Von: Bahnisch Agnes
Gesendet: csütörtök, 2009. június 4. 13:16
An: Kutasi József
Betreff: 1920 – 2009 június 4.
Kedves Jóska Bácsi!
1920 junius 4-ének emlékére kaptam az alant olvasható sorokat. Szeretettel küldöm Önnek tovább, s kívánok munkásságához erőt, egészséget és kitartást!
Lovagasszony Bahnisch Ágnes
Drezda
Ma van 89 éve annak, hogy Versailles-ban aláírták a diktátumot.
Én csak annyit szeretnék kérni tőletek, hogy mondjatok el egy Miatyánkot a Magyar Hazáért, a Magyar Népért, azokért, akik határainkon innen és túl vannak és a vezetőinkért, hogy bölcsen vezessék nemzetünket.
Köszönöm!
Pósa Lajos:
A HAZA
Tudjátok-e, mi a haza? Tudjátok-e, mi haza?
Az a hajlék, hol születtünk, Az a játszóhely a dombon,
Hol a dajka altatóan Hol labdáztunk, kergetőztünk.
Dúdolgatott dalt felettünk, A haza az édes otthon.
Hol az akác lombja borul Az a falu, az a város,
Ablak alatt az ereszre, Hol vesszőn lovagoltunk,
S eresz alján csicsereg a Az a határ, hol kalappal
Villásfarkú vidor fecske. Tarkaszárnyú lepkét fogtunk.
Bárhova visz szerencsétek, - Bárhova visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek! Ezt a hazát szeressétek!
Tudjátok-e, mi a haza? Tudjátok-e, mi a haza?
Az az udvar, hol tipegtünk Kéklő hegyek koszorúja,
S gyönge kézzel a homokból Hol a pásztor furulyáját
Arany várat építettünk. Édes-búsan fújja-fújja.
Az a kis kert, hol virágot Hol a tölgyek mohos alján
Kötözgettünk bokrétába, Kék ibolyák illatoznak,
S bokrétásan szenderegtünk Gyöngyöket szór kristályvize
Rózsabokor árnyékába'. A zuhogó patakoknak.
Bárhova visz szerencsétek, - Bárhova visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek! Ezt a hazát szeressétek!
Tudjátok-e, mi a haza? Tudjátok-e, mi a haza?
Az a templom, Isten háza, Délibábos arany róna,
Hol az ének szárnyain szállt Hol a szellő, messze síkon,
Lelkünk föl a mennyországba, Sárga kalász ringatója,
Ahol együtt imádkoztunk, Hol a népnek verítékét,
Szüle, gyermek, testvér, rokon, Issza be a föld göröngye,
Hallgattuk a pap beszédét Kenyeret ad, áldást terem
S hit ragyogott az arcokon. Munkájának hulló gyöngye.
Bárhova visz szerencsétek, - Bárhova visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek! Ezt a hazát szeressétek!
Tudjátok-e, mi a haza? Tudjátok-e, mi a haza?
Erdő, mező, berek, liget, Mindnyájunknak szent bölcsője,
A mormoló habok közül Őseinknek pihentető,
Ránk mosolygó tündérsziget, Szép virágos temetője,
Kárpátoknak büszke bérce. Mindnyájunknak édesanyja,
A Tisza és Duna tája, Híven ölel kebelére.
Minden kicsi kis rögöcske. Érte éljünk, ha kell, haljunk!
Árpád vére hullott rája. Áldás minden porszemére!
Bárhova visz szerencsétek, - Bárhova visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek! Ezt a hazát szeressétek!
"...14 éves negyedikes gimnazista voltam akkoriban. Tíz órakor növénytan óra kezdõdött és Kovách Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindig. Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fõvel meredt maga elé egy hosszú percig....És akkor megkondultak a harangok. Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felsõ sarkában még ez a név állt: "A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe", és felakasztotta a térképállványra, s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán megállt elõtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el elõlünk, és nézte, olyan arccal, olyan leírhatatlan, lágy kifejezéssel, amílyt mi még soha sem láttunk száraz és örökké szigorú arcán. Mi halálos csendben néztük a térképet, és az elõtte álló, szürkülõ hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére, és a kívülrõl behallatszó harangzúgás által még inkább kimélyített csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott: "Consummatum est".
Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégy éves magyar fiú. A Golgota utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni. Odakint kongtak a harangok.
Nagymagyarország keresztrefeszítésének napja volt: 1920. június 4-e.
P é n t e k ...
Padányi Viktor
S nem utolsó sorban egy vers, amit a révkomáromi városi nyugdíjas körtől, személy szerint Kravec Máriától kaptam:
Hittvallásom.........
Hitvallásom - magyar ! hiszek Istenemben,
hogy örökké lesz magyar e -világmindenségben.
Nemhiába voltunk Nyugatnak bástyája
Talán megbecsülnek egyszer e világban.
Míg más nemzetek békén élték éltüket,
Mi hullattuk értük drága véreinket.
Kevesen maradtunk hős kis nemzetünkben,
köszönetet kaptunk -"Trianont" cserébe.
Ha egyszer igazságos lenne a sok nemzet.
Visszaadnák nékünk e szétszaggatott testet!
Mert egy test Magyarország Kárpatok körülte!
Szebb talán nem lehet ha rajzolva lenne!
Mint egy álomkép Istennek országa,
Szent István királyunk féltett hagyománya.
Kiket befogadtunk ellenségeink lettek,
románok, csehek körültünk-nemzetek.
Darabokra téptek hős kis országunkat,
Elrabolták tőlünk s nékünk alig hagytak!
A nagy nemzetek hamis döntésükkel
osztották országunk szívtelen érzéssel.
Negyven évig átkos vörös terrort éltünk.
Istenünkben bízva megmaradt a népünk.
Él a magyar mégis, bizunk imádkozva
Lesz még Magyarország évezredek mulva.
Mert hiszünk egy Istenben,Hiszünk egy hazában!
Hiszünk Magyarország feltámadásában.
--------------------------------------------------------
