Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2013. február 23., szombat

16.526 - Kutasi József Antal > Prof. Dr. Bokor Imre > TISZTELT Dr. FERENCZI PÉTER ÚR! > Nagy pénzeket tűntet el a Magyarok Világszövetsége portája

From: dr. Bokor Imre
Sent: Saturday, February 23, 2013 6:37 PM
To: Kutasi József Antal
Subject: Nagy pénzeket tűntet el a Magyarok Világszövetsége portája

 

TISZTELT   Dr. FERENCZI PÉTER ÚR!

        Tekintettel arra, hogy  a pénzügyi kérdésekben járatlan vagyok, ezért  az MVSZ (és ezen belül  Patrubány  Miklós) gazdasági  kérdéseiben,  csak  külső szemlélőként bátorkodom állást foglalni és felvetni egy átfogó ellenőrzés szükségességét. 

        Az elmúlt két évtizedben rendszeres látogatója voltam  az MVSZ Semmelweis utcai objektumának, de felelősséggel állíthatom, hogy  olyan elhagyott, szegényes, rideg és visszataszítóan barátságtalan állapotban soha nem volt, mint  a jelenleg! Az ember szíve fáj, hogy egy ilyen patinás, központi helyen lévő és  értékes  (sokrétű)  rendezvényeknek színvonalas lebonyolítását biztosító  objektum úgy fest, mint egy  gazdátlan, elhanyagolt,  kihalt  és sötéten-üresen kongó hodály.

        Nem vitatva, hogy – esetleg -  Patrubány   Miklós sok mindenhez ért, de a  szervezés, a gazdálkodás és az emberekkel való bánásmód  nem kifejezetten erős oldala.  Szóban és írásban is  tudomására hoztam Patrubány úrnak, hogy  nagyon gyakran úgy viselkedik, mint a cezaromániás beütésű “kiskirályok”, rosszul válogatja meg  munkatársait és  úgy távolítja el többségüket, mintha rabszolgák lennének. Ennek a  hármas tényezőnek köszönhető az MVSZ jelenlegi  siralmas állapota.

        Mi, az egykori Justitia Bizottság tagjai,  önzetlenül próbáltunk segíteni  az MVSZ-nek, de  az esetek többségében  lehetetlen volt találkozni az elnökkel,  mert   a legközelebbi  munkatársai sem tudták megmondani, hogy  mikor  érkezik  vissza Brüsszelből vagy  Romániából. Kisebb , de nem  mellékes problémának tűnt, hogy az MVSZ  objektumában  lényegében  nem volt egy olyan hely , ahol  le lehetett volna ülni és beszélgetni egymással, mert  az első emeleti presszó nyitva tartása  is olyan volt , mint az elnök  jelenléte (elérhetősége), tehát az MVSZ tagjai és  a  vendégek,-  a folyosón ácsorogva  tárgyaltak egymással vagy az  MVSZ-el szembeni  (az utca túloldalán lévő)   presszóban foglaltak helyet. 

         A “poharunk akkor telt  meg”, amikor egy  kisebb összegű, kifejezetten kérdésként feltett, 6 személy kb. öt  hónapos  munkáját  akartam  tiszteletdíjban  (Karácsony alkalmával) elismertetni , amelyet (tanúk előtt) az elnök is jóváhagyott  (összesen 60 ezer forintról volt szó),  majd később azzal sértegette bizottságunkat, hogy anyagiasak vagyunk és  alig  tettünk valamit az asztalra, máris a pénzért nyújtottuk a kezünket. Meg   kell említenem, hogy ekkor már kidolgoztuk a  szovjetek ‘56-os agressziója során    (a jóvátételi követelés alapjául szolgáló) személyi és anyagi veszteségeinket, valamint egy öt nyelvű (magyar, német, orosz, angol és francia) manifesztumot a  magyar-orosz(szovjet) történelmi kapcsolatok  vizsgálata, elemzése és értékelése céljából, a            fennálló  burkolt vagy  nyílt  ellentétek (problémák, vádaskodások)  tisztázása (rendezése) céljából.

          Patrubány úr  megjegyzését  mind a magam, mind a bizottság tagjai nevében visszautasítottam, három bizottsági tag nem is vette át a tiszteletdíjat és úgy döntöttünk, hogy megszakítjuk a kapcsolatunkat az MVSZ-el. Meg kell jegyeznem, hogy  személyem  nem szerepelt a jutalmazottak listáján, tehát Patrubány  úr vádaskodására adott  válaszom,  az önérzetünket sértő és  az igazságot mellőző  elnöki magatartással szembeni jogos reakció volt.

          Közéleti munkánkat a Magyar Justitia Bizottságban  töretlen szorgalommal folytatjuk, cikkeink, előadásaink és tanulmányaink terjesztése zömében az  Interneten történik, de esetenként  egyes tv csatornákban, folyóiratokban  és  napilapokban is fellelhetők. 

          Most jutott tudomásomra Patrubány  Miklós  legújabb,messzemenően elítélendő viselkedése, amikor egy  Petőfi Sándor  földi maradványainak tárgykörében foglalkozó  megbeszélésen, Kéri Edit művésznőt  azért sértegette, mert bátorkodott  felszólalni olyan  kérdések tisztázásában, amelyet néhány jelenlévő (többek között Fuksz Sándor) csak hallomásból ismert. Kéri Edit  tagja volt annak a

kutató gárdának, amely  Petőfi sírhelyét kutatta  Oroszországban,  hihetetlenül  sok munkát végzett, és könyvet is írt a kutatásról, és  közvetlenül segítette a  sír feltárását,  és folyamatosan értesítette a hazai médiákat  az ott folyó munkálatokról, illetve eredményekről.

         Patrubány  úr  azzal fenyegette Kéri  művésznőt, hogy kivezetteti a teremből, mert szenvedélyes hangon cáfolt meg egy “hazudozót”.  Fuksz Sándor úr (erőt merítve  Patrubány figyelmeztetéséből)   felállt az elnökség asztaláról, nekirontott Kéri Editnek, és  a kezét csavargatva, majd a hátára ütve (!) kituszkolta a teremből, miközben elvette tőle a kezében lévő magnetofonját is.

        Az MVSZ elnöke  szó nélkül tűrte, hogy egy nyolcvanhat éves  nőt  durván inzultáljon egy  odacseppent  (a témában illetéktelen)

férfi és  vegye azt a bátorságot, hogy  mindenki szemeláttára erőszakkal  távolítsa el a megbeszélésről azt, aki  egyik legjobb ismerője

az ott tárgyalt kérdéseknek.

        Ez a  példátlan eljárás is  jellemezte Patrubány  kiskirályoskodását, hiszen ő volt a házigazda, de úgy tűnik, hogy  Fuksz  Sándor  viselkedése  az ő “szája ízlésének”  jól megfelelt.

         Az MVSZ  rendbe tétele érdekében,  mielőbb  új elnököt  kellene választani,   a funkciójához foggal-körömmel ragaszkodó,  de a kapcsolódó feladatokat   ellátni képtelen Patrubány Miklós helyett. 

          Amennyiben pedig  igazoltnak tűnik az MVSZ  pénzével való  visszaélése, akkor haladéktalanul  az illetékes ügyészségi és rendőrségi szervekhez kell fordulni, sőt a  vizsgálatnál azt is figyelembe kell venni, hogy  a gazdálkodásban felmutatott dilettantizmusa  szintén  megbocsájthatatlan bűnnek számít, mivel  például látványos, de az MVSZ számára  hasznos eredményt nem hozó  kongresszusaira több tízmilliót  herdált el és a szervezetlenség  iskolapéldáját  valósította meg,-  az egymástól szétszabdalt, és egymással köszönő viszonyban sem lévő  programok beállításával, az esetek többségében  ún. látszateredmények produkálásával.

          Mindezeket a tényeket és gondolatokat ajánlom a  tisztelt MVSZ-ből  kizártak szíves  figyelmébe.

                                                                           Tiszteletem és üdvözletem tolmácsolásával:

                                                                                                                                            (Prof. Dr. Bokor Imre)