Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2012. szeptember 13., csütörtök

15.564 - Dr. Bokor Imre: Bírák, perek és összecsengő ítéletek... > A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG, A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG ÉS A FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA ILLETÉKESEI RÉSZÉRE

From: Dr. Bokor Imre
Sent: Thursday, September 13, 2012 8:25 PM
To:; Kutasi József Antal

Subject: Bírák, perek és összecsengő ítéletek...

 

BEADVÁNY

A  LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG,  A  FŐVÁROSI BÍRÓSÁG  ÉS  A FŐVÁROSI  ÍTÉLŐTÁBLA

ILLETÉKESEI  RÉSZÉRE

BUDAPEST

TISZTELT  CÍMZETTEK!

            Szíves figyelmükbe ajánlom az alábbiakban részletezett BEADVÁNYT és kérem a benne foglalt problematikus tételek vizsgálatát (ellenőrzését), valamint a szükséges intézkedések foganatosításának beindítását.

             A Fővárosi Bíróságon, dr. Pataki Árpád által a Szalay Róbert felperes és  dr. Bokor Imre alperes közti perben hozott   19.P.736/2003/15. sz. ítéletben, majd a Fővárosi Ítélőtáblán  (Kizmanné dr. Oszkó Marianne, dr. Győriné dr. Mauer Amália  és Böszörményiné dr. Kovács Katalin bírák által hozott 2. Pf.20.951/2005/6. sz. ítéletben), azzal az indoklással marasztaltak el, hogy a felperes kereseti pontjában sérelmezett (a Magyarok Vasárnapja c. lapban megjelent) állításom, miszerint: „Szalay nem  koncepciós per  áldozata volt, hanem közbűntény  elkövetéséért ítélték el" , valamint „Szalayval szemben  pitiáner, hazudozó, csaló és szélhámos jelzőket használtam, megsértettem  a jóhírnév (SIC!)  védelméhez fűződő személyiségi jogait".

Dr. Pataki Árpád figyelmen kívül hagyta Szalay három kereseti pontjait cáfoló (hiteles) bizonyítékaimat, és csupán a negyedik kereseti pont alapján ítélkezett, mert Szalay felmutatott egy Katonai Bírósági igazolást, miszerint az 1962-ben hozott bírósági ítéletét semmisnek kell tekinteni.

Az 1990 májusában  készült igazolásban rögzítettek szerint a Budapesti Katonai  Bíróság 1962. március 16-án kelt B.I. 0018/1962, és a Legfelsőbb  Bíróság  (másodfokú bíróság) Katf. II. 0029/1962  sz. ítéletét  (hűtlenséggel kapcsolatos  feljelentési kötelezettség elmulasztása, fegyver és lőszer rejtegetés, valamint  társadalmi tulajdon sérelmére  felbujtói  minőségben elkövetett  lopás  büntette  miatt 4 évi börtön,  lefokozás és 5 évre az egyes állampolgári jogainak  gyakorlásától való eltiltás)  az 1990.  évi XXVI. törvény 1. §-ában írt rendelkezés folytán semmisnek kell tekinteni.

       A Fővárosi Ítélőtábla dr. Pataki Árpád bíró úr döntésével egyetértett, és annak ténybeli megállapítását, az abból levont jogi következtetést - egy az egyben - (hibákkal együtt) átvéve,  „Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye" megjegyzéssel lezárta az ügyet.

    Megítélésem szerint dr. Pataki Árpád bíró és a Táblabíróság 3 tagja  figyelmetlenek, felületesek és tájékozatlanok voltak ítéletük meghozása során.

     Az csupán elírásnak vehető, hogy a Budapesti Katonai Bíróság és a  Legfelsőbb Bíróság 1962-ben hozott ítéletét  „kalákában" 1960-ra datálták, de   az már „szarvas hiba", hogy  az 1990.  évi XXVI. törvény  1. §-ára alapozták  az   ítéleteket, mivel Szalay jogerős ítéletben  megállapított cselekménye  nem áll kapcsolatban az állam  belső és  külső  biztonsága  elleni bűncselekménnyel.

       Figyelmüket az is elkerülte, hogy az 1990. évi XXVI. törvény 5. §-a  alapján,   ez törvény nem alkalmazható  az 1989. évi XXXVI.  törvény  hatálya alá eső elítélésekre!

       Szalay Róbert „steril" közbűntény elkövetése miatt lett elítélve!  Szeretőjét felbujtatta, hogy lopja el férje revolverét, majd a fegyvert  eldugta  lakása kéménycsövébe, és lebukásukat (letartóztatásukat) követően, a bírósági tárgyalás során, egy  zsebkendőbe hajtogatott feljegyzést nyújtott át   bűntársnőjének, amely a bírák kezébe került és azt tartalmazta, hogy  vallomásában  vállalja magára a tett elkövetését,  nehogy „társ-tettesként"   súlyosbított ítéletet kapjanak.

        Szalay köztörvényes elítélését többen megszellőztették, így a sértett (meglopott) férj által írt POFOSZ kiadványban is  olvasható a lopás története, sőt (ez tanúkkal  és jegyzőkönyvi bejegyzéssel is igazolható) Szalay  személyesen is beismerte tettét a Nemzeti Demokrata Pártba való felvételének  kérésekor, de dr. Pataki  Árpád ezeket  a tényeket figyelmen kívül hagyta. 

          Dr. Pataki Árpád (és a táblabírák)  ítélete azért sem   helytálló, mert  a tárgyalások során szóvá tettem, hogy Szalay Róbert elítélt kérelmet terjesztett elő  az elítélés semmisségének  igazolása iránt  a Budapesti Katonai Bíróságra, ahol megállapították, hogy: „Szalay Róbert elítéltnek a jogerős  ítéletben megállapított cselekménye(i) nem áll(nak) összefüggésben az 1956-os népfelkeléssel, ezért  az 1989. évi XXXVI. törvény  alapján a semmisnek tekintéséről szóló igazolást kiadását megtagadták„ (Dr. Gregorits Ferenc  Zsolt hb. főhadnagy  szignójával).

               A Fővárosi  Ítélőtábla álláspontja  szerint  nem tudtam  igazolni, hogy 1960-ban (Sic!) a felperest  köztörvényes bűncselekményért ítélték el.  Ebben csupán az az igazság, hogy az 1960-as (Sic!) elitélését valójában nem igazoltam, mert  a felperest 1962-ben ítélték el(!), viszont a köztörvényes  megállapítás a  Budapesti Katonai Bíróság  ítéletéből is kitűnik  (ezt viszont írásban és szóban is igazoltam), mivel  a felbujtói minőségben  elkövetett  lopás bűntette  egyértelműen  a köztörvényes kategóriába tartozik, és a  három  bírónőnek ezt  tanulmányaik vagy szakmai gyakorlatuk alapján is ismerniük kellene.

     Összességében: a köztörvényes Szalay Róbert,-  a felületes, tájékozatlan és  pontatlan bírák ítéletével  pert nyert,  pénzt zsebelt be azért, mert 1962-ben példátlan aljas tettet követett el. A bíróságok ítéletét pedig erkölcsi ajándékként használva, számos írásában vagy szóbeli nyilatkozatában politikai elítéltként tetszeleg a közvélemény előtt.  

    Szalay sorozatos hazugságai, alaptalan rágalmai és '56 történelmét  meghamisító  írásai leleplezésével viszont – a hibát hibára halmozó bírák miatt -, én lettem  elmarasztalva mind erkölcsi, mind pedig anyagi értelemben.

      Ehhez az ítélethez, a saját elfoglaltságuk nagyságrendjét hangoztató bíráknak közel négy év szükségeltetett, holott ezt a pert 2-3 óra alatt, játszi könnyedséggel és  korrekt  döntéssel el lehetett volna rendezni.

      Dr. Pataki Árpád ítéletében például utalt arra, hogy a kereset első pontjában lévő (a Kilián laktanya elfoglalásával kapcsolatos) kérdéssel a bíróság nem foglalkozik, mert nem feladata a történelmi események értékelése.

Fatális rövidlátás és hozzá nem értés!  Hiszen a per egyik  kulcsponti kérdése volt Szalay hazugságait igazoló tételeim bemutatása, amelynek  elemzéséhez  nem kellett semmilyen történelmi vagy  jogi ismeret!

Szalay a Kilián elfoglalására ugyanis többféle variációt jelentetett meg az elmúlt évtizedekben. Ezek között szerepel: (1) a Kilián előtt összegyűlt tömeg betörte a kaput és birtokba vette a laktanyát,- (2) Szalay Róbert százados a Kilián előtt  tüntető tömeg élére állt, és a kaput betörvén birtokba vette a laktanyát,- (3) a Kilián előtt gyülekező tömeg Szalay Róbert százados és Bánkuty Géza alhadnagy vezetésével  vette birtokba  az objektumot.

      Vajon milyen történelmi és jogi ismeretek szükségeltettek Pataki úr számára annak az eldöntésére, hogy Szalay Róbert  hazudott? Hiszen a három állításból  csak egy  lehet igaz, de az sem kizárt, hogy egy sem!

    Mert azt is igazoltam, hogy Bánkuty alhadnagy (saját nyilatkozata szerint) soha nem volt a Kilián laktanyában, továbbá Szalay nem foglalta el a Kilián laktanyát, hanem  a laktanya parancsnok (Csiba százados)  intézkedésére őt  fogták le és  zárták be egy irodába. Tipikus Jereváni Rádiós ügy…

      Dr. Pataki Árpádnak kényelmesebb volt nem állást foglalni olyan kérdésben, amelynek eldöntése  egy alsó tagozatos általános kisiskolásnak sem  okozna gondot.

     Mindezek alapján kérem a Tisztelt Legfőbb Ügyészséget, a Fővárosi  Bíróságot és a Ítélőtáblát a BEADVÁNY  elbírálására és az érintett bírák felelősségének megállapítására.

      Kérem az erkölcsi rehabilitálásomat, valamint a perköltségek, az ügyvédi költségeim és a nem vagyoni kártérítés címén megállapított összeg visszatérítését (a törvényes kamatokkal egyetemben). Javaslom, hogy a rehabilitálásom az érintett bírák feladatát képezze. 

    Tekintettel arra, hogy ez a BEADVÁNY (közvetett módon) '56-os történelmünk egyes részeit is érinti, ezért (a tisztánlátás kedvéért) ezt az anyagot az Interneten is a közvélemény tudomására  hozom.

    BUDAPEST, 2012. 09. 14.                                                                                                                                                      Tisztelettel:

                                                                                                                                                                                                                       (Prof. Dr. Bokor Imre)

                                                                                                                                                                                                                     nyugállományú mérnök ezredes,

                                                                                                                                                                                                                                                                               MTA hadtudományi doktora