Von: Dr Bokor Imre [mailto:bokorimre@t-online.hu]
Gesendet:hétfő, 2008. márrcius 10. 23:47
An: Kutasi József
Cc: bokorimre@t-online.hu
Betreff: FRONT 61.
Nyilt levél a szerkesztönek!
T. DOBSZAY ÚR!
Javaslom, hogy akkor fogjon tollat vagy klaviatúrát a kezébe, ha eszénél van és tisztában van azzal, hogy miért, kiről, mit és hogyan ír, különben a baloldal röhög rajtunk, mert azt látja, hogy egymás lejáratásával múlatjuk az időt.
Nyilván nem vette észre, hogy én Havas Szófiát „tűztem a tollam hegyére“ és nem az Ön által tisztelt nyilasokat. Velük különben semmi dolgom nincsen, nem foglalkoztam ezzel a témával, mert egyszerűen: eddig nem érdekeltek!
Ne állítson rólam olyan dolgokat, amelyeket nem követtem el. Ha nem tud olvasni, akkor olvastassa fel magának valakivel azt, amiről írni akar. Én nem azt állítottam, hogy minden nyilas kommunista lett, hanem azt, hogy egy részük belépett az MKP-be. És ezt bizonyítani is tudom nevek garmadával, többek között drága és általam nagyon tisztelt keresztapámmal is.
Nem tartom magam „nemzeti szaktekintélynek“, de tudom azt, hogy miként lehet leleplezni, kioktatni és
megszégyeníteni az ortodox (Havas-féle) elvakult bolsevikokat.
Rákosi és Kádár hűséges katonáit is keresgélje más berkekben, mert én az MDP-nek sem voltam tagja, az MSZMP-be való belépést pedig megtagadtam a szovjet Híradó Mérnöki Akadémiáról való hazatérésemet követően, tehát nem Kádárhoz voltam hűséges, hanem a híradó szakmához, amelyet híradó leventeként
kezdtem, katonaként folytattam, majd a Honvéd Kossuth Akadémia híradó tagozatát végeztem el és híradó
csapatoknál szolgáltam mindaddig, amíg szakmailag megfelelőnek tartottak arra, hogy más akadémián is tovább tanulhassak.
Meglehet, hogyha elutasítottam volna az ajánlatot (lehetőséget), akkor most nem tudna rólam, de voltam olyan „megátalkodott“, hogy az Ön legnagyobb bánatára tovább képeztem magam szakmai vonalon.
Pártügyekkel és politikával nem foglalkoztam, a foxi-maxi tanfolyamok is kimaradtak az életemből!
Így szereztem később kandidátusi, majd doktori és professzori címeket, valamint egyetemi tanári kinevezést (polgári vonalon).
Csurka véleményét nem ismertem, de a személye sem érdekelt különös képpen.
Még Rákosi alatt (mint „hű katonája“) haza segítettem a Szovjetunióba kihurcolt tiszavasvári fiatalokból négy főt (ellenőrizhető a Magyar Honvédben, 1991-ben közölt - folytatólagos – Hársas István újságíró cikkéből), mert bátorkodtam írni a moszkvai magyar követségre és a Vörös Keresztnek, amikor rokoni kapcsolat révén tudomásomra jutott a kihurcolásuk és a tartózkodási helyük.
Sokan óvtak ettől a lépéstől (amolyan Dobszy-félék), de nem hallgattam senkire, csak a hozzátartozók fájdalma lebegett a szemem előtt.
Ha fellapozza a FORRADALOM HANGJA c. kiadvány 358. oldalát, akkor megtudja azt is, hogy milyen táviratot
küldtünk haza 1956 november elsején Leningrádból, és mit olvastak be a Szabad Kossuth Rádió híreibe 19.02-kor! Vegye a fáradtságot és nézze meg, mert ehhez is kellett némi (csipetnyi) bátorság az „oroszlán torkában“.
Arról is érdeklődhet, hogy hány Szovjetunióban végzett tiszt nem lépett be az MSZMP-be hazatérte után a megtorlás időszakában!
Arra talán már nem is kell emlékeztetnem, hogy én már akkor felléptem Czinege, Kárpáti (és közvetve Kádár)
ellen a nyilvánosság előtt, amikor mások a szőnyeg alatt lapultak, és egyedül én tagadtam meg a Zrínyi Akadémián azt a parancsot(!), hogy másnap reggel szálljunk autóbuszra díszöltözetben, és vonuljunk
ki Kádár ravatalához.
Így voltam én az Ön (bocsánat a kifejezésért) meglehetősem „mocskos“ és megalapozatlan fantáziája szerint Kádár hűséges katonája.
Az Ön logikája akkor is defektes, ha a nyilasok iránti vonzalmát beszámítom a gondolkozásába, mert az én írásomból („bölcs meglátásomból“) csak a gyengeelméjűek vonhatták le azt a következtetését, hogy minden kommunista nyilas volt. Ezt normális gondolkodású ember nem állíthatja, ez csak az ön agytekervényéből
buggyant ki.
Talán emlékeztetnem kell arra is, hogy a rendszerváltozást követően az egykori bolsevik főguruk haja szála sem görbült meg (egy kivételével), és ezt is érzékeltetni kívántam Havas Szófiával, amelyet Ön (is) képtelen volt megérteni, amikor arra utaltam, hogy a kommunisták anno dacumál elvégezték azt a tisztogatást,
amelyet Antallék nem hajtottak végre. Közben ők is átvettek egy „kosárra valót“ a kommunistát közül, mint az MKP a nyilasok köreiből.
A tényeket nem lehet handa-bandázással, ordibálással és hasra ütött vádaskodással megmásítani.
Ami pedig az egy kivételt illeti, az az én „számlámat terheli“, mert a Kiskirályok mundérban könyvem hatására
létrehozott Parlamenti Etikai Bizottság vizsgálatának eredményeként Czinege Lajost lefokozták hadseregtábornoki cafrangjától, elvették a jogtalanul felépített Endrődi Sándor utcában lévő majomketreces
és kutyafürdőszobás közel 400 nm-es alapterületű lakását. Vagyis: elértem azt, amit rajtam kívül (sajnos) senki (az elmúlt 19 év során), hogy egy potenciális vörös kényúr elnyerje méltó büntetésének legalább a töredékét.
Ezek után szeretném leszögezni, hogy Dobszay „pártszolgálatosnak“ semmilyen joga nincsen arra, hogy bármit is felhánytorgasson ellenem. Semmilyen! Hacsak nem akarja a baloldalt erősíteni, illetve nincsen ilyen jellegű feladattal megbízva... Mivel - (talán) -, nekem is van jogom (kivételesen!) találgatni, bár én csak igazolható adatokkal szoktam dolgozni.
Erre ösztönözném Dobszayt is, a vagdalkozás helyett erőltesse meg magát, és az ellenséget máshol keresgélje, hátha megtalálja, van belőlük bőséges készlet.
A méltán elvárható bocsánat-kérésére nem tartok igényt, és azt sem kívánom, hogy a szamurájokhoz hasonlóan,- harakirivel büntesse meg magát.
A szokásos tisztelet mellőzésével:
Prof. Dr. Bokor Imre
Megjelent: FRONT 2008. március, V. évfolyam 3. Szám 222 Ft
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
