Von: Magda Ebergényi Németh
Gesendet: péntek, 2009. március 13. 13:26
An: Kutasi József
Betreff: vers-küldés
Ebergényi Németh Magda
Ébresztő
Menjünk ki az utcákra, terekre,
szebb jövőnket pártok nélkül keresve!
Amióta a politika tudomány,
becsületünk a sírba szállt!
Ültettünk nyakunkba fizetett uszítókat,
milliók dolgoznak az árulóknak!
Bálványként imádjuk az idegent,
elhisszük, hogy pénzével jót teremt.
Nézd a testvért, kapzsisága ellenfél,
gerince felpuhult a bankókért.
Ha segítség kell, már elfordítod fejed,
elhiszed,a nyomorért a nincstelen tehet!
Álnok istentelenek hazug szavakkal tömték
meg fejed, hízelegve hitették el,
hogy a jövő gondtalan lesz.
Balgán hitted, mert volt hited!
Ébredj rá,csak szédítenek!
Ez a Föld a tiéd, a teremtés népe vagy
s ha köztünk csak egy igaz is van,
népünk fennmarad!
Gyöngyvirágok
Gyöngyvirágok a domboldalban
bólogatnak egy hantra,
fejüket lehorgasztva
emlékeznek a múltra.
Mint elárvult szolga,
gyakran járok arra,
buzgó imádságom
Teremtőm is hallja.
Elmondom most nekik,
amit sosem tudtam,
szégyelltem könnyeimet
s azt, hogy gyönge voltam:
Sokszor megcsókolnám
ringató kezét.....
Ölembe venném
szépen őszült fejét....
Sírnék, igen!, sírnék,
mint csecsszopó gyermek,
hisz az itt pihenők verejték
árán embernek neveltek.
Sárrá omlott tegnapoknak
vallok, feleletet már az
égből hallok...
Erőt adón vígasztaló a
Mennynek hangja:
A Sors próbál, de Urunk
az igazat nem hagyja.
Lehet palotád, sok kincsed,
mit ér, ha a koldust
irigyen nézed!
Gazdagabb az mindünknél,
ha a hitével halni tér....
Ott a gyöngyvirágok alatt
Anyám s Apám az
Ég szavára bólogatnak.
----------------------------------------
