From: Katalin Kukla
Date: 2011. február 15.
Subject: [Istennel-Nemzetert] AZ ILLÚZIÓNAK VÉGE
To: Kutasi József
Az illúziónak vége
A napokban egy 69 éves asszony Balkányban gyertyafény mellett aludt el. A konyha kigyulladt, testének kilencven százaléka megégett. A híradások minden érzelem nélkül számoltak be arról, hogy a mélyszegénységben élő, tragikus sorsú nő lakásában sem villany, sem gáz nem volt. Remélhetőleg megszólalnak érte a harangok.
De nem szólalnak meg a vészcsengők, a liberális érdekvédők, akik nem gyűjtöttek számára tüzelőt, élelmet és egy rúd szalámit; nyomorúságának nem adtak helyt sehol a médiában, s időt sem kapott magyarázkodásra, szemfényvesztésre a Frizbiben. Mert ő, a balkányi asszony nem celeb, nem tolvaj, nem kéregető. Az életet nem hazugul, nem ámítással élte, s minden csinnadratta nélkül hagyta itt az árnyékvilágot. Vajon hányan vannak ilyenek Szabolcs-Szatmár-Bereg vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és szerte az országban? Ők, a nem érdekesek. A sajtó az ilyen történetekkel nem foglalkozik. Mert csendben jönnek a világra, egész életükben keményen dolgoznak, majd csendben is mennek el. Felborult az értékrend, a társadalom értékrendje bennünk, a világban, a politikában és természetesen a médiumokban. A kifosztott, becsapott ország valójában az elmúlt nyolc évben vált teljességgel ilyenné. A városi utakat ellepték a terepjárók, a hatalom, az erőszak, az elvtársi kapcsolatok, a korrupció pedig az állam befolyásolásának rangjára emelkedett. A szociális juttatások nem azokhoz mentek, akiket megillettek volna, hanem oda, ahol felnőtt egy olyan generáció, amelynek tagjai a nyolc általánost sem fejezték be, sohasem dolgoztak, segélyekből élnek. És a hosszú évekig túlsúlyban lévő balliberális média a fiataloknak BB Évikben, Győzikékben, Majkákban, s most ismét a ValóVilágban jelölte meg a követendő példákat. Tudjuk, mi lett, mi lesz belőlük. Nem véletlenül sikoltozik a szűk, gyökértelen réteg a médiatörvény miatt. Hiszen ez a kreált világ is veszélybe kerül Magyarországon, s nem lehet már büntetlenül manipulálni emberek százezreit.
A gazdaságilag és morálisan csaknem szétesett államot, a tudatilag sérült társadalmat a jelen politikai erőinek kell újra talpra állítania. A húsz év alatt felhalmozódó, minden alapot nélkülöző illúziónak tehát vége, miszerint munka nélkül is meg lehet élni, sokan akár megélhetési bűnözőként is vegetálhatnak – copyright Kuncze Gábor, volt SZDSZ-es belügyminiszter –, majd az állam eltartja a munkaképes embereket. Annak is vége, hogy az oktatásban nem kell a minőségi tanítás, a teljesítmény vagy a természetes kiválasztódás, és az egyén tehetségét vissza kell szorítani az átlagos vagy az átlagon aluli színvonalra. Ennek az ideológiának a megvalósítása volt kimondva-kimondatlanul az MSZP-SZDSZ egyik legfőbb politikai célja.
Érdekesen fogalmazott Vásárhelyi Mária az Élet és Irodalomban, hogy a háborúnak vége, és egyben vége a demokratikus, független sajtónak is. A médiaháborúnak lehet, hogy vége van. De most kezdődik csak igazán a demokratikus sajtó virágkora: amikor nem erőltetik ránk az Idegen szép című agresszív nézetrendszerüket, és nem másítják meg, nem írják át történelmünket, múltunkat. Végre a nemzeti oldal is hangot kap.
Persze addig sem lehetnek illúzióink. Mert a kádári nómenklatúra kedvezményezettjeinek, majd az őket követő politikai erőknek igencsak messzire nyúlik a kezük Nyugaton is, főként, ha hazánk ellen kell hangolniuk a művelt Nyugatot. Ezt bizonyítja a dühödt támadás országunk és Orbán Viktor miniszterelnök ellen a magyar médiatörvény kapcsán – mindez éppen akkor, amikor Magyarország átvette az Európai Unió elnökségét. Véget kell vetnünk annak az illúziónak is, hogy a nyugati kommunista és szocialista más kommunista és szocialista, mint a keleti. Tudomásul kell vennünk, hogy a nyugati baloldaliak és liberálisok jelentős részének szemlélete nem sokban különbözik a kelet-közép-európai baloldalétól. A komcsi ott is komcsi, csak őket nem szállta meg negyven évig a szovjet Vörös Hadsereg. Talán akkor még rosszabbak lennének. Éppúgy lettek volna náluk is Kun Bélák, Rákosik, Kádárok, mint ahogy jelentkeztek is annak idején Klara Zetkinek és Rosa Luxemburgok. Szerencséjükre ez a fajta bolsevizmus elkerülte őket, kivéve az NDK-t.
A médiatörvény kapcsán a magyar szocialisták és liberálisok hazug, megrendelt írásokkal megvezették a nyugati baloldalt. Hideg zuhanyként érhette őket ott és itthon is, hogy Neelie Kroes EU-biztos csak technikai jellegű problémákat talált a médiatörvényben, és szó sem volt arról, hogy bármi is veszélyeztetné a sajtószabadságot, a médiapluralizmust.
Amíg a hazai baloldal egy része itthonról vezényli a Magyarország elleni rágalomhadjáratot, addig a kétharmados felhatalmazást kapott kormányzati erők és az ország jobbik fele azon dolgozik, hogy eltakarítsák az útból a felhalmozódott szemetet… És egyre kevesebb embernek kelljen nélkülöznie vagy gyertyafény mellett a jéghidegben elpusztulnia.
E két tényező van most a mérlegen. Szerző: Stefka István
Subject: [Istennel-Nemzetert] AZ ILLÚZIÓNAK VÉGE
To: Kutasi József
Az illúziónak vége
A napokban egy 69 éves asszony Balkányban gyertyafény mellett aludt el. A konyha kigyulladt, testének kilencven százaléka megégett. A híradások minden érzelem nélkül számoltak be arról, hogy a mélyszegénységben élő, tragikus sorsú nő lakásában sem villany, sem gáz nem volt. Remélhetőleg megszólalnak érte a harangok.
De nem szólalnak meg a vészcsengők, a liberális érdekvédők, akik nem gyűjtöttek számára tüzelőt, élelmet és egy rúd szalámit; nyomorúságának nem adtak helyt sehol a médiában, s időt sem kapott magyarázkodásra, szemfényvesztésre a Frizbiben. Mert ő, a balkányi asszony nem celeb, nem tolvaj, nem kéregető. Az életet nem hazugul, nem ámítással élte, s minden csinnadratta nélkül hagyta itt az árnyékvilágot. Vajon hányan vannak ilyenek Szabolcs-Szatmár-Bereg vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és szerte az országban? Ők, a nem érdekesek. A sajtó az ilyen történetekkel nem foglalkozik. Mert csendben jönnek a világra, egész életükben keményen dolgoznak, majd csendben is mennek el. Felborult az értékrend, a társadalom értékrendje bennünk, a világban, a politikában és természetesen a médiumokban. A kifosztott, becsapott ország valójában az elmúlt nyolc évben vált teljességgel ilyenné. A városi utakat ellepték a terepjárók, a hatalom, az erőszak, az elvtársi kapcsolatok, a korrupció pedig az állam befolyásolásának rangjára emelkedett. A szociális juttatások nem azokhoz mentek, akiket megillettek volna, hanem oda, ahol felnőtt egy olyan generáció, amelynek tagjai a nyolc általánost sem fejezték be, sohasem dolgoztak, segélyekből élnek. És a hosszú évekig túlsúlyban lévő balliberális média a fiataloknak BB Évikben, Győzikékben, Majkákban, s most ismét a ValóVilágban jelölte meg a követendő példákat. Tudjuk, mi lett, mi lesz belőlük. Nem véletlenül sikoltozik a szűk, gyökértelen réteg a médiatörvény miatt. Hiszen ez a kreált világ is veszélybe kerül Magyarországon, s nem lehet már büntetlenül manipulálni emberek százezreit.
A gazdaságilag és morálisan csaknem szétesett államot, a tudatilag sérült társadalmat a jelen politikai erőinek kell újra talpra állítania. A húsz év alatt felhalmozódó, minden alapot nélkülöző illúziónak tehát vége, miszerint munka nélkül is meg lehet élni, sokan akár megélhetési bűnözőként is vegetálhatnak – copyright Kuncze Gábor, volt SZDSZ-es belügyminiszter –, majd az állam eltartja a munkaképes embereket. Annak is vége, hogy az oktatásban nem kell a minőségi tanítás, a teljesítmény vagy a természetes kiválasztódás, és az egyén tehetségét vissza kell szorítani az átlagos vagy az átlagon aluli színvonalra. Ennek az ideológiának a megvalósítása volt kimondva-kimondatlanul az MSZP-SZDSZ egyik legfőbb politikai célja.
Érdekesen fogalmazott Vásárhelyi Mária az Élet és Irodalomban, hogy a háborúnak vége, és egyben vége a demokratikus, független sajtónak is. A médiaháborúnak lehet, hogy vége van. De most kezdődik csak igazán a demokratikus sajtó virágkora: amikor nem erőltetik ránk az Idegen szép című agresszív nézetrendszerüket, és nem másítják meg, nem írják át történelmünket, múltunkat. Végre a nemzeti oldal is hangot kap.
Persze addig sem lehetnek illúzióink. Mert a kádári nómenklatúra kedvezményezettjeinek, majd az őket követő politikai erőknek igencsak messzire nyúlik a kezük Nyugaton is, főként, ha hazánk ellen kell hangolniuk a művelt Nyugatot. Ezt bizonyítja a dühödt támadás országunk és Orbán Viktor miniszterelnök ellen a magyar médiatörvény kapcsán – mindez éppen akkor, amikor Magyarország átvette az Európai Unió elnökségét. Véget kell vetnünk annak az illúziónak is, hogy a nyugati kommunista és szocialista más kommunista és szocialista, mint a keleti. Tudomásul kell vennünk, hogy a nyugati baloldaliak és liberálisok jelentős részének szemlélete nem sokban különbözik a kelet-közép-európai baloldalétól. A komcsi ott is komcsi, csak őket nem szállta meg negyven évig a szovjet Vörös Hadsereg. Talán akkor még rosszabbak lennének. Éppúgy lettek volna náluk is Kun Bélák, Rákosik, Kádárok, mint ahogy jelentkeztek is annak idején Klara Zetkinek és Rosa Luxemburgok. Szerencséjükre ez a fajta bolsevizmus elkerülte őket, kivéve az NDK-t.
A médiatörvény kapcsán a magyar szocialisták és liberálisok hazug, megrendelt írásokkal megvezették a nyugati baloldalt. Hideg zuhanyként érhette őket ott és itthon is, hogy Neelie Kroes EU-biztos csak technikai jellegű problémákat talált a médiatörvényben, és szó sem volt arról, hogy bármi is veszélyeztetné a sajtószabadságot, a médiapluralizmust.
Amíg a hazai baloldal egy része itthonról vezényli a Magyarország elleni rágalomhadjáratot, addig a kétharmados felhatalmazást kapott kormányzati erők és az ország jobbik fele azon dolgozik, hogy eltakarítsák az útból a felhalmozódott szemetet… És egyre kevesebb embernek kelljen nélkülöznie vagy gyertyafény mellett a jéghidegben elpusztulnia.
E két tényező van most a mérlegen. Szerző: Stefka István
