Szőke István Atilla
Wass Albert
Válaszút, 1908. január 8.
Astor, 1998. február 17.
Dönthetetlen fa, melyen rügy a honvágy,
dacolva sorssal, viharban és vérben,
bús hazavágyó, időben és térben
űzött vándor, kinek betűit fosztják.
Magyarul küzdöttél a világ ellen,
minden szavadban igaz, könnycseppes fény,
bölényes ősöktől örökölt remény,
becsület vagy, követendő jellem.
Hűségőrző, aggódó és bolyongó,
könnyed nélkül az élet üres, kongó,
lelked már velünk s kopni nem fog neved,
óvjuk utolsó, szent jussodat a szót
és tartjuk a láthatatlan lobogót,
jer, jer, hazádat szívünkben megleled
Wass Albert
Válaszút, 1908. január 8.
Astor, 1998. február 17.
Dönthetetlen fa, melyen rügy a honvágy,
dacolva sorssal, viharban és vérben,
bús hazavágyó, időben és térben
űzött vándor, kinek betűit fosztják.
Magyarul küzdöttél a világ ellen,
minden szavadban igaz, könnycseppes fény,
bölényes ősöktől örökölt remény,
becsület vagy, követendő jellem.
Hűségőrző, aggódó és bolyongó,
könnyed nélkül az élet üres, kongó,
lelked már velünk s kopni nem fog neved,
óvjuk utolsó, szent jussodat a szót
és tartjuk a láthatatlan lobogót,
jer, jer, hazádat szívünkben megleled
