Von: Rátiné Fehér Ibolya
Gesendet: vasárnap, 2009. január 11. 08:56
An: 'Kutasi József'
Betreff: A "városról"
Fehér Ibolya:
A "városról"
Nagybajomba hozott engem a gólya.
Így lettem e település lakója.
Akkor még sok volt itt e madár.
Békabrekegéstől volt hangos a határ.
Bölcsödés én még itt voltam.
A gyermekem már máshová hordtam.
Az épület most romokban áll.
Ide egy gyermek sem jár.
Sokat jártam a bajmi termálba.
Bezárták azt is mára.
Fürdeni most mehetek Atádra.
Vagy maradok itthon a kádban.
A fürdőt eladták, az ember remél:
Hogy most nem csak gazdát cserél.
Hogy nem megy a Balogh után az Ukrán.
És, hogy nem szív majd a bajmi nép duplán.
Csatornázás nincs, de már benne van a sokadik tervben.
Mi már nem, de unokánk megélheti azt,
hogy lesz ez évezredben.
A fiatalok füstös kocsmákba tudnak majd járni.
Mit tanulhatnak ott? Mit lehet majd tőlük várni?
Nincs egy kévázó. Nincs rendezvény. Discó is nyista.
Lesz is sok fiatalból alkoholista.
Munkahelye itt annak van, ki jól tudott nyalni.
Éhen azért nem fogok halni.
A munkától nem félek.
Dolgozok feketén amíg élek.
És most meg mit tettek?
Hegyezd a füledet!
Megszünt az orvosi ügyelet!
Ezután, ha nagy bajom van.
Mi lesz velem Nagybajomban?
Lázas vagy?
Görcsöd van?
Ne nyögj már! Nyugi!
Ideér még ma a kaposi doki.
Mert tudod?
A Kapos egy igazi város.
A miénk még sokáig lesz sáros.
Miért is nem ott tett le a gólya?
Nem lennék e pusztuló "város" lakója.
Utóirat:
Valaha mi voltunk a gólyaváros.
De: ma már se gólya, se város.
-----------------------------------------------------------------------
