Subject: Morvai Krisztina felvilágosítást kér a Legfelsőbb Bíróság Elnökétől és a Legfőbb ügyésztől!
To: Kutasi József
Budapest, 2010. szeptember 17.
Tisztelt Dr. Baka András Úr, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) és a Legfelsőbb Bíróság Elnöke!
Tisztelt Dr. Kovács Tamás Legfőbb Ügyész úr!
Az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény 17.§-a a következőképpen rendelkezik:
„Az állami szervek kötelesek az Európai Parlament képviselői részére a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni.”
E jogszabályra figyelemmel az Európai Parlament magyarországi képviselőjeként és az EP Szabadságjogi, Rendészeti és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) tagjaként a következő kérdésekkel összefüggésben kérek Önöktől felvilágosítást.
Mind a Parlament (EP) plenáris munkájában, mind a bizottságunkban egyre komolyabb érdeklődés övezi a magyar parlamenten kívüli ellenzék egyik kiemelkedő vezetője, Budaházy György és az általa vezetett Hunnia csoport tagjai ellen folyamatban lévő büntetőeljárást, különös tekintettel arra, hogy Budaházy és két másik ellenzéki személy már 16 hónapja van előzetes letartóztatásban. Szeretném rögzíteni, hogy az állampolgárok bírói ítélet nélküli ilyen hosszas fogvatartása önmagában is súlyos emberi jogi kérdéseket vet fel, s az EU országaiban merőben szokatlan. (Különösen azóta foglalkoztatja számos képviselőtársamat a magyarországi büntetőeljárások és előzetes letartóztatások kérdésköre, amióta két angol állampolgár magyarországi előzetes fogvatartása kapcsán angol szakemberek illetve politikusok betekintést nyertek a számukra megdöbbentő magyar rendszerbe, s megdöbbenésüknek az EP plenáris ülésén több felszólalásban hangot is adtak. ) Budaházyék esetében azonban nem egyszerűen elhúzódó előzetes letartóztatásról van szó, hanem egy igen jól ismert ellenzéki személyiség elhúzódó fogvatartásáról, amely a harmadik világbeli diktatúrák jellegzetessége. Még aggasztóbbá teszi az eljárást és a fogvatartást az a tény, hogy a Hunnia csoport egyik fő célja a magyarországi korrupciós ügyek feltárása volt, s tevékenységük eredményeként került sor például a sukorói ingatlan-panama leleplezésére és több vezető szocialista politikus börtönbe juttatására. Az idő előrehaladtával egyre több EP képviselő érdeklődik a Budaházy ügy iránt, s jelenleg szerveződik egy delegáció, amelynek célja, hogy Magyarországra utazva közvetlenül szerezzen információt ebben az aggasztó ügyben. Mindezekre figyelemmel a következő kérdésekre várom mielőbbi szíves válaszukat.
1. Az európai emberi jogi normákból – s egyébként a józan észből is – következően mindenkinek joga van arra, hogy egy büntetőeljárásban az ellene felhozott bizonyítékokat megismerje, s azokra reagáljon. A Hunnia-csoport ügyben jelenleg fogvatartott Budaházy, Szász és Somogyi terheltek – a vonatkozó emberi jogi normák súlyos megsértésével – tudomásom szerint el vannak zárva ettől a lehetőségtől, s ezzel komolyan sérül a védekezéshez, s általában a tisztességes eljáráshoz való joguk. Az ügyben példátlan mennyiségű, 25 ezer oldalnyi nyomozati anyag keletkezett. Ezt egészíti ki számos olyan kép illetve hangrögzítés útján létrejött anyag, amelynek alapos tanulmányozása nélkül a terheltek számára a védekezés teljességgel ellehetetlenül. Ilyenek például a lehallgatott telefonbeszélgetések, amelyeket meg kellene tudniuk hallgatni, a rejtett kamerákkal készült felvételek a helyszínek közelében, a bizonyítási kísérletekről készült felvételek, stb. Helyes és korszerű jogértelmezés szerint az írásos jegyzőkönyvek tanulmányozásához is nélkülözhetetlen a számítógép, hiszen például az anyagban előforduló nevekre történő rákeresés 25 ezer oldalnyi nyomtatott anyag esetében manuális úton szinte lehetetlen. Összességében: az európai és magyar emberi jogi normákat durván sérti az a jelenlegi helyzet, amelyben a fogvatartott 3 személy nem kap lehetőséget arra, hogy az ügyükben keletkezett iratokat és egyéb bizonyítási eszközöket tanulmányozzák. Abszurd és hihetetlen, hogy ilyen helyzet 2010-ben egy EU tagállamban előfordulhat. Hazug és elfogadhatatlan az az érvelés, amely szerint biztonsági okokból kell megvonni a fogvatartottaktól alapvető jogaik gyakorlásának lehetőségét, s azt a lehetőséget például, hogy a hamarosan várhatóan megszülető vádiratra érdemben reagálhassanak. Jogállamban az államon van ilyen esetben az a kötelezettség, hogy valamilyen módon oldja meg a jogok gyakorlásának biztosítását. Lehet ez egy „csupasz”, internet hozzáférés nélküli laptop „beengedése” a zárkába, vagy megfelelően huzamos időn át naponta egy egyéb helyiségben számítógéphez hozzáférés biztosítása a fogvatartottaknak.
Kérem szíves válaszukat arra a kérdésre: kívánják-e és ha igen hogyan biztosítani a nevezett fogvatartottak részére az ügyükben keletkezett nyomozati anyagok tanulmányozásának lehetőségét, s ezzel a védekezéshez és a tisztességes eljáráshoz való joguk gyakorlását?
2. Budaházy Györggyel szemben közéleti, ellenzéki tevékenységével összefüggésben számos büntetőeljárás volt és van folyamatban. Idetartozik például azon esemény büntetőjogi elbírálása, amikor 2002-ben a csalás-gyanús választás szavazatainak újraszámlálását követelte az Erzsébet hídon, valamint az ún. szovjet emlékműről az önkényuralmi jelkép eltávolítása, továbbá az EU csatlakozási népszavazáson a nem szavazat melletti kampány plakát-anyagai, továbbá a 2006-os tömeges rendőri brutalitások és durva állami jogsértések idején írott elemzéseinek, nyílt leveleinek nyilvánosságra hozatala. Az utóbbi ügyben Budaházyval szemben állam elleni bűncselekmény előkészülete miatt indult büntetőeljárás. Első fokon korszerű és a nemzetközi emberi jogi normákat szem előtt tartó jogértelmezéssel felmentő ítélet született. Másodfokon ezt az ítéletet az a Tóth Éva bírónő helyezte hatályon kívül, aki a pártállami időkben a Legfelsőbb Bíróságon köztudottan a pártutasítások leghűségesebb végrehajtója volt Czili Gyula elvtárs, az akkori büntető ügyszakos elnök jobbkezeként, Legfelsőbb Bírósági tanácsvezető bíróként. Hangsúlyozni kívánom, hogy sem Czili Gyula sem Tóth Éva nem követtek el semmi jogelleneset azzal, hogy a pártközpont irányítását közvetítették az igazságszolgáltatás felé, hiszen azokban az időkben az alkotmány, a jogszabályok, s az állam és jogelmélet egyaránt a hatalom egységének elvét vallotta, a hatalom megosztást, illetve a bírói függetlenséget elutasítandó, burzsoá elveknek tekintették. A dolgozó nép nevében fellépő MSZMP kifejezett jogszabályi felhatalmazással irányította a bíráskodást. Természetesen attól, hogy valaki abban az időben legfelsőbb bírósági tanácselnök volt, mint Dr. Tóth Éva, esetleg ma is képes lehet a bíráskodásra, mondjuk betörési, vagy autólopási ügyekben. De az, hogy húsz évvel a rendszerváltás után olyan bíró foglaljon állást a demokrácia és az emberi jogok alapkérdéseit felvető Budaházy ügyben, aki a kommunizmus alatt teljes mértékben azonosult a párt-irányítás gyakorlatával, az elfogadhatatlan és durván sérti az Európai Unió normáit, a tisztességes eljárás elvét, s az érintett vádlott (terhelt), esetünkben Budaházy György jogait.
Erre figyelemmel ezt a kérdést az Európai Parlamentben hamarosan fel szeretném vetni, tekintettel arra is, hogy az európai bűnügyi együttműködés egyre szorosabb és gyakoribb formáira figyelemmel nyugati állampolgárok ügyiben is hasonlóképpen hozhatnak döntést egykori kommunista pártfunkcionáriusok. Ezzel mind képviselőtársaimnak, mind a nyugati választópolgároknak tisztában kell lenniük.
Kérdésem: foglalkozott-e az Országos Igazságszolgáltatási Tanács azzal a fontos kérdéssel, hogy a pártállami rendszer vezető bírái eljárhatnak-e napjainkban olyan büntetőeljárásokban, amelyek a demokrácia, a szólásszabadság, a véleményszabadság – azaz az egykor általuk következetesen tagadott és üldözött értékek – értelmezéséről szól? Hogyan lehetséges, hogy vezető ellenzéki személlyel szemben, mint Budaházy György, egykori kommunista főbíró ítélkezik? Lehetséges-e ezen a képtelen helyzeten változtatni?
3. Ugyanebben a büntetőügyben (a Budaházy György által megfogalmazott elemzések, a 2006. évi Gyurcsány-féle terror idején a diktatórikus kormánnyal szembeni fellépés szükségességéről szóló írások miatti büntetőeljárás) a megismételt eljárásban „meglepetésre” bűnösséget megállapító ítélet született. Mivel Dr. Tóth Éva egykori kommunista főbíró nem tartotta helyesnek, hogy napjainkban Magyarországon a hazugságait nyíltan elismerő, az állampolgárok szemét kilövető Gyurcsány kormány mielőbbi eltávolítását büntetlenül lehessen sürgetni, Budaházy Györgyöt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték írásai nyilvánosságra hozatala miatt. Jelenleg ez az ügy másodfokon van a Fővárosi Ítélőtábla előtt. Itt következett az újabb olyan döbbenetes jogsértés, amellyel álláspontom szerint az Európai Parlamentnek feltétlenül foglalkoznia kell. Az ügyben eljáró tanácsvezető bíró, Máziné Dr. Szepesi Erzsébet, párhuzamosan azzal, hogy ebben az állam elleni ügyben érdemi döntést fog hozni szerepet kapott Budaházy György másik büntetőeljárásában, mégpedig abban, amellyel összefüggésben közel másfél éve fogvatartják (terrorcselekmény gyanúja). Az európai emberi jogi normákkal tisztában lévő, vagy akár némi egészséges jogérzékkel rendelkező személy számára megdöbbentő módon Máziné Szepesi Erzsébet hozott döntést Budaházy előzetes letartóztatásának kérdésében. Hangsúlyozom: nem abban az ügyben, amit ő tárgyal, hanem egy másik büntetőeljárás kapcsán, az ugyanezen terhelt (Budaházy) ellen folyamatban lévő másik büntetőügyben eljáró, azt tárgyaló bíró (Máziné) hosszabbította meg Budaházy előzetes letartóztatását. Talán nem is kell különösebben ecsetelnem, hogy egy ilyen abszurd helyzet miért nem fogadható el, még akkor sem, ha a sztálinista hagyatékot magán viselő magyar büntetőeljárási jog formális szabályai esetleg nem is zárják ki ezt a képtelen lehetőséget.
Kérdésem: Hogyan lehetséges, különösen egy ismert ellenzéki személy ellen folyamatban lévő, tehát az emberi jogok szempontjából különösen érzékeny ügyben, hogy egy olyan bíró hosszabbít előzetes letartóztatást az egyik büntetőeljárásban, aki a másik büntetőeljárás érdemében eljár és tárgyal?
4. Mellékelten megküldöm a Guantanamo Magyarországon? című DVD felvételt, amelyen háromtagú jogászbizottság (Dr. Kabódi Csaba tanszékvezető, Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, EU szakjogász és jómagam) hallgatjuk meg és értékeljük a Budaházy György és a Hunnia csoport elleni büntetőeljárásban elkövetett kirívó súlyú jogsértésekről szóló hiteles beszámolókat. Kérem, hogy a film megtekintése után szíveskedjenek válaszolni a következő kérdésre:
Az Önök álláspontja szerint elfogadható-e egy EU tagállamban 2010-ben, hogy 30-40 álarcos kommandós az éjszaka közepén egyedül otthonlévő asszonyokra ráront, s 12 órán át hatósági tanú és jegyzőkönyv nélkül végez „házkutatást”? Egyetértenek-e azzal, hogy ilyen körülmények között bármilyen koholt bizonyíték becsempészésére éppúgy lehetőség van, mint ahogy az a sztálinista eljárások idején történt, s éppen ezért az ilyen jogsértő körülmények között végzett házkutatások során lefoglalt tárgyak a büntetőeljárásban bizonyítékként nem használhatók fel?
5. A 2006. szeptember-októberi véres politikai leszámolások a Gyurcsány kormány részéről az ellenzékkel szemben ma már közismerten sajnos az ügyészi és bírói kar egy részének aktív támogatásával folytak. Részben jogerős kártérítési határozatokból, részben a Magyar Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságának a 2002-2010 közötti emberi jogi jogsértéseket vizsgáló albizottságának vizsgálataiból (a jegyzőkönyvek megtalálhatóak az interneten: www.parlament.hu ) tudjuk, hogy az önkényes előzetes letartóztatások tömegeit ügyészek indítványozták és bírák rendelték el, mégpedig nem sajnálatos tévedés folytán, hanem a vonatkozó jogszabályok szándékos és durva megsértésével. Hasonlóképpen ügyészek voltak azok, akik folyamatosan hosszabbítgatták a koncepciós büntetőeljárásokat, elősegítve ezzel a rendszer ellenségeinek gyanítottak „megfegyelmezését”, elnémítását, a velük szembeni bosszúállást. Végzett-e a Legfőbb Ügyészség illetve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács valamiféle vizsgálatot annak kiderítésére, hogy kik voltak azok az ügyészek és bírók, akik ezekben a szégyenteljes eljárásokban résztvettek? Követte-e jogsértéseiket valamilyen büntetés? Eltávolították-e ezeket a személyeket az ügyészi illetve a bírói karból? Amennyiben nem, úgy Önök összeegyeztethetőnek tartják-e az európai normákkal, hogy ezek a bírák és ügyészek jelenleg is dolgozhatnak a magyar igazságszolgáltatásban, s akár továbbra is döntéseket hozhatnak ellenzéki személyekkel, mint például Budaházy Györggyel szemben? Elfogadhatónak tartják-e, hogy egy EU tagállamban 2010-ben olyan ügyészi és bírói kar folytathat büntetőeljárást ellenzéki vezetőkkel, ellenzéki személyiségekkel szemben, akik bizonyítottan a jogszabályok durva megsértésével asszisztáltak ahhoz, hogy a büntetőjogot a politikai megfélemlítés és leszámolás eszközévé tegyék?
Hangsúlyozom ismételten: az európai bűnügyi együttműködés egyre kiterjedtebb formáira tekintettel hagyományos demokráciában élő államok polgáraival szemben egyre nagyobb eséllyel kerül sor büntetőeljárásra, előzetes letartóztatásra Magyarországon. A garanciális normák hiánya, a sztálinista hagyományok folytatása, a terhelti és fogvatartotti jogok semmibevétele, az egykori pártmegbízottak általi ítélkezés éppúgy érinthet angolt, franciát, németet, mint magyar embert. Erre figyelemmel a Budaházy György és a Hunnia csoport elleni büntetőügyet, mint a magyar jogrendszer „állatorvosi lovát” több nyugat-európai képviselőtársammal együtt szeretnénk egyre határozottabban az Európai Parlament és az európai választópolgárok érdeklődésének homlokterébe helyezni. (Az utóbbiak esetében hangsúlyozzuk: ők vagy hozzátartozóik is hasonló helyzetbe kerülhetnek Magyarországon, ha a helyzet nem változik meg alapvetően.)
Képviselői munkámhoz a fentebb megfogalmazott kérdésekre adott válaszokra feltétlenül szükségem van, ezért szíves válaszaikat érdeklődéssel várom, több képviselőtársammal együtt.
Együttműködésüket és mielőbbi válaszukat előre is köszönöm
Tisztelettel
Dr. Morvai Krisztina EP képviselő
