8.330 - Gyurcsány sportminiszterként nem hallott, nem tudott semmi olyan bűnös dologról, ami utólag kellemetlen lehetett volna számára > Torkos Matild 2011. február 2. 00:01 Magyar Nemzet

* www.nemzetihirhalo.hu *************
A hallgatás ára
Torkos Matild 2011. február 2. 00:01 Magyar Nemzet

Hat év börtön - ennyire kóstálta a Szegedi Ítélőtábla azt a Zuschlag János volt szocialista országgyűlési képviselő nevével fémjelzett csalássorozatot, amelyet bűnszervezetben követtek el 75 millió forint értékre még Gyurcsány Ferenc sportminisztersége idején. Zuschlag és társai civil szervezetek nevében benyújtott pályázatok segítségével csalással szereztek támogatást az MSZP kötelékébe tartozó ifjúsági szervezeteknek.

A fiatalok jókat buliztak az állami milliókon, sőt politikusok kampányköltségére is futotta. A büntetőperben meglepő módon a csalás elkövetésének idején felelős miniszternek és a tárca korabeli politikai államtitkárának, Mesterházy Attilának csak statisztaszerep jutott, őket csupán tanúként hallgatta meg a bíróság. A szocialisták egykori nagy reménysége, Ujhelyi István is kimaradt a büntetőügyből, pedig egy ifjúszocialista tanúként nem kevesebbet állított, mint hogy az általa vezetett Tolna megyei ifjúsági szervezet finanszírozására civil szervezeteket kellett létrehozni, és azoknak a nevében lehetett pályázati pénzeket szerezni. Ujhelyi visszautasította a tanú állításait, a dolog ennyiben maradt.

Gyurcsány sportminiszterként nem hallott, nem tudott semmi olyan bűnös dologról, ami utólag kellemetlen lehetett volna számára. Mesterházy Attila is füldugóval és szemellenzővel járt be hivatalába annak idején, mint a ma született bárány, olyan ártatlan volt ő is a csalási históriában. Ujhelyi mellett Arató Gergely is gyanúba keveredett, ám megúszott ő már ennél kínosabb ügyet is, amelyet ugyancsak a párt fenegyerekének, Zuschlagnak köszönhetett, amikor a jelenlétében tett ízléstelen, felháborító megjegyzést a zsidók halálmenetére a Terror Háza előtti megemlékezésen. Bár a másodfokon született enyhítő ítélet nyilván sokaknak okozott csalódást, tény, hogy példátlanul szigorú büntetést sóztak Zuschlag nyakába.

Hiszen akik láttak már karón varjút, akik mélyebb összefüggéseiben végigvizsgáltak egy-egy olyan korrupciógyanús közbeszerzési, avagy privatizációs ügyet, amely a büntetőbíróságon ért véget, megtapasztalhatták, milyen ejnye-bejnye számba menő ítéletek születtek. Mint ahogy azt is elképedve szemlélhettük, milyen horderejű ügyekben meggyanúsított emberek élvezhették a házi őrizet lehetőségének jogállami vívmányát.

Milliárdos értékre elkövetett sikkasztások, közbeszerzési csalások, maffiamódszerekkel végrehajtott felszámolási eljárások, privatizációs mutyik esetén valahogy eddig soha nem merült fel a bűnszervezet létrehozásának gyanúja, márpedig könnyen belátható, hogy ilyen nagy összegű kárt okozó bűncselekményeket aligha lehetett szervezettség nélkül végrehajtani.

Ha az eddigi milliárdos csalások esetén azt tapasztaltuk, hogy a vádlottak a büntetőeljárás nagy részét szabadlábon, rosszabb esetben házi őrizetben tölthették, majd a büntetőper végén kiszúrták a közvélemény szemét felfüggesztett börtönbüntetéssel vagy néhány milliós pénzbírsággal, be kell látnunk, van abban valami igazság, amit Zuschlag mondott az utolsó szó jogán: "az elmúlt húsz év minden bűnét, hibáját" akarják rajta számon kérni.

A Zuschlag-ügyet figyelemmel kísérő szemlélőnek mindenesetre jó okkal lehet hiányérzete: bármilyen ügyes, csillogó elméjű csaló is volt fénykorában az MSZP ifjú reménysége, az biztos, hogy legalább a gondatlan vagyonkezelés gyanújának fel kellett volna merülnie a civil szervezeteket támogató alapot működtető, Gyurcsány vezette minisztériumnál. Ha pedig a volt helyettes államtitkárok, Topolánszky Ákos és Ocsovai Tamás tanúvallomása szerint is politikai nyomás alatt hozták meg a döntéseket a pályázatokról, jó okkal gyanítjuk, hogy az igazi főbűnösök most is megúszták a felelősségre vonást.