Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2009. január 22., csütörtök

1.709 - B.Kiss-Tóth László > HAZAI TRAGÉDIA > SZÖRNYŰ FEKETESZÁRNYÚ SZÉL > ROMOS UTCASARKON > KORAREGGELI MUNKÁSBUSZON

Von: B.Kiss-Tóth László
Gesendet: csütörtök, 2009. január 22. 16:43
An: Kutasi József
Betreff: Értesítés + versek

 

Kedves Jóska Barátom !

 

Köszönöm segítségedet.

Tegnap beszéltem Vukics Ferenccel és átadtam neki  üdvözletedet.

Azt mondta, hívd föl. Gondolom, megvan a telefonszáma.

Engedelmeddel elküldöm most 4 versemet.

 

Üdv: B.Kiss-Tóth László.

 

B.Kiss-Tóth László:

 

HAZAI  TRAGÉDIA

/Egy fiatalkori, őszi csöves éjszakám emlékére/

 

Ó, te alkohol  mámorában őrjöngő

nikotinszagú világ,

ó, te kultúrnövényvirágra rátekeredő

gyomnövényvirág,

ó, te elkorcsosodott

és téveszméket hírdető antiszenthely,

beléd csömörlöttem,

mégis hozzád menekültem, te végső menhely!

 

Veled feküdtem,

veled ébredtem,

hozzád szállt akkor minden dalom,

mert eldobott magától,

és kiutált magából a társadalom!

 

.........................

 

A sötétség bájnyúlványai

'míg eszüket vesztve rángatóztak,

s a bokrok riherongyai

a holdfényben kéjesen megmártóztak,

avarba túrt lábaimon

már véresen kukorékolt a hajnal!

...s a feltámadt szél

a korahajnali pírt is elvitte a jajjal...

 

.........................

 

Testvéreim, prolik, s parasztok,

kik a kínokat rég átéltétek,

a ránk települt lumpen kasztok

színét, s faját mégsem ismertétek?

 

Sé, 2008. november 12-13-án.

 

B.Kiss-Tóth László:

 

SZÖRNYŰ FEKETESZÁRNYÚ SZÉL

 

ó az Állam az Állam

jaj az állam

a szakállam birizgálja

hajamat kócolja cibálja ráncigálja

a szörnyű feketeszárnyú szél

ó szél

te szörnyű feketeszárnyú szél

(add hírül)

nemsokára itt egy fél országnyi nép felkél

 

kétezeréves romokon

gyomokon nyomokon monyokon

(monyokli neked Mányoki)

még mindig Hobón

és Gördülő Köveken élek s félek

Darwin majmai ma ellepik

az utcát a várost a/z anya/földet

bitófák tövében

dögkeselyűk szarják a zöldet

ó Anyám

mennyit ér ma nálunk egy neutrontöltet

 

lettél Anyám hitvese egy Jánosnak

s lettél anyja egy Jánosnak

mégsem lettél szeretője a városnak

ó mondd ó mondd

miért nem szültél engem Szent Jánosnak

bogaraim lennének

és pislákolnék csövező hobóknak

dilettáns költőknek pislákolnék

kóbor komédiásoknak pislákolnék

vajon kinek szép ez a mai magyar comoedia

s kinek kell lemenni a kutyába máma

 

míg e verse/me/t költöm

kiürült konyakos poharamba

a jajgató alkonyatot töltöm

ó jaj  ó jaj  ó jaj  ó jaj  ó jaj

papíromon elszabadultak

a vasláncra vert tébolyok

köröttem törötten megtébolyodott molyok

morbid pofabőr-mosolyok

melyek mérgeznek mint a mételyek

félreállhatnak azok

akiket elértek a kételyek

míg én lávafolyamként

pepistult agyakba folyok

(lehet hogy majd egyszer

én is az egészre csak tojok)

 

KOPOTT FLASZTERON

TÖBBEZER FÉNYESREVIKSZOLT

CSIZMAPÁR LÉPDEL

bal-jobb  bal-jobb  bal-jobb

(men/etel/nek pártunk szürke ördögei)

írtam egyszer

de Anyám azt mondta

Fiam ezt a verset tépd el

úgysem ülne/k/ veled egy asztalhoz

Kádár Apró Dögei

meg a mindenfajta ránktelepült náció

 

ugye Anyám

ez a vers több mint hallucináció

 

 

Szombathely, 1989. június 12-16. /eredeti  vers/

Sé, 2008. november 21-22. /átírva eredeti értelmezés szerint/

Tallózás a valaha tiltott verseimből 20.

 

B.Kiss-Tóth László:

 

ROMOS UTCASARKON

 

Romos utcasarkon

öreg költő csoszog,

SZÚ-s falába alatt

hullt törmelék roszog,

 

széllel burkolódzik

a lebernyegébe,

s foltos nadrágjának

rongyos ülepébe.

 

Borostás ráncain

ködös emlékkép ül,

kéziratcsomóját

hagyta ránk emlékül,

 

hogy okuljon abból

e skizofrén század,

'hol a Nép gyermeke

már anyjában lázad!

 

Bolsevik elnyomás,

gumibot-Hatalom,

nadrágszíj-parcella,

betüppedt sírhalom.

 

/H/őseink hiába

nincsenek 'láb alatt',

gyalázva feküsznek

jeltelen hant alatt!

 

Hiába dörzsöli

Fősintér tenyerét,

hiába venné el

népemnek kenyerét,

 

hiába ül törvényt

mindennap a Gazság,

ha felkelünk egyszer,

eljő az IGAZSÁG!

 

 

Szombathely, 1984. október 12-14.

/Tallózás a valaha tiltott verseimböl 15./

 

B.Kiss-Tóth László:

 

 

KORAREGGELI   MUNKÁSBUSZON

 

 

Az álmosságtól kábultan,

az éjszakádtól részegen,

/korareggel/

a göcseji munkásbuszon

ülök imbolygó székemen

/vigyorogva/--

 

Kanyarban dőlünk, gödörben döccen

a busz, s a lámpái  kialszanak,

mint a fényüket vesztő csillagok/!/,

...s ha kigyúlnak majd egy pillanatra,

a melós ruhám ezer színben felragyog/!/.

Ó, Uram, mondd: -Akkor én most boldog vagyok?

 

A sötétben az emberek

sötéten emelkednek ki, mint az árnyak/!/,

s a függönyök, mint megsebzett madárszárnyak,

tépetten lógnak le a koszos üvegen.

Vajon, mily' gond/olat/ érlelődik belül

most az olajbányász-koponyaüregen?

Belenyugvás? Megbocsájtás vagy türelem/?/...

...vagy elfojtott lázongás a rendszer ellen?

Elmélkedem sorsukról

/cseppet sem elégedetten,/

a feslett-bőrű székemen.

 

Ó, mért is nem látszanak boldognak/?/,

/csak kiábrándultnak, s becsapottnak,

...s már a meló előtt oly'fáradtnak,/

hogy' a fejük lebicsaklik

a koszos-falú üvegen?

..........

Olajbányász testvéreim/!/,

elvtársainknak üzenem:

-Fogytán már minden türelem/!/...

 

 

Barlahida, Zalaegerszeg 1968. márc. 18-19.  /tiltott vers/

Sé, 2008. nov. 11. /eredeti értelmezés szerint átdolgozva/

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------