Takács András
2011.12.30, 17:38
Ha már lovunk nem lehet, legalább a saját szamarunkat becsüljük meg! (TA)
A globális pénzhatalom Orbán Viktorra megadta a kilövési engedélyt. A hazai balliberális politikai "erők" vették az adást, és nekiestek Orbánnak. Utcára fuvarozták maradék híveiket, abban a reményben, hogy ők is tudnak 2006 őszét produkálni. Nem sikerült nekik!
Nos, játsszunk el a gondolattal, mi lenne, ha sikerülne nekik? De mielőtt belemélyednék, talán tisztázni kellene, hogy mit is jelenthet Orbán bukása, mit érthetünk alatta, és mire számíthatunk, ha mégis bekövetkezne.
1. Orbán Viktor maga mond le
Ez Orbán politikusi karrierjének végét jelentené, ami személyiségét ismerve csak akkor jöhet szóba, ha olyannal zsarolják meg, ami a családja vagy az ország vesztét jelentené, de az is biztos, hogy végsőkig küzdene a talpon maradásért. Amennyiben mégis erre a lépésre kényszerülne Orbán Viktor, nem mindegy, hogy a lemondása milyen formában történik meg, és mit hoz maga után. Amennyiben új választásokat hozna, az a Fidesz szempontjából - főleg a kétharmad tükrében - olyan morális bukást jelentene, ami a választóik elárulásával lenne egyenlő, és aligha lennének képesek még egyszer a mostanihoz hasonló eredményt elérni. Ebben az esetben a legsúlyosabb veszteség az országot érné, mivel az ellenzék pártjai közül egyik sem volna alkalmas az ország vezetésére.
. Az MSZP a nyolc éves uralmával elvesztette hitelét, a Demokratikus Koalíciót Gyurcsány személye teszi alkalmatlanná, az LMP szülőatyja, az SZDSZ, már kipontozódott és kevésbé valószínű, hogy ifjú csemetéje kellő támogatást kapna egy közeli választás során.
. A Jobbik a maga nemzeti radikalizmusával akár kormányzati erővé is válhatna, ha nem stigmatizálták volna rasszista (értsd: fasiszta) párttá, s ha képes lett volna a nemzeti szakértelmiséget maga mögé állítani, illetve ha ki tudna állítani egy karizmatikus miniszterelnök jelöltet, mert ugye ez Vona Gáborról nem mondható el. Itt jegyzem meg, hogy a magyar politikai "elit" rögeszmésen ragaszkodik ahhoz, hogy csak a pártelnök lehet miniszterelnök, holott a két feladat különböző emberi és szakmai követelményeket igényel.
. A másik lehetőség egy új, úgymond szakértői kormány felállítása, ami Orbán bukása mellett egyértelműen a Fidesz-KDNP bukását is jelentené. Egy "szakértői kormány" felállítása azt jelentené, hogy az EU és a mögötte álló pénzhatalom jelölné ki a miniszterelnök személyét, ami a magyar szuverenitás végső bukásához vezetne. EZT semmiképp sem akarhatja egyetlen magyartudatú, hazáját szerető honfitársunk sem.
2. Orbán Viktort konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal maga a Fidesz váltaná le.
Az első kérdés, ki lenne az, aki hajlandó lenne átvenné helyét. Pokorny? Az ég óvjon ettől! Kósa annál jobb politikus, mint hogy ilyen hazárdjátékba belemenjen. Kövér nem az a karizmatikus alkat, akit a tagság elfogadna erre a szerepre. A KDNP meg presztízs okokból nem adhat miniszterelnököt.
Ennél sokkal komolyabb érv szól Orbán ilyen módon történő leváltása ellen, mégpedig az, hogy a szövetség széthullana, és maga a Fidesz sem kerülné el a szétszakadást. Véleményem szerint Orbán bukását aligha okozhatja a páton belüli bizalomvesztés. Tegyük világossá: Orbán bukása a Fidesz bukását is jelenti!
3. Orbánt puccsal távolítanák el
Minden jel arra mutat, hogy az MSZP-nek, az LMP-nek, és Gyurcsánynak ez a szándéka. Egy ilyen lépés katonai puccsal nem valósítható meg, mert nincs katonaságunk. Ezért csak a polgári forradalom jöhet számításba, ami feltételez egy legalább 5-10 000 fős szervezőgárdát és párszázezer aktív támogatót országosan, és egy olyan karizmatikus és hiteles vezetőt, akit a hallgatag többség is elfogad. Én ilyen személyt a balliberális oldalon nem látok, no meg ennyi aktivistát sem. Mindennek hiánya nem jelenti azt, hogy a balliberális oldal ne kezdene hasonló jellegű akciókat, mivel a liberális sajtó természete szerint a kettősmércét alkalmazva felturbózza a számára kedves eseményeket.
Egy ilyen eseménysorozat akár polgárháborús állapotokat is előidézhet, amit már a liberális erők sajtókomiszárjai már előre vizionáltak is. A balliberális, kozmopolita erők megfelelő provokátorok bevetésével előidézhetnek olyan eseménysorozatokat, amelyet polgárháborús helyzetnek minősíthet az EU, és a "demokrácia és a polgári lakosság védelmében" behívhatja a NATÓ "békefenntartó" alakulatát. Nos, ez volna az a helyzet, amikor újabb '56 alakulna ki Magyarországon. Ebben az esetben valóban kialakulna egy polgárháború, aminek kimenetele aligha jósolható meg, mivel az elfojtott indulatok lehet, hogy a kiváltó erők vesztét is okozhatnák bankostól, médiástól. Egy ilyen játszma akár visszájára is elsülhet.
4. Orván a következő választáson vereséget szenved
Ebben az esetben is több variációval kell számolni, ami valamilyen módon a jelenlegihez képest bukásként értékelhető Orbán Viktor személyét illetően.
A következő választáson a Fidesz-KDNP elveszti kétharmados parlamenti többségét, ami az ország számára nem egy tragédia, amennyiben a nemzeti oldal tovább erősödik.
A másik lehetőség, hogy a Fidesz-KDNP elveszti az önálló kormányalakítási pozícióját, ami csak akkor válik veszélyessé az ország szempontjából, ha a balliberális erőkkel lesz kénytelen koalícióra lépni.
Az ország számára az jelentene igazából előremutató megoldást, ha egy olyan nemzeti, keresztén konzervatív párt lépne színre, mint a '45 utáni Kisgazdapárt, és a Fidesz és a KDNP a belső liberálisait partvonalon kívülre tudná tenni. Amennyiben egy ilyen nemzeti koalícióhoz egy nemzeti elkötelezettségű baloldali párt is csatlakozhatna, az volna igazán a nemzeti megbékélés, a nemzeti egység megteremtésének kezdete.
Mint örök ellenzéki, aki mindvégig kritikusan szemlélte mind az előző rendszert, mind a rendszerváltást, a magam módján a haza érdekébe mindent megtettem, amit lehetett, nem csak szóban, de tettekben is, ismereteim, tudásom, tapasztalataim és lelkiismeretem szerint. Most az kell mondanom - tudva és nem feledve Orbán hibáit -, hogy a nemzeti oldalnak teljes egészében Orván Viktor mellé kell állni a HAZA érdekében. Nem vazallusi kiállásról, elvtelen hűségről beszélek, hanem az adott ügy kapcsán a legtisztességesebb nemzeti hozzáállásról.
Nézzük a napnál is világosabb helyzetet! Magyarországot a külső és belső ellenség minden oldalról támadja. Azok, akik személy szerint támadnak minket, már megnyilvánultak és beazonosíthatók, és tudjuk, hogy a gyarmatosító pénzhatalom pribékjei. Ennek a támadásnak elsőszámú célpontja Orbán Viktor, akit lehet szeretni és lehet utálni, de egy biztos, hogy azért támadják, mert olyan lépéseket tesz, ami a világ háttérhatalmasságainak nem tetszik, és nem szeretnék, hogy a magyar példa precedens értékűvé váljon.
Van a politikában egy általános szabály; ellenségem ellensége a barátom - ha nem is örökre. Most pedig a magyar nép ellensége nem Orbán Viktor, hanem a balliberális erők és gazdáik. Ebben a helyzetben az Orbán melletti kiállás az ország melletti kiállást jelenti. Nem azért, mert szeretjük, hanem azért, mert jelen helyzetben ezt kívánja az ország többségének érdeke.
Ha ezt a csatát megnyertük, mert csak közösen nyerhetjük meg, majd akkor gondolkodjunk azon, hogy ki lépjen helyébe, egy nálánál magyarabb és alkalmasabb személy.
Takács András
