Subject: interjú Kocsis Zoltánnal
To: Kutasi József
Hírszerző 2011. február 17.
A Nemzeti Filharmonikusok müncheni koncertjének napján Barbara Doll, a Süddeutsche Zeitung újságírója interjút készített Kocsis Zoltánnal a magyarországi belpolitikai helyzetről. Alább a napilap 2011. február 15-i számában megjelent interjú magyar fordítása olvasható.
"A kormány nem ördögökből áll”
Kocsis Zoltán zongoraművész nyilatkozatban csillapítja a kedélyeket a magyarországi fejleményekkel kapcsolatban
Számos kritikus vélemény szerint Magyarországon Orbán Viktor kormánya sérti a demokrácia alapelveit. Új szelek fújnak a zenei életben is: elbocsátották a Magyar Állami Operaház főigazgatóját és művészeti vezetőjét, Fischer Ádám pedig lemondott vezető karmesteri pozíciójáról. Az új intendáns, nyilatkozta lapunknak Fischer, a kormánypárt legbelső köreiből érkezett. A Nemzeti Filharmonikusok ma 20 órakor németországi koncertkörútjuk müncheni állomásán, a Philharmonie-ban játszanak. Aki a zenekar valamelyik tagját kérdezné az otthoni hangulatról, ezt a választ kapja a menedzsmenttől: „A muzsikusoknak mint a Nemzeti Filharmonikusok tagjainak nem tartozik illetékességi körükbe a válaszadás.” Kérdésemre, hogy beszélhetnék-e a zenekari tagok szó- és ügyvivőjével, azt a választ kaptam, hogy ilyen funkció nem létezik. [Az Orchestervorstand intézménye és funkciója információim szerint egyik magyarországi zenekarban sem ismert. - A ford.] Végül Kocsis Zoltán zongoraművész állt rendelkezésemre, aki 1997 óta a zenekar vezető dirigense.
Kocsis úr, az utóbbi hónapokban nyugtalanító hírek érkeznek Magyarországról. Milyen a légkör pillanatnyilag?
A légkörnél jobbat nem is kívánhatnék, az időjárás csodálatos, éppen a Balatonról jövök.
És milyen a politikai légkör?
Attól tartok, nem a megfelelő személyt kérdezi.
De hát ön magyar polgár, Budapesten él.
Először is magyar zenész vagyok, s csak azután magyar polgár. Ebben a minőségemben pedig azt mondom: egészen jól érzem magam. Zenészként is, sőt, kicsit még jobban, mint tavaly ilyenkor, ugyanis ki fogják egészíteni a költségvetésünket. Szerintem az előző kormány Gyurcsány Ferenc vezetésével nem törődött igazán a kulturális élettel.
És a mostani kormány?
Csak az ég tudja, hogyan fognak alakulni a dolgok. Van egy oktatási államtitkár, Hoffmann Rózsa, ő tényleg változtatni akar. Hogy min és hogyan, az még nekem sem világos. Mindenesetre minden kormányzattól, legyen az jobb- vagy baloldali, elvárom, hogy támogassa a Nemzeti Filharmonikusokat.
Várható-e, hogy negatív hatások érvényesülnek a magyar kulturális életben?
Ezt most még nem tudom megmondani. A kultúrát mindig a legkönnyebb támadni: ha például fel akarnak oszlatni egy zenekart, akkor biztosan nem lesz általános felzúdulás. De én mindig mindegyik miniszterelnöknek elmagyaráztam, pártállásától függetlenül: „Nézze, a zene jóformán az egyetlen, ami miatt respektálnak bennünket külföldön.” Pillanatnyilag nem látok semmiféle negatív tendenciát, semmilyen megszorítást.
És az operaházi fejlemények, Fischer Ádám lemondása?
Úgy tudom, azt mondták neki: „Ádám, bármit dirigálhatsz – bármikor, bármelyik darabot, bármilyen énekesekkel.” És aztán történt, ami történt – ő távozott. Pontosan ugyanezt éltem át vele 1997-1999 között, amikor állandó vendégkarmesterünk volt. Egyre többet akart dirigálni. „Ádám, nekünk 18 koncertünk van egy évadban, nem dirigálhatsz tízet. Rendben?” - „Rendben.” - Aztán a rákövetkező évben újra kezdte: „Többet akarok vezényelni, tízet vagy tizenkettőt egy évadban.” Egy idő után elment a menedzserhez, és felmondott. Néhány héttel később széltében-hosszában arról beszélt a bel- és külföldi sajtóban, hogy én kidobtam. Senki nem dobta ki! Ennél is rosszabb azonban, amit aWeltnek és az Opernweltnek nyilatkozott: hogy a magyarok műveletlenek és nem beszélnek idegen nyelveket. Ezt én mint magyar polgár a leghatározottabban visszautasítom.
Fischer Ádám más, külföldön élő művészekkel, például Schiff Andrással együtt petíciót adott át Brüsszelben.
Igen, hallottam róla. És azt kell mondanom: hogy megállapítsuk és hitelt érdemlően bizonyítsuk, mi is történik Magyarországon, ahhoz Magyarországon kell élni. Én nem hiszem, hogy tényleg szörnyű dolgok történnek. Egy példa: ugyebár sokat vitatkoznak a sajtótörvényről, de ha felütöm például a baloldali beállítottságú Népszabadságot, nem látok változást. A cikkek, a hangvétel – minden olyan, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Azonkívül rendszeresen publikálok egy rendkívül fontos baloldali folyóiratban, a Holmi-ban – ott is minden maradt a régiben. Ha erre a folyóiratra nincsenek politikai befolyással, akkor miről beszélünk?
A petícióban diszkriminációról, antiszemitizmusról és homofóbiáról is szó esik.
Az én zenekaromban tizenegy zsidó és tizenegy roma származású muzsikus dolgozik. Amíg nem mondja nekem valaki, hogy bocsássam el őket, nem hiszek el ilyesmiket. Ami az általános állapotokat illeti: Magyarország szociális állammá vált.
Mit gondoljunk akkor azokról az aggodalmakról, amelyek a petícióban megfogalmazódtak?
Csak ismételni tudom magam: a legtöbb művész nem él Magyarországon. Schiff András például Firenzében él. Nem tartom túl elegánsnak, hogy egy külföldi újsághoz megy panaszkodni. Ha gondom van a kormánnyal, odamegyek, és ott helyben, nekik panaszkodom. Az aktuális kormány kedveli Andrást, ez a kormány nem ördögökből áll. A külföldi sajtóban ördöginek látszik, de nem az, ez egy abszolút demokratikus kormány. Nem igaz, hogy a többség fél, senki nem fél.
Schiff András nemrég azt mondta egy interjúban, nem tudja elképzelni, hogy a jövőben fellépjen Magyarországon, vagy akár csak beutazzon az országba.
Na, ezt nem hiszem. Tudja mit? Holnap meghívom.
És gondolja, hogy elfogadja a meghívást?
Szerintem igen. Ha jól emlékszem, amikor Jörg Haider pártja bekerült az osztrák parlamentbe, Schiff András akkor is azt mondta, hogy nem lép föl többé Ausztriában. Aztán csak fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon.
Az interjú a Süddeutsche Zeitung 2011. február 15-i számában jelent meg.
Fordította: Nádori Lídia
forrás hely:
