Hogyan tovább Magyarország, 2006. október 23-a után?
Bakk István
Amegújulás alapelvei
Teljes életváltás következett el: nemcsak a változott idôjárás hatott szellemi életünkre, hanem átalakulóban van minden talaj, melyre építettünk és az élet, mely az új talajba bocsátja gyökérzetét.
A harmadik évezred küszöbén túl az európai integráció folyamatában az újonnan felépülô modern Magyarország céljai között a „megújhodás alapelvei”, a keresztény erkölcs és nemzeti demokrácia programja lehetne. Jól tudjuk, hogy ezekkel a programokkal visszaéltek és nekünk kell visszaadni e fogalmak „súlyát és erkölcsi tartalmát”.
A meghatározás szerint: a demokrácia az összes erkölcsi, szellemi és anyagi javak igazságos és helyes felhasználása a társadalom javára. Azaz: a demokrácia nem rendszer-kérdés, mint a fasizmus és kommunizmus, a demokrácia életforma, az egyetlen életforma, amelyben élni lehet, amelyben csakugyan élni lehet. S ez a demokratikus életforma mindig függvénye a nemzetünk közösségi életének és érdekeinek: nem a számszerûség hatalmi demokráciája, melynek lényege és belsô tartalma etikai beállítottsága; az összetartozások, a teljes életszolidaritásnak minden vonatkozásban kifejezôje.
Meg kell azonban vallanunk, hogy ilyen értelmezésû demokráciára, mely az összes szellemi, erkölcsi és anyagi erô lehetô legjobb kifejezését és a közjóra való kamatoztatását szolgálta volna, a magyar életben a múltban még nem volt példa. Ezért fontosnak tartjuk, hogy ezen állapotot a hazánkban élô kisebbségekkel és a határon kívül élô magyarság érdekeit figyelembe véve valósítsuk meg.
Nem egy elfelejtett életformát kívánunk felújítani, hanem a fejlôdés szükségszerû menetét segítjük. A demokratikus életformára nemzetünket rá kell vezetnünk, alkalmassá kell tennünk.
Tehát lassú, közvéleményt, közgondolkodást átalakító, a szó legmodernebb értelmében vett nemzetnevelô munka követelményeivel állunk szemben.
A demokrácia ôszinte igénye új feladatokat érlel.
A cél: lehetôvé tenni a legszélesebb néprétegek számára a közérdek megértését és azt, hogy ezt a közösségi életformát a maga belsô ügyének tekintse és vallja.
A magasabb értelemben vett nemzetpedagógia a valóságos demokrácia igénylésében nyer értelmet – és szemünkben a legigazibb magyar demokrata, a legnagyobb magyar nevelô Széchenyi István.
Nevelni magunkat és nevelni a társadalmunkat arra, hogy a legsúlyosabb feladatokat ebben az új életformában hordozni tudja.
A demokrácia nemzetpedagógia-elvvé lesz, azért, hogy népünket a civilizációs és lelki mûveltség, a gazdasági erô, a politikai öntudat, a szellemi és erkölcsi magatartás minél magasabb szintjére emeljük, s népi közösségünket a szabadon, önkéntesen, fegyelmezetten és öntudatosan társulók nemzettársadalmává tehessük.
Mi szükséges ehhez mindezek elôtt?
Világos látású, reális, jelszavaktól meg nem szédülô, példamutató emberek magatartása, a társadalmi és vagyoni elôjogok helyett rátermettség, elhivatottság és a tehetség társadalomszervezô érvényesülése: jellemkiválóság, erkölcsi erôvel párosult tudás, több munkateljesítés és nagyobb áldozatkészség, igazibb és mélyebb felelôsségtudat, mint a vezetésnek, a szabad és érdemszerû kiválasztódásnak meghatározói.
Lelki megújulás nélkül az új életforma puszta elképzelés marad.
A társadalom átalakulásához emberek kellenek, akiket az új nemzetnevelés alkalmassá tett erre a szerepre.
A teljes gondolkodás, a dolgoknak ösztönösen magyar nézése és az egyetemes magyar érdekeknek még oly biztos megérzése sem elegendô, mindezt csak helyes célkitûzés biztosítja. A gondolkodás, az ösztönös megérzés valóban reális értékké legyen, a cél érdekében helyes cselekvés szülessék, az elvek tettekké teljesedjenek, ahhoz az egyének helyes magatartása szükséges, az egyéni értéke és a köz szempontjából való hasznossága elsôsorban erkölcsi mivoltán múlik. Ha tehát nem az erkölcsi megújulásból indulna ki a programunk, a tervezés pusztán az eszméinkkel való játék maradna.
Történelmi példákat emlegethetünk: a magyarság legnagyobb szellemi vezérei – Szent Istvántól a Zrínyiekig, Bethlen Gáborok, Széchenyi korán át napjainkig – valamennyien az evangéliumból élô emberek voltak, akik alkotásaikban a keresztény erkölcs kívánalmait valósították meg. Állást foglaltak a kereszténységnek életükben való vezetô szerepe mellett, és ezzel kifejezésre juttatjuk, hogy nemzetünk igazi sorsvállalóinak azokat tekintjük, akikben ez a keresztény erkölcs élô valóság.
És mi ez a keresztény erkölcs?
A szeretetnek, a szolgálatnak, a hôsiességnek, a türelemnek, az igazságosságnak, a helytállni és áldozni tudásnak egyetlen teljes formája. A mindennapi élet forgatagában, munkájában, változásaiban állandó, magasabb rendû értéket hordozó magatartás.
A jövô politikáját tehát formájában és szellemében egyaránt keresztényé kell tennünk, mert egyetlen rendszer sem nélkülözheti az egyéni felelôsség és lelkiismeret értékesebb, tevôleges erôit, ezt pedig csakis a mélyen átérzett és cselekvéssé formált keresztény öntudattal lehet biztosítani.
Valljuk tehát, hogy csak a keresztény erkölcsi magatartású, nemzeti kultúrájú és demokratikus szervezésû, modern Magyarország válhat szervesen Európa részévé.
E megújhodás alapelveit hagyták nekünk örökül. E gondolatokkal készüljünk a 2006. év Karácsonyának megünneplésére.
Az Úr 2006. évének november 13. napján.
A szerzô a Bakk Endre Kanonok
Alapítvány Elnöke
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
