És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan kiindultunk. A fentiekbõl azt kell megérteni, hogy az abortuszra szánt keret növelése, valamint a családtámogatási rendszert érõ megszorítások ugyan fájdalmas részletei, de csak részletei, szimptómái egy betegségnek; egy olyan betegségnek, amelyet felismerünk, beazonosítunk; tudjuk, hogy halálos, a nevét viszont nem ejtjük ki, mert ez a betegség azokkal végez elõször, akik megnevezik, akik beszélnek róla. A fertõzés átvitele rákiabálással történik, a kórokozót úgy hívják: antiszemitizmus. Igen, igen jól értik, maga a betegség terjeszti ezt a kórokozót, természetesen azért, hogy önmagát fenntarthassa.
Többször is leírtam azt a szót, ami pedig elsõ helyen szerepel "minden jóérzésû magyar ember", a "békés többség" tagjainak tilalmi listáján. Nem gyûlöletbõl tettem, nem vak indulattal, hanem rideg tényeket felsorakoztatva. Az igazság észrevétele, kimondása viszont olyan reakciókat teremt manapság, mint ahogy a kicsi gyerek viselkedik az injekció beadásakor: még hozzá sem ér a tû, csak látja, hogy közelít; õ máris ordít, mint a fába szorult féreg. Esze ágában sincs arra gondolni, hogy az a tû, neki esetleg jót akar.
A közszolgálati dolgozók tüntetésére visszatérve: Az egyik szervezõ szakszervezet szóvivõje leszögezte, hogy természetesen elhatárolódnak a szélsõségektõl. Létezik, hogy ez a sok jóember nincs tisztában vele, hogy miközben küzd a saját megélhetéséért, életteréért, már régesrég szélsõségesnek számít õ is? S hogy a szélsõségesség, az már maga egy dobbantó, egy ugródeszka, a fogalmi zsákutca végsõ bugyrába: az antiszemitizmus, a terrorizmus, riasztó sötétségébe?
Ebben persze a hazai álbal- és áljobboldal, maradéktalanul és következetesen közös nevezõre jut mindig: antiszemitizmussá ködösíteni a létért folyó küzdelmet, az önvédelmet, gyakorlatilag az életösztönt.
Ezért hát kétszer is vegyük szemügyre a közéleti szereplõket, akik antiszemitáznak, mert vagy tudatosan akarják félrevezetni a közvéleményt, vagy azt sem tudják mit beszélnek. Nevessünk azokon az áljobboldaliakon, akik mindig sietnek elhatárolódni; és a nagy bátor "kommonistázás" közben éppen csak arról feledkeznek el, hogy abból a szemszögbõl, ahonnan a nemzetközi zsidóságot kihagyni a kommunizmus történetébõl olyan lenne, mint kifelejteni rántottából a tojást; õk is antiszemiták.
Le a gyávákkal, le a mellébeszélõkkel, le az óvatoskodókkal, le a jóllakottan nagyszájúskodó fotelforradalmárokkal. Állítólag megesik, hogy az igazgató a legõrültebb az elmegyógyintézetben. Így megeshet, hogy éppen a magyarsággal járatják a bolondját, saját hazájában. Madách írja Az ember tragédiájában (Hetedik szín -Konstantinápoly-, Lucifer):
"A kor folyam, mely visz vagy elmerít,
Úszója, nem vezére az egyén."
(...)
"Nem a kakas szavára kezd virradni,
De a kakas kiált, merthogy virrad."
Most véget ér egy korszak. Új fejezet, új nap kezdõdik, itt az ideje a felébredésnek és a kijózanodásnak. Hallom, hogy "Szól a kakas már"... Kimondom, amit hallok, még akkor is, ha ez egyesek számára már önmagában véve antiszemitizmus: Magyar akarok maradni!
Sárdy Barbara
elõadómûvész, a Hazafias Magyarok Szövetségének alelnöke
Kapcsolódó cikkek:
"Magyar akarok maradni!" Sárdy Barbara nagyszerû október 23-ai beszéde
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
