Von: Drukker Has
Gesendet: csütörtök, 2009. június 4. Juni 2009 14:57
An: Kutasi József
Betreff: ROTHOKNAK
ROTHOKNAK, KOHNOKNAK, RÁKHELEKNEK A HALÁLTÁNC SZEREPLŐINEK
Közeleg az igazság órája. Közeleg a vég, a többnyire idegen, idegenszívű, zsidó, és nem zsidó nemzetrontók számára. Kinek-kinek a maga idejében, de közeleg. Vannak hazaárulók, akiknek már most, és vannak, akik még meglapulva, álarcaik mögé rejtve igazi, ocsmány képüket, tovább osonnak a fal mellett, de a halál jele már ott ül az álarc mögött, a képükön. Ők mézes-mázos, polgári, jobboldali hazug szóval tömegeket butítanak tovább, de nekik is elkezdődik az agónia hamarosan, mert van már, aki a körmükre koppintson. Van már egy egységes, hatékony nemzeti erő, amelytől rettegnek, mert tudják, hogy le fogja győzni, meg fogja büntetni, és el fogja kergetni őket.
Régen itt vannak már köztünk, ezek az idegenek. Ezek a magyargyűlölő, vöröscsillagos, internacionálés kohnok, rothok, rakhelek, és bizony nagyon sok kárt okoztak már nekünk. Kun Bélán, Rákosin át napjainkig. Ma már, képmutatón „rendszert váltva” sunyin, rejtőzködve, minden egyes parlamenti pártba beépülve igyekeznek ártani, rombolni, fennmaradni, Hazánkat elorrozni, ám sorra veszítik el állásaikat, s odúik már nem védik meg őket. Az szdsz, amelyben álságos képmutatással oly sokáig sunyítottak, ismert barlangja már az aljasoknak. A „szabad madarak” most döglenek meg éppen. A mai szadeszes kommunista mutánsok, a horngáborok, örsimátyások potrohán már ott ül a penész, mint az őszi legyekén. Az mszmp betűhiányos kreatúrája lassan szintén a végét járja. A múmiaszerű korcsok, akik a maszopot alkotják, fékeveszett haláltáncukat járják, s riadt, rettegő tekintettel, acsarogva, fasisztázva, rasszistázva várják az elkerülhetetlent. A felelősségrevonást, a büntetést, a véget. Az ő számukra lassú, de kínos lesz a pusztulás. Sajátnevelésű rafinált, rejtőzködő, polgári köntösben tetszelgő elvtársaik végeznek velük, mert kénytelenek voltak ezt megígérni, és kénytelenek lesznek végrehajtani. Bizony, ilyenek is vannak. Polgári, jobboldali elvtársak. Már sokan ismerik őket. A volt lelkes kiselvtársakat, akik fletóval együtt feszítettek anno az ifjúkommunisták első soraiban.
Nos, most ők következnek. Az ő négy évük, amely telis-teli van csodás ígéretekkel. Hát igen, még nagyon sokan hisznek bennük. Nosza kiselvtársak! Ez a harc lesz a végső.
Mert van egy erő, amelytől a szadesz, a maszop, a herényi méretű, nemzetáruló ibolykapárt mellett bizony ők is nagyon rettegnek. A Fideszben lapító, a nemzeti erőkre vicsorgató kommunistamaradványok. És nem alaptalanul. Ez az új erő a JOBBIK.
Támadják is nyíltan, vagy sunyin, szinte nevetséges a kétségbeesett igyekezet. Most az EU választási kampány utolsó napjaiban, itt a világhálón is akad egy görcsölő, szánalmas figura, aki kohn, roth, rákhel nevek alatt fröcsög, áskálódik, de nem veszi észre, hogy ebben a szűk térben is, amit az Internet jelent, csak a saját fajtája veszi véresen komolyan, mindenki más csak szánakozva mosolyog a meddő kínlódáson.
Minden elmúlik egyszer. Minden a végéhez ér. Kohnok, rothok, rakhelek, liberálbolsevik mutánsok, zord idők elé néztek. Sivár a börtön, és ott nagyon lassan telik az idő. És egy szál gatyában menekülni sem kellemes a zöld határon.
Vass István
(pártoktól független, ’56-os kölyökforradalmár)
---------------------------------------------------------------------------------------------
