Betreff: Ne bántsd a magyart!
Datum: szombat, 2008. november 8.
Von: Apu Lengyel
An: Kutasi József > Budapest
Ne bántsd a magyart!
Kedves Magyar Sportkedvelõk, Szurkolók!
Nagy hatással volt sokakra a szurkolók összefogása, fegyelmezettsége. Lehet így is tiltakozni. Kalapot le a szervezõk elõtt!
Sajnos mostanában nem tudok labdarúgó mérkõzésre eljutni, fõleg nem a gúnyhatáron kívülre.
Külön köszönet a fegyelmezett egységben erõt mutató szurkolóknak, akik a MEH elõtti kicsi téren, Kordonpesten tiltakoztak a magyarverések ellen. Kiemelt köszönet illeti a határon túli mérkõzésekre kiutazó szurkolóknak, akik közül néhányan személyes élményükbõl mondtak el részleteket a színpadon!
Bõszítõ, és torokszorító ilyen beszámolókat hallgatni. Nagyon jól tették, hogy elmondták mindezeket!
Felvidéken a tótok kormánya statáriális körülmények között fogadta el a más államok nemzeti jelképeinek használatáról szóló tilalmi törvényt a sportrendezvényeken.
Közbevetõleg rendkívül kíváncsi volnék, ha orosz, USA, netán izraeli csapat volna a vendégük, ugyan akkor is viperázással torolnák meg a nemzeti jelképek, zászlók használatát?
A mai "Ne bántsd a magyart!" címû szurkolói tüntetésen hallottam egy kiváló ötletet.
A szurkolók egy része piros, a másik fehér, a harmadik harmad zöld felsõ ruhában érkezne egy felvidéki mérkõzésre, akkor mit vehetnek el.
Ja, hogy a nézõtéren úgy helyezkednek el, hogy fentrõl lefelé nézve piros-fehér-zöld látványt nyújt? Ugyan!
Lehet össze-vissza is helyet foglalni a lelátón. Akár menet közben kicserélni a kabátokat.
De maga a kevert színû látvány is önmagáért beszél.
Más!
Szeretném javasolni, hogy legközelebb a rendõri agresszíó elleni tiltakozásul senki ne menjen be a ketrecbe. Egyik legfontosabb üzenete volna, hogy szabad magyarnak születtünk, és nem a gyurcsányi diktatúra alattvalói vagyunk.
Mi szabadnak született magyarok vagyunk!
Magyarország a magyaroké és az is marad. Nem a rácslovagok elõtt megalázkodó tömeg.
Mindenkit motoztak a Jobbik tüntetésén. Ez máskor nem eshet meg!
Noha most nem vetemedtek hasonló jogszerû gazságra, mégis akkora létszámmal voltak jelen a feleslegesek rendõri ruhában, hogy szinte nevetséges volt a tiltakozók létszámához képest. Ha senki nem megy be a rácsok kapuin, akkor esetleg egymással foglalkozhatnak a kékek karhatalmi onanizálással.
Egyben ehhez kissé nagyobb teljesítményû hangosítás is szükséges - ha szabad a rendezvények szervezõinek figyelmébe ajánlanom.
Más!
Kedves Tüntetõk!
Kérem tisztelettel, mondanom kell, az alkohol nem feltétlen része egy tüntetésnek. Adott esetben egy ittas ember kevésbé helyesen reagál egy-egy eseményre. Ez fokozottan érvényes a harcigáz bevetésekor fokozott hatás jelentkezhet a törvénytelen oszlatáskor. Lásd a Szabadság téren 2008. szeptember 20-án. Gyakorlatilag önvédelembõl józannak kell maradni. Történhetnek olyan események, amikor a józanságon a vérünk múlhat. Sosem lehet tudni, hogy ennek a fegyverrel bitorolt hatalmi csürhének mikor támad kedve újabb oszlatásra, tömeg verésre, magyarok megalázásra.
Mostanában figyelve a tüntetések elhagyott helyszínét, egyre gyakrabban látható sörösdoboz tenger, csikktenger, és egyéb hulladék a nemzeti érzelmû szervezetek rendezvényei után.
Hol vannak a rendezõk, akik a nyilvánvalóan ittas embereket ellentmondást nem tûrõen eltávolítják a helyszínrõl?
Hol vannak a képzett rendezõk, akik a spicliket kiszûrjék, és eltávolítsák a helyszínrõl? Fõleg ezekrõl kell kiemelt figyelemmel gondoskodni!
Ha egy kiszûrt spiclihez nem nyúlva, de ordítva rámutatva, hogy "Ez besúgó!", mit tehet a tégla, el fogja hagyni a helyszínt.
El kell gondolkozni azon, barátaim, hogy mennyivel vagyunk akkor különbek azoknál a mosott agyú embernek látszó lényeknél, akik 90 elõtt megszokták az ingyen hideg virslit és a meleg sört a vörös zászlók tövében.
Most is számosan élnek közöttünk ilyenek, s mintha mi sem változott volna, elvtársias légkörben kvaterkáznak valamelyik park fái alatt május elsején. Ezeknek idõszakadásuk van. Nem baj, legalább egyre jobban elszakadnak a valóságtól a maguk rendszerében. A valóság egyszer csak túllép majd felettük.
Végezetül még egy nagy kéréssel szeretnék a kedves sportrajongókhoz fordulni.
Kérem, szervezzék meg, hogy mindaddig, amíg magyar vezetés meg nem teszi, amit megkövetel a becsület a magyarok külföldön történõ jogos érdekérvényesítésével kapcsolatban, a hazai sporteseményeken semmi más zászló ne legyen a lelátókon látogatók kezében, mint a magyar zászló.
Mindenhol kezdjék a mérkõzéseket azzal a felkiáltással, hogy "Ne bántsd a magyart!". Ez nem zárja ki a saját csapatok sportszerû, szervezett bíztatását.
Meglátják, ez a kiáltás olyan erõt kölcsönöz a lelkeknek, hogy a szokásos versengésen kívül elpárolog a szidalom, sértés. Marad a sportszerû, vidám lelátó. Nem létszükséglete az embernek a balhé stadionokon belül és kívül. Az utóbbi napok felemelõ érzést keltõ összefogása a lelkekbe véste 2008. november 1-ét.
Tisztelettel és üdvözlettel:
Lengyel Károly
Budapest, 2008. november 8.
