From: Dr. Bokor Imre
Sent: Thursday, September 13, 2012 8:25 PM
To:; Kutasi József Antal
Subject: Bírák, perek és összecsengő ítéletek...
BEADVÁNY
A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG, A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG ÉS A FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA
ILLETÉKESEI RÉSZÉRE
BUDAPEST
TISZTELT CÍMZETTEK!
Szíves figyelmükbe ajánlom az alábbiakban részletezett BEADVÁNYT és kérem a benne foglalt problematikus tételek vizsgálatát (ellenőrzését), valamint a szükséges intézkedések foganatosításának beindítását.
A Fővárosi Bíróságon, dr. Pataki Árpád által a Szalay Róbert felperes és dr. Bokor Imre alperes közti perben hozott 19.P.736/2003/15. sz. ítéletben, majd a Fővárosi Ítélőtáblán (Kizmanné dr. Oszkó Marianne, dr. Győriné dr. Mauer Amália és Böszörményiné dr. Kovács Katalin bírák által hozott 2. Pf.20.951/2005/6. sz. ítéletben), azzal az indoklással marasztaltak el, hogy a felperes kereseti pontjában sérelmezett (a Magyarok Vasárnapja c. lapban megjelent) állításom, miszerint: „Szalay nem koncepciós per áldozata volt, hanem közbűntény elkövetéséért ítélték el" , valamint „Szalayval szemben pitiáner, hazudozó, csaló és szélhámos jelzőket használtam, megsértettem a jóhírnév (SIC!) védelméhez fűződő személyiségi jogait".
Dr. Pataki Árpád figyelmen kívül hagyta Szalay három kereseti pontjait cáfoló (hiteles) bizonyítékaimat, és csupán a negyedik kereseti pont alapján ítélkezett, mert Szalay felmutatott egy Katonai Bírósági igazolást, miszerint az 1962-ben hozott bírósági ítéletét semmisnek kell tekinteni.
Az 1990 májusában készült igazolásban rögzítettek szerint a Budapesti Katonai Bíróság 1962. március 16-án kelt B.I. 0018/1962, és a Legfelsőbb Bíróság (másodfokú bíróság) Katf. II. 0029/1962 sz. ítéletét (hűtlenséggel kapcsolatos feljelentési kötelezettség elmulasztása, fegyver és lőszer rejtegetés, valamint társadalmi tulajdon sérelmére felbujtói minőségben elkövetett lopás büntette miatt 4 évi börtön, lefokozás és 5 évre az egyes állampolgári jogainak gyakorlásától való eltiltás) az 1990. évi XXVI. törvény 1. §-ában írt rendelkezés folytán semmisnek kell tekinteni.
A Fővárosi Ítélőtábla dr. Pataki Árpád bíró úr döntésével egyetértett, és annak ténybeli megállapítását, az abból levont jogi következtetést - egy az egyben - (hibákkal együtt) átvéve, „Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye" megjegyzéssel lezárta az ügyet.
Megítélésem szerint dr. Pataki Árpád bíró és a Táblabíróság 3 tagja figyelmetlenek, felületesek és tájékozatlanok voltak ítéletük meghozása során.
Az csupán elírásnak vehető, hogy a Budapesti Katonai Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság 1962-ben hozott ítéletét „kalákában" 1960-ra datálták, de az már „szarvas hiba", hogy az 1990. évi XXVI. törvény 1. §-ára alapozták az ítéleteket, mivel Szalay jogerős ítéletben megállapított cselekménye nem áll kapcsolatban az állam belső és külső biztonsága elleni bűncselekménnyel.
Figyelmüket az is elkerülte, hogy az 1990. évi XXVI. törvény 5. §-a alapján, ez törvény nem alkalmazható az 1989. évi XXXVI. törvény hatálya alá eső elítélésekre!
Szalay Róbert „steril" közbűntény elkövetése miatt lett elítélve! Szeretőjét felbujtatta, hogy lopja el férje revolverét, majd a fegyvert eldugta lakása kéménycsövébe, és lebukásukat (letartóztatásukat) követően, a bírósági tárgyalás során, egy zsebkendőbe hajtogatott feljegyzést nyújtott át bűntársnőjének, amely a bírák kezébe került és azt tartalmazta, hogy vallomásában vállalja magára a tett elkövetését, nehogy „társ-tettesként" súlyosbított ítéletet kapjanak.
Szalay köztörvényes elítélését többen megszellőztették, így a sértett (meglopott) férj által írt POFOSZ kiadványban is olvasható a lopás története, sőt (ez tanúkkal és jegyzőkönyvi bejegyzéssel is igazolható) Szalay személyesen is beismerte tettét a Nemzeti Demokrata Pártba való felvételének kérésekor, de dr. Pataki Árpád ezeket a tényeket figyelmen kívül hagyta.
Dr. Pataki Árpád (és a táblabírák) ítélete azért sem helytálló, mert a tárgyalások során szóvá tettem, hogy Szalay Róbert elítélt kérelmet terjesztett elő az elítélés semmisségének igazolása iránt a Budapesti Katonai Bíróságra, ahol megállapították, hogy: „Szalay Róbert elítéltnek a jogerős ítéletben megállapított cselekménye(i) nem áll(nak) összefüggésben az 1956-os népfelkeléssel, ezért az 1989. évi XXXVI. törvény alapján a semmisnek tekintéséről szóló igazolást kiadását megtagadták„ (Dr. Gregorits Ferenc Zsolt hb. főhadnagy szignójával).
A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint nem tudtam igazolni, hogy 1960-ban (Sic!) a felperest köztörvényes bűncselekményért ítélték el. Ebben csupán az az igazság, hogy az 1960-as (Sic!) elitélését valójában nem igazoltam, mert a felperest 1962-ben ítélték el(!), viszont a köztörvényes megállapítás a Budapesti Katonai Bíróság ítéletéből is kitűnik (ezt viszont írásban és szóban is igazoltam), mivel a felbujtói minőségben elkövetett lopás bűntette egyértelműen a köztörvényes kategóriába tartozik, és a három bírónőnek ezt tanulmányaik vagy szakmai gyakorlatuk alapján is ismerniük kellene.
Összességében: a köztörvényes Szalay Róbert,- a felületes, tájékozatlan és pontatlan bírák ítéletével pert nyert, pénzt zsebelt be azért, mert 1962-ben példátlan aljas tettet követett el. A bíróságok ítéletét pedig erkölcsi ajándékként használva, számos írásában vagy szóbeli nyilatkozatában politikai elítéltként tetszeleg a közvélemény előtt.
Szalay sorozatos hazugságai, alaptalan rágalmai és '56 történelmét meghamisító írásai leleplezésével viszont – a hibát hibára halmozó bírák miatt -, én lettem elmarasztalva mind erkölcsi, mind pedig anyagi értelemben.
Ehhez az ítélethez, a saját elfoglaltságuk nagyságrendjét hangoztató bíráknak közel négy év szükségeltetett, holott ezt a pert 2-3 óra alatt, játszi könnyedséggel és korrekt döntéssel el lehetett volna rendezni.
Dr. Pataki Árpád ítéletében például utalt arra, hogy a kereset első pontjában lévő (a Kilián laktanya elfoglalásával kapcsolatos) kérdéssel a bíróság nem foglalkozik, mert nem feladata a történelmi események értékelése.
Fatális rövidlátás és hozzá nem értés! Hiszen a per egyik kulcsponti kérdése volt Szalay hazugságait igazoló tételeim bemutatása, amelynek elemzéséhez nem kellett semmilyen történelmi vagy jogi ismeret!
Szalay a Kilián elfoglalására ugyanis többféle variációt jelentetett meg az elmúlt évtizedekben. Ezek között szerepel: (1) a Kilián előtt összegyűlt tömeg betörte a kaput és birtokba vette a laktanyát,- (2) Szalay Róbert százados a Kilián előtt tüntető tömeg élére állt, és a kaput betörvén birtokba vette a laktanyát,- (3) a Kilián előtt gyülekező tömeg Szalay Róbert százados és Bánkuty Géza alhadnagy vezetésével vette birtokba az objektumot.
Vajon milyen történelmi és jogi ismeretek szükségeltettek Pataki úr számára annak az eldöntésére, hogy Szalay Róbert hazudott? Hiszen a három állításból csak egy lehet igaz, de az sem kizárt, hogy egy sem!
Mert azt is igazoltam, hogy Bánkuty alhadnagy (saját nyilatkozata szerint) soha nem volt a Kilián laktanyában, továbbá Szalay nem foglalta el a Kilián laktanyát, hanem a laktanya parancsnok (Csiba százados) intézkedésére őt fogták le és zárták be egy irodába. Tipikus Jereváni Rádiós ügy…
Dr. Pataki Árpádnak kényelmesebb volt nem állást foglalni olyan kérdésben, amelynek eldöntése egy alsó tagozatos általános kisiskolásnak sem okozna gondot.
Mindezek alapján kérem a Tisztelt Legfőbb Ügyészséget, a Fővárosi Bíróságot és a Ítélőtáblát a BEADVÁNY elbírálására és az érintett bírák felelősségének megállapítására.
Kérem az erkölcsi rehabilitálásomat, valamint a perköltségek, az ügyvédi költségeim és a nem vagyoni kártérítés címén megállapított összeg visszatérítését (a törvényes kamatokkal egyetemben). Javaslom, hogy a rehabilitálásom az érintett bírák feladatát képezze.
Tekintettel arra, hogy ez a BEADVÁNY (közvetett módon) '56-os történelmünk egyes részeit is érinti, ezért (a tisztánlátás kedvéért) ezt az anyagot az Interneten is a közvélemény tudomására hozom.
BUDAPEST, 2012. 09. 14. Tisztelettel:
(Prof. Dr. Bokor Imre)
nyugállományú mérnök ezredes,
MTA hadtudományi doktora
