Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2010. szeptember 26., vasárnap

6.547 - Lengyel Károly levele Gyurcsány Ferenc részére!

From: Apu Lengyel
Date: 2010. szeptember 24.
Subject: REAKCIÓS LEVÉL
To: ferenc.gyurcsany@parlament.hu
Cc: jozsef@kutasi.eu,

REAKCIÓS LEVÉL


Tisztelt Elnök Úr!

Gyurcsány Ferenc!


Ez egy reakciós levél, amiben sokak nevében magam is szabadon, törvényes kereteket, bár Gyurcsány Ferenc tevékenységét véletlenül sem tiszteletben tartva elmondom a véleményem és személyes ítéletemet az eltelt nyolc deresre húzott évről.
Tehát rekciós.

Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága a 2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló albizottsága (továbbiakban: albizottság) meghallgatásra hívott.

Mi ebben a kivetnivaló? Általunk megválasztott szakembereknek az a dolga. Nem kommunista bérencek, az egyszer biztos. Tisztességes magyar emberek, akik bűncselekmények nyomait kutatják, mint ahhoz bárkinek joga van ebben az országban az adatvédelmi rendelkezések betartása mellett Nem feszül tehát összeférhetetlenség a helyzet vizsgálók személye és vizsgálatuk tárgya között.

Tájékoztatom az Elnök urat, hogy a meghívásnak nem teszek eleget.

Mit nem képzel? Mi több, mit nem merészel?

Az albizottság alkalmatlan feladatának teljesítésére.

Egy népítéletnek megfelelő választási vereség után ez vakmerő húzás, el kell ismerni. Csak éppen nem mindenben találkozik az általánosan elfogadott jó erkölcs elvárásaival. Ugye milyen megfontolt megfogalmazás, amikor az egyik erkölcsi hulláról (W.M.), vagy többről szól a történet?

Tagjai közül többen sértettként, vagy sértettek jogi képviselőjeként, terrorcselekmény előkészületével és az alkotmányos rend elleni szervezkedéssel meggyanúsított személy védőjeként közvetlenül érintettek az albizottság tárgyát képező cselekményekben. Az albizottság tehát összetétele miatt elfogult, így politikai értelemben nyilvánvalóan illegitim. Ráadásul a tagok többsége mögött álló pártok már sok évvel ezelőtt határozottan és egyértelműen minősítették a történteket. Az ítéletük tehát megvan. Mi okom lenne asszisztálni egy olyan ügyben, amelyben közvetlenül érintett - és ezért elfogult - politikusok utólag kívánnak vizsgálatot folytatni, és amelyben már kimondták a verdiktet?

És ha minősítették a történteket? Akkor mi van? Talán merészeli kétségbe vonni a szabad vélemény-nyilvánítás jogát? „Na és?”. Nürnbergben sem kérdezték az eljárás alá vont náci személyeket, hogy alkalmasnak minősítik-e a tetteiket vizsgálókat. Most sem kérdezik majd a budapesti perben, ami történelmi szükségszerűség (ahogy kommunisták a rémtetteiket indokolták tömegek kiirtásákor). Lesz per! Budapesti per.

Az első gumibot ütésnél, az első könnygáz gránát fejmagasságban történt célzott kilövésénél, és a törvényben rendszerbe soha nem állított vadászpuskákból kilőtt első darab kerámiabetétes gumilövedéktől kezdve, senkinek nincs joga kétségbe vonni egy ilyen vizsgálat jogosságát és minősíteni azokat a személyeket, akik részben valódi elszenvedői voltak a háborús bűncselekményekkel párhuzamos megítéléssel illethető gonosztetteknek. Továbbá nem áll jogában felvetni a gondolatát sem, ki az elfogult a vizsgáló testületben.

Szívem szerint azt mondanám, hogy semmi, de ez így nem feltétlenül igaz. Hiszen ha törvény, sőt az Alkotmány kötelezne erre, akkor bizony nem lenne választásom. Hiába gondolom ugyanis ripacskodó, illegitim politikai színjátéknak az egész albizottságosdit, törvényi kötelezettség esetén mennem kellene, mert nem szegülhetek szembe a joggal. De hál’ Istennek ilyen alkotmányos kötelezettség nincsen.

Azért nincsen állítólag ilyen törvényi kötelezettsége, mert 2002-től, amikor szintén választási csalással került a hatalomba az újkori vörös horda, pontosan tudatában voltak minden tettüknek. 2003-ban az ilyen és ehhez hasonló kibúvó-keresésnek a propagandisztikus ideológiai megalapozása zajlott, nem valós törvényalkotás. Ezért tehát, ha 2003-ban már ismert volt a lehetséges következmény - mert ostyába csomagolva ez derül ki ebből - egy esetleges hatalomváltás során, előre igyekezett a rabló társaság bebiztosítani a menekülési lehetőséget. Nos, gyaníthatóan rossz hírt fog hallani. Nincs menekvés!

Ugyanis a törvény mi vagyunk! Csakis a sértettek véleménye számíthat, amikor magyar vért folyt a pesti utcákon az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 50-dik évfordulójának napján és az azt megelőző hetekben. Tébollyal határos az a magatartásrendszer, amikor több évtized után a vöröscsillagos rabtartók rendszerén halálos szúrást ejtő elsöprő erejű nemzetébredés miatt, ilyettén még most is bosszúra szomjazva hajszolja saját népét a valódi felkelés, vagy ha jobban tetszik lázadás határára, hogy utána kőkemény kegyetlenséggel, megengedhetetlen eszközökkel és módon üssön szét közöttük. Ilyen országvezetőnek a régi szép időkben kegyelemből felajánlották a kardjába dőlés lehetőségét. De azért akkor még tudták, mi a becsület, és meg is tették. Gyurcsány Ferenc mit tenne hasonló helyzetben?

Kerülve a bonyolult jogi érvelést, csupán arra a tényre szeretném felhívni az Elnök úr figyelmét, hogy az Alkotmánybíróság szerint (50/2003. AB határozat) a parlamenti bizottságok alkotmányellenes helyzetben működnek, ezért annak megszüntetéséig az országgyűlési bizottságok vizsgálatainak „az érintett személyek önkéntes együttműködésén kell alapulniuk”.

Az alkotmánynak nevezett sztalinista tákolmányra ne hivatkozzon egy olyan személy, aki 2006-ban Balatonöszödön nyilvánosan beismerte a választási csalás megvalósított bűntett törvényi tényállását! Ha a miniszterelnöki irodában, munkaidőben táncot járó személy nevezi a felelősségi viszonylatokat vizsgáló, a Magyar Köztársaság törvényesen megválasztott országgyűlési képviselőit ripacsnak, az önmagában felvetheti a rágalmazás gondolatát, az azzal együtt járó következményekkel együtt. De mocskolódásaitól nagyvonalúan el is lehet tekinteni, hiszen bűnei olyan számosak és hatalmasak, hogy ilyen apróság már nem oszt, nem szoroz. Legfeljebb mondandója fogalmazása közbeni elmeállapotának épsége válhat vitathatóvá.

Ezt nem lehet félreérteni. Ehhez képest az Ön frakciójába tartozó albizottsági elnök az albizottság előtt való megjelenés alkotmányos kötelezettségéről beszél. Így viszont kénytelen vagyok azt gondolni, hogy az albizottság elnökének purifikátori ambíciói meghaladják alkotmányos felkészültségét. A tisztességes vizsgálat megkövetelné, hogy az albizottság elnöke minimális feltételként legalább azt a joganyagot ismerje, amely az általa vezetett albizottság alapvető alkotmányos helyzetét érinti. Jelen esetben sajnos ez nincs így, ez viszont megkérdőjelezi a szóban forgó képviselő alkalmasságát az albizottság szakszerű vezetésére.

Ki mennyire felkészült? Kommunista ne bújjon saját törvénytelenségben fogant törvényromjai árnyékába, amikor már szerencsére nem alkothat törvényt. Remények szerint soha. De hát a jogszerűség elviseléséhez gerinc kell.

Nézze el nekem Elnök úr, hogy mindezek erősen megrendítik a hitemet abban, hogy ez az albizottság alkalmas-e azon kívül bármire is, hogy delegáló pártjaik régóta ismert, több lényeges pontban megalapozatlan, esetenként kifejezetten hamis politikai álláspontját visszhangozzák.

Tudjuk, a hit fogalmával már akkor komoly kihívások mentén küzdött, amikor rendszeresen bérmálkozott.
Ehelyütt abba a téveszmébe csomagolja álságos fejtegetését, miszerint a szocialistának hazudott formáció az egyedüli gazdasági és politikai irányításra termett erő ebben a szerencsétlenné alázott és anyagi előnyök érdekében szocialisták és szadeszosok által idegen hódításnak teljesen kiszolgáltatott országban. Közlöm, nem! Nem egyedüli erő, de a többi erő kiválóan érti majd a dolgát ezek nélkül. Tovább megyek! Soha, de soha többé nem fognak a hatalom közelébe jutni tisztességes módon és úton. Ettől kezdve ugyanis ha valami tévedés miatt ez a látszat mégis bekövetkezne, tízmillió magyar lesz tudatában annak, hogy a kommunisták ismét csaltak, és rabolni készek , vagy meglopni saját véreiket, hazájukat.
Borítékolom, ez többé nem következhet be ebben az országban. Ép ésszel biztosan nem.

Összességében tehát azt mondhatom, hogy nincs okom arra, hogy önkéntesen részt vegyek egy rosszindulatú, hazug politikai színjátékban.

Ha önkéntesen nem hajlandó alávetni nyűtt becsületét egy tisztességes meghallgatásnak, azzal azt bizonyítja, takargatni valója van. Becsületes magyar állampolgár ilyet nem tesz. Hogyan viszonyul ezek után a becsület fogalmához? Miként értelmezi a hazugságról alkotott elképzeléseit?

Mindezek ellenére szükségesnek tartom, hogy a 2006 őszén történtekkel kapcsolatban néhány kérdésre írásban választ adjak.

2006. október 24-dikétől kezdve 2006. október 23-dika az a nap, amit soha senki magyar el nem felejthet és meg nem bocsájthat. Akik abban végrehajtóként és vezetőként megtették a felfoghatatlan bűncselekményeiket, nem jogosultak egyetlen szó megértésre, vagy bármilyen engedményre. Nekik nem jár semmi! Mert nem magyarok többé!

Tudom, hogy sokakat megrázott és felháborított az „őszödi beszéd”-ként ismertté vált beszédem. Értem és elfogadom, hogy belső politikai vitában használt szenvedélyes túlzásai, túlfűtött megfogalmazásai sérthették a választók egy részének érzékenységét, és megingathatták hitüket a kormányban. Ez akkor is fontos és mérlegelendő körülmény, ha sokan voltak és vannak olyanok is, akik megértették a szöveg valóságos üzenetét, és hazugság helyett igazságbeszédként tartják azt számon.

Nem sértették és nem az érzékenységét tette próbára az a zártkörű böfögés. Velőig hatolóan gyalázkodó, becsmérlő, gátlástalanul lenéző magatartásról tanúskodott. Ezt soha többé senki meg nem engedheti magának ebben az országban. Mindegy, milyen a politikai beállítottsága. Az egész országnak elképesztő valótlanságot állított, később ezt elismerte, a végén még megsértődött a megalázottak felháborodásán. Utóbb bizonyítottan tudtával lövettek és lőttek a rendőrbűnözők.
A rómaiak a leigázott népekre mondták, hogy nyugodtan gyűlöljenek minket, ameddig félnek a fegyvereinktől. És idegen zsoldosok erejével támogatva megtörtént az elképzelhetetlen. Gyurcsány Ferenc és bűnben fogant hatalmát támogatók tudtával viperák szaggatták a húst, a csontot, amit a kopasz verőlegénye a bizonyító erejű felvételek ellenére is körömszakadtáig tagadott. Megverették a MAGYAR NEMZET lelkét. Ezért pedig egy fővárosi köztisztviselő, akit a mi adónkból érettünk el és kitartottak, kitüntetést adományozott, mikor kitisztíttatta öltönyének nadrágját. Nagyon ráérhetett az ötvös mester, mert még napokig gondot jelentett hátul a barna folt. Mérhetetlenül cinikus magatartás! Mosolyogva kezet rázni egy hóhérsegéddel, az már mindennek az alja. De mint azóta naponta kiderült, van még egyre lejjebb is. Bírák, ügyészek, rendőrnek látszók játszottak össze folyamatosan a törvénytelenségek takargatásában. Erre nincs bocsánat! Soha!

Azonban a felháborodás, a kormány ellen megfogalmazott bármilyen éles kritika sem teszi jogszerűvé azt a felfordulást, azt a rombolást, amelyet megdöbbenve és megütközve tapasztalt az ország többsége 2006 őszén. Nincs ok megérteni és felmenteni az elszabadult brutalitást, a rendőrök megtámadását, a Televízió felgyújtását. A kormányt szabad kritizálni, lehet ellene tüntetni, de az alkotmányos rendre, a köztársaságra nem lehet rátámadni. Márpedig a demonstrálók jelentős része, a hangadók ezt tették.

Rágalomnak árnyéka vetül szavaira. Úgy tesz, mintha igazat mondana a tiltakozók védekezéséről, miszerint brutális indulatok bizony a tüntetők részéről szabadultak volna el. Mert mint napok óta tudjuk, a Legfelsőbb Bíróság határozatban mondta ki, hogy jogellenesen oszlatták fel az ünnep előestéjén a Kossuth téren a tüntetést. A Kossuth tériek csupán az ígéret szerint vissza akartak menni a térre délután. Ezt a brutalitást a talpig páncélban támadó droidok kezdték, nem is akárhogy. Erre sincs bocsánat. Nem érdemelnek szemernyi kegyelmet sem.

Vajon igaz-e, hogy ott állt a politika a történések mögött? Válaszomat hadd kezdjem egy bírósági döntéssel. Az Ön pártja, a Fidesz- Magyar Polgári Szövetség 2006 végén keresetet nyújtott be Vadai Ágnes képviselő asszony ellen azt sérelmezve, hogy a képviselő asszony egy sajtótájékoztatón a következőket mondta: „bizonyíték van arra, hogy a szervezett rendbontók politikai kapcsolatai nem kizárólag a szélsőjobboldalhoz – Hatvannégy Vármegye, Lelkiismeret ’88 vagy a kuruc.info köré csoportosuló személyekhez kötődnek -, hanem egészen az Orbán Viktor irányította Fideszhez vezetnek.” A Fidesz keresetében annak megállapítását kérte, hogy Vadai Ágnes valótlanságot állított, hiszen - ahogy ezt bírósági beadványukban írják -„természetesen a felperesnek (azaz a Fidesznek) nincs köze a szervezett rendbontókhoz, még kevésbé áll kapcsolatban ilyen elemekkel.” A Fidesz a pert jogerősen elvesztette, a bíróság nem találta valótlannak Vadai Ágnes kijelentését.

Csak az egyértelműség kedvéért rögzítem: a bíróság szerint Vadai Ágnes igazat mondott akkor, amikor azt állította, hogy a Fidesznek politikai kapcsolatai voltak a szervezett rendbontókhoz.

Csak a tényekhez ragaszkodva le kell szögezni minden becsületes magyar ember nevében, hogy ez az utóbbi állítás még véletlenül sem felel meg a valóságnak! Igen, a Corvin közből a Deák térre tartó ünneplő megemlékezők hívták a Fidesz rendezvényéről az embereket, de ez volt minden. Nem a Fidesz mentsége! Azért nem, mert ha akkor a záróbeszédét elmondó elkiáltja végre magát, hogy utánam, akkor ma Gyurcsány Ferenc négy éve úgy van börtönben a népharag következtében, hogy soha többé ne láthassa a szabad eget. Azt hiszem ez is világos beszéd. Azért, mert nagyon sok talpig becsületes magyar ember szerint ott a helye. Ha pedig az állítólagos jog nem teszi lehetővé, mert az Asztóriánál nem voltak úgy öltözve, akkor szagolták a rendőrbűnözők gránátjait, viselték a gumibot nyomát a testükön. Egy hóhérban több a becsület, mint az embervadászatra uszított, magukból kivetkőzött rendőrökben. A hóhér nyakaz, vagy akaszt. Egy pillanat és kész. De ezek önként, szadista, aljas módon élvezték az ártatlan emberek kiszolgáltatottságát és rendszeres, módszeres megkínzását. Gyurcsány Ferenc, mint a Magyar Köztársaság akkori miniszterelnöknek hazudott figurája mindenről tudott. Nem tagadható tehát, hogy az évszázadok óta máig élő magyar jogrend szerint minden szenvedésért, ami azon a napon a becsületes magyarokat érte, közvetlen és személyes felelőssége megalapozottan vélelmezhető.
Aki pedig ilyen események után a saját klientúrája által eszkábált rendeletek mögé próbál bújni, gyáva a neve, és ne neveztessék többé magyarnak. Mint ilyen nem alkalmas a Magyar Köztársaság polgárának elismerni Nincs helye köztünk.
El is lehet innen menni! Ezt Gyurcsány Ferenc mondta. Nosza, tegye meg! Nincstelenül, dicstelenül, szabad a szélrózsa bármely iránya. Csak tegye gyorsan De egyet ne felejtsen! Soha ne jöjjön vissza. Előtte azonban le fogja tölteni a kiszabot büntetését. Mert hogy ez nem maradhat el, abban legyen olyan bizonyos, mint ahogy minden reggel felkel a Nap az égen!

Ez világos beszéd. Igen, azt gondolom, hogy 2006 őszén a jobboldal, az Ön pártja és az Önökkel egy tőről fakadó jobboldali radikális csoportok által hosszú évek óta épített gyűlölet talált önmagának hamis önigazolást és ürügyet a baloldali-liberális koalíció megbuktatására. Meggyőződésem, hogy Önök érdekeltnek gondolták magukat, hogy minél nagyobb legyen a felfordulás, és a fenti bírósági ítélet alapján bizonyítva látom azt is, hogy Önök ott álltak a rendzavarás hátterében.

Gyűlöletről pedig ne beszéljen egy olyan politikai kalandor, aki a saját vérei elleni szavazásra uszítja a választókat, mint tették huszonhárom millió román bevándorlót vizionálva. Undorítóan végletekig szutykos lelkű mind, aki ilyet megenged magának. Mégis megtették. Erre sincs bocsánat! Nem is lesz. Mert aki bántja a magyart az nem magyar, és átok kíséri árnyékát is. Mára megvalósulni látszik minden kommunista söpredék-propaganda ellenére a magyarok kettős állampolgársága a Kárpát-medencében. Ez így természetes, és helyes. Csak ismételni lehet: „El is lehet innen menni! Tessék, csak tessék!”.

Ami a rendőrséget illeti, ma már tudjuk, hogy nem voltak kellően felkészülve a kialakult helyzet kezelésére. Az azóta elkészült különböző szakmai elemzések és jelentések világosan rámutattak a hiányosságokra. Tragikus, hogy ártatlan civilek és munkájukat tisztességgel végző rendőrök százai sebesültek meg. Sajnálom a sérült civileket és a munkájukat végző sérült rendőröket.

Ugyan pedig kinek a ráhatására, vagy hallgatólagos beleegyezésével tagadta meg Rudi Zoltán, a Magyar Televízió akkori hírigazgatója a Kossuth tériek követelésének élő adásban történő beolvasását. Ez nem hírértékű, mondta ez az alak. Érdekes módon több tucat televízió számára ez hírértékkel bírt! Igen ma már megtudhatja, sokan küldtük el szeptember 17-dikén a hírt az összes Magyarországra akkreditált külképviselet internetes elérhetőségére, és az össze belföldi, meg külföldi tömegtájékoztatási társaságnak. Furcsa módon nekik hírértékkel bírt az elemi felháborodás, ami egy háborodott beszéd nyomán tömegesen jelentkezett. Csak Rudi Zoltán nevű alak tagadta meg, hogy nem is a műsort megszakítva, csupán egy percben a híradóban adtak volna helyet és időt erre a célra. Ha ezt akkor megteszik, engednek a követeléseknek, garantáltan nem gyűlt volna a tömeg a tévé elé. Ja, hogy ehhez józan belátás és helyzetfelismerés kéne? Vagy éppen az volt a célja az egésznek, hogy a tömegben elszabaduljanak az indulatok. Esetleg nem kellett volna éles lőszert használva a tévé-székház kapuján a tömeg felé lőni egy rendőrnek, akinél megtelt gatyája és elszakadt a cérna. Mert filmfelvétel van erről is, meg hogy társai alig tudták a pánikoló társukat az ajtón belülre ráncigálni. Ez tény, mert a lőszerhüvelyeket a tömeg megszerezte szerencsére. Így ez nem tagadható.

Továbbá a tényeket tisztelve szükséges kőbe vésni azon igazságot, hogy a tömeg, akiket egyszerűen ettől kezdve csőcseléknek aláztak, még be sem jutott az épületbe, de már az igen magasan lévő legfelső emeleten gyulladt ki egy iroda. Ettől kezdve merő rágalom, hazugság és aljasság azt állítani, hogy az épületbe a behatoló tüntetők gyújtogattak. Pont! A tények makacs dolgok, amikkel nem lehet vitatkozni.

Továbbá ejtsünk néhány szót az őrjöngő kapucnis fiatalokról! Ezek a hirtelen felbukkanó, furcsa módon majdnem egyforma kapucnis ruhát viselők mára bizonyítottan többségükben nem a tüntetők közül valók voltak. Fényképek vannak arról, hogy ezek a nyikhajok a fülükben rádióval parancsot hajtottak végre. Folyamatosan, egyre hevesebben uszították a békésen tüntető sok ezer embert, majd rohamra indultak. A tömeglelkület már csak olyan, hogy követi azokat, akikben végső elkeseredésében szenvedéseitől megszabadítókat vél meglátni.

Alaposan kiképzett provokátorok özönét zúdították a tüntetők közé. És még arcátlanul randalírozó bajkeverőknek meri nevezni azokat, akik a szocialistának hazudott milliárdos csalók és gyülevész bűnözők egyre hevesebb lopási kényszere, oligarchista országrombolása ellen szót emeltek.
Nem érzi ilyenkor, hogy az arcról leválik a bőre után a húsa?

Mégis van egy világos választóvonal a helyzet megítélésben. Szerintem a rendőrök (minden hiányosság ellenére) a Köztársaságot, a Köztársaság intézményeit védték, a demonstrálók jelentős része pedig átlépve az alkotmányosság kereteit, a köztársaság rendjére tört. Ezért én, és az akkori kormánypártok alapvetően a rendőrök, és ha úgy tetszik a köztársaság pártján álltunk, Önök ezzel szemben a bajkeverőket, a randalírozókat mentették.

Akinek kilövette a szemét az bajkeverő? Akit gumibottal vertek egy sörözőben az bajkeverő? Akinek szétrugdosták a bordáit az randalírozó? Gyurcsány Ferenc nincs tudatában szavai jelentésének. Ép elméjű és becsületes magyar ember arról az időről ilyet nem állít.

Még egy kérdésre hadd térjek ki. Miniszterelnökként természetesen többször is beszéltem rendőri vezetőkkel, részt vettem a Nemzetbiztonsági Kabinet ülésén. Tájékoztatót, értékelést kértem, továbbá megfogalmaztam elvárásaimat. Ez utóbbiak világosak voltak: a rendőrség minden rendelkezésére álló eszközzel, határozottan, de természetesen jogszerűen eljárva védje meg a közrendet. Akkor követtem volna el hibát, ha nem ezt teszem. Konkrét rendőri intézkedésre utasítást nem adtam, mert nem adhattam: nem volt hozzá jogom, speciális szakértelmem, és késztetésem sem. Nem így kormányoztam.

Közrend akkor van egy országban, ha a rendőrnek nem kell semmibe beleavatkozni ilyenkor. És miért is? Mert tisztelik a vezetőiket, megbíznak bennük. Gyurcsány Ferencet, a senkiből lett milliárdost, az egykori kisz-es vezetőt nem tisztelte és eztán nem tiszteli senki.Sokan reménykedtünk békés és törvényes változásokban. Ma már azt mondom, bár ne tettük volna. De sajnos csak hangos szavak sokasága jelentette minden eszközünket a tiltakozáshoz. Szemben a tiltakozókkal teljes támadó fegyverzetben ott volt a kék droidok hada. Egyetlen dolgon gondolkozzon el! Bemehetett volna a tömeg 2006. szeptember 17-én a Parlament épületébe? Hogyne! Nem volt készenlétben akkora erő összevonva, ami ezt rövid idő alatt összehangoltan képes lett volna hatékonyan megakadályozni. Ez tény! Ezzel szemben a tüntetők megálltak a virágos dézsák vonalánál. Aki ezt a Köztársaság megdöntésére irányuló brutális rendzavarásnak meri nevezni, annál aljasabb hazugságot hangoztatót kevesen láttak eddig. Pedig ez mostani levelében is megtörtént. Kimondom, gyűlölik. Alig lehetett visszatartani sokszor a feldühödött tömeget. Annak köszönheti, hogy életben van a többi társával együtt. Ezt jó, ha az eszébe vési, és a nagyvilágban magányos nyomorában kóborolva emlegeti.


Gyurcsány Ferencnek, vagy a Köztársaság államrendjének semmi baja nem esett volna. Volt azonban egy ördögi forgatókönyv, aminek szálai mára világosan láthatókká váltak. Mert megtették, amit a magyar államiság eddigi fennállása óta egyetlen vezető sem mert megtenni, hogy uszították a magyart a magyarra. Tették ezt élvezetből, aljas anyagi érdekek védelmében, bűnszövetségben, folytatólagosan, egy egész nemzet sérelmére. Nincs bocsánat!
Sokakkal együtt ennyi idő után is arra vágyom, hogy a televízióban láthassam, amikor Gyurcsány Ferenc mögött bezárul a cella ajtaja. Nincs bocsánat! Bocsánat annak jár, aki megbánta nyilvánvaló bűneit, és ezért az általa megsértettektől bocsánatot kér. És elfogadja azt is, ha nincs bocsánat. Addig szó nem lehet semmi féle meghallgatás megtagadásról!
Merőben csodálatra méltó a magyar igazságszolgáltatási gépezet, hogy nem talpig nehéz vasban vezették elő! Ugyanis sokak szerint azt érdemli mind, aki ezt a nyolc évet a nyakunkon élősködtek, és majdnem belegebedtek, hogy trükkök százaival visszahozzák a (…)-ból ezt a (…) országot.


Elnök Úr!

Gyurcsány Ferenc!

Önök az igazság nevében hazugságra építik eljárásukat, és hazugságra építik „értékelésüket”. Higgye el, ettől nem lesz jobb Magyarország, és erre nem építhető fel semmilyen új rendszer. Az együttműködés rendszere a legkevésbé.

Igazságról ne szóljon, aki népének nem fejtette ki a teljes igazságot. Milyen elegáns! HAZUDOTT! Nem kicsit, nagyon nagyot hazudott. És még megengedi magának azt a fényűzést, hogy ettől felháborodjon, majd a törvényesen megválasztott vizsgáló bizottsági tagokkal packázzon.

Hála az Égnek Gyurcsány és társasága nélkül is lehetséges új országot építeni. Megtesszük, és soha egy percig nem fogja senki sajnálni bilincstől feltört csuklóit. Ne féljen, nem fog fájni. Senki nem fogja összerugdosni, hogy leszakad a veséje! Senki ne taszít a végbelébe gumibotot a fogda zuhanyzójában, és nem kell az aszfaltra ömlött szemét feltakarítani. Nem húzzák végig a nyílt utcán lábfejénél fogva a rendőrbűnözők a járda szélén röhögve koppantva fejét, hogy utána egy szál alsóneműben térdeljen például a Magyar Rádió börtönné alakított udvarán, amikor csupán otthonába akarna hazatérni.
Ne féljen, nem fog fájni. A zárka ajtajának csukódása nem fáj, csak az idő, amit ott el fog tölteni. Az nagyon fog fájni. Kapzsi, harácsoló lelke a nap minden percében attól fog szenvedni, milyen milliárdos haszonból maradt ki éppen.

Budapest, 2010. szeptember 23.
Budapest, 2010. szeptember 24.

Lengyel Károly