Feladó: Péter Schmeiszl
Dátum: 2014. július 23. 1:13
Tárgy:
Dátum: 2014. július 23. 1:13
Tárgy:
Szomorúan olvastam legutóbbi levelét. Címzett: Kutasi Jozsef Antal <jozsef@kutasi.eu>
Amit a "világról" ír, az sajnos valóban sokszor így van, azonban ne felejtse el, hogy senki sem tud próféta lenni a saját hazájában.
És ezt most értem úgy, hogy az a haza, igen gyakran az ember legszűkebb családi kötelékeit jelenti,
Azok nem tudják helyükön kezelni a dolgokat, akiktől ez leginkább ésszerűnek és elvárhatónak tűnne.
Ez így nem igazságos.
De mit is lehet (vagy legalább is ajánlatos) ilyenkor tenni? Úgy vélem, a legjobb és a legtöbb az, ha elgondolkodunk azon, hogy mi a fontosabb, az igazság, vagy a szeretet?
Vegyünk egy példát. Jézus, mikor elé vezették a rossz életű, házasságtörő asszonyt, akkor Ő még a nő mellébeszélése ellenére sem állt a vádlói mellé és hagyta a vallás szokásai szerint megkövezni, hanem kisegítette őt.
Nem azt mondta, hogy megérdemli a büntetést, noha tudta, hogy a örvényeik szerint igazságos lett volna, hanem nevek betűit írva a homokba csak annyit mondott a vádlóknak, hogy az vesse rá az első követ, aki bűntelen, majd miután mind elódalogtak, ennyit mondott. "Hol vannak a te vádlóid...?" "Menj és ne vétkezz többet"
Ő, akinél senki sem tudhatja jobban a törvényt az igazságot és a szeretet, az igazság helyett a szeretetet és a megbocsátást választotta.
Isten egyszülött fiát adta szeretteiért, az emberért. Szinte semmi sem volt igazságos, ami vele történt, de az emberiség üdvözüléséért a szeretet oltárán feláldozta az igazságot.
"Nincs nagyobb annál, ha valaki életét áldozza barátaiért". "Minden parancsolat közül a legfontosabb a szeretet".
Ne azon búslakodjunk, hogy nem kapjuk meg azt, ami "törvény vagy igazság szerint" nekünk jár, hanem imádkozzunk azokért, akiket mi érzünk a legközelebb magunkhoz akár viszonzatlanul is.
A szeretett nem a kufárok találmánya. Nem lehet függővé tenni attól, hogy mit kapunk vissza, mit kapunk cserébe.
Ha nem viszonozzák, talán mi csinálunk valamit rosszul, vagy a másik fél nincs olyan helyzetben, hogy viszonozhatná. Ne várjuk hát el, de szeressük őket azért is, mert ők nem tudnak minket szeretni.
Mutassuk meg, hogy a mi szeretetünket még ők sem tudják kisebbíteni. A szeretet az, amiből minél többet adunk, annál több lesz nekünk (is). És bármi legyen is a látszat, ennél nagyobb erő nincs. És ezt senki sem veheti el tőlünk. Még az sem, akinek adjuk. - Ha alkalmasint akár csak fohászainkban is.
Elnézést, ha valami másra számított és félreértettem volna valamit. De az biztos, hogy aki ekkora utat bejárt és még mindig van tenni és mondanivalója a közösség, a nemzet számára, annak nincs szégyenkezni valója és nem adhatja búra a fejét, bármilyen viszonzatlanság vagy észrevétlenség esetén sem, mert "a hiba nem az ő készülékében van!
Üdvözlettel: Sch. Péter
Kedves Kutasi József Antal!
Szomorúan olvastam legutóbbi levelét.
És ezt most értem úgy, hogy az a haza, igen gyakran az ember legszűkebb családi kötelékeit jelenti,
Azok nem tudják helyükön kezelni a dolgokat, akiktől ez leginkább ésszerűnek és elvárhatónak tűnne.
Gyakran azok utasítják el legjobban az embert, akik pedig fordítva a legtöbbet jelentik. De mit is lehet (vagy legalább is ajánlatos) ilyenkor tenni? Úgy vélem, a legjobb és a legtöbb az, ha elgondolkodunk azon, hogy mi a fontosabb, az igazság, vagy a szeretet?
A szeretett nem a kufárok találmánya. Nem lehet függővé tenni attól, hogy mit kapunk vissza, mit kapunk cserébe.
Mutassuk meg, hogy a mi szeretetünket még ők sem tudják kisebbíteni. A szeretet az, amiből minél többet adunk, annál több lesz nekünk (is). És bármi legyen is a látszat, ennél nagyobb erő nincs. És ezt senki sem veheti el tőlünk. Még az sem, akinek adjuk. - Ha alkalmasint akár csak fohászainkban is.
