Von: Nemzeti Hirhalo [mailto:hirhalo@fw.hu]
Gesendet: kedd, 2008. május 20. 22:05
An: Kutasi József
Betreff: Ezt a Fidesz sem teheti meg egyedül.
Az ország életereje
p, 2008-05-16 09:16 Demokrata
Dr. Gallai István: Jobb egy borzalmas vég, mint egy vég nélküli borzalom
Mennyit keres ön? Akármennyit keres, lehet állandó jövedelme, lehet kisnyugdíjas vagy jövedelem nélküli iskolás, óvodás, csecsemő, lehet gyesen lévő kismama vagy reménytelen munkanélküli, mindenki kivétel nélkül adjon hozzá a jövedelméhez havi 90 ezer forintot. Ön is és önnek minden hozzátartozója is. Egy négytagú családnak ez havi 360 ezer forint. Ez a pénz az önöké. Nem hiányzik? Mert ennyit visz el az adósságszolgálat. És van még egy rosszabb hír is. Az ön jövedelme nem biztos, hogy emelkedik, az adósságra fizetendő összeg azonban nő.
Mindazon szellemi és anyagi javak összességét értem az ország életerején, amelyeket országunkon belül fejlesztésre fordítunk. A szellemi javakkal jelen írásomban nem foglalkozom. Az alábbiakban néhány számadatot kívánok szerepeltetni, melyek ezermilliárd forintos nagyságrendűek.
Ezermilliárd egybillióval egyenlő. Célszerű ezért billió forintokkal (B Ft) dolgozni a kisebb számok és a megjegyezhetőség végett. Egybillió az egy egyes és utána tizenkét nulla. Egy billió forintból minden magyar állampolgárnak éppen százezer forintot lehetne adni, önnek is. Ez tehát nagyon-nagyon sok pénz.
Mostani katasztrofális helyzetünkben a legnagyobb baj nem a hatalmas államadósság, ez csak az egyik tényező. A legnagyobb baj az, hogy az ország életerejének legnagyobb része kimegy az országból. Amikor a privatizáció elkezdődött, senki sem gondolt arra, hogy a bagóért külföldnek eladott vállalkozásaink haszna, nyeresége ezentúl nem az ország fejlődését fogja szolgálni, hanem távozik az országból. A nyereséget számos eladott vállalatnál államilag garantáltan minimum 8 százalékban határozták meg, ezt azonban nyugodtan 10 százalékra tehetjük, mert nincsen verseny, a monopolhelyzetbe került cégek annyi nyereséget kalkulálnak, amennyit éppen nem szégyellnek. És ezt a hasznot nem az után az összeg után számolják, amivel ezen vállalatokat megvásárolták, hanem ők ezeket felértékelték a valódi nyugat-európai szintre, s ez új értékek után számolják ki a hasznukat, és ezt viszik ki az országból. A legutóbbi privatizációs törvény szerint a még privatizálható állami termelő és szolgáltató vagyon értéke 10 B Ft, és ez az összes ilyen vagyonállománynak 10 százalékát teszi ki.
Ebből következik, hogy az eddig már privatizált ilyen vagyon összértéke 90 B Ft. Ennek mintegy 75 százaléka került külföldi kézbe, azaz 70 B Ft. Ez a vagyon évente 10 százalék, azaz 7 B Ft hasznot termel, ami egy az egyben megy ki az országból! És itt van a döbbenetes helyzet: az államadósság évi kamata 1,2 B Ft, ugyanakkor a külföldi kézben lévő vállalatok éves haszna, nyeresége 7,0 B Ft! És mindkét összeg minden évben ismétlődően kimegy az országból!
Ne tévesszen meg senkit az, hogy a statisztika messze nem mutat ki ilyen mértékű nyereségtranszfert. Ezek a cégek a nyersanyag, a félkész és a kész termékek beárazásánál úgy manipulálnak, ahogy akarnak, és így rejtik el a kivitt nyereségük valódi összegét. Gondoljuk csak meg, idejönne-e a külföldi tőke, ha itt nem érhetné el a maga minimum 10 százalékos hasznát. Eléri és ki is viszi. És ez még nem minden...
A magyar lakosság életszínvonala olyan alacsonyra süllyedt, hogy megtakarítás, életerő nem keletkezik. Sőt a megtakarítások állománya már egyre csökken, az emberek felélik megtakarított vagyonkájukat, így az életerő-tartalékunk is egyre fogy. A külföldi tulajdonban álló cégek nyereségüket kiviszik, belföldi életerő itt bent már nem keletkezik. A magyar tulajdonba került vállalatok nyereségét az állam adóban elviszi, és ennek nagy része - adósságszolgálat címén - szintén kimegy az országból. A maradék a fenntartásra sem elegendő.
A vállalatoknak (akár magyar, akár külföldi) szükségük van működési és forgótőkére is, ezt a bankokból veszik fel rövid lejáratú hitelek formájában. Mivel belföldi megtakarítás nincsen, a bankok külföldről hoznak be pénzt erre a célra, és ennek kamata - bár az értékét a magyar dolgozók termelik meg - ismét csak kimegy az országból. Számszerűsítve: a fent jelzett 90 B Ft privatizált tőkeállományhoz mintegy 20 százalék, azaz 18 B Ft forgótőke szükségeltetik, aminek éves kamata 1,8 B Ft.
Az önkormányzatokat a kormány kifosztotta, életerő itt sem születik. A lakosság és az önkormányzatok szférája szükségszerűen eladósodik. Kénytelenek hitelt igénybe venni, aminek fedezetére a bankok ismét csak külföldről hoznak be pénzt. Az eladósodás ebben a szférában már elérte a 10 B Ft-ot, ennek évi kamata 1 B Ft, ami szintén kimegy az országból. Így az országból évente kimenő életerő: 1,2 + 7,0 + 1,8 + 1,0 = 11 B Ft!
Ez egy lakosra leosztva évi 1,1 millió forint, egy hónapra leosztva pedig mintegy 90 ezer forint. Négytagú családra ez 360 ezer forint havonta. Itt van az a hatalmas életszínvonal-lépcső lefelé, amit Hegyeshalomnál az országba belépő egyértelműen tapasztal.
Óhatatlanul felmerül az a kérdés, mi történik ezzel az évente kiáramló irdatlan mennyiségű, mintegy 11 B Ft-tal? Nos, a külföldi kedvezményezettek nyilvánvalóan nem tudják megenni a forintot, ezt a hatalmas összeget csakis Magyarországon tudják levásárolni. És itt jön be a képbe a "dübörgő magyar gazdaság". Erre a célra hozták létre a magyarországi zöldmezős nagyberuházásokat, illetve e célra használják a bagóért megvásárolt volt állami vállalatokat. Nem a gazdaság dübörög, hanem ezek az országra rátelepedett életerő-szivattyúk "dübörögnek".
Ezek a szivattyúüzemek kizárólag exportra dolgoznak, a magyar munkások kizsákmányolásával. Termékeiket jóformán adómentesen állítják elő, nehogy már a magyar nép valamit is visszakapjon ezen pénzmosási machinációik során. És viszik ki az országból, hogy ott kint busás haszonnal értékesítsék, de immár kemény külföldi pénzért. Ugyanígy jár a magyar mezőgazdaság is: vasútállomásainkon végeláthatatlan sorokban sorakoznak a gabonaszállító tehervagonok. Itt forintért, igen nyomott áron felvásárolják a termést, kint busás haszonnal világpiaci áron eladják, kemény nyugati valutáért. Ez az irdatlan mennyiségű forint a valóságban ki sem megy az országból, hanem különböző bankok közötti tranzakciók után a külföldi kedvezményezettek ezekből a forintokból fizetik ki az így részükre itt vérrel és verejtékkel megtermelt magyar javakat. Ez ám az igazi nagy pénzmosás! Így alakul át az országból kizsarolt forint odakint kemény euróvá, dollárrá, jenné. És az ország életereje folyik, folyik megállíthatatlanul kifelé.
Szót kell itt ejtenem - ahogy ezt minden alkalommal megteszem - a kamatos kamatról, és az adósságcsapdáról. Ismert, ha valaki Krisztus urunk idejében betett volna a bankba kamatos kamatra egy drachmát, az a mai napig akkora aranytömbbé szaporodott volna, mint a Föld. Ez mutatja a kamatos kamat rendszer abszurditását, igazságtalanságát, embertelenségét. Az emberi életkor rövid, ezért egy-egy ember életében nem mutatkozik meg a kamatos kamat rendszer abszurditása. Ez egy-egy embert tönkretesz ugyan, de a világ erre nem figyel föl. Amikor ugyanis az ember meghal, a bank a kölcsönt veszteségként leírja, és nincs tovább. Ellenben ha egy ország adósodik el és belesodródik az adósságcsapdába, akkor az menthetetlen. A csapda ott kezdődik, amikor újabb és újabb kölcsönöket kell felvenni azért, hogy azokból legalább a kamatok egy részét fizetni lehessen. Hangsúlyozom, a kamatokat, és akkor kölcsön-viszszafizetésről még szó sincs. Most itt tart Magyarország. De visszatérve az iménti drachma példára: az egyes emberr ek adósságállománya nem növekedhet a végtelenségig, mert a halál közbeszól. Egy ország esetében azonban a kérdés nyitott: az adósságnövekedés az idők végtelenségéig tarthat, és csak a kölcsönt adó hitelező gazdaságossági optimalizáló számítása szabja meg, hogy milyen mértékben él az így megszerzett hatalmával. Az optimumpontot pedig számára az határozza meg, hogy mikor, milyen feltételek mellett tudja évente a legnagyobb hasznot, az életerőt kiszivattyúzni az adós országból az idők végtelenségéig.
Az adósságcsapdából csak nemzetközi szabályozás jelenthet kiutat. Nemzetközi megállapodásban kellene meghatározni, hogy ha egy adós (ország vagy egyén) kamatokban és törlesztéssel az eredeti kölcsön összegének valahányszorosát már visszafizette, akkor a kölcsön megfizetetté válik. Tarthatatlan, felháborító és erkölcstelen állapot az, hogy az eredetileg felvett kölcsön 20-30-szorosát is visszafizettük már kamatokban és törlesztésben, továbbá iparunk és szolgáltató szektorunk 70 százalékának átadásával erre a célra, és ennek ellenére az országból kiszivattyúzott életerő mennyisége évről évre továbbra is ijesztő mértékben növekszik. Teljesen félrevezető az a szóbeszéd, hogy ezt a terhet még unokáink is nyögni fogják. Nem fogják, mert nem lesznek unokáink, mert ez a teher már minket és gyermekeinket is agyon fog nyomni. Ezt a teherhegyet egyszerűen nem lehet visszafizetni. A 110 B Ft visszafizetéséhez több mint öt évi teljes nemzeti jövedelmünkre volna szükség. (Ha a 10 százalék 11 B Ft, akkor a 100 százalék 110 B Ft. Ennyi kellene az összes adósságunk visszafizetéséhez, és az ipari és szolgáltatási szektorunk visszavásárlásához, illetve az elpusztítottak újbóli felépítéséhez.) Öt évig sem enni, sem inni, sem lakni, sem vásárolni és semmi egyebet nem volna szabad csinálnunk. Ez mutatja helyzetünk tarthatatlanságát. Ha nincsen nemzetközi rendezés, akkor be kell jelentenünk a csődöt.
Van egy ismert közmondás: "Jobb egy borzalmas vég, mint egy vég nélküli borzalom". Ne kerülgessük a forró kását, tudomásul kell venni ezt a helyzetet, és ebből kiindulva kell dönteni a teendőkről. A gazdasági életben a csődeljárás bevett, legális lépés. Időben meg kell lépni. Aki nem lépi meg, és megvárja a teljes összeomlást, az szalonképtelenné válik, és kirekeszti magát a gazdasági életből. Természetesen a diplomácia nyelvén nem szabad "államcsődről" beszélni. A szóhasználat itt "moratórium", "átütemezés", nyereségtranszfer letiltása és hasonlók. Egy ilyen sorsdöntő lépés megtételéhez teljes nemzeti egyetértés szükséges, itt a pártoknak össze kell fogni (de csak ebben a kérdésben).
Ezt a Fidesz sem teheti meg egyedül. A lépés erkölcsi alapja az előző bekezdés első mondata. Argentína néhány évvel ezelőtt megtette, azóta mindig az első tíz leggyorsabban fejlődő ország közt van.
a szerző okleveles közgazda
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Riadókészültség a Fidesznél
2008. május 20. 07:42 FigyelőNet-lapszemle
Orbán Viktor kedden elindítja a választásokra való felkészülést. A Fidesz elnöke összehívta a választókerületek elnökeit, a Fidesz-KDNP frakciószövetséget, valamint a fideszes polgármestereket és helyzetértékelést ad nekik - írta a Népszabadság.
Noha a pártelnök és az ellenzéki párt vezérkarának néhány meghatározó személyisége a 2010-es választásokat tartja a leginkább reális opciónak, mégis indokoltnak gondolják felkészülni arra, hogy "bármelyik percben történhet valami a magyar belpolitikában".
A keddi tanácskozás és Orbán Viktor helyzetértékelése nemcsak operatív, hanem szimbolikus jelentőségű is. A Népszabadság szerint a választókerületek számba vétele jelezheti, hogy "riadókészültség van", és a Fidesznek készen kell állnia, hogy akár másnap megkezdheti a kormányzást.
Kapcsolódó írások
Már választásra készül a Fidesz
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
