A Magyarok Világszövetsége 2013. június 4-én Versailles-ban hirdette ki a szervezet Elnöksége által 2013. február 17-én elfogadott felhívást, amelyet a világ magyarságának és minden jóhiszemű embernek rendelkezésére bocsát a trianoni és a párizsi békeparancsok elleni harchoz való segédeszközként. Korábban közzétettük a
Trianon tarthatatlanságáról szóló felhívás angol, francia, német, cseh, szlovén, orosz, szlovák, román, ukrán és szerb fordítását, most pedig a ruszin nyelvűt adjuk közre. Arra biztatjuk tagjainkat és híveinket, hogy terjesszék azt minél szélesebb körben, és használják mindennapi vitáikban, valahányszor a trianoni békeparancs igazságtalanságát, tarthatatlanságát szeretnék bizonyítani.
ВОЗЗВАНІЄ
по ініціативі Ласло БОТОША
Будучность нашої Отчизны, обскубаної тріанонським мирным диктатом 4 юнія 1920 рока, сомнительна и невозможно далше терпіти состояніє нашого народа. Майже єден вік продовжає ся роздроблениє мадярської нації без того, што мадярство світа показало бы хотя бы на ідейному уровню ефективноє противосредство сёму процесу. У тот же час VIII–ый Світовый Конгрес Мадярув и прийнятоє на нему новоє узначеня мадярської нації уже и у заголовку создає ідейну основу диля выступленія против тріанонського /1920/ и парижського /1947/ мирных диктатув: пуд девізом «Будучность пуд знаком Сятої Коруны».
«Майбулшый допринос мадярської нації до процеса пуднятія універсального общепланетного людства проявляє ся у созданії того державного порядка, котрый у безпримирнуй степені ставит на первый план людськоє достоинство прожываючых там людий без обзора на разницю межи ними на основі статі/пола/, расы, национальности и релігії. Сисю державу наші предкы будовали на фундаменті ученія про Сяту Коруну и называли її державов Сятої Коруны» - провозглашає принятоє у 2012 році новоє узначеня нації.
По случаю 93-ї рочниці тріанонського мирного диктата диля усіх мадярув світа и усіх людий доброї волі даєме тото средство, котроє намного май ефективноє и посилаєме ся на аргументы двох выдатных чеськых інтелектуалов, котрі совпадают из подобнов оцінков Світового Конгреса Мадярув, и сесе пудтверджає правоту мадярської нації и не возможность далшого продовженя Тріанона.
Диля илюстрації сёго приводиме урывок из книгы чеського політолога Рудольфа Кучеры, выданої у 2008 році пуд названієм «Історія Центральної Європы очима єдного чеського політолога», де цитує ся такоє уповіданя/высказаня/ знамого чеського історика Франтішка ПАЛАЦКОГО /сторона 70-71/.
Франтішек Палацкі у своюй роботі пуд названім «Австрійська державна ідея» так оцінював мадярську конституцію: «Ядро вседержавных мадярськых урядув уже само по собі являє ся такым здоровым и благословенным, што по моюй думці ёго варта было бы хосновати и у другых державах. Можеме найти у нёму активный зародыш настоящої вседержавної автономії без котрого гражданські и політичні свободы нігде довго и стабільно не можут ся сохранити. Присутствує у нёму и принцип реформ и безграничного поліпшеня, без котрого каждый людськый уряд може ся изнищити. На основі сёго можеме порозуміти и обяснити общу любов «хунгарушув»/ и не лиш мадярув/ в адрес своєї древнёї конституції, ай так ту велику енергію, котру они направлявут на її сохранениє и защиту. Хунгаруші жити и существовати пуд бюрокрациёв не можут…34
Яка была сися конституція и якоє было її історичноє значеня? Майуперед треба конштатовати, што привязаность хунгарушув до своєї тисяч- ручної конституційної непрерывности создала основу фунгованя історичної мадярської державы. Головным преимуществом сисёї конституції быв розділ власти межи государем /королем/ и рендами/феодалами/ и при сёму настояща «демократичность» будовала ся на принципах широкого круга децентралізації и опоры на уряды вседержавної автономії. На першому місті треба упомянути парламент, котрый обсуждав кажду пропозицію короля и из свого состава выбирав намісника короля /палатина/, што быв помочником/ замісником/ короля, и при помочи Намісницького Совіта исповняв совмисно приняті планы короля и рендув/феодалув/. Основу децентралізованої вседержавної власти составляли замкові жупанії/комитаты/, и они были компетентными административными єдиницями на конкретных територіях королівства, котри ся управляли комесами/жупанами/, поджупанами и як правило выбирившими ся из низу місными чиновниками/урядовцями/. Кажда жупанія делеговала двох представителюв до парламента. Жупанські собранія, на котрых присутствовали усі свободні жителі, выбирали ведучый /офіцерськый/ корпус, што исповняв діла жупанії.
«Законы, приняті парламентом и затвержені королем, треба было далше обнародовати на жупанськых собраніях диля того, штобы потому жупанські власти іх выповняли. Указы майвысшых державных органув также треба было обнародовати посредством урядув жупанії, а жупанські собранія мали право, штобы выступити из «протестом» против такых постановленій, котрі они оцінëвали як уразливі, а їх реалізацію могли приостановити до принятя рішень по сим протестам. Як діло ишло про якоєсь не популярноє постановленіє, деякі жупанії сообщали одна другій содержаніє своїх протестув. Сесе быв тот інструмент из котрым у історичнуй Мадярщині масово мож было выступити против не симпатичных постановленій, реалізації котрых сопртивленіє жупаній могло и заважати.
Сись широкый круг жупанського самоуправленія быв тым не переможным щитом, из помучов котрого мадяры защитили свою державну независимость и из котрым добыли побіду против обєдинительных централізованых устремленій государюв /королюв/.35
Борьба мадярув за мадярську конституцію была довгов и кровавов подобно каждуй борьби, котра веде ся за політичну свободу. Сися борьба относит ся до майяскравых сторонок центрально-європейської історії и у будучности мала бы стати частёв каждого учебника по історії Центральної Європы. Диля нашої нынишнёї борьбы за людські и гражданські права сесе означає таку традицію, котру треба бы нам взяти на вооружениє замісто не обоснованого процеса возникновеня центрально-європейськых національных держав. Хотя національні державы дочасно реалізовали цілый ряд національных стремленій и принесли диля декотрых націй національну свободу, айбо у тот же час узяли сисю свободу од другых націй. Тай што майважно: не обеспечили стабільну політичну свободу и не принесли мир у Центральну Європу.
Ци треба од аргументації Франтішка ПАЛАЦКОГО и Рудольфа КУЧЕРЫ ліпшого доказа того, што створена мадярськов націëв держава Сятої Коруны не притисняла меншинські народы?
Думаєме, што ніт. Такым образом законным и чекаємым являє ся требованя нового узначеня мадярської нації:
«Замісто того великодушного державного устройства, котроє на протязі многых вікув давало возможность, штобы у державі Сятої Коруны розвивали ся тоті нації, котрі пузніше стали державотворительными в посттріанонських независимых державах, чекаєме, штобы сисі нації закріпили у своїх конституціях тот факт, што пуд їх господство путём політичного принужденя попавши мадярські національні громады и далше суть не замінивов частю мадярської нації».
Приняв Президіум Світової Рады Мадярув 17 фебруара 2013 рока.
Проглашено 4 юнія 2013 рока у Версалі/Франція/ на місті тріанонського мирного диктата.
34 Palacky, Frantisek: Uvahy a projevy? Melantrich, Praha, 1977, p.376
35 Palacky, Frantisek: Ceska politika, Praha, 1907, Vol.2.Part І p. 159
A közbéke érdekében
A Magyarok Világszövetségének
Botos László által kezdeményezett felhívása
Az 1920. június 4-én a trianoni békeparanccsal megcsonkított Hazánk jövője kétséges, és bírhatatlan népünk állapota. Közel egy évszázada tart a magyar nemzet szétdaraboltatása anélkül, hogy ennek hatásos ellenszerét a magyarság akár eszmei szinten is felmutatta volna. Viszont a Magyarok VIII. Világkongresszusa és az általa elfogadott új magyar nemzetmeghatározás már címében is megteremti az eszmei alapot a trianoni (1920) és párizsi (1947) békeparancsok elleni fellépéshez: Jövő a Szent Korona jegyében.
„A magyar nemzet legkiemelkedőbb hozzájárulása az egyetemes emberiség felemelkedéséhez annak az államrendnek a kialakításában testesül meg, amely egyedülálló mértékben helyezi középpontba az ott élő emberek nemére, fajára, nemzetiségére és vallására való különbségtétel nélkül az emberi méltóságot. Ezt az államot eleink a Szent Korona tanra alapozták, és a Szent Korona országának nevezzük" – hirdeti a 2012-ben elfogadott új nemzetmeghatározás.
A trianoni békeparancs 93. évfordulóján a világ magyarsága és minden jó szándékú ember rendelkezésére bocsátjuk azt az eszközt, amely minden eddiginél hatásosabban, két kiemelkedő cseh értelmiséginek a Magyarok Világkongresszusának értékelésével egybecsengő érveivel támasztja alá a magyar nemzet igazságát, Trianon tarhatatlanságát. Íme:
Rudolf Kučera, cseh politológus, 2008-ban kiadott: Közép-Európa története egy cseh politológus szemével c. könyvében egy elismert cseh történész, František Palacký érvelését idézi (70-71 o.)
František Palacký Az osztrák állameszme című dolgozatában így értékelte a magyar alkotmányt: „A magyar országos intézmények magva magában véve oly egészséges és áldásos, hogy véleményem szerint érdemes volna más országokban is alkalmazni; megvan benne az igazi országos autonómia eleven csírája, amely nélkül a polgári és politikai szabadság sehol sokáig és tartósan meg nem maradhat; jelen van benne a reform és a határtalan tökéletesíthetőség elve is, amely nélkül minden emberi intézménynek pusztulnia és elpusztulnia kell. Ebből lehet megérteni és magyarázni a hungarusoknak (nem csupán a magyaroknak) a maguk ősi alkotmánya iránti közös szeretetét s a rendkívüli energiát, amelyet annak fenntartására és védelmére fordítanak; a hungarusnak bürokrácia alatt élnie és boldogulnia nem lehet..."34 Milyen volt hát ez az alkotmány, és mi volt a történelmi jelentősége? Először is állapítsuk meg, hogy a hungarusok ezeréves alkotmányos folytonosságukhoz való ragaszkodása alkotta a történelmi magyar állam létalapját. Ennek az alkotmánynak a fő előnye a hatalommegosztás volt az uralkodó és a rendek közt, miközben a tulajdonképpeni „demokratikusság" a széles körű decentralizáción, az autonóm országos intézményeken nyugodott. Első helyen említsük meg az országgyűlést, amely minden királyi javaslatot megvitatott, és saját kebeléből választotta a nádort (palatínust), a király helyettesét, s az a Helytartótanács segítségével végrehajtotta a király és a rendek által közösen elfogadott terveket. A decentralizált országos hatalom voltaképpeni alapjai a vármegyék voltak, a királyság egyes területein illetékes közigazgatási egységek, melyeknek élén a comes (főispán), az alispán és a többnyire alulról választott helybeli tisztviselők álltak. Minden vármegye két követet küldött az országgyűlésbe. A vármegyegyűlések, melyeken részt vett az egész szabad lakosság, választották a vármegye ügyeit intéző tisztikart. „Az országgyűlésen elfogadott és a király által szentesített törvényeket ki kellett hirdetni a vármegyegyűlésen, hogy aztán a vármegyei hatóságok végrehajtsák azokat. A legmagasabb állami szervek intézkedéseit szintén ki kellett hirdetni a vármegyei hivatalok útján, és a vármegyegyűlésnek jogában állt, hogy az olyan rendeletek ellen, amelyeket sérelmesnek tartottak, »tiltakozásokat« nyújtsanak be, és végrehajtásukat a tiltakozások elintézéséig leállítsák. Ha valamilyen népszerűtlen rendeletről volt szó, az egyes megyék közölték egymással tiltakozásuk tartalmát; ez volt az az eszköz, mellyel a történelmi Magyarországon tömegesen fel lehetett lépni a nem tetsző rendeletek ellen, ezek végrehajtását a megyék ellenállása akár meg is akadályozhatta. Ez a széles körű vármegyei önkormányzat volt az a legyőzhetetlen pajzs, amellyel a magyarok megvédték állami önállóságukat, és amellyel győztek az uralkodók egységesítő törekvéseivel szemben."35 A magyarok harca a magyar alkotmányért hosszú és véres volt, mint minden harc, amelyet a politikai szabadságért vívnak. Ez a harc a közép-európai történelem legfényesebb lapjaira tartozik, s a jövőben minden Közép-Európa történetével foglalkozó tankönyv részének kellene lennie. Az emberi és polgári jogokért folytatott mai küzdelmünk számára ez olyan hagyományt jelent, amit vállalni kellene, a közép-európai nemzetállamok megalakulásának megalapozatlan dicsőítése helyett. A nemzetállamok ugyan ideiglenesen megvalósítottak számos nemzeti törekvést, meghozták némely nemzetnek a nemzeti szabadságot, másoktól viszont elvették azt, s ami a legfontosabb, nem biztosították tartósan a politikai szabadságot, sem a békét nem hozták meg Közép-Európában.
Kell-e František Palacký és Rudolf Kucera érvelésénél fényesebb bizonyíték arra, hogy a magyar nemzet által megteremtett Szent Korona országa nem nyomta el a kisebbségben élő népeket?
Aligha. Jogos és elvárható tehát az új magyar nemzetmeghatározás követelése:
„Annak a nagyvonalú állami berendezkedésnek fejében, amely évszázadokon keresztül lehetővé tette, hogy a Szent Korona országában a későbbi trianoni utódállamok államalapító nemzetei fejlődhessenek, elvárjuk, hogy e nemzetek rögzítsék alkotmányukban azt a tényt, hogy az uralmuk alá politikai kényszerrel sodort magyar nemzeti közösségek továbbra is, és megváltoztathatatlanul a magyar nemzet részei."
Elfogadta az MVSZ Elnöksége 2013. február 17-én, Budapesten
Kihirdetve 2013. június 4-én, Versailles-ban, a trianoni békeparancs helyszínén
MVSZ Sajtószolgálat
8279/140326
