Von: Gőbl György [mailto:goblgy@gmail.com]
Gesendet:kedd, 2008. március 11. 07:30
An: Kutasi József
Betreff: Morvai Krisztina
Kedves Címzettek, Barátaim!
Sokan neheztelnek rám, amiért nem kívántam terhelni a nemzeti oldalt annak indokaival, miért is mondtam le Civil Jogász Bizottsági tagságomról. Völgyesi Miklós volt társelnök úr, jelenlegi elnök azonban levette rólam ezt a terhet: ő maga nyilatkozott az okokról először a Drága Bolgár úr műsorában a Klub rádióban majd az eheti Heti Világgazdaságban. Mivel a Magunkfajták közül kevesen szerzik információikat ezekből a forrásokból, engedjétek meg, hogy mellékelten csatoljam a HVG interjú rám vonatkozó részeit, tájékoztatásotokra. Úgy gondololom, hogy ezekután döntésemet mindnyjájan megértitek, s további magyarázatra részemről valóban nincs szükség. Emberi jogi jogvédő tevékenységemet természetesen folytatom - ahogyan az országszerte tartott előadásaimból és legfrissebb nyílt leveleimből is kiderült. (Ld. a mellékleteket.)
Kérlek Benneteket, hogy ezt az üzeneteimet mellékleteivel együtt minél szélesebb körben terjesszétek! Köszönöm.
Szeretettel
Morvai Krisztina
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nyílt levél Draskovics Tibornak 2008. február 25-én – a kommunizmus áldozatainak emléknapján
Tisztelt Draskovics Tibor Igazságügyi és Rendészeti Miniszter!
Elődje, Takács Albert egyik pillanatról a másikra, megalázó módon történt menesztésének, majd az Ön kinevezésének hírére megkezdődött a találgatás: miért tartotta szükségesnek Gyurcsány Ferenc ezt a hirtelen lépést. Sokan gyanakodtak arra, hogy Takács miniszter úr nem volt elég „keménykezű”, nem segédkezett a miniszterelnöknek és a kormánynak teljes odaadással a demokrácia és a jogállamiság szétverésében.
Az Ön első intézkedései komoly aggodalomra adnak okot mindazoknak, akik még reménykednek abban, hogy Magyarország demokratikus jogállam lehet. Ennek fontos fogalmi eleme ugyanis a hatalmi ágak megosztásának elve és gyakorlata, tehát egyebek között az, hogy a kormány (embere) nem utasítgathatja a bíróságot, az igazságszolgáltatást. S persze az is, hogy az igazságszolgáltatás az ilyen utasítgatásra, nyomásgyakorlásra határozott nemet mond – ahogy első „körben” tette Lomnici Zoltán az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Elnöke, amikor ön a Magyar Gárda ügy tárgyalásának soron kívüli elbírálását kérte.
A nyomás azonban igen erős lehetett. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács végül mégis igent mondott a kormány tagjának – önnek – a „javaslatára”, s elrendelte a soronkívüliséget, március 12. napjára tűzve az egyesület feloszlatására irányuló ügy tárgyalását.
Miért ilyen sietős, miniszter úr? Miért pont ez az ügy ilyen sietős? Ön nem hallott más olyan ügyről Magyarországon, ahol a soronkívüliség ennél sokkal indokoltabb lenne? Akkor látogasson el, kérem, a www.nefeljetek.hu
internetes oldalra, és ismerkedjen meg néhány olyan magyar állampolgár történetével (a többszázból), akiknek a testét, az életét az ön kormányfője által „példamutatónak” ítélt módon - gumilövedékekkel, könnygázgránáttal - roncsolta össze a magyar rendőrség, 2006. őszén. Van közöttük többgyermekes tanárember, aki agysérülése folytán 67%-os rokkant lett. Van hivatását elhagyni kényszerült vendéglátóipari főiskolás, akinek két ujját szakította le a gránát. S szerepelnek ott néhányan a tizennégy szemsérült közül. Néhányan vannak csak, „mutatóban” a sok száz sérült közül. Az önök kormányának áldozatai közül.
Remélem, nem ezt az őrjöngést kívánják megismételni idén március 15-én, miniszter úr! Remélem nem azért volt olyan sürgős néhány nappal az elkeseredett, megtaposott magyar nép ünnepnapja elé tenni a Magyar Gárda (önök által nyilván biztosra vett) feloszlatását, mert azt remélik, így akadálytalanul fitogtathatja erejét az adóforintjainkból fenntartott, azóta sem átvilágított, meg nem tisztult magyar rendőrség. Azt remélem, nem akarják ismét lovasrohammal, kardlapozással, lövöldözéssel szétkergetni az ünneplőket. Ugye nem erre célzott, miniszter úr, amikor kemény fellépést ígért „a rendbontókkal” szemben március 15-re? (Ez volt a Magyar Gárda feloszlatása ügyében történt sürgetése mellett a másik „fontos bejelentése” a megválasztását követően.) Az ön kormányfője és társai még mindig nem kértek bocsánatot, amiért másfél éve rendbontónak mertek nevezni ártatlan embereket, akiket földre vittek, összevertek, összerúgtak, börtönbevetettek, megkínoztak. A rendbontó szót használták mindenkire, aki a saját országában, a saját fővárosában, a saját nemzeti ünnepén ki mert menni az utcára. Most is ki fogunk menni, most is ünnepelni fogunk. S megkérem, hogy ne intézzenek ellenünk lovasrohamot, ne kardlapozzanak, ne lődözzenek gumilövedékkel, ne hajigáljanak könnygázgránátokat közénk. Mert jogunk van az utcán lenni, jogunk van ünnepelni, s ha jónak látjuk jogunk van tiltakozni az önök kormányának hazugságai, csalásai és országromboló intézkedései ellen. Ez ugyanis a mi hazánk. Ennyit erről.
S most visszatérnék a bírósági eljárások soronkívüliségének kérdésére. Ön tehát minden más eljárásnál fontosabbnak tartotta a soronkívüliséget a Magyar Gárda feloszlatásának ügyében. S mit szól ahhoz, illetékes miniszterként, hogy a kilőtt szemű, megcsonkított, félig agyonvert, megkínzott emberek ügyében másfél éve alig haladtak előre valamit az eljárások? Az ön irányítása alatt álló rendőrség ma már mindenki által tudottan nyíltan akadályozza a bűnelkövetők parancsnokok és alárendeltjeik bűnösségének megállapítását, a tárgyalásokra, az ítéletekre beláthatatlannak tűnő ideig kell várni, soronkívüliségről szó sincs. Mint ahogy nincs szó soronkívüliségről az áldozatok kártérítési ügyeiben sem. Az ön által irányított rendőrség cinikus módon megtagadja a peren kívüli egyezségek kötését a kilőtt szemű, a félig agyonvert, a megcsonkított, a teljesen vagy részlegesen munkaképtelenné vált áldozatokkal. Noha a rendőrségi brutalitás ténye, azaz a jogalap vitathatatlan ezekben az ügyekben, arra kényszerítik az áldozatokat, hogy bírósághoz forduljanak, s ott újra és újra idézzék fel a lidérces perceket, órákat, mondják el, mitől is olyan nehéz fél szemmel, nyolc ujjal, károsodott beszéddel, vagy másként megrokkanva élni. Az első egy-két ilyen ügyben most, másfél év elteltével születtek elsőfokú ítéletek, amelyek írásbafoglalás alatt állnak, így a fellebbezés, a másodfokú eljárás, még odébb van, jogerős ítélet aligha lesz a véres hétfő második évfordulója előtt. Azaz: a rendőr-terror hihetetlen testi és lelki szenvedéseket megélt áldozatai mind a mai napig egyetlen fillér kártérítést nem kaptak, ki tudja miből és hogyan élnek.
NEM EZEKBEN AZ ÜGYEKBEN KELLENE ÖNNEK SORONKÍVÜLISÉGET KÖVETELNIE, MINISZTER ÚR? ESETLEG NEM KELLENE – ELEGET TÉVE AZ ENSZ KÍNZÁS ELLENI BIZOTTSÁGA TÖBB MINT EGY ÉVVEL EZELŐTTI FELSZÓLÍTÁSÁNAK – PEREN KÍVÜLI EGYEZSÉGEKET KÖTNI HAZUGSÁGBAN FOGANT, SZEMKILÖVETŐ KORMÁNYUK ÁLDOZATAIVAL? Felszólítom Önt, miniszter úr, szíveskedjen a nyilvánosság előtt bocsánatot kérni a tavalyelőtti tömeges emberi jogi jogsértések áldozataitól, s azonnal intézkedni a peren kívüli egyezségkötések, illetve a soronkívüliség iránt kártérítési ügyeikben s a bűnelkövető rendőrök és felbújtóik felelősségrevonása ügyében! Felszólítom, adjon magyarázatot a nyilvánosság előtt arra, miért tartotta fontosabbnak a Magyar Gárda feloszlatásának ügyében a soronkívüliséget, mint a 2006. őszi tömeges brutalitásokkal összefüggő ügyekben, különös tekintettel az áldozatok kártérítési ügyeire? Hány szemet lőtt ki, hány ujjat szaggatott le, hány embert kardlapozott a Magyar Gárda? Kötődik –e a a Magyar Gárda nevéhez akár egyetlen pofon, egyetlen szemenköpés?
S azzal összefüggésben, hogy a Gárdát szükségesnek tartották még március 15. előtt feloszlatni, továbbá arra utalva, hogy ön „kemény fellépést” ígért a nemzeti ünnepre: megkérem, szíveskedjék tájékoztatni a nyilvánosságot - válaszlevelét haladéktalanul továbbítom, így ideértve természetesen a külföldi nyilvánosságot, az Európai Uniót, a külföldi hírügynökségeket és diplomáciai testületeket is- milyen stratégiával készül a kormány és a rendőrség a március 15-i ünnepre? S milyen stratégiával készül a március 9-i népszavazás napjára meghírdetett, majd esetlegesen azt követő tömeggyűlésekre, demonstrációkra? Hogyan óhajtják biztosítani a magyar embereknek azon – Alkotmányban és nemzetközi egyezményekben – biztosított jogát, hogy politikai véleményüket, másokkal együtt, tömegesen, szabadon kinyilvánítsák? Bár az Önök kormánya rendszeresen úgy beszél a véleménynyilvánítási jogukat és gyülekezési jogukat gyakorló tüntetőkről, mint „zavargókról”vagy „randalírozókról”, bizonyára tudja, hogy az Alkotmány nem ezen emberi jogok elfojtását, hanem ellenkezőleg, e jogok gyakorlásának BIZTOSÍTÁSÁT teszi az állam – így adott esetben a kormány, illetve a rendőrség – feladatává. Ne fenyegetőzzön tehát „kemény fellépéssel”, hanem – úgy is mint igazságügyi miniszter – gondoskodjon arról, hogy 2008-ban egy európai uniós tagállamban az emberek fenyegetettség érzés nélkül ünnepelhessenek és/vagy demonstrálhassanak.
Miniszter Úr! Önre ma Magyarországon igen fontos feladatok várnak. Ideje, hogy az erőszakos és vagyon elleni bűnözés hihetetlen elharapózása miatt rettegésben, félelemben élő lakosságot a rendőrség szakszerű és határozott fellépéssel megvédje a bűnözőktől, mégpedig azok etnikai hovatartozásától függetlenül. Vezessenek be valódi bűnmegelőzést, és valódi bűnüldözést. Bűn felderítetlenül és büntetlenül ne maradjon. A magyar rendőrség adjon végre biztonságérzetet az embereknek, azoknak, akik ma - különösen a városokon kívül élők tömegei - vagyonuk, vagy akár életük elvesztésétől rettegnek. Ha majd a kormánya és ön által irányított rendőrség a bűnmegelőzést és a bűnüldözést komolyan veszi, akkor az emberek, a lakosság a biztonságérzetet nem a Magyar Gárdától fogják várni, hanem az államtól, a rendőrségtől. Itt van a helye a keménységnek, kedves miniszter úr, nem az ünneplő tömeggel, vagy az országrombolás ellen demonstrálókkal szemben!
Vegye fel a munkát, miniszter úr és vegye fel a munkát a magyar rendőrség! Vegye fel ott és úgy, ahol feladata van. Az erőszakos bűncselekmények, a vagyon elleni bűnözés megfékezése terén! Az életét, a vagyonát féltő falusi ember félelmének, rettegésének megszűntetése terén. És hagyják abba a fenyegetőzést, a keménykedést ott, ahol eddig szükségesnek tartották. Az eddigi „keménykedéseikért”, a szemkilövésekért, a megcsonkításokért, a kínzásokért, pedig haladéktalanul kérjenek végre bocsánatot, és fizessenek kártérítést – a kártérítési alapokba bevonva a vérengzésekért felelős politikusok és főrendőrök magánvagyonát is. Tegyék EZT soron kívül, miniszter úr!
Mindez most az Ön feladata, tekintettel arra, hogy a törvény alapján a kormány a rendőrséget a rendészeti miniszter útján IRÁNYÍTJA.
Munkájához jó egyészséget kívánok a nyilvánosság előtti válaszát várva
Morvai Krisztina
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
| |
| 2008. március 05. 00:00 | Utolsó módosítás:2008. március 05. 17:02 |
|
| bíró, a Civil Jogász Bizottság elnöke | |
"A TF-re akartam menni, de az edzőm lebeszélt róla. Ő mondta, menjek a jogra, mert azt könnyen el lehet végezni. Mivel nem akartam katonának állni, jelentkeztem" - emlékszik a hivatás egykori kiválasztásának fő motívumára a magyar égen üstökösként átrohanó Morvai Krisztina által nemrég otthagyott Civil Jogász Bizottság immár egyedüli, 73 éves elnöke. Az ifjúkor mindenesetre a sport jegyében telt: a magasugrásban még a válogatott előszobájáig is eljutó, későbbi sífutó és -ugró azonban a fent már említett úton végül jogászhallgató lett. Nem a legjobbkor: jött 1956, a szülők azonban nagyon óvták: "nem is látott senki a sarkon fegyverrel a kezemben, a legtöbb időt későbbi feleségem szüleinél, a Kútvölgyi úton töltöttem". 1957-ben így is problémát okoz a diploma utáni elhelyezkedés. Csak a Horthy-rendszer Rádió- és MTI-elnökétől, Kozma Miklóstól, az új érában Ortutay Gyulán át az ugyancsak MTI-vezér Barcs Sándorig az elnökök mellett személyi sofőrködő papa összeköttetésével sikerül egy fogalmazói állást kapnia. "Az elején minden idegen volt, nem értettem, hogy tud egy bíró uralni egy ügyet." Aztán megoldja, sőt 1977 elejétől már a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumába hívták: "Én voltam az első fiatal, akit felvittek oda." Számos nagy ügy mellett főként a közlekedési ügyek specialistájaként tartották számon 2004. őszi nyugdíjazásáig. Aktivitása a 2006. októberi események kapcsán újjáéled, és szellemileg összejön Morvai Krisztinával, akivel létrehozzák az ügyben többször is harciasan állást foglaló Civil Jogász Bizottságot, amelynek társelnök-szóvivőnője - mint most kiderült - nem is a tagok álláspontját kommunikálta.
(…..).
müller judit
- Nyilván túl van már a politikai verbalizmusában amazontermészetű Morvai Krisztina távozásának bejelentését követő első sokkon. Kétségbeesett, avagy megkönnyebbült?
- Kétségtelen, hogy Krisztina több nyilatkozatot tett, ami izgalmat okozott, s egy bizonyos körben óriási közönségsikere volt. Hiába kértük azonban, jelentse ki, hogy amit mond, nem a bizottságunk álláspontja, hanem kizárólag az övé, ezt nem tette meg. Pedig amikor 2006 végén megalakultunk, leszögeztük, hogy mindenféle politikai erőtől megfelelő távolságot tartunk, és csak az alkotmány, illetve az alkotmányos törvények szellemében nyilvánítunk véleményt.
- Hát, ez nem igazán jött össze. De mondjuk, amikor az említett hölgy véreskezűnek, hibbant Nérónak és még ki tudja, minek nevezett miniszterelnököt, rendőrkapitányt, ön vagy önök legalább kikérhették volna maguknak... Vagy csak mi nem ismerjük ebbéli törekvésüket?
- Tehetetlenek voltunk. És az is baj volt, hogy csak ritkán találkoztunk. Kaptuk a híreket, hogy itt meg ott Krisztina milyen színesen nyilatkozik, de azt is, hogy sokaknak nagyon nem tetszik, amiket mond. Szóltunk persze, hogy ne járasson le bennünket, de nem volt foganatja.
- Lehet, hogy csak ugródeszkaként használta önöket?
- Mi baráti alapon verbuválódott önkéntes szervezet vagyunk. Még alapító okiratunk sincs. Alapítványunk persze van, hogy a támogatások, banki átutalások tisztességesen nyomon követhetők legyenek.
- Ez így szabályos. Nem csoda: ön évtizedeken át büntetőügyekben ítélkezett. De mikor képezte át magát az alkotmányjogra?
- Engedtessék meg, de fél évszázadon át dolgoztam büntetőbíróként, és azalatt nem volt két egyforma ügyem.
(…)
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nyílt levél a 2006. évi tömeges rendőri brutalitások tárgyában Lomnici Zoltánnak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnökének
Budapest, 2008. március 6.
Tisztelt Dr. Lomnici Zoltán Elnök Úr!
A Fővárosi Bíróság a múlt pénteken ismét felmentett három rendőrt a 2006. őszi budapesti tömeges rendőri brutalitás és önkényes őrizetbevétel sorozat során elkövetett bántalmazás vádja alól.
A vádbeli történet tipikus. Tavalyelőtt ősszel (szeptember 19. éjszakáján) a miniszterelnök hazugságai ellen tiltakozó, a hazugsággal, csalással hatalomra került kormány lemondását követelő békés Kossuth téri tüntetésről hazafelé tartó férfiembert a nyolcadik kerületben a rendőrök „levadászták” s hosszasan, kíméletlenül ütötték, rúgták. Kézről kézre adták az áldozatot, először elfogása színhelyén ütlegelték, majd a Magyar Rádió udvarán, később a rendőrautóban majd a fogdaudvaron. A nagyerejű ökölütésektől, rúgásoktól testszerte komoly sérülései keletkeztek, egyebek mellett veséje sérült, állkapcsa eltört, hat foga meglazult, azóta is beszédhibától szenved. A baleseti osztályon – hasonlóan sorstársaihoz, a többi félig agyonvert tüntetőhöz – az ágyhoz bilincselve kellett megvárnia a műtétjét, majd az azt követő felépülést. Az orvosszakértői vélemény szerint sérülései maradandóak. Testi károsodásai mellett az elszenvedett traumától szerzett lelki sérüléseit is súlyosnak és tartósnak, depressziót okozónak ítélte meg a szakember. A sértett egyike volt annak a több száz összevert embernek, akik ellen koncepciós eljárást indítottak, de – amint ezek többségében történt – az ő büntető, majd szabálysértési ügyében is megszüntették az eljárást. Képviseletében, akárcsak a tavalyelőtti tömeges rendőri brutalitás és őrizetbevétel sorozat áldozatai többségének ügyeiben a Nemzeti Jogvédő Alapítvány (NJA) járt el, ezúttal dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a jogvédő szervezet ügyvezetője útján.
Itt jegyzem meg, hogy a Nemzeti Jogvédő Alapítvány többször kísérelt meg peren kívüli egyezséget kötni a rendőrséggel a szenvedések miatti kártérítések érdekében, tekintettel arra, hogy a rendőri brutalitás ténye, azaz a jogalap ezekben az ügyekben vitán felül áll, bizonyított. Mindezidáig sem a most bemutatott ügyben, sem más 2006. évi ügyben nem sikerült megállapodni a rendőri vezetőkkel, az áldozatok egyetlen fillér kártérítést nem kaptak. Ennek „köszönhetően” most már tömegesen indulnak, illetve folynak a bíróságokon a brutális rendőri bántalmazások miatt, a maradandó fogyatékosságok okozása illetve a jogellenes őrizetbevételek, a fogságban történő kínzások miatt a kártérítési perek a rendőrséggel szemben. Az áldozatok emberi méltósága, valamint a jogállamiság, az emberi jogok és a bírói függetlenség érdekében elengedhetetlen, hogy a bíróságok az objektív tények ismeretében és a jogszabályoknak alárendelten hozzák meg döntéseiket, ezekben az ügyekben is.
Azért fordulok Elnök Úrhoz, mert a fentebb ismertetett büntetőügyben az volt a megdöbbentő tapasztalatom, hogy a bíróság tárgyi ismerete a 2006. évi budapesti tömeges rendőri brutalitásokkal, önkényes őrizetbevételekkel kapcsolatosan igen hiányos, sőt téves volt.
A bírósági tanács elnöke a felmentés szóbeli indokolásában elemezte, hogy miért tekintette szavahihetőbbnek a REBISZ-es rendőröket, mint a félig agyonvert áldozatot. Ezen indokolásban a bíró – többek között - „életszerűtlennek” nevezte, hogy valakit a budapesti utcán az éjszaka közepén a rendőrök minden ok nélkül elkapjanak és összeverjenek. Emellett rámutatott, hogy „nem lehet abból kiindulni, hogy a rendőrök hazudnak”. Úgy tűnt, hogy a bíróság szinte semmiféle tényszerű, tárgyszerű információval nem rendelkezik arról, mi is történt Budapesten 2006. szeptember 19-én és 20-án éjszaka, valamint október 23. napján. Úgy tűnik, a bíróságnak nincs „köztudomása”, illetve hivatalos tudomása arról, hogy ezeken a napokon a megvadult rendőrök százszámra „vadásztak le”, lőttek meg, vertek és rugdostak össze olyan járókelőket, akik „rosszkor voltak rossz helyen”, illetve akik az Alkotmányban biztosított véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságukat gyakorolták. Úgy tűnik, a bíróságnak – legalábbis az ezen ügyben eljárt bíróságnak – arról sincs tudomása, hogy a kegyetlen bűncselekményeket elkövetett rendőrök az eljárások során rendszeresen hazudnak, azért, hogy védjék saját magukat és brutális „bajtársaikat”. Nyilvánvalóan e tudatlanság, ismerethiány az oka annak az állításnak, hogy a tavaly őszi ügyekben perbevont rendőrök „főszabályként” igazmondóak. Jó lenne, ha a tömeges rendőri hazugságok tényét a bírák legalább a saját kollégáiknak elhinnék. (Több bíró is nyilatkozott ugyanis a nyilvánosság előtt, rámutatva a sorozatos rendőri hazudozások tényére.)
A tömeges rendőri brutalitásokkal és önkényes őrizetbevétel sorozattal kapcsolatosan – mind a büntetőügyekben, mind pedig a kártérítési ügyekben – elengedhetetlen, hogy az eljáró bírák a tényekről megfelelő, tárgyszerű ismeretekkel rendelkezzenek. Hangsúlyozom: a tények ismerete nem személyes vélemény, álláspont kérdése, s különösen nem „politikai” kérdés. Az eljáró bíróknak minden egyes ügyben – így a 2006. őszi eseményekkel kapcsolatosakban is - tisztában kell lennie az adott ügy jogszerű és igazságos megítélése szempontjából lényeges ténykérdésekkel. Enélkül az igazsággal és a jogszabályokkal összhangban lévő „jó” döntés, helyes döntés nem hozható (a Magyar Köztársaság nevében…). A most megtapasztalthoz hasonló további információs hiányosságok és tévedések elkerülése érdekében mellékelten megküldök a 2006. őszi tömeges rendőri brutalitásokkal és önkényes őrizetbevétel sorozattal összefüggő ügyekben eljáró bíróságok könyvtárai számára néhány fontos forrást, dokumentumot. Kérem Elnök urat, segítsen abban, hogy az ilyen ügyekben eljáró bírák ezekhez a tényfeltáró anyagokhoz hozzáférhessenek, s azokat felkészülésük során tanulmányozhassák az objektív döntés meghozatala érdekében. Mellékelem tehát három volt alkotmánybírónk kritikai elemzését a Gönczöl Bizottság Jelentéséről (könyvformátumban), s hasonlóképpen könyvalakban a Civil Jogász Bizottság (CJB) Jelentését. DVD felvételen csatolom a 2006. őszi rendőrterror áldozatainak és szemtanúinak beszámolóit rögzítő felvételt, amely a CJB meghallgatásain készült. Kérem Elnök urat, hogy körlevélben értesítse a 2006. őszi eseményekkel összefüggő büntető, szabálysértési és kártérítési ügyekben eljáró bírókat arról, hogy e források – az ügyek teljeskörű megismerése érdekében – a bíróságon (könyvtárban, illetve az Ön által megjelölt helyen) fellelhetők, tanulmányozhatók.
Köszönettel és tisztelettel
Morvai Krisztina
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
