A MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG
(LEVELE AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGHOZ)
A Magyar Justitia Bizottság (MJB) azzal a kéréssel fordul az Alkotmánybírósághoz, hogy vizsgálja felül és annulláltassa a holokauszttagadására hozott törvényt. Legjobb ismereteink szerint, ez az első – minden logikát és értelmet nélkülöző – törvény (talán a világon létrehozott törvényeket is beleértve), amely valaminek a tagadását bünteti.
Indoklás:
1/ Egy megtörtént (tanúk tömegével, filmekkel, fényképekkel, bírósági ítéletekkel, hiteles jegyzőkönyvekkel és a végrehajtást bizonyító, technikai eszközökkel, valamint berendezésekkel, illetve a kivitelezést biztosító létesítményekkel) igazolt (igazolható) tények tagadása, csak súlyosan agykárosult személyek részéről valósulhat meg, akik viszont a betegségük miatt nem büntethetők, mint például azok sem, akik letagadják a “csillagot az égről”! Ennek ismeretében, felesleges, logikátlan, ésszerűtlen, indokolatlan és a tragikomédia kategóriájába tartozik a holokauszttagadására kreált törvény. Ez az állítás igazolható azzal is, hogy a holokauszttagadás miatt eddig felelősségre vontak (vonhatók száma Európában) egy kezünk ujjain is megszámlálható.
2/ Tekintettel arra, hogy a holokauszt kifejezetten csak a német haláltáborok áldozatait és hozzátartozóikat érinti, ezért az ominózus törvény, az előző indokok mellett még diszkriminatív is,- mert akarva-akaratlan elhallgatja és sérti azoknak az áldozatoknak az emlékét, akik Lenin, Sztalin, Josip Broz Tito, Nicolae Ceausescu, Mao Ce-tung, Pol Pot, Kim Ir Szen, Todor Zsivkov, Walter Ulbricht, Władysław Gomułka, Enver Hoxha, Klement Gottwald, Kun Béla, Rákosi Mátyás, Kádár János és Fidel Castro táboraiban (börtöneiben, kínzókamráiban, stb.) vesztették életüket (golyótól, kötéltől, tűztől, gáztól, gumibottól vagy éheztetés, alvásmegvonás, kihűlés és halálra dolgoztatás miatt), vagy lettek kiközösítve a társadalom perifériájára.
3/ Meg kell érteni, hogy az ártatlanul kivégzetteknek és hozzátartozóiknak a “végeredményt” illetően, teljesen mindegy, hogy milyen eszközökkel, milyen ideológia alapján, milyen körülmények között, kinek a parancsára (utasítására) és kik követték el az emberiség elleni bűnöket. Ezért számít diszkriminatívnak a holokauszttagadására hozott törvény, valamint az a “háttér csomag”, amely a kárpótlás, a megemlékezés és a bűnösök felelősségre vonása területén is kettős mércét alkalmaz a holokauszt mártírjai (és hozzátartozóik), valamint a holokauszton kívüli mártírok (és hozzátartozóik) esetében.
Más megfogalmazásban: a holokauszttagadás szankcionálása, valamint a holokauszt emlékévének kijelölése és az oktatási intézmények tananyagba való felvétele, az elmúlt évszázad legvéresebb diktatúráinak áldozatai között differenciál, ami a bűnösök felelősségre vonása (vagyis: az egyik oldalon a radikális megtörténte, a másik oldalon pedig az elmaradása), valamint a kárpótlás (folyósítása, illetve elmaradása) területén is megmutatkozott.
A holokausztban érintett hozzátartozók aligha számíthatnak azoknak az együttérzésére (részvétére), akik szintén gyászolják mártírjaikat, de semmilyen kárpótlást nem kaptak, nyomorban élnek, miközben a gyilkosok, a vérbírák, a smasszerok, a besúgók kiemelt nyugdíj vagy jól fizetett beosztás birtokában “élik életüket”. A hátrányos helyzetben lévők számára mind az új törvény, mind a “háttér csomag” sértő, megalázó, érthetetlen, mivel milliókat rekesztenek ki a jog, az igazság, az együttérzés területéről, az elhallgatással pedig több tízezer bűnösnek adnak “menlevelet! Érthetetlen, hogy a holokausztban érintettek egyetlenegy szóval sem említik a mártírok és bűnösök másik csoportját, úgy viselkednek, mintha egyedül lennének a bolygónkon és egyedi törvényekre tarthatnak igényt. Még a bűnösök között is disztingválnak, miközben (jogosan) kitartóan és nagy apparátussal kutatják az elkövetőket, de egy szóval sem marasztalják el azt a Sztalint, aki (Hitlert utánozva, saját módszerei és technikája alkalmazásával) likvidáltatta és/vagy terror alatt tartotta a zsidókat.
4/ Igazságos és célszerű lenne a holokauszttagadást kiváltó okok vizsgálata (és azok megszüntetése), mert tagadhatatlan, hogy sokakat irritál a holokauszt szüntelen emlegetése, az áldozatok számának “feltupírozása”, a Yad Vashem és a különféle zsidó szervezetek által publikált (de a bizonyítást az esetek többségében mellőző) adatok. Mintha a mártírok számának a növelésével akarnák a bűntény súlyosságát (vagy a kárpótlás mértékét) növelni. Visszatetszést kelt (kelthet) az is, hogy újabb és újabb kárpótlási igényekkel rukkolnak elő egyes külföldi vagy hazai személyek vagy szervezetek, és ma már zömében azoknak kell fizetni, akik ‘45 előtt nem is éltek!
ÖSSZEGZÉS: véleményünk szerint,- a múlt század német, szovjet, jugoszláv, magyar, albán, koreai, kínai, kambodzsai, kubai, román, bolgár, cseh, szlovák, osztrák, olasz mártírok (és hozzátartozóik) és az emberi jogoktól megfosztottak megérdemelnének egy emlékévet és egy (vagy több) monumentális emlékművet, az emberbőrbe bújt szörnyetegek (Lenin, Sztalin, Hitler, Mussonili, Quisling, Tiso, Tito, Castro, Kun, Rákosi, Kádár, Hoxha, Mao, Pol Pot, Zsivkov, Ceausescu, Kim Ir, Husszein és bandájuk, valamint az itt fel nem tűntetett despoták) pedig egy nevekkel és képekkel “dekorált”, időtálló anyagból készült szemétdombot.
Közreadta:
(Prof. Dr. Bokor Imre)
az MJB elnöke
P. S.: Példaként kell megemlíteni a világon elsőként és egyedülálló Csömörön felállított (impozáns) - a kommunizmus százmillió áldozatai - emlékművét, megjegyezve, hogy ez talán (közvetve) a holokauszt áldozatait is magában foglalja, mivel Sztalin tisztában volt a német haláltáborok létéről és működéséről, de a kisujját sem mozdította meg a zsidók megmentéséért, hiszen a saját haláltáborainak az üzemeltetésével és a szovjet állampolgárságú zsidók kirekesztésével és likvidálásával volt elfoglalva.
Vajon a MAZSIHISZ részéről hányan látogatták meg ezt az emlékművet? Budapesthez közel van! Többek között Tajvanról, Ukrajnából, USA-ból, Svájcból, Németországból és Albániából voltak már látogatók, akik koszorút (sőt emléktáblát) is elhelyeztek az emlékműnél, merthogy: a mártírok iránti együttérzés nem nemzeti, faji, vallási vagy ideológiai kötődésű, hanem azoktól független, emberi (erkölcsi) indíttatású!
