Lengyel Károly: SZÉGYEN A KERESZT TÖVÉBEN
Jézus mondja az írásunk szerint:
"Ahol ketten-hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztetek."
Másutt ezt olvashatjuk:
"Veletek vagyok az idők végezetéig."
Ezért tehát, mivel maga Jézus nem támaszt egyéb feltételt, a kereszt tövében nyugodt szívvel, szentséggel telve dícsérhetik a hívők az Istent.
És mivel szükség esetén bárki keresztelhet a keresztény alaptanítás szerint, ha a sors úgy hozza, gábor iványinak, vagy péter erdőnek szava nem lehet az ima tisztaságáról.
Hivatalt azok kapnak az emberek szívében, akiket az emberek hívnak Jézus nevében, nem azok, akik magukat az Isten szolgájának mondják, miközben híveik buzgalmat átkozódva emlegetik.
Legyen tehát gábor iványinak, péter erdőnek igéje lelküknek való, de nem a keresztényeknek! Főleg mikor forgácsnak való tüzifának nevezik a hívek tiszteletének jelét. S még ennél is rosszabb a szó tőlük, amikor a hivatalos címerünkben látható kettős keresztre szórják szidalmaikat.
Ugyan bizony nem a mi zsírunkból kapják az állami fizetést? Fújnák ezért a hívek védelmében az éneket! De nem azt teszik!
SZÉGYEN!, hogy milyen szavakat kell megélnünk!
Máskülönben az európai unióhoz való csatlakozásról kiadott magyar keresztény és keresztyén püspöki karok igen-szavazatra buzdító körleveleik nyomán kimutathatóan és erőteljesen csökkent a templomba járó hívek száma. Azóta egyházon kívüli római katolikusnak vallom magam.
Milyen egyházi vezető az, aki nem képes elérni egy népszámlálás alkalmával, hogy a vallási hovatartozást, noha önkéntesen, de jegyezni lehessen egy 1100 éve keresztény országban?
Semmi emberek azok, mert a reájuk bízott lelkeket a pusztulásba hívogatják ígéreteikkel, és hajbókoló békülékenységükkel. Olyan időben kélnek új békepapok ebben az országban, amikor mindenki számára napnál világosabb, hogy a hit lesz az egyetlen megtartó erő a nemzet lelkében!
És még ezek merik Jézus nevét a szájukra venni? Öklendeni kell szavaiktól!
Jézus mondja:
"Bizony mondom nektek, nem az a bűn, amit az ember megeszik,
hanem ami a száján hamis szó kijön."
El innen hát! El a hamis papokkal, viselje bár a bíbor cingulust is. Nem kell szava az az igaz magyaroknak.
Hanem csak egy is akad köztük, aki híven és alázattal dícséri Urát, annak okáért átok őket nem éri. Pedig bizony mondom, átok az út, és átok kezükből még a szentség is, kik népüknek romlását idézik.
Oktalan állat nem tesz olyat, hogy nyáját veszélybe sodorja, hát még a pásztor miként tehetné?! De ezek megteszik naponta ezerszer is ha kell, féltve hatalmukat és hírüket.
Ó, jaj, sír a Szent Korona, mikor azt kell látnia, hogy kik Jézusról prédikálják a Jóhírt, naponta ütnek egy újabbat valamely szegének fején, hogy véletlenül le ne szállhasson a gerendáról hívei oltalmára.
Szégyenben ég a keresztények arca, mikor ilyen papok hajlonganak az oltárok előtt!
Bocsásd meg nekik Jézus, mert nem tudják mit cselekszenek!
Pedig hamarosan beteljesedhet, s akkor nem lesz kinek az ostyát nyújtani.
Hová lesz akkor a hit helyett őrzött hivatal?
S mily' hatalmas panasz gyötri őket, sirámaik, mint a tenger, mert nincsenek jelentkezők Isten papi szolgálatára! Ezért nincsenek gábor iványi és péter erdő! Ezért!
Tömjén szórnak a parázsra, hogy lelkeik bűze el ne érjen a templomi padsorokba!
Szórhatják fejükre marokkal a hamut, dönghet öklüktől mellük, akár a templomnak kapuja, minden tettük és szavuk jegyezve immár! A számla kész! Istennél a kegyelem.
Kegyelmes Jézusunk!
Bocsásd meg oktalan szolgáid vétkeit és hamis szavait!
Hajlítsd lelküket igaz szolgálatra híveik tévedésbe ejtése helyett!
Köszönjük néked felséges Urunk mindennapi igédet és a kenyeret.
Megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek, amint tanítottad nekünk.
Amen.
Ferencváros, 2009. december 8-án, a Szeplőtelen fogantatás estéjén
Lengyel Károly
