Igaz magyar történelem
Orbán Viktor miniszterelnök védelmére
és Köves Slomó rabbi okulására
Ez Köves Slomó, az EMIH rabbijánál kiverte a biztosítékot.
Történt ez az Úr 2017 évében Magyarországon. Nem nagy hír, hasonlíthatjuk a tehén-ökör vitára, amikor legelészés közben egyik tehén elbőgi magát s egy ökör hangosabban rátromfol. De mégis az igazság kedvéért boncolgassuk az esetet. Két személy emlékszik meg Horthy Miklósról, olyanok, akik Horthynak köszönhetik, hogy Magyarországon élnek, mert az igazság szerint kétes, hogy Horthy nélkül ma lenne Magyarország. Megállapítható, hogy a két említett személy az istentelen kommunizmusban tanult/nevelkedett, akik letagadták az Istent, Horthyról is minden rosszat mondtak, legszívesebben felakasztották volna. Pedig Horthy Szálasit, Rákosit és elvtársait börtönbe tette, hogy javuljanak meg, de egyet sem akasztatott fel. Horthy magyar ember volt és mindenben követte Jézus tanítását.
Távolról, azt gondolná az ember, hogy abban a kis országban, ahol évezredeken át pusztították a magyarokat, akik védték hazájukat, ahol békében akartak élni. Ismeretes a tatárjárás, törökdúlás, a Habsburg uralom majd Trianon, hazánk szétdarabolása. Aki ismeri a törtélelmet, csodának tartja, hogy akkor, amikor hazánk nagy részét idegen hadsereg uralta, akadt egy megváltó Horthy Miklós személyében, aki a csonka országot 24 évig békében vezette s voltak olyan évek, amikor Magyarországon magasabb volt az életszínvonal, mint Amerikában. 1 pengő 3 dollárt ért. Sajnos, tudjuk Trianon igazságtalanságáért kitört a II. világháború, Európa lángokban állt. Magyarországot oázisnak nevezték Hitler sivatagában, ide menekültek az üldözöttek a németek által megszállt országokból. Addig, amíg Horthy uralkodott, 1944. március 19., minden magyar és külföldről menekült biztonságban élt az országban, függetlenül attól, hogy milyen vallású, vagy nemzetiségű volt. Mikor a németek megszállták Magyarországot ők parancsoltak s kezdődött az élelem beszolgáltatás, élelmet csak jegyre lehetett kapni. A kevés élelem tette szükségessé, hogy az Ukrajnából menekült 22 ezer zsidóból 18 ezret visszatelepítettek a felszabadított Ukrajnába. A németek már 1941-ben elkezdték a zsidók kiirtását, ez nem volt titok tudott róla az egész világ, de a nagyhatalmak nem tettek semmit ellene. Aki tudott menekült a németek elől, volt egy hajó, amely Amerikába szállította a zsidókat, de ott nem engedték kikötni. Palesztinát az angolok uralták, ott sem fogadták be a menekülteket. Szinte hihetetlen volt a helyzet. Magyarországon sokan átkeresztelkedtek más vallásra, és a svéd kormány Wallenberg által állampolgárságot adott sok tízezernek, de azok se mentek Svédországba. Magyarországon a Cionista Menekültügyi Bizottság, Jewish Agency, Zsidó Nemzeti Alap intézte a zsidók ügyeit a németek felügyelete alatt. A zsidókat védett házakban, és a Dob utcai gettóba helyezték el. A németek egyezkedtek a zsidó vezetőkkel az ú.n. Áruk vérért - vér az árukért, vagyis 1 millió zsidóért 10 ezer teherautót, gyógyszert, élelmet és egyéb árut adtak volna cserébe. Ez a mellékletben részletesen le van írva. Az angolok miatt ez nem valósult meg. A budapesti gettóból a németek el akarták szállítani az ott lévőket. Horthy Miklós az esztergomi páncélosokkal megakadályozta a budapesti zsidók deportálását, 1944 július 5-én.
Nem sokat tudok Köves rabbiról, ismer/tem/-ek egy pár rabbit, de egyik sem támadott gyűlölködve senkire, Horthy Miklós kivételes államférfiként jellemzéséért. Mert az igazság, akkor is igaz, hogy ha azt Köves rabbi vagy bár ki meghazudtolja. Nem hiszem, hogy a Trója, Talmud vagy bármely izraeli törvény előírja, hogy a rabbi gyűlöletet keltsen hiányos tudásával. Abban is biztos vagyok, hogy Horthy soha sem támadott meg senkit azért, hogy bármely vallás vezetőjét kivételesnek jellemezte. Tudom, mert ismertem Horthy Miklóst, önkéntes katonája voltam. Ő a Nagy-Magyarországért az életét adta volna. Ha nem lett volna 76 éves, kiment volna az orosz frontra, s ha látta volna a gyéren fegyverezett, nyári egyenruhában a honvédeket, megállította volna a előretörést s megüzente volna Hitlernek, Sztálinnak, hogy elég volt a vérontás, üljenek le tárgyalni és keressenek megoldást a bajokra, vérontás nélkül.
Mentségére legyen Köves Slomónak, hogy 1979-ben, amikor a világra, vagyis Magyarországba jött, ott az istentelen kommunisták az emberek agyát is terrorral uralták. A kommunisták nem vádolhatták az Istent a holokauszt miatt, mert szerintük nincs Isten. Kellett tehát valakit találni bűnbaknak és Horthyt okolták, aki Európában a legtöbbet tette a zsidókért. Köves rabbinak a kommunisták hazugságát kellett tanulni és a szerint ítél. Nem véletlen, hogy a New Yorki zsidók, Orbán, vagyis Horthy védelmére keltek, akik ismerték és neki köszönhették az életben maradásukat. Köves rabbi elmehetett volna Horthy újratemetésére, ahol ott volt a hálás zsidók koszorúja, és megtudhatta volna, hogy a hálás zsidók segítették Portugáliában megélhetését, a Horthy családnak. Köves rabbi ne a kommunisták hazugságai alapján ítélje el Horthy Miklóst, hanem az élő tanúk elmondásai alapján, akik New York, Los Angeles és Londonban élnek. Ajánlatos, hogy mielőtt Köves rabbi megszólal Horthy Miklósról, olvassa el Eichmann 2 évig tartó tárgyalásáról felvett jegyzőkönyvet Jeruzsálemben. Ott eskü alatt vallottak a tanúk, s meggyőződhet az igazságról, hogy nem volt senki, aki többe tett volna a zsidók megmentéséért, mint Horthy Miklós. Ne ítélkezzen Köves Slomó rabbi, hagyja azt az Istenre, hamis, buta kijelentésével az antiszemitizmust szítja, amire nincs szükség Magyarországon. Jó lenne olyan törvényt hozni, mint a holokauszt tagadásáért, megbüntetni azokat, akik a magyarok vezetőit hamisan vádolják. Aki a holokausztot tagadja, az bolond és hülye, de az is bolond és hülye, aki Horthy Miklóst vádolja a zsidók deportálása miatt. Orbán Viktor mentségére, hogy csak 54 éves korában jellemezte Horthy Miklóst kivételes államférfiként, figyelembe kell venni, hogy ő is akkor jött Magyarországra, amikor ott az istentelen kommunisták az emberek agyát is terrorral uralták. Nem tehet arról, hogy kik s hogyan nevelték, a KISZ-ben még a kommunizmust éltették. Szerintük Horthy náci, fasiszta volt, tönkre-tette az országot, még Trianonért is ő a felelős. Az 1956-os forradalom ellenforradalom volt, Nagy Imre elvtárs statáriumot hirdetett a náci felkelőkre, szembeszállt a szovjet hadsereggel, kijelentette, hogy csapataink harcban állnak, és szobrot állítottak a hű elvtársak Nagy Imrének, aki azzal dicsekedett a bíróságon, hogy milyen jó kommunista volt. Majd jött Kádár elvtárs és maradt minden a régiben, éljen a Szovjetunió, éljen a párt. Az 56-os forradalom oly sebet ejtett a Szovjetunión, hogy 1991-ben elpusztult, megszűnt a kommunizmus, de Magyarországon megmaradtak.
Az emigrációban azt reméltük, hogy a magyar fiatalok úgy, mint a pesti srácok magyarok maradnak, nem pedig kommunisták és a szovjetek kivonulása után felépítik az országot. Los Angelesből tízezer számra küldtük a röplapokat, leveleket, Új Világ című újságot Miskolcon nyomták, Bp-en osztották felvilágosítva a népet, hogy a Fideszre szavazzanak. A Fideszben a pesti srácok szellemét reméltük. NewYork-ból Hóka Mihály és Ernő, akik 1957 óta tartották fenn az 56-os forradalom szellemét az emigrációban, személyesen hazamentek a Szabadságpárt programjával, egyesülve a Kisgazda Párttal majd ők juttatták győzelemre a Fideszt, Orbán Viktort téve a kormány élére. Az volt a remény, hogy az új kormány felülvizsgálja a Kisgazda Párt 1945 évi győzelmét, Sulyok Dezső ország mentő szerepét és orvosolva a terrort, a magyarellenes hazugságokat és békét teremtenek az országban. A tények szerint Orbán Viktor nem olvasta a Hóka testvérek által kiadott Sulyok Dezső: A Magyar Tragédia 2 kötetes könyvét, nem olvasta a Nemzeti Múzeumba lévő tízezer számot kitevő dokumentumot, melyet szintén a Hóka testvérek adtak ki s melyben leírták a kommunisták hazugságait és utat mutattak egy békés Magyarország megteremtésére. Nem vizsgálták felül a Rákosi és elvtársai magyarellenes terrorját, nem volt felelősségre vonás, rendszerváltás, 4 év után megbukott az Orbán kormány, újra a kommunisták vették át az uralmat. Nehéz leírni azt a csalódást, amit a magyarság érzett úgy otthon, mint az emigrációban, a Fidesz bukása miatt.
Orbán Viktornak, mint miniszterelnöknek illett volna meggyőződni az igaz történelemről, hogy elkerülje a hibákat. Milyen másképp lenne, ha uralkodása első hetében kijelenti, hogy nem bűnös nemzet a magyar, az első volt Európában, aki mentette a zsidókat a gázkamrától. Horthy Miklós kivételes államférfi volt, akinek köszönhető, hogy van egy független Magyarország. Orbán Viktornak tanulnia kellett volna Horthytól, s nem a Soros György ösztöndíjából a liberális hazugságokat. Horthy nem építtetett stadiont Kenderesen, de OTI-t MABI-t építtetett és kórházakat, iskolákat országszerte. Nem csinált milliomosokat a barátaiból. Nem mentek százezer számra a magyarok külföldre Nincs szándékomban leírni azt a hibákat, amit elkövetett, majd leírja a jövő nemzedék, ha a kommunista métely megszűnik az országban. De még nincs minden elvesztve, Orbán Viktor sok mindent jóvá tehet a következő négy évben. A Felcsúti stadionból kórház lehet, ahol az idegenből visszatérő orvosok olcsón gyógyítják a betegeket. Ennek költségét a kommunista milliomosoktól visszavett milliárdokból lehetne fedezni. Ebből az összegből jutna nyugdíjemelésre, jutalom a nagy családosoknak, új házak a nyomortelepeken. Ez nem lehetetlen, csak akarat kell hozzá. Orbán Viktorról megváltozna a vélemény s úgy, mint Horthyról dicsérő nótákat dalolna a jövő generáció. Ha teheti a miniszterelnök úr, hasson oda, hogy a jelenlegiekhez tegyék hozzá, hogy csak 18 éven felülieknek. Végezetül arra kérem a miniszterelnök urat és az összes képviselő urakat, hogy hozzanak rendeletet Adolf Eichmann több mint 2 évig tartó tárgyalása, magyar nyelvre való lefordítására. A több száz tanú vallomása, az eredeti dokumentumok az igazságot bizonyítják, a magyar történelmet, amit a kommunisták meghamisítottak és a zsidóságot a magyarok ellen uszították. Tanítsák az iskolákban az igaz magyar történelmet, a zsidók ügyeit a Zsidó Ügynökség, a Zsidó Nemzeti Alap intézte, nem a magyar kormány. Ezzel a hivatalos dokumentummal bizonyíthatjuk, hogy a magyar nép nem bűnös nemzet, mossuk le a gyalázatot egyszer és mindenkorra.
A kiadvány hiteléül:
Bogár Gyula
Igaz magyar történelem, ami tiltott a magyaroknak. Jozsef Brand erdélyi származású tengerész volt, de Németországban nevelkedett, aki ismertté lett erőfeszítéseiért a holokauszt idején, hogy megmentse
a magyar zsidó közösséget a deportálástól az auschwitzi koncentrációs tábortól. Ő különös tárgyalásokat folytatott a német Schutzstaffel (SS) tiszt, Adolf
Eichmannal, hogy egyezzenek meg egy millió zsidóért teherautókat és egyéb termékek adnak cserébe. Amit a nácik javasoltak úgy nevezett: "Blut gegen Waren"
("vér az árukért") [1]
Brand tagja volt az 1940-es, a magyarországi Támogatások és Menekültügyi Bizottság cionista szervezetnek, akik segítették a zsidókat a Nacik által
megszállt Európából menekülni a viszonylag biztonságos Magyarországban a német megszállás előtt (1944. március 19). [2] Nem sokkal az invázió után, Brandot
beidézték egy találkozóra Eichmannhoz, aki Budapestre érkezett, hogy felügyelje a zsidó közösség deportálását. Eichmann kérte Brandot, hogy segítse az SS alkut
az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, hogy a nácik fognak kiadni akár egy millió zsidót cserébe 10.000 teherautóér, amit a keleti fronton fognak
használni, és nagy mennyiségű szappant, teát és kávét. [ 3]
Semmi nem lett a javaslatból. The Times, közölte, mint az egyik undorító történetet a háborúból. A történészek úgy vélik a németeknek az volt a célja,
hogy szolgálja a magas rangú náci tiszteket köztük Heinrich Himmler hogy tárgyalásokat folytassanak a béke megállapodásra a nyugati szövetségesekkel, amely
kizárná a Szovjetuniót, és talán magát Adolf Hitler is. Bármi legyen is a cél, a javaslatot meghiúsította a Jewish Agency for Israel és a gyanús brit kormány. Bradot
a britek letartóztatták Törökországban, ahová ment, hogy tájékoztassa az angolokat az Eichmann ajánlatáról, majd kiszivárgott a történetet a BBC is sugárzott
július 19-én 1944-ben. [4]
Az intézkedések a brit kormány és a Zsidó Ügynökség között fontos kérdés az, hogy miért a szövetségesek nem tudták megmenteni a 435.000 magyar
zsidó deportálását Auschwitzba májusa és júliusa között 1944-ben? Az ügyet azóta keserű vita képezi. Magyar holokauszt-túlélők azt állították, hogy a
mulasztás az Eichmann ajánlata volt megbocsáthatatlan árulás. Brand mondta a bíróságon Jeruzsálemben 1953-ban: "Helyesen vagy helytelenül, a jobb vagy
rosszabb, azóta átkozott a zsidóság hivatalos vezetői. Mindezek kísértenek, amíg a halálos napom elérkezik. Sokkal több, mint egy ember elbír. "[5]
Háttér, József Brand élete.
Brand Naszód városban, Erdélyben született, majd családjával 1910 Erfurt Németországban költözött. Amikor 19 éves volt, elment, nagybátyához New
Yorkban. Dolgozott különböző helyeken az Egyesült Államokban, lapátolt havat, mosogatott, utakon dolgozott majd egy építész irodában kapott állást. Bauer azt
írja, hogy belépett a kommunista pártba, majd dolgozott a Komintern, mint tengerész. Utazott Hawaii, a Fülöp-szigetek, Japán, Kína és Dél-Amerikában, mielőtt
visszatért Németországba 1930-ben, ahol a pártfunkcionárius Türingiában és telefontársaságnál dolgozott. [6] Brand Németországban volt január 30-án 1933-ban,
amikor Adolf Hitler letette a kancellár esküjét. Brandot a Kommunista Párt tagsága miatt letartóztatták, négy héttel később, miután a Reichstagot felgyújtották
február 27-én, azután a nácik kezdték keresni a kommunistákat és a szocialistákat. 1934-ben elhagyta Németországot és letelepedett Budapesten, ahol az apja a
telefontársaságnál dolgozott. Brand a cionistákhoz, csatlakozott majd a Po'alei Sion, a marxista-cionista pártba lépett be. Ő alelnöke lett a budapesti Palesztina
Hivatalnak, és irányító tagja a Zsidó Nemzeti Alapnak. [7]
Támogatás és Menekültügyi Bizottság
Brand 1935-ben feleségül vette Hansi Hartmannt, aki tagja volt a cionista mozgalomnak Budapesten, és együtt nyitottak egy a kötött kesztyű gyárat a
Rózsa utcában. A cionista zsidó közösség tagjai többször találkoztak, akik közösségben éltek, közös lakás és a pénz, mert közeledett az idő, hogy Palesztinába
mennek. De Brand tervei megváltozott, amikor anyja és három nővére menekült Németországból Budapestre, és neki kellett őket anyagilag eltartani. [9] Hansi
irányította a műhelyt, míg Brand volt, aki eladta az árut. De ahogy Robert Florence írta, hogy Brand nem volt boldog, mint egy eladó. Brand olyan típusú ember
volt, aki szerette a nők társaságát, kávéházakba járt kártyázni, írja Florence, és egy éjszaka pókeren többet nyerhet, mint egy héten a kesztyűk eladásából.[10]
1941 júliusában Hansi nővére és sógora beletartozott a 18 ezer lélek számú Kamenyec Podolskyi deportált csoportba, akik Ukrajnából menekültek a
harcok elől. Ezeket az élelmezés hiánya miatt a magyar kormány visszaküldte mikor a németek elfoglalták Ukrajnát. Ezekről vannak fényképek azzal a
feliratokkal, hogy a magyar zsidókat deportálják Auschwitz-ba . Brand fizetett 10.000 pengőt Krem Józsi magyar kémelhárító tisztnek, hogy Hansi rokonai
biztonságosan visszatérjenek. [7] Az incidens kezdetét jelentette Brand részvételét a zsidó menekültek csempészésére Lengyelország és Szlovákiából
Magyarországba, ahol viszonylagos biztonságot adtak nekik. [11]
Brand összeállt más cionistákkal, akik mentési munkával foglalkoztak, többek között Rudolf Kastnerrel, aki egy kolozsvári ügyvéd és újságíró volt, és
Samuel Springmannal, aki egy lengyel zsidó ékszerüzlet tulajdonosa volt. Ők csatlakoztak 1943-ben Komoly Ottó, budapesti mérnökhöz, aki tagja volt a liberális
cionista pártnak. A város zsidó közösségében nagy tekintélyű, Komoly tagsága adta a csoport hitelességét. [12] Ő lett az elnök, és a Vaadat Ezra Vehatzalah
Budapest - Támogatás és Menekültügyi Bizottság (Vaada röviditve) A bizottság tagjai Komoly, Kastner, Joel és Hansi Brand, Samuel Springmann Sándor
Offenbach, András Biss, Dr. Miklós Schweiziger, Moshe Krausz, Eugen Frankl és Szilágyi Ernő a baloldali Hasomér Hacair voltak. [13] Brand mondta az Adolf
Eichmann bírósági tárgyalás során, hogy 1941 és 1944 márciusáig a csoport segített 22,000-25,000 zsidót a nácik által megszállt Európából Magyarországba
menekülni. [7] Tehát igaza volt az akkori amerikai követnek, Montgomery-nek, hogy Magyarország a zsidóknak oázis volt Hitler sivatagában, amíg a németek
meg nem szállták az országot.
Március-október 1944. Invasion of Hungary (március 19.)
A németek megszállták Magyarországot, vasárnap, március 19-én, 1944-ben. Nem lehetett szembe-szállni a német hadi gépezettel a gyengén felszerelt
kis számú magyar hadseregnek. Ekkor megszűnt a Horthy kormány uralma. A németek parancsba adták, hogy a zsidók viseljenek Dávid-csillagot, zsidó
bankszámlákat zárolják, a pénzt lefoglalták, és minden zsidónak el kell készítenie egy részletes leltárt javaikról. [14] Brandot egy védett házba bújtatta el József
Winniger, egy német katonai kémelhárító, aki márkáért információkat adott a zsidó menekültekről Brandnak. A Támogatás és Menekültügyi Bizottság úgy döntött,
hogy megpróbál kapcsolatot felvenni a németekkel, és felajánlottak a közvetítésért 20.000 $-t, ha Brand tud rendezni egy találkozót az egyik Eichmann
asszisztensével, Dieter Wisliceny SS-tisztel. Egy másik cionista mentő, Gizi Fleischmann, aki kapcsolatba volt Wislicenyvel korábban Pozsonyban, miközben a
Nők Nemzetközi Cionista Szervezeténél dolgozik. A bizottság úgy döntött, hogy folytatja Wislicenyvel ahol Fleischmann abbahagyta. [14] Felajánlottak
Wislicencynek 2.000.000 $-t, havonta 20.000 $-t, ha ők nem gettók és táborokat hoznának létre Magyarországon, nem lenne deportálás vagy tömeges kivégzések,
és hogy a zsidók, akik akarnak kivándorolni, lehetővé teszi számukra, hogy kivándoroljanak Palesztinába Wislicency elfogadta az ajánlatot, bizonyos feltételek
mellett, és azt mondta, hogy elfogad 20,000 $ előleget. [14]
Első találkozás Eichmannal (1944 április 25.)
Miután meg volt a kapcsolatot Wislicencyvel, Brand kapott egy üzenetet, április 25-én, hogy Eichmann maga is szeretné látni, még az nap. Úgy volt,
hogy Brand vár az Opera kávézóban, ahova SS autó fog érkezni, hogy vegye föl, [15], onnan vitték a Hotel Majestic-be, ahol Eichmann felállította főhadiszállását.
Ezt Brand vallotta 1953-ban - a tárgyalás során Jeruzsálemben, ahol Malchiel Gruenwald vádolt a Rudolf Kastner perben [16] "A szavak, amelyek azután
elhangzottak köztünk nyomot hagyott az emlékezetemben, amíg meg nem halok." [17] Brand mondta Eichmann felállt és üdvözölte, bemutatkozott, majd azt
mondta, olyan hangon, amely emlékeztette Brandot egy géppisztollyal való "csörömpölésre ": [18]
Ide hívattalak, hogy meg tudjuk beszélni az üzletet. Én már nyomoztattam rólad, és a te társaidról, és én ellenőriztettem a képességed, hogy üzletet
csinálhatsz. Nos, kész vagyok eladni egymillió zsidót. ... Áruk vérért - vér az árukért. Veheted, őket bármely országból, ahol megtalálod őket - Magyarország,
Lengyelország, Ostmark, a Theresienstadt, Auschwitzból, ahonnan neked tetszik. [18] Brand megkérdezte Eichmannt hogy a Bizottság honnan szerzi meg az árut.
Eichmann azt javasolta, hogy külföldre kell menni, és közvetlenül tárgyalni a szövetségesekkel. Eichmann azt mondta neki, hogy bármilyen rakomány, de
különösen a teherautók: 10.000 teherautó egymillió zsidóért. [19] Azt is kérte, hogy ezer tonna kávét és teát, és szappant. Bauer szerint, Hermann Krumey,
Eichmann asszisztense, kért szerszámgépeket, bőr-és egyéb termékeket, de a javaslat hamarosan megállapodott 10.000 teherautó és a különböző fogyasztási
cikkekben. [20] Az adatok, amelyek különböznek Rudolf Kastner későbbi vallomása szerint 200 tonna tea, 200 tonna kávé, 2.000.000 db. szappan és 10.000
teherautó volt, amit az Waffen-SS a keleti fronton, fog használni és nem meghatározott mennyiségű volfrám és egyéb hadianyagok. [21]
Eichmann mondta, hogy hajlandó felajánlani ezer zsidót előre, és további tíz százalék átvételét az első kifizetésnek. Brandot megkérdezte, hogy hova
akart menni, hogy az ajánlatot, ismertesse a szövetségesekkel. Ő úgy döntött, hogy Isztambulba. [22] Amikor Brand megkérdezte, hogy milyen biztosítékot nyújt
Eichmann, hogy a zsidók kivándoroljanak, Eichmann azt válaszolta, hogy amikor Brand visszatér Isztambulból és megerősíti, hogy a szövetségesek elfogadták a
megállapodást Megszűntetik Auschwitzot és 10 százalékát az egy millió zsidónak a határra szállítják, cserébe az első szállítmány 1000 teherautóért. Az üzlet
ezután lépésről lépésre ugyanúgy: 1000 teherautó cserébe 100.000 zsidó. "Ezt olcsón megússzátok jegyezte meg Eichmann". [23]
Brand azt mondta a Grünwald tárgyalásán, hogy az épület elhagyásakor úgy érezte magát, mint egy "bolond ember." Azt vallotta: "Mit csináljunk ezzel
a szörnyű ajánlattal? ... Én is megismertem a németeket és kegyetlenségüket rendkívül jól. De a gondolat, hogy 100.000 zsidó megkínzása nem adott pihenőt
fejemben. Nem volt jogom gondolni semmi másra, mint az előlegre ". [24] Azt hitte, hogy ha ő visszatér Isztambulból egy ígéret, legalábbis az első 100.000 zsidó
megmenekül. [23]
Jelentés az ülésről.
Brand szerint, Kurt Becher Untersturmbannführer, SS-tiszt küldötte Heinrich Himmler, SS vezetőt, aki Eichmann közeli társa volt. [25] Ha ez igaz, az
azt jelenti, a találkozó rendkívüli fontosságú Bauer szerint is. Brand is azt vallotta, hogy Gerhard Clages, a budapesti főnök Himmler, a Biztonsági Szolgálat
részéről, és segítője volt Eichmannak jelen volt a későbbi üléseken, ahol Becher és Eichmann részt vett. Bauer azt írja, hogy ez azt jelenti, Himmler érintkezésbe
volt három azonos rangú emberrel, hogy tárgyaljon Brandal: Eichmann, akinek a feladata az volt, hogy gyilkolják a zsidókat. Clages, akinek feladata az volt, hogy
Himmlerel jó kapcsolat teremtsen Nyugattal, mert tudta, hogy Németország elveszíti a háborút, és Becher, aki szerint Bauer azt kívánta biztosítani, hogy az SS
nem veszt pénzt vagy árut. 26]
Második találkozó Eichmannal (május 15.)
Brand és Eichmann meg egyszer találkoztak, május 15-én. Eichmann azt mondta neki, a deportálások Magyarországról Auschwitzba, hamarosan
kezdődik - amit meg is tettek, hogy a nap, a napi árfolyam közötti 7.000 és 12.000 zsidó, majd július 7-ig -, de azt mondta, a deportáltak nem lehet megölni amig a
tárgyalások folyamatban vannak. [27] Gerhard Cagesé adott Brandtnak $ 50.000 és 270.000 svájci frankot. Brand elmondta, amerikai küldötte Irán Hirschemen
egy interjú során június 22, 1944, hogy Eichmann felajánlotta, hogy felrobbantja Auschwitzot - "Dann sprenge ich Auschwitz in die Luft" -, és szabad az első "tíz,
húsz, ötvenezer zsidót", amint meghallotta hogy elvi megállapodás született Isztambulban. [28] Eichmann mondta Brandnak szabadon utazhatnak, de vissza kell
térnie Budapestre hamarosan. Szerinte Bauer, Brand nem következetes a vallomásában vonatkozóan, amit Eichmann mondott neki, de azt mondta, különböző
helyeken, hogy ez egy-két hét, két-három hét, és hogy ő is ", hogy [az] ideje." [26] által készített Kastner és belépett bizonyítékként Eichmann pere során
kimondja, hogy Eichmann várta, hogy Brand visszatér két héten belül. [29] Hansi Brand vallotta Eichmann pere során, hogy ő és a Brand találkozott Eichmannal
és megállapodtak, hogy Brand maradt Isztambulban, és ő megértette, hogy őt és a gyereket Budapesten tartják, amíg a férje visszatér. [10] "Blood for áru" küldetés
Brand levelek Istanbul (május 17.)
A következő napon az utolsó találkozás Eichmann, Brandal biztosított egy ajánlólelet a Zentralrat der Juden Ungarischen (a fő magyar Judenrat), és azt
mondták, volt egy útitárs, Bandi Grosz (valódi neve Andor Gross, más néven Andrea György), magyar-zsidó áttért katolikus, különböző források azt állították,
hogy egy kém volt a németek, a magyarok, a brit, és az amerikaiaknak. [30] Grosz titkosan utazott, mint rendező a magyar közlekedési vállalatnak, tárgyalásokat
folytat a török állami közlekedési vállalattal. [31] A férfi elhagyta Budapest 1944 május 17-én, útja a SS Bécsi központjába vezetett, ahol az éjszakát töltötte egy
szállodában fenntartva SS személyzetnek. [32] A történészek már megírták Brand útját, mint a Grosz küldetését. Grosz, aki alacsony ahhoz, hogy hihető
információt adjon a németek számára, ha bármi baj van, később azt vallotta, hogy ő azt mondta, Clages nevében Heinrich Himmlernek, hogy gondoskodjon egy
találkozót egy semleges ország, két vagy három vezető német biztonsági tisztek és az amerikai és brit egyenrangú tisztek végső - tárgyalni külön békét a német
Sicherheitsdienst (SD) (részben az SS) és a nyugati szövetségesek, a béke megállapodást, amely kizárná a Szovjetuniót. [32] Grosz később elmondta: "A nácik
tudják, hogy elvesztették a háborút. Tudják, hogy a béke nem érhető el a Hitlerel. Himmler akarja, hogy minden lehetséges kapcsolat meglegyen, hogy a
tárgyalásokat lefolytassák a szövetségesekkel." [33]
Találkozás a Zsidó Ügynökség (május 19.)
Bécsben, Brand kapott egy német útlevelet Eugen Band néven. Brand előre félt a Zsidó Ügynökség isztambuli központjától. Mondta, hogy akkor repült
először Szófiaba, majd Isztambulba, német diplomáciai síkon, érkezett május 19-én. [34] Paul Lawrence Rose azt írja, hogy a márka nem volt ötlet. Ezen a
ponton, hogy a deportálások Auschwitzba már megkezdődött. [35] Ő azt mondta, a Zsidó Ügynökség táviratozott, hogy a "Chaim" Isztambulban van, és
találkozzon vele. Meggyőződése, hogy az ő küldetése, azt hitte, és hivatkozott Chaim Weizmannra, elnöke a Cionista Világszervezetnek, aki később az Izrael első
elnöke. De valójában az ember, akik célja, hogy találkozzon vele Chaim Barlas volt, vezetője az isztambuli cionista csoportnak. [34] Brand további napjai
zavaros. Amikor megérkezett Isztambulban, rájött, hogy nem csak az volt, hogy senki sem várta, hogy találkozzon vele a repülőtéren, és nem, hogy rendezték
volna a beutazási vízumát, de őt fenyegette letartóztatás és deportálás, amit később az első jelét vette az árulásnak a Zsidó Ügynökségnek részéről. [36] Bauer azt
állítja, hogy Brand, később, soha nem értette a tényleges tehetetlenséget a Zsidó Ügynökség részéről. Az a tény, hogy az útlevelén a neve Eugen Band volt, és
nem Joel Brand, már önmagában elég volt, hogy zavart keltsen. [34] A vízum helyzet végül elintézte Bandi Grosz, és mentek a hotelba, ahol a Zsidó Ügynökség
küldöttei vártak. [31] Raul Hilberg azt írja, hogy Brand dühös volt és izgatott, azzal érvelve, hogy kellett jeleznie a feleségének. Másnap azt mondta, hogy a
megállapodást biztosítja, de a kérdésekre nem volt ilyen egyszerű a Zsidó Ügynökség válasza. Nem tudták biztosan, hogy a táviratokat Jeruzsálemben nem
fogadják el. Senki sem volt hatással, hogy szerezzen egy gépet. Senki sem gondoskodott a háborús menekültekről. Az amerikai nagykövet Ankarában jön, és
nincs hely a repülőn. Találtak egy kivezető utat. [31] Azt mondták Brandnak, hogy Moshe Sharett a Zsidó Ügynökség politikai osztály vezetője, és a cionista
mozgalom legfőbb nagykövete és tárgyaló a britekkel, Palesztina (és később a második Izrael miniszterelnöke), akkor érkezik Isztambulban, hogy megfeleljen a
kérdésekre, amely reményt adott Brandnak, hogy a helyzetet, komolyan vegyék. Ő ment el pontos tervel az Auschwitz-komplexum (valószínűleg a Vrba-Wetzler
jelentés), és azt követelte, hogy a gázkamrákat és a vasúthálózatot is lebombázzák. Szerinte Hilberg, Brand később azt mondta, hogy az volt a benyomása az
ügynökségi tisztviselők nem vették teljesen figyelembe az egészet.
Ideiglenes megállapodás (május 29.)
Időközben az Ügynökség adott márkát, egy darab papírra lett írva május 29-én a továbbiakban, mint "átmeneti megállapodás" (amelyről Brand
úgynevezett Protokoll három könyvet írt a javaslatról), azt állítják, hogy egy írásos megállapodás, mely elfogadja Eichmann ajánlata elvét. [37] A dokumentum:
ígérték a németek 4000 $ minden 1000 zsidó emigránsért Palesztinába, és egy millió svájci frank minden 1000 zsidó emigránsért Spanyolországba. Cserébe, amely
lehetővé teszi a szövetségeseknek, hogy a kínálat árut a zsidók a koncentrációs táborokban, a németekhez azonos ellátást kapjanak a maguk számára. [38] Rose azt
írja, hogy az ideiglenes megállapodás valódi célja csak az, hogy Brand visszamegy Budapestre. Brand táviratot küldött a feleségének május 27-én, hogy elmondja
neki a megállapodást. Azt reméltem, hogy elmondja Eichmannak és ez késleltetheti a deportálások. Miután nem kapott választ, küldött egy másikat május 31-én,
és azt mondta neki, hogy az a célja, hogy elhagyja a Budapestet június 4-én. Először kapott hírt, hogy megállapodás volt, amikor megjelent. Rose jelenti, hogy
Eichmann elutasította, mint nem megfelelő, de Hansi Brand (Brant felesége) később azt vallotta, hogy Eichmannt úgy látta, mint a "jó figyelmes". [37]
Ezt a dokumentumot küldte a Zsidó Ügynökség isztambuli diplomáciai futár, Budapestre július 7-én. Kastner egyenesen Eichmann és Kurt Bechernek
vitte. Kastner mondta, megkérdezte Bechert, hogy az ideiglenes megállapodás elegendő volt-e, hogy tárgyalásokat illetően a zsidók a németek birtokában voltak.
Becher állítólag azt mondta, hogy Himmler is egyetért. Időközben Kastner kért két dolgot. Először is kérte, hogy a több mint 1600 vonatrakomány zsidókat ő
intézte, hogy utaznak Svájcba, köszönhetően egy külön sor a tárgyalások Eichmann-nal. A Kasztner-vonatnak nevezett szerelvény 1944 június 30-án 1685
szerencsés zsidó menekülttel, a pénzt, az aranyakat, a részvényeket és a gyémánt ékszereket tartalmazó három nagy bőrönddel együtt elhagyta a németek által
megszállt Budapestet. A vonat azonban Eichmann ígérete ellenére nem Svájcban, hanem a Bergen-Belsen- i gyűjtőtábor mellett állt meg, ahol a németek a tábor
egy szigorúan körül zárt és elkülönített részébe vitték az embereket. Újabb, több hónapos alkudozás kezdődött, aminek a végén a németek a Kasztner-vonat utasait
két részletben, az első csoportot 1944 augusztusában, majd a másodikat négy hónap múlva Svájcba engedték. Másodszor, azt kérte, hogy további Budapesti
zsidókat deportálják. Becher egyetértett, de azt mondta, hogy keresni fogja Himmler jóváhagyását. [39]
Letartóztatta Brandot a brit hírszerzés (június 7.)
Isztambulban világossá vált Brandnak hogy Moshe Sharett nem fog megérkezni. Brandnak azt mondták, hogy Sharettnek megtagadták a vízumot, és
hogy a britek aktívan megakadályozzák őt Törökországba utazni. Brandot arra kérték, inkább utazzon Aleppóba a szír-török határra, hogy találkozzon Sharettel.
[36] Arra Brand nem volt hajlandó, mert a terület brit uralom alatt volt, és félt a brit kihallgatástól. Azonban őt rábeszélték, hogy menjen vonattal két Zsidó
Ügynökségi tag kíséretében.
A vonaton, Brand még inkább ideges miután a kíséretében lévő emberek azt mondták, hogy ügynökei Zeev Jabotinsky a Hatzohar party (Alliance of
cionista-revizionisták Párt) és a Nemzetközi Agudath izraeli ortodox vallásos párt. Azt mondták neki, hogy a britek akarták letartóztatni Aleppo-ban. [40] "Die
Engländer sind in dieser Frage nicht unsere Verbündeten," azt mondták neki ("a britek nem a mi szövetségeseink ebben a kérdésben".) Ha folytatta útját, nem
szabad megengedni, hogy visszatérjen Magyarországra, mondták neki. [41] Brand később azt mondta a bíróság előtt az Adolph Eichman perben, Izraelben, hogy
megrémült, amikor ezt meghallotta, mert, ha nem tér vissza Budapestre a meghatározott időben Eichmann-hoz azt jelenti, "hiba az én küldetésem és a
megsemmisítése a családom és egy millió más zsidó élete. "[40] Biztosította egyik útitársa a Zsidó Ügynökség -től, hogy semmi sem fog történni vele Aleppoban.
" Nem tudtam elhinni, hogy Anglia - ez a föld, amely önmagában harcolt, míg az összes többi európai országban állt a zsarnokság -, hogy ez az Anglia, amit
annyira csodált, mint a rugalmatlan harcos a szabadságért akart egyszerűen feláldozni minket, a legszegényebb és leggyengébb az elnyomottakat ". [41]
Miután megérkezett Ankarába, Brand és az emberek továbbra is vonattal mentek Aleppoba. Ben Hecht szerint, mielőtt oda megérkezett, a Zsidó
Ügynökség hivatalosan biztosította Brandot, hogy nem tartóztatják le azt mondták neki, hogy ha ő valóban felvette a britekkel a kapcsolatot, nem kellett volna,
hogy beszéljen velük a Hivatal jelenlegi tagjai nélkül. Hecht azt állítja, hogy ez volt a végső árulás. Nem elég, hogy az Ügynökség hatékonyan átadta Brandot a
briteknek, Hecht azt mondta, de ők is jártak el annak biztosítására, hogy maradjon csendben, ha az ügynökség maga adott neki engedélyt, hogy beszéljen. Amint
Brand érkezett Aleppo június 7-én, letartóztatták. Két civil ruhás férfi elállta az útját, aztán belökték egy jeepbe, aminek motorja járt. [41] Később megtudta,
hogy elrablói a brit hírszerzés tagjai voltak. [40 ]
A letartóztatás okai:
Brit külügyminiszter Secretary Anthony Eden elutasította a javaslatot, arra hivatkozva, hogy a szövetségesek nem tehetettek semmit, "úgy nézett ki,
mint az ellenséggel tárgyalás ". [42] Raul Hilberg szerint Brand Isztambulban tárgyalt üzlet részleteit már Londonban és Washingtonban is tárgyalták. [41] A
menekültek kabinet bizottsága Londonban, köztük a brit külügyminiszter (később miniszterelnök), Anthony Eden és a gyarmati titkár Oliver Stanley, úgy ítélte a
"vér az áruk" javaslatot, és úgy döntött, folytatja az tiltakozást ellene. Ha a javaslat valóban az SS-től jött, egyértelmű volt a zsarolás, és minden esetben, leszállító
teherautók erősítette volna az ellenség kezét, írja Hilberg. Ezen kívül, azt írja, hogy ha hagyják a kiválasztott menekültek szabadulni anélkül, hogy a szövetséges
foglyokat hazaengednék a nácik, a brit kormány megnyitotta volna a hazai kritika. [43] Bauer hangsúlyozza egyéb tényezők is befolyásolták a brit döntést. Bauer
azt is írja, hogy ha az üzlet keresztül ment volna, és sok zsidó már megjelent a náci által tartott területeken Közép-Európa lett volna, hogy megállítsa szövetséges
légi katonai műveletek, és esetleg a szárazföldi alapút is. Előfordult volna, hogy a zsidókat használják emberi pajzsoknak. Bauer szerint a britek attól tartottak, ez
volt Himmler elsődleges indítéka a javaslat az üzlet, mert a felfüggesztés szövetséges támadások lehetővé tette volna a németeket, hogy a korábbiakhoz képest
több haderejük használjanak Keleten. [44] Brand nem tért vissza Budapestre, két héten belül. Eichmann és a támogatás más tagjai és a Menekültügyi Bizottság
katasztrófának tekintette Brand távol-maradását. A jelentést írt Kastner kimondja, hogy Eichmann kezdett követelni, hogy Brand jöjjön vissza, és azt akarta,
"egyértelmű választ" arra vonatkozóan, hogy a javaslat elfogadásra került. A jelentés szerint: "Meg kellett magyarázni neki minden nap, hogy a megbeszélések
ebben a kérdésben London, Washington és Moszkvában lehet elhúzódó. Volt elég ok a késedelemre. Úgy látszik, a szövetségeseknek nem könnyű közös nevezőre
jutni az ilyen kényes kérdésben. "A 48. oldalon a jelentés, Kastner írta: "június 9-én Eichmann azt mondta: " Ha nem kap pozitív választ három napon belül,
Auschwitzban működni fog a malom "[29] (" Ich lasse die. A szovjet csapatok közeledtére 1944 szeptemberében Himmler parancsára leállították a deportálásokat
és a kivégzéseket a koncentrációs táborokban, az ott lévők százezrei megmenekültek a haláltól..
A kiadvány hiteléűl: Bogár Gyula
