Von: Hegedüs Endre [mailto:pharmahegedus@mail.datanet.hu]
Gesendet: Sonntag, 4. Oktober 2009 20:40
An: Kutasi József
Betreff: SIKOLY (Forrás: Nemzeti Hírháló)
Sikoly 2009.10.03, 00:02 Nemzeti Hírháló
Udvarhelyi Róza:
Nem akartam szólni, Isten bizony, hogy nem akartam. Mert a keserűségtől már lassan írni sincs kedvem. De nem tehetem, mondanom kell, százszor is, ha kell ezerszer, hogy mindenki meglássa, hogy mindenkihez eljusson az igazság. Mert felelősséget érzek embertársaimért. Igen, én még ilyen "idejemúlt, avitt" dolgokkal küzdök, mint a másokért érzett felelősség. Mert a Teremtő kiválasztott arra, hogy szóljak. Tollat adott s szavakat hozzá.
A Teremtő azzal bízott meg, hogy elmondjam, hogy leírjam, hogy nagyon nagy baj van. No nem csak az országban, az egész világon! S nem is itt született a baj, ide csak begyűrűzött. S jól érzi magát nálunk, így aztán alaposan berendezkedett ide. A fejekbe. A mindennapjainkba. A lélegzetünkbe, az atomjaink szintjéig rágta be magát, s fertőz már a születés pillanatától.
Testvéreim, EMBEREK!
Ébredjetek fel! Utolsó emberhez méltó perceinket rabolják el, nincs tovább időnk álmodozni. Világunkat a sátán uralja. Neve: PÉNZ vagy HATALOM vagy PROFIT. Mindenikre hallgat, sőt együtt szereti hallani mindet leginkább.
Húsunkat rágja, megaláz, ellopja a lelkünket, az álmainkat, az időnket. Megfoszt bennünket magunktól, a gyermekeinktől, a fáktól, madaraktól, a napfénytől, az élettől. Vegetáló, konzum idiótákat gyárt belőlünk. Terelhető, kiszolgáltatott barmokat. S cinikusan vigyorog ránk a bank automaták csillogó képernyőin át, a zavarodott tekintetű orvosaink szeméből, a bevásárlóközpontok polcai között, az iskolapadok mögé bújva, beléptető kártyás munkahelyeink felismerő automatáin keresztül, vigyorog és boldog, hogy ma is, holnap is őt szolgáljuk. Tudja, hogy csak addig van hatalma fölöttünk, amíg össze nem fogunk. Egy-Én-enként. Egy szilárd, konok egységben. Amíg egy szívvé nem válunk, s egy erős akarattal ki nem állunk az EGY SZENT VALÓ s ÁG mellett. Mert az ő műve az is, hogy élhetetlen, rideg, lélektelen városokba terelt ember-százezreket. Elszakított bennünket pontosan szerkesztett terve szerint egymástól, önmagunktól, múltunktól, a Teremtőnktől. Elszakítja tőlünk a szomszédinkat, szüleinket, gyermekeinket, elhagyatja velünk temetőinket. Beköltözik a hitvesi ágyunkba, a szülőszobákra, gyűlöletet gerjeszt közöttünk, s boldog, mert műve már majdnem kész.
Testvéreim! Ébredjetek fel! Élesszétek újra magatokban a Szent Lelket, mert azért küldte nekünk a Teremtő, hogy megerősödjünk általa, amíg újra el nem jön. Fordítsátok újra arcotokat az egy közös forrásunk felé. Tagadjátok meg a hazugokat, néma ellenállással tagadjátok meg őket. Térjetek vissza önmagatokhoz. Öleljétek magatokhoz gyermekeiteket, s figyeljetek nagyon rájuk. Mert ők hordozzák az igazság csíráját. Csillogó tiszta tekintetükben találjátok meg a helyes utat. A szeretet útját. A feltétel nélküli bizalom és szeretet útját. S ne feledjétek. Csak addig van hatalma fölöttünk a rontás hamiskártyásának, amíg egy nagy szent szövetségben képesek nem leszünk a mindennapok egyszerű kihívásaiban hitet tenni a teremtő egy Szent Isten mellet. Aki nem az egyházakban él, hanem a lelkünkben. Mindannyiunk életet és értelmet adó egyetlen igaz valósága. A többi csak szemfényvesztés, csak ócska trükk. S ha képesek leszünk hitet tenni újra minden gondolatunkkal, minden cselekedetünkben, akkor megszűnik a gonosz hatalma fölöttünk, a világunk fölött. Akkor majd megszűnünk konzumidiótáknak lenni, ismét csillogni fog majd mindenki tekintete a boldogság párájától s a virág újra illatozó virág lesz, a madarak hangját is hallani fogjuk ismét, a napsugarak öltöztető melege simogat majd minden megállni, csodálkozni képes embert.
Testvéreim, embertársaim, remegő szívvel kérlek Bennetek, ébredjetek fel. Értem is, a gyermekeinkért is, mindannyiunkért.
Én csak asszonyi nyelven tudok szólni. Alázattal kérni. Hallgassatok meg, amíg még nem végzetesen késő.
Udvarhelyi Róza
