Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2013. június 26., szerda

17.266 - Prof. Dr. Bokor Imre: MEGEMLÉKEZÉS HORN GYULÁRÓL

Feladó: dr. Bokor Imre
Dátum: 2013. június 26. 17:26
Tárgy: HORN GYULA HALÁlA KAPCSÁN
Címzett: Kutasi József Antal <jozsef@kutasi.eu>


   
     

 
MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG

(SZÓRÓLAPJA)

MEGEMLÉKEZÉS HORN GYULÁRÓL

      Nem szívesen  teszem, de  nem hallgathatok  tovább!  Az elhunytakról  “vagy jót, vagy semmit”,   mondja az ismert közmondás, viszont Horn Gyuláról jót nem tudok mondani, de a semmit sem   választhatom, mert megítélésem szerint amit  most egyesekből Horn  halála  kiváltott, az átlépte az emberi   tűréshatár küszöbét!

     Az még csak érthető, hogy Mesterházy  könnyfacsaró szavakkal ecsetelte, hogy számára és pártja számára mit jelentett Horn,  hiszen egy elvakult bolseviktól mást nem lehetett várni, de az sem kizárt, hogy a szokatlan hőség  zavarta meg   az agyműködését. Az viszont a meglepetés erejével hatott,  hogy a parlament többségétől kezdve,  számos szervezet  és megszámlálhatatlanul sok  (ismert) közéleti személyiség  szaggatta meg köntösét és szórta a hamut a fejére mérhetetlen fájdalmában,  már-már utánozva a észak-koreai gyászolókat, akik közül  sokan még a  dísztér  betonját is megrongálták, addig verték a fejükkel elkeseredésük jeléül.

     Nem  vitatható, hogy Horn Gyula tehetséges  tanuló volt, az Oleg Kosevoj intézetben egy év alatt(!) sajátította el a négy éves gimnáziumi anyagot, középfokú vizsgát tett orosz nyelvből, sikeresen abszolválta az érettségit is, miközben - mint ifjú kommunista -   agitációs feladatokat végzett a lakosság körében.  1950-ben beiskolázták  Rosztovba, az ottani  Pénzügyi Főiskolára, ahol rátermettségének következtében  a rosztovi magyar  tanulók vezetőjévé nevezték ki. Ő tartotta a kapcsolatot az illetékes magyar és szovjet szervekkel.  Írásbeli vagy szóbeli jelentéseket  adott  tanulótársairól, és alighanem elégedettek voltak vele,  mert tanulmányai befejeztéig megtartották  ebben a pozíciójában, és 1954-ben vörös diplomával   tért haza.

        Hasonló magyar elöljáró-féleség “működött” Leningrádban is, ott a műszaki  és híradó tisztek  elöljárója volt Hersiczky Lajos  alezredes és  Németh Pál híradó főhadnagy (III/III-as  beépített ügynök), ők ketten jelentgettek haza,  és többek között  jelentették, hogy  Bukor Miklós százados  “égbekiáltó” rágalmat hangoztatott  a selejtes szovjet árukról és az árleszállítási  stiklikről, amiért Bukor századost hazarendelték, lefokozták, vagyonától megfosztották és 3 évi börtönbüntetésre ítélték.

       Bizonyítékok hiányában  nem írhatunk  egyes rosztovi magyar diákok  hazarendelésének okairól vagy  ügyük elindítójáról, de az ismert volt, hogy ott is voltak  hasonló jellegű “lemorzsolódások”. 

        Hazatérte  után, Horn Gyula  Vésztőre vonult be katonának, és  egy “gyorstalpaló” tartalékos tiszti tanfolyamon alhadnagyi rendfokozatot kapott, sőt a zászlóalj  kommunista  ifjúsági szervezetének a  titkára  lett. 1956-ban önként jelentkezett a pufajkásokhoz,  és az oroszokkal együtt segítette Kádár uralmának megszilárdítását.  A rendszerváltozás után azt állította,  hogy behívták a  karhatalmi ezredbe, de  hazudott,  mert   oda csak önként jelentkezőket vettek fel.                    Később azt is állította, hogy  1956 október 27-én  a nemzetőrökhöz csatlakozott és  Király Bélától  kapott igazolványt de ez  is hazugság volt, mert Király még  október 27-én  kórházban  volt és  október 28-án este   nevezte ki  Nagy Imre a  Nemzetőrség tiszteletbeli parancsnokává.  Egy újabb  változatként  azt magyarázgatta, hogy az “ellenforradalmárok”  által megölt Géza  testvérét akarta megbosszulni, azért lett pufajkás. Valójában testvére  halála előtt kb. két héttel  öltötte magára a pufajkát (talán  előre megérezte  testvére halálát),  de ismét hazudott,  mivel   testvérét egy szovjet csapatszállító gázolta halálra, mert  a  kerékpárjával figyelmetlenül kanyarodott az úttestre,  ugyanis rosszul látott  (az egyik szeme  üvegből volt).   Mindez  ‘56 december 14-én történt, amikor a forradalmárokat már felszámolták a  mérhetetlen nagy erő-és technikai fölényben lévő orosz csapatok (magyar pufajkások  aktív segítségével).

          Horn állításai, tagadásai, hazugságai  vagy elhallgatásai  nem könnyen bizonyíthatók,  mert  életrajzával és  a beosztásaival kapcsolatos  dokumentumok akkor tűntek el a hét lakat alatt őrzött Fekete sas  utcai levéltárból, amikor miniszterelnökké  avanzsált és a  honvédelmi miniszter  Keleti György  egykori politikai tiszt volt, aki személyesen léptette elő  a levéltár  parancsnokát Csárádi József alezredest  ezredessé, akit a  Horn féle szigorúan titkos dosszié  eltűnése miatti botrány  következtében a hadbíróság  50 ezer forint  bírsággal sújtotta, de  nem sokkal később,  közvetlen elöljárójától  Korsós László dandártábornoktól,   500 ezer forint  pénzjutalmat kapott.

          Az MSZP láthatatlan kezei  ügyesen  támogatták  Horn  Gyulát,  most pedig a minden hájjal megkent baloldal kiemelkedő államférfivé,  demokratikus  kommunistává,  határsáv nyitogató   külügyminiszterré,  és megfontolt  politikussá  “varázsolta” át, a  hazaáruló, nyilatkozataiban és  írásaiban is  primitív módon hazudozó  (mellébeszélő), a szovjeteket és Kádárt  fenntartás nélkül kiszolgáló,   állampénzén luxuslakást  építtető,- krónikus alkoholistát. A hazájáért  semmit sem tett, Kádárért és a szovjetekért mindent!  Ezzel jellemezhető   Mesterházy szuperlatívuszban  kifejtett minősítése Horn emberi nagyságáról  és kimagasló vezetői tevékenységéről.       Az NDK-s állampolgárok  számára, a  sokak által hangoztatott  nyugati határunk megnyitását csak azok a  2-3 általános iskolát végzettek  könyvelhetik el Horn kezdeményezésének, akik  nem tudják,  hogy a Varsói Szerződés tagállamának   külügyminisztere  Gorbacsov  intézkedése (utasítása) nélkül  még álmában sem gondolhatott  hasonló akcióra, és   szovjet kapcsolatai révén tisztában volt azzal, hogy  mi  várhat rá önálló kezdeményezés esetében, hiszen Beriját is  (elsősorban és többek között) azért verette  agyon Hruscsov, mert  célzást tett a németek egységesítésére.

          Ha a magyaroknak valakit igazán  gyászolni kell, akkor   azok a Kádár,  Biszku, Marosán, Apró  és a Horn-féle pufajkások által  kivégzett  forradalmárok, akik közül sokan még most is hátradrótozott kézzel,  porladoznak  a  kádári lovas-rendőrök által  összetaposott  gödrökben és  a túlélőknek  vagy az igazságot ismerőknek kell szót emelni azért, hogy  ne alázzák meg a magyar népet azzal, hogy állami temetést rendeznek  a forradalmunk ellen fegyvert fogó, senkiházi számára,  aki pufajkás hazaáruló létére miniszterelnök  lehetett, és aki  a parlamenti “NA ÉS (?)“-sel szembe köpte a magyar népet!  

          Talán még  azt is megérjük, hogy   három napos országos gyászt rendelnek el Horn halála miatt...

                                                                                                   Összeállította:

                                                                                                                 (Prof. Dr. Bokor Imre)