| ELŐZMÉNYEK Leslie Bain (nyugati újságíró, aki az ’56-os forradalom és szabadságharc idején Magyarországon tartózkodott) megállapítása szerint: „Az újabb kori történelemben nem volt olyan esemény, amelyről annyit hazudtak volna, amelyet annyira eltorzítottak és beszennyeztek volna, mint a magyar forradalmat”. Sajnálatos, hogy ezt a megállapítást (korrekt, sokoldalú és alapos vizsgálatok alapján) ki lehet egészíteni azzal, hogy szép számmal voltak (és vannak) olyan személyek, akik a tragikumában is dicsőséges forradalmunkat felhasználták arra, hogy hazugságokkal szerezzenek hírnevet, anyagi-és erkölcsi elismerést, kitűntetéseket, valamint különféle tisztségeket maguk számára. Etalon példaként lehet megemlíteni Király Bélát, aki légből kapott történeteivel szinte a fél világot az orránál fogva vezette, és amelyek révén kitüntetések, díszpolgárságok, oklevelek, tiszteleti tagságok, tisztségek vagy más elismerések brezsnyevi mértékű halmazát mondhatja magáénak. Király Béla kiszolgálta Horthyt, Szálasit, Beregffyt, Farkast, Rákosit, Batát, Nagy Imrét, Kéthlyt, Antallt, Borosst, Hornt, Orbánt, Medgyessyt, időben és ügyesen „váltott” át mindig arra a személyre, akitől egzisztenciája függött. Király Béla (hiszékeny és tájékozatlan patrónusai segítségével) eljutott oda, hogy már-már maga is elhitte a hazugságait, és úgy felbátorodott, hogy bírósági pert indított személyiségi jogainak megvédése érdekében ellenem (valamint egy kiadó és egy társszerző ellen), mert a „KIRÁLY MEZTELEN” c. írásomban szóvá tettem az életútját végigkísérő – alávaló - cselekedeteit, „csúsztatásait”, hazugságait és érdemtelenül kapott (szerzett) elismeréseit.
A peranyag rövidített (de érdemileg nem csorbított) változatát, valamint a per állását azért „terítem” a nyilvánosság elé, mert Király Béla a MINDENTUDÁS EGYETEME c. sorozatában félre tájékoztatta a tévét nézők millióit, és sokan láthatták (premier plánban), hogy milyen „lelkes” tapsot kapott az előadására, még olyan személyektől is, mint Mécs Imre, Fónay Jenő, Szabó Miklós altábornagy, akik „hivatalból” is tudhatták, hogy az előadó minden szavával „űbereli” Háry Jánost! Tekintettel arra, hogy a pert vezető tanácsvezető bíró nagy gondban volt a felperes és az alperes közti vitás kérdések megítélésében, ezért az alább felvázolt anyag birtokában,- a Tisztelt Olvasók szíves figyelmébe ajánlom, hogy kíséreljék megoldani a „gordiuszi” csomót, mellőzve a szubjektivizmust és a jogi buktatókat.
KIRÁLY BÉLA (BÍRÓSÁGI) KERESETI TÉTELEI
BEVEZETÉS
Kivonat,- Király Béla jogi képviselőjének (dr. Wágner László ügyvéd) beadványából:
-A felperes személyhez fűződő jogait sérti az I. r. alperes A Király meztelen c. írása, valamint a II. r. alperes által kiadott kötetben a „Tisztelt Szerkesztőség” kezdetű olvasói levél, mert egyrészt valótlanok, másrészt a közismert és előrehaladott korú történelmi személyiség jó hírnevét súlyosan sértik és alkalmasak a felperes hátrányos társadalmi megítélésére.
-A felperes hosszú élete során számtalan történelmi eseménynek volt aktív részese. Részt vett a második világháborúban, ott személyes érdeme volt, hogy Magyarország híres műemlékét, ismert városát (Kőszeg) nem rombolták le a háború utolsó szakaszában.
-A Rákosi érában, koncepciós perben halálra ítélték, és több mint öt évig ezzel az ítélettel élt a börtönben.
- 1956-ban, a forradalom alatt, egyebek mellett az újonnan megalakult Nemzetőrség főparancsnoka volt, majd a forradalom leverése után az elnyomó rezsimmel szemben nemzetközileg is nagy tekintélyt szerezve, szervezte az ellenállást, illetve gondoskodott arról, hogy a világ közvéleménye a valóság alapján ismerje meg a magyar forradalom eseményeit, történéseit.
- A felperes az Amerikai Egyesült Államok New York város egyetemének emeritus professzora, az USA Legfelsőbb Katonai Kiképző Intézete parancsnoksága és tanári karának tiszteletbeli tagja.
- A felperes a magyar zsidó munkaszolgálatosok életének megmentéséért a Holokauszt Intézet Jeruzsálemben „Igaz ember” címmel és kitüntetéssel jutalmazta, nevét az Igazak falán márványba vésték.
Ehhez képest I. rendű alperes kisstílű és valótlan állításai egy történelmi személyiség érdemeit kívánják kétségbe vonni, azokat semmissé tenni oly módon, hogy jó hírnevét súlyosan sértik.
RÉSZLETEIBEN
1/ Cáfoljuk az alperes állítását, miszerint Király Béla nem akadémikus, mivel az MTA igazolása szerint a felperes az MTA külső tagja.
2/ Cáfoljuk az alperes állítását, hogy Király Béla nem volt a Nemzetőrség főparancsnoka;
3/ Cáfoljuk az alperes állítását, hogy a forradalom alatt Király Béla nem volt négy kulcspozícióban;
4/ Cáfoljuk az alperes állítását, hogy Király Béla nem vett részt a Nagykovácsi csatában;
5/ Cáfoljuk az alperes állítását, hogy Nagykovácsiban nem volt légvédelmi tüzérosztály;
6/ Cáfoljuk az alperes állítását, hogy nem volt atomrobbantásra emlékeztető detonáció Nagykovácsiban;
7/ Cáfoljuk az alperes állítását, hogy Király Béla nem kaphatott olyan utasítást 1956. november 4-én (hajnalban) Nagy Imrétől, hogy ne lőjenek a szovjetekre;
8/ Az I. r. és a II. r. alperesek állításával ellentétben Király Béla nem szolgálta ki Szálasit, hanem a nyilas hatalommal szemben ellenállást szervezett, a hadi kitüntetést olyan harci cselekményért kapta Szálasitól, amelyet még Horthy kormányzó hagyott jóvá elmozdítása előtt.
Mindezek alapján kérem, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy az alperesek megsértették a felperes személyhez fűződő (jó hírnév) jogát, kötelezze az alpereseket a jogsértő magatartás abbahagyására és országos napilapban a megfelelő nyilvánosság biztosítása mellett adjanak elégtételt saját költségükön a felperesnek.
Kérem, hogy a bíróság (Sic!) nem vagyoni kártérítésként 500 000 Ft összeg megfizetésére, és 1 000 000 Ft közérdekű bírság megfizetésére kötelezze az alpereseket, továbbá kötelezze őket a perköltség és az ügyvédi munkadíj megtérítésére.
ALPERESI – DOKUMENTÁLT – ÁLLÁSPONT
BEVEZETÉS
Az alperesek részéről visszautasítjuk a felperes által beadott kereset minden egyes pontjában megfogalmazott cáfolatokat és az általunk beterjesztett (dokumentált) adatok alapján kérjük a Bíróságot a felperes keresetének elutasítására, valamint az elutasítással járó erkölcsi és anyagi vonzatok megállapítására.
Király Béla egyetlenegy állítása sem helytálló! Fondorlatos és „ügyes” „csúsztatással” kerüli meg a KIRÁLY MEZTELEN, vagy a TISZTELT SZERKESZTŐSÉG c. anyagokban felvetett kérdéseket, illetve azok lényegi oldalát, bizonyítékok hiányában elvárja, hogy higgyenek neki, feltételezvén, hogy több mint 50 év távlatából nem kerülnek elő a valós tényeket (eseményeket) hitelesen igazoló tanúk vagy okmányok.
A felperes annyira elbizakodottá és vakmerővé vált, hogy peres úton kíván újabb erkölcsi és anyagi elismeréshez jutni azokért a minősíthetetlen dolgaiért, amelyeket eltakart a nyilvánosság elől, mert kitalált történeteivel megtévesztette az ország, sőt a külföld közvéleményét is, mindenhol „bezsebelve” a különféle elismeréseket.
Nem lehetünk tekintettel a felperes „előrehaladott” korára és történelmi személyiségére, mert azok az egykori bajtársai (kollégái vagy beosztottjai), akiket cserben hagyott vagy akiket elárult (megvádolt), nem érhettek meg ilyen szép kort, és Király úgy vált történelmi személyiséggé, hogy kaméleon módjára változtatta nézeteit, mindig azok mellé állt, akik a hatalmat birtokolták, de kritikus helyzetben eltávolodott az érintettektől. Történelmi személyiség volt Caligula, Néró, Rettegett Iván, Hitler, Göring, Haynau, Sztalin, Ceausescu vagy Kádár is, mégsem kerülhették el a fizikai vagy erkölcsi felelősségre vonást elítélendő tetteikért.
RÉSZLETEIBEN
1/ Nem vitatható, hogy Király Béla az MTA külső tagja, de az „AKADÉKIKUS” cím használata kifogásolható, mivel a megkülönböztetések (akadémikus – az MTA levelező tagja – az MTA külső tagja – az MTA tiszteleti tagja) azért vannak, hogy jelezzék az akadémiai tagság milyenségét is. Egy akadémikus például más jogokkal van felruházva (szavazati, választási, választhatósági, stb.), mint a többi MTA tagok, a tiszteletdíja is különbözik a többiekétől, tehát a megkülönböztetés érdekében (Király Bélán kívül) mindenki azt a címet tünteti fel, amelyik kategóriába tartozik.
2/ Király Béla nem lett kinevezve a Nemzetőrség főparancsnokává! Király Béla 1956. október 29-én hagyta el a kórházat (kisebb műtéti beavatkozást követően), a Nemzetőrség szervezése pedig október 24-én spontán módon megkezdődött szerte az országban. Október 29-én már - viszonylag – békés állapotok voltak Budapesten és az országban, a szovjet csapatok zöme is kivonult Budapest területéről.
Október 29-én este a Forradalmi Tanácsot választó gyűlésen Király Bélát tiszteletbeli elnökké választották, majd a megválasztott elnökségi tagok átmentek Nagy Imréhez, ahol Király Béla kérte, hogy bízzák meg egy forradalmi szervezet vezetésével.
Nagy Imre elzárkózott ennek a kérésnek a teljesítésétől, sőt október 30-án is csak egy előkészítő bizottság létrehozását hagyta jóvá. Erről egy hivatalos kormánynyilatkozat is megjelent: „A forradalmi harcokban részt vett egységek megbízottaiból, a honvédség a rendőrség képviselőiből, a megalakulás alatt álló munkás és ifjúsági egységek képviselőiből alakuló Forradalmi Karhatalmi Bizottság előkészítő bizottságának a mai napon történt megalakulását a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében tudomásul veszem és megerősítem”.
Az Előkészítő Bizottság október 31-én ülésezett a Kilián laktanyában, ahol foglalkoztak a Nemzetőrség szervezési kérdéseivel, de szavazás nem volt és határozatot nem hoztak.
Ugyanezen a napon, Király Bélát a Minisztertanács kinevezte Budapest katonai parancsnokává (városparancsnokává), a kinevezést Király Béla elfogadta. A Szabad Kossuth Rádió 1956. november elsején, 04.30-kor sugárzott híreiben közölte a kinevezés tényét. November 3-án a Kilián laktanyában ismét ülésezett a Forradalmi Karhatalmi Bizottság, és a kora délutáni órákban megválasztotta Király Bélát a Nemzetőrség főparancsnokává, azzal a szépséghibával, hogy a Bizottságban a nemzetőröket nem képviselte senki, a Bizottság feladatát nem képezte nemzetőr főparancsnoki választás, és a választás ellentétben volt Nagy Imre álláspontjával, így a Minisztertanács kinevezését Király Béla nem kapta meg, tehát de jure és de facto nem lett a Nemzetőrség főparancsnoka!
Az már csak „hab volt a Nemzetőrség tortáján”, hogy - mint olyan -, főparancsnokság sem létezett(!), és egy főparancsnokságot - fél nap alatt - csak „királyi mesében” lehet létre hozni!
Talán részletesebb kifejtést nem is igényel, hogy a „főparancsnokság” hogyan volt képes (Király Béla állítása szerint) egy nemzetőr ezreddel (?) a váratlanul bekövetkezett szovjet katonai inváziót követően kivonulni Budapestről a Szabadság hegyre, arról már nem is beszélve, hogy nemzetőr ezred nem létezett(!), mert zászlóaljakban szervezték a nemzetőröket, és sem közös objektumokkal, sem járművekkel nem rendelkeztek.
Valójában,- a magát Nemzetőr főparancsnoknak tartó Király Béla, mint Budapest katonai parancsnoka, dezertált a fővárosból, eligazítás és értesítés nélkül itt hagyta katonáit és nemzetőreinek elsöprő többségét is!
3/ Nem képezheti vita tárgyát, hogy Király Béla nem volt négy „kulcspozícióban”, nem volt a Nagy Imre kormány tagja, előkészítő bizottsági tagsága nem volt „kulcspozíció”, Nemzetőr főparancsnoki kinevezést nem kapott, viszont egyedüli kulcspozíciójaként elfogadható Budapest katonai parancsnoki beosztásában „egy fűszálat sem tett keresztbe”! No comment!
4/ Nagykovácsi csata márpedig nem volt! Volt egy kisebb összetűzés a Nagykovácsi környékén lévő nemzetőrök és a beérkező szovjet 97. gépesített ezred harcosai között, 10 nemzetőr életét vesztette, 13 személy fogságba került, viszont Király Béla a harcérintkezés előtt a Kopasz hegyi kilátóhoz ment, egy dorogi küldöttséggel való tárgyalás céljából, majd onnan nyoma veszett. A fogságba esett nemzetőrök vallomása szerint Ausztria irányába távozott. A szovjet különleges hadtest felderítő főnökének,- I. I. Szkripko ezredesnek a vezetésével, egy speciális csoport indult útba Király Béla felkutatására, de az akció nem vezetett eredményre.
Király Béla állítása szerint Nagykovácsinál tüzérséggel be lettek kerítve, tehát ő a bekerített területen kívül tartózkodhatott, ezért kerülhette el a fogságot, vagyis: a csatának nem nevezhető összetűzésben nem volt (nem lehetett) jelen. Az már a kabarétréfák kategóriájába tartozik, hogy tüzérséggel még soha nem kerítettek be senkit és semmit!
Király Béla több interjújában (újságokban, rádióban, tévében) azt nyilatkozta, hogy Nagykovácsiból a csata befejeztével, több ezer nemzetőrrel „laza menetben” vonultak Ausztria felé, de ebben annyi lehet az igazság, mint Király többi nyilatkozataiban, mert a Nagykovácsiban összegyűlt nemzetőrök létszáma százon alul volt, a szovjetek határzárja már (Ausztria felé) november 10-től meglehetősen jól funkcionált, több ezer harcos „laza” vonulását pedig a szovjet felderítők behunyt szemmel is felfedezték volna.
5/ A felperes cáfolatát, hogy Nagykovácsinál nem légvédelmi üteg volt, hanem egy légvédelmi tüzér osztály önmaga „cáfolta” meg azzal a Bíróságnak beküldött vázlatával, amelyen Budapest (légvédelmi) tűzrendszere van feltűntetve, és a Nagykovácsi felirat mellett ott van a légvédelmi ÜTEG egyezményes jele. Ennek a felismeréséhez viszont legalább egy továbbszolgáló katona vagy őrvezető szakismeretével kell rendelkezni.
Vagyis: nem LÉGVÉDELMI OSZTÁLY, hanem egy LÉGVÉDELMI ÜTEG volt Nagykovácsinál!
6/ Nagykovácsinál nem volt atomrobbanásra emlékeztető detonáció! Király Béla szerint az üteg melletti silóba csapódott be egy repülőről kilőtt rakéta, és az ott felrobbant lőszer okozta azt a gombafelhő szerű látványt.
Tényként állítható viszont, hogy Nagykovácsinál nem voltak lőszertároló silók, sem az üteg, sem a lövegek mellett. Az üteg mellett azért sem, mert az üteg az egy tüzér harcászati-tűzvezetési alegység megnevezése, amelyhez 6-8, egymástól „x” távolságban lévő lövegek tartoznak.
7/ Közvetett bizonyítékokkal állítható, hogy Király Béla nem kaphatott olyan utasítást Nagy Imrétől november 4-én (hajnalban), hogy ne lőjenek a második agressziót elkövető szovjet alakulatokra. Ilyen utasítás ellentétben lett volna Nagy Imre november negyediki, 05.20 h-kor elhangzott rádiószózatára, amelyet a Szabad Kossuth és a Szabad Petőfi Rádió sugárzott a következő tartalommal: „ITT NAGY IMRE BESZÉL, A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKE. MA HAJNALBAN A SZOVJET CSAPATOK TÁMADÁST INDÍTOTTAK FŐVÁROSUNK ELLEN, AZZAL A NYILVÁNVALÓ SZÁNDÉKKAL, HOGY MEGDÖNTSÉK A TÖRVÉNYES MAGYAR DEMOKRATIKUS KORMÁNYT. CSAPATAINK HARCBAN ÁLLNAK! A KORMÁNY A HELYÉN VAN! EZT KÖZLÖM AZ ORSZÁG NÉPÉVEL ÉS AVILÁG KÖZVÉLEMÉNYÉVEL!”.
Amennyiben Király Béla más utasítást kapott telefonon Nagy Imrétől, akkor viszont az minősül logikai bukfencnek, hogy az utasítás ellenére miért bocsátkozott harcba Nagykovácsinál a szovjetekkel, mit védett vajon Nagykovácsinál maroknyi nemzetőreivel, és mint Budapest kinevezett katonai parancsnoka miért dezertált Budapestről engedély és katonái eligazítása nélkül?
Meg kell jegyezni, hogy Kenessey Csaba egykori nemzetőr, a forradalmárok által elfoglalt „Szabad nép” székházból november 4-én felhívta Király Bélát, hogy szovjet harckocsik közelednek feléjük a József körút és a Rákóczi út irányából, felveszik velük a harcérintkezést. Király Béla nem jelezte Kenessey Csabának, hogy eltávozik a budai „váltóállásába”, mint azt egy későbbi „élménybeszámolójában” elmondta a hallgatóságának, bár azzal sem volt tisztában, hogy „váltóállás” csak a tüzéreknél létezik…
8/ Továbbra is állítjuk, hogy Király Béla kiszolgálta Szálasi Ferencet és rezsimét. Önként jelentkezett Kőszeg védelmére, majd azt nyilatkozta számos fórumon, hogy a kőszegi dandár parancsnoka volt, holott Kőszegen nem volt dandár, de a Magyar Királyi Honvédségben sem létezett ilyen szervezet a II. világháború időszakában.
Kőszeg város katonai parancsnoka v. Kubicza Kázmér vezérkari ezredes volt, Király Béla pedig Kubicza Kázmér mellett segédtiszti funkcióban szolgált. Kőszeget egy megerősített zászlóalj védte, az odatelepült HM apparátust pedig egy testőrszázad oltalmazta.
Király Béla Szálasi Ferenctől kapott kitüntetést, és a Honvédségi rendeletek 1945. január 15. számában olvasható: „A nemzetvezető,- Király Béla vezérkari századosnak, a magyar érdemrend tisztikeresztjét hadidíszítményekkel és kardokkal adományozta”.
Király Béla ezt követően (szintén januárban) kérte a vitézzé avatását, amely egy kis Dunántúli helységben – Magnócán – lett realizálva, (a ma is élő) Sólyom Zoltán karpaszományos tiszthelyettes olvasta elő az eskü szövegét Király Bélának. Az eskü szövege így kezdődött: „ÉN – KIRÁLY BÉLA – ESKÖSZÖM AZ ÉLŐ ISTENRE, A SZENT KORONÁRA ÉS MAGYARORSZÁGRA, HOGY HAZÁMHOZ ÉS ÁLLAMFŐJÉHEZ HŰ LESZEK….”.
1945. március 29-én 09.00-kor a Kőszeget védő zászlóalj eligazításra megjelent tisztjeit Király Béla további kitartó harcra buzdította, majd kijelentette, hogy terepszemlére távozik és Kubicza ezredes folytatja az eligazítást 09.30-kor.
Detre Gyula főhadnagy (századparancsnok) harci naplójából kitűnik, hogy 11.00-kor jutott tudomásukra a védősávjuk előtt megjelent, magyarul beszélő ruszin járőröktől, hogy Király Béla százados átment a szovjetekhez, és egy szovjet tábornok társaságában tartózkodott, ők küldték a járőrt a magyarok állásához, hogy megadásra szólítsa fel a védőket. Később kiderült, hogy Király Béla Paraj százados gépkocsiját eltulajdonítva, harmadmagával, fehér zászlót lobogtatva átment a szovjet alakulathoz, és magával vitte a zászlóalj okmányait, valamint a védőkörlet aknatelepítési vázlatát.
Király Béla azt állította, hogy Kőszeget megvédte a pusztítástól, ott egy lövés sem dördült el, és 16 löveget, valamint 1500-2000 katonát vitt át a szovjet alakulathoz. Ez az állítása bekerülhetne a Guinness-féle rekordok könyvébe, a hazugság kategóriába, és alighanem évszázadokig nem lenne olyan személy, aki megdöntené ezt a rekordot.
Valójában: Kőszeget éjjel-nappal bombázták, aknavetővel lőtték, a harcok során a zászlóalj vesztesége pedig 173 fő volt, a lakosság veszteségéről nincsen hiteles adat.
Király Béla néhány hónap múlva belépett a Magyar Kommunista Pártba, Farkas Mihály nevezte ki tábornokká (vezérőrnaggyá), terhelő vallomást tett Beregfy Károly vezérezredes, Kozma István altábornagy, Czebe Jenő és Berkó István alezredesek ellen, majd Pálffy György és Sólyom László altábornagyok elleni koncepciós per során hallatta hangját, méltó büntetést kérve „szörnyű” vétkeik ellentételezésére.
Valótlanság a felperesnek az az állítása, hogy 5 évig volt halálos ítélettel a börtönben, 1952. január 15-én ítélték halálra (az akkori tábornoki koncepciós perek támogatójából áldozat lett), de már 1952 január 29-én életfogytiglanra változtatták az ítéletet, és Bata István vezérezredeshez írt leveléből (1956. október 16-án) kitűnik, hogy: „A börtönéveimet nem gyűlölködő pesszimizmusban, hanem derűs optimizmusba töltöttem, minden időmet általános műveltségem növelésére, a történelem elmélyült tanulmányozására és az angol nyelvben való tanulmányaim teljessé tételére fordítottam, és ismét változatlan lelkesedéssel kész vagyok munkába állni a szocializmus építésében és a magyar nép szolgálatában”. (Sic!)
ÖSSZEGZÉS
Mellőzve a felperes keresetében nem szereplő további – Király Béla személyére - nem kimondottan pozitív „hízelgő” adatokat, megállapítható, hogy a felperes minden állítása „kiszínezett” valótlanság. Háromszori dezertálásnak minősülő (Kőszeg, Budapest, Nagykovácsi) tevékenysége pedig (háborús időszakban) halálbüntetést érdemelt volna! Király Béla bármelyik hazugságából komoly „tőkét” tudott kovácsolni, határozott fellépésével és meghökkentő meséivel megnyerte patrónusainak bizalmát, és akadálytalanul haladt felfelé a ranglétra csúcsára, a polgári szervezetek kitüntetett csoportjaiba. Megszámlálhatatlan kitüntetés tulajdonosa lett, már-már számon sem tudja tartani, hogy az USA-ban hány állam tiszteletbeli polgára, mert két várost is állammá nyilvánított egy nyilatkozatában.
Feltételezhető, hogy a bírósághoz beadott keresetére kapott válasz elgondolkoztatta a várható ítélet kimenetében, ezért a védője a második tárgyaláson (2008. május 19-én) kérte a per halasztását. Ezt a kérelmet azzal a feltétellel fogadtuk el, hogy jegyzőkönyvben rögzítik, hogy a halasztást a felperes kérte, az alperesek pedig a beadványuk egyetlen állítását sem változtatják meg.
Végezetül meg kell jegyezni, hogy a magyar bírói gyakorlat sajnálatos módon felvett egy időhúzó taktikát, évekig tart egy olyan per lezárása, amelyet - korrekt módon – néhány óra alatt végre lehetne hajtani, megfelelő előkészítés feltétele mellett. Ez az előkészítés - jelen esetben – megtörtént, mind a felperes, mind pedig az alperesek rögzítették álláspontjukat.
Ennek ellenére,- a tanácsvezető bíró azt hangoztatta, hogy a bíróság nem képes történelmi események megítélésében dönteni, és (esetleg) szakértők bevonását helyezi kilátásba, tehát a per évekig is elhúzódhat. Jelen esetben nem a történelmi eseményekről kell dönteni, hanem a felperesnek a történelmi események során tanúsított magatartásáról, valamint az azokról publikált és/vagy elhangzott beszámolójának (előadásának, nyilatkozatainak) igazság tartalmáról.
Például: a felperes három különböző időpontban, egy adott eseményről három - egymástól eltérő – módon nyilítkozot: a szovjet katonai intervenciót követően Budapestről kivonult (1) egy nemzetőr biztosító zászlóaljjal, (2) egy nemzetőr ezreddel, (3) többezer nemzetőrrel! Ennek az elbírálásához nem kell szakértőket meghallgatni.
Tekintettel arra, hogy a felperes minden egyes nyilatkozatában, vagy a kereseti pontjaiban hasonló (nyilvánvaló) pontatlanságok, hazugságok vagy kitalált történetek vannak, így a Tisztelt Olvasók is eldönthetik, hogy
Megítélésünk szerint (ezt a Tisztelt Olvasók is szíveskedjenek kritika tárgyává tenni), ebben az esetben szakértők nélkül is lehetne dönteni, hiszen a felperes részéről egy laikusi szinten mozgó állításhalmaz áll bizonyítékok nélkül, míg az alperesi beadvány tételei, szigorúan ragaszkodva a történelmi eseményekhez, okmányokkal, tényfeltárásokkal és/vagy tanúkkal is bizonyítottak. A kereseti pontok többségében maga Király Béla a koronatanú, hiszen annyit hazudott, hogy nem képes ezeket fejben tartani, és egyik hazugságát annullálja egy másikkal vagy harmadikkal.
Amennyiben ilyen jellegű peranyag gondot okoz a tanácsvezető bírónak, akkor át kell adni az ügyet másnak, de az időhúzás nem tesz jót sem a bíróságnak, sem a peres feleknek.
Az anyagot összeállította: Prof. Dr. Bokor Imre. Polgár Info |
