Nyílt levél a Magyar Püspöki Konferencia Főméltóságainak!
"Nemzet ki máglyát maga gyújt magának,"
(Sajó Sándor)
Nagy tisztelettel és alázattal a Krisztusi szeretet jegyében fordulok Önökhöz, a 2009. szeptember 20-án, minden katolikus templomban felolvasott, Önök által kiadott körlevéllel kapcsolatban.
Az Önök által közzétett körlevél egyetlen egy mondatát, annak tárgyszerűségét, szándékának nemességét nem kérdőjelezem meg.
Földünk az ökológiai katasztrófa felé sodródik, az emberiség gazdasági és erkölcsi válságban van. Ebből a válságból csak szakrális vezetők segítségével, a Teremtő Isten erejével juthatunk ki. Az elmúlt században megéltük az istentelenség talán legsötétebb századát. Istent tagadó, Istent gúnyoló eszmék és rendszerek támadták az évezredes hagyományokra támaszkodó egyházakat. A Magyar Nemzet tagjai lelkükben megőrizték Istent, de tudatukból minden erővel próbálták kiirtani a vallási és erkölcstani ismereteket. A Magyar Nemzetet megfosztották ősi kultúrájától, valós történelmétől, nemzeti identitásától és az utóbbi fél évszázadban világszerte fogyasztóvá züllesztették az emberiséget. A harmadik évezred küszöbén az emberiség egy része, a Magyar Nemzet töredéke nemet mondott a fogyasztói társadalomra. Rádöbbenve, hogy Isten teremtette lények, sokan gyökereikhez, történelmi múltjukhoz fordultak, és az anyagi világ egyre súlyosbodó terhe ellenére is a szellemvilágot keresik.
Lassan hat évtizede iskoláinkban vallást és erkölcstant nem tanítanak. Felnőtt három generáció bibliai ismeretek nélkül. 40 évig nem volt rá lehetőség, 20 éve pedig nem élünk lehetőségeinkkel. Az istenkereső ember bizonytalan, tájékozatlan, ezért esendő. Ismeretekre, vezetőkre, pásztorokra, főpásztorokra van szüksége. Nemcsak az egyházat, az akolt, aklokat kell félteni, hanem a tévelygő egyéneket vagy csoportokat is. A tudatlanokat nem kirekesztéssel, nem kizárással, hanem szeretettel, türelemmel kell a helyes irányba fordítani.
Félelmeim a körlevél okán a következők: Önök és én is tudom, hogy csekély számban látogatják a szentmiséket. A templomba járó emberek döntő többsége időskorú. Jelentős részük most hallott először arról a problémáról, amit Önök kihirdettek. A középkorú és fiatal híveket a körlevél, döntésre kényszerítheti. Számos sokgyermekes családot ismerek, akik rendszeres templomlátogatók és egyúttal megjelennek az Önök által elitélt rendezvényeken is. A szabadban tartott, kritizált, rendezvények élményt, örömet adó együttlétek. Megjelenik történelmi múltunk néhány színes foltja, (ruházat, népviselet, néptánc, magyar harcművészet, ló-és állatszeretet, megszólalnak ősi hangszerek, közöttük dobok is,) és ahogy az szokott lenni, megjelennek furcsa emberek, furcsa öltözetben. Tapasztalataim szerint az emberek együtt örülnek Isten szabad ege alatt.
Visszatalálnak őseinkhez, hőseinkhez. Keresik egymást, keresik Istent. Sokszor önjelölt próféták, "mágusok" beszélnek a szellemvilágról, sokszor alapvető ismeretek nélkül. Épp ezért van óriási jelentősége annak, hogy a tévelygő nyájhoz, Istent keresőkhöz kijöjjenek a templomokból és elmenjenek a nyáj közé. Félek, hogy ha döntés elé állítjuk a templomba járó, "magyarkodókat", sokan a pozitív élményt választják és nem azt a helyet, amely ugyan számukra vonzó, de ott lelki békét nem találnak. Félek attól, hogy az ébredő magyarságban az Istent keresők táborában inkvizíciós félelmek alakulnak ki. Félelmemet alátámasztja a Heti Válasz IX. évfolyam 40. számában 2009. október1-én megjelent cikk, és a folyóirat címoldala, amely pogány világ újraéledésének félelmét sugározza. Néhány, nevezetesen öt kiváló embert szellemi máglyára küldenek. Név szerint Bunyevácz Zsuzsát, Molnár V. Józsefet, Pap Gábort, Szántai Lajost, Varga Csabát.
Valamennyiüket személyesen, munkásságukat töredékesen ismerem. Sok mindenben nem értek egyet velük, de egy dolgot nem vonhatunk kétségbe. Napjainkig megalázva, meggyalázva, anyagi lehetőségektől megfosztva szolgálták, szolgálják Nemzetüket. Egyikük sem Istentelen. Közülük Molnár V. Józsefet, idős barátomnak mondhatok. Az ő esetében a fájdalmam fokozott. Ő volt az, aki 56-ban az Astoriánál megszelídítette a szovjet tankot és a benne ülőket. Három évig Kádár börtönében, ebből egy évig magánzárkában szenvedett, de soha senkire rosszat nem mondott, még hóhéraira sem. Jó ember. Bölcs ember. Sokat tanultam Tőle. Szeretem.
Nemzetünk pártokra, egyházakra, vallási felekezetekre, etnikai csoportokra szakított. A mai napokban nem máglyákat kell gyújtani, nem újabb félelmeket kell kelteni az emberekben, hanem bölcsességgel és nagy-nagy szeretettel a szétszéledt nyájat összeterelni. Önök Püspök urak, Isten kegyelméből jutottak magas egyházi tisztségbe. Önök bölcs, tanult emberek. Ne csak az egyházat, a templomot, hanem minden egyes eltévedt bárányt féltsenek!
"Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül"(Mt.18.14.) Jézus azért jött, hogy megkeresse, ami elveszett... (L.19.10..Mt18.11.)
Ady szavaival: "ne úgy ítélj meg engem, mint az emberek, cselekedeteim szerint, hanem úgy, mint azt Isten, szívem belső szándéka szerint!"
Kérem Önöket, hogy jöjjenek el a nyáj közé!
Segítsenek!
Pasztoráljanak!
Kérem Önöket szeressék a nyájat!
Kérem Önöket szeressék a Magyar Nemzetet!
2009. október 4.
Dr. Papp Lajos
ny. egyetemi tanár
akadémiai doktor
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
