Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2008. április 3., csütörtök

565 - Tájékoztatlak Titeket, hogy jómagam már 1990-ben elkezdtem e témakör boncolgatását

Von: Péteri Attila Árpád [mailto:pa01@interware.hu]
Gesendet: vasárnap, 2008. március 30. 23:07
An: Kutasi József
Betreff: ECHO TV ma!-Mélymagyar!

 

Tisztelt Honfitársak! (Barátaim!)

 

Szíves figyelmetekbe ajánlom, a ma este, Bayer Zsolt műsorvezetésével lezajlott, a „MÉLYMAGYAR” c. műsorában látottakat, hallottakat.  (A vendégek, Bíró Zoltán és Reiner Péter voltak).

„Forró” témát elemeztek, amelynek a gyökere, az igen távoli múltba nyúlik vissza. Épp itt volt az ideje, hogy „műtőasztalra” tegyük és az elkerülhetetlen gyógyító beavatkozást, KÖZÖS ELHATÁROZÁSSAL és AKARATTAL, végre megejtsük. Radikálisan, amíg a „BETEG”, velünk együtt -értem alatta az egész TÁRSADALMAT- megmenthető!

 

Tájékoztatlak Titeket, hogy jómagam már 1990-ben elkezdtem e témakör boncolgatását, de „jó” szokás szerint, agyonhallgatás lengte körbe próbálkozásomat!  /Csatolom az akkori írásomat és az azt kiváltó forrást! Láng Éva Nyílt levelét/. Itt alant hamarosan megtekinthető lesz a ma esti beszélgetés. (Pár nap múlva fölteszik, talán már holnap):

 

http://www.echotv.hu/video/index.php?akt_menu=10&media=&mm_id=16&list=1

 

/Péteri Attila Árpád/

    ált. koordinátor

 

 

Láng Éva  NYÍLT  LEVELE  „Egyszerűen magyarok” címmel. (Vasárnapi Hírek, ’90. 06. 17.)

                               

Egyszerűen   magyarok

Nyílt levél az Országgyűléshez

a zsidóság etnikummá nyilvánítása ellen

 

Tisztelt Országgyűlés!

 

      Kérem Önöket, hogy a közeljövőben napirendre kerülő, a kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó határozatukkal a hazában élő maradék zsidóságot elemi lététől, magyarságától -etnikummá való nyilvánításukkal- ne fosszák meg! A sok száz éve szervesen a hazát építő, vészben és kevés jóban a befogadó ország sorsában osztozó zsidók többségét kizárólag a hitleri fajelmélet és a pusztulásukat megbélyegző -a nürnbergi négy nagyszülős definíció- s az őket emberi méltóságukban megalázó sárga csillag, a bőrükbe égetett, kitörölhetetlen azonosítási szám kapcsol össze. Magukat száz százalékosan magyaroknak vallják, etnikummá nyilvánításuk kizárólag emberi jogaik sérelmére történhet.

 

      Egy maroknyi kisebbség kívánja ezt. Egy kulturális egyesület, melynek már alig van 1500 tagja, közöttük többen külföldi állampolgárok! Tagjaik közül sokan -akik célkitűzéseikkel nem értettek egyet- hónapok óta tagdíjat nem fizetnek, mások kiléptek a soraikból. Legutolsó közgyűlésükön105-en szavaztak annak előrebocsátása után, hogy az etnikumi kérdésekben senki állást ne foglaljon, erről nem kívánnak vitát nyitni. Ilyen kis létszámú egyesületnek nincs jogalapja hetven-nyolcvanezer embert  -Európában ilyen formában egyedülállóan-  kisebbségi önkénnyel, akaratukat a többségre erőszakolva ellehetetleníteni, hazájától megfosztani, megbélyegezni.

 

      Az évszázadok óta itt élő magyar zsidók:

 

       ·     Anyanyelve  m a g y a r !  Ez már eleve kizárja más etnikummá minősítésüket!

 

       ·     Ősi hagyományaikat nem vagy alig ismerik, így nem is gyakorolják!

 

       ·     Szokásaik, életvitelük, kultúrájuk, a hazához való ragaszkodásuk nem kétségesen,                     

              bizonyítottan  m a g y a r !

 

       ·     Magukat magyaroknak, elsődlegesen magyar állampolgároknak vallják!

 

       ·     Az etnikumi lét előnyeit nem igénylik, sőt elutasítják ! Csak azokért a  jogokért 

    folyamodnak, ami e hazában minden magyar állampolgárt jog szerint megillet.

             

              Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy egy diszkriminatív  -a megkülönböztetett többség emberi jogait sértő-  hetven-nyolcvanezer vészkorszakot túlélő magyar zsidó és a velük szolidaritást vállaló honfitársaik elutasítására bizton számító törvénymegalkotása előtt, az elmondottakra figyelemmel lenni szíveskedjenek!

 

                                                                                                                     Láng Éva

                                                                                                                         Költő

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Péteri  Attila  Árpád  válasza ’90. 06. 18-án, amelynek a „KAPU” c. folyóirat októberi számában kellett volna megjelenni, ám az csak 7 év késéssel került napvilágra a „Magyar  Jövő”-ben,’97/3.

NAGYSZERŰEN    ZSIDÓK

Nyílt levél Láng Éva költőhöz  s  az Országgyűléshez

 

Kedves Láng Éva!

 

Miután elolvastam „Egyszerűen magyarok” címmel megjelent írását, alig hittem a szememnek. Gondolkodó, tollforgató ember miként vetemedhet ilyen öngyalázásra, fajtájának megtagadására? Vajon elég ok-e minderre a múlt állandó felemlegetése, s ma már alaptalan félelemtől vezérelten, őseiktől való kategorikus elzárkózási kísérlet?

 

Mert mi más ez a már-már hisztérikus menekülés, rögeszmévé ülepedett elhatárolódás mindazoktól, akik zsidó mivoltukból eredően élték meg sorsukat, jó néhányan maradandót adva az emberiségnek. Művészek, tudósok, gazdasági szakemberek, sportolók, stb.

Hová akar kilyukadni e hamis, önámító árulással? Ki hatalmazta fel arra, hogy sutba vágja származását, elvitatva vérének eredendő létjogosultságát? Jobb, ha tőlem tudja meg, nehezen megbocsátható bűn, amit írásában közzé tett. Bár találnék rá szavakat, de ezektől jobb, ha most eltekintek. Próbálja átgondolni, mire biztatja a parlamenti képviselőket? Arra, ami elkerülte az Ön egyoldalú figyelmét: alázza meg az Országgyűlés a létező zsidóságot, ne vegyen róluk tudomást! Ne lehessenek jogokkal felruházott etnikum, maradjanak csak továbbra is a pártállam idején szemérmesen elhallgatott, vagy inkább a hátuk mögött suttogón „megjelölt”, a köznép zömének lelkületében nem mindig elfogadott „lebegő csodabogarak”, önmaguk számára is ketrecbe zárt különállók, akik közül sokan maguk sem tudták -s attól tartok, ma sem tudják- kifélék, mifélék, egyáltalán tartoznak-e valahová! Állandó belső gyötrődésre ítélve életük bevégeztéig.

 

Hát nem, Kedves Éva! Nem lesz többé szorongó önmarcangolás, erőltetett önvád és kérdőjelhalmozás a zsidóság körében, ha rám hallgatnak. Önöknek büszkén kell vállalni múltjukat, a jót, a rosszat, a megnyerőt, a taszítót, a mindennaposat, az emberit. Önöknek ugyanis le kell számolniuk egyszer s mindenkorra azzal a téveszmével -származzék az bárhonnan is- , hogy a kiválasztottak közül valók, s hogy körülöttük mindig forrásban legyen a levegő, történjék valami rendkívüli, netán ámulatra méltó. Önök épp oly’ emberek, mint bárki más e földgolyón. Tehetségesek, tehetségtelenek, jóérzésűek és gonoszak, okosak, avagy uram bocsá’ buták, illetve az emberi tulajdonságok valamennyi átmenetét viselők. Kinek mi adatik meg s jut ki osztályrészül génbankjának kontójáról, megmásíthatatlanul.

 

Mint „megrögzött” humanista, nem kívánhatok egyebet, mint azt, hogy találják meg végre helyüket e hazában, s ne próbáljanak magyarabbak lenni a magyarnál. Ez ugyanis eleve kudarcra ítélt vállalkozás. Jómagam szívesebben találkozom az utcán Schwarz bácsi leszármazottaival, mint agyonkozmetikázott nevű fantomemberekkel. Igenis vállalják föl nyíltan hovatartozásukat. Legyenek üde színfoltjai újjászületőben lévő országunknak, vagy inkább tegyenek még többet érte, hogy azzá válhassanak. Viseljék felemelő érzéssel és kellő alázattal őseik nevét, ismerjék meg történelmi múltjukat, hagyományaikat, keressenek s találjanak minél több kapaszkodót létük igazolására, nem engedve homályba veszni hányatott sorsú nemzettséghez való tartozásuk jogosságát, elismertségét.

 

Meggyőződésem, Önöknek nincs szükségük arra, hogy paraván mögé bújva szélmalomharcot  vívjanak önmagukkal, s bújócskásdit játsszanak a történelemmel. Jöjjenek elő bátran, hassanak, alkossanak, gyarapítsanak legjobb tudásuk szerint.

 

Emberi tartásukkal adjanak erőt, mutassanak példát egy gerince tört nemzedéknek -magamat s kortársaimat is ideértve- származásuktól függetlenül. Nyissák meg újra üzleteiket, kereskedjenek önmaguk s az ország javára. Alakítsanak ki kedvükre való kisebb-nagyobb közösségeket, alapítsanak klubokat, válasszanak képviselőket a Parlamentbe. Tömörüljenek egységbe, fogjanak össze. Vallásos egyedeik növesszenek szakállt, különbözzenek bátran, másságuk legyen legerősebb vértjük, s ne erőltessék beolvadásukat önnön félelmeiktől való menekülésük előtérbe helyezésével. Béküljenek ki a világgal, önmagukkal, környezetükkel, s fogadják el a baráti jobbot minden irányból!

 

Korántsem bántó szándékkal mondom, de néha Önöknek is szembe kell nézni azzal a fránya tükörrel. S nem utolsósorban hadd mondjam ki kertelés nélkül, ami minden élni akaró közösségre érvényes; egy magát nagyra tartó népcsoport nem lehet gyáva, ezért fennmaradása érdekében eredetével való identitását kell választania, bármit hozzon is a jövő számára itt, Európában, miként a nagyvilágban. Mivel nincs tökéletes ember és nem is lesz soha, az elmondottakat más felfogásban megítélő olvasóknak üzenem: semmilyen párti nem vagyok! (Magyar, zsidó…stb., csupán EMBER - párti!) Az Ő alkalmankénti szóhasználatukat átfogalmazva: „EMBER-BÉRENC!” Ezt bármikor, bárki előtt vállalom. Fajtól, nemtől, nemzetiségtől függetlenül, a tehetség, a tudás, a tisztesség és becsület támogatója, elismerőjeként. Egyúttal ajánlom mindenkinek, mert többek között -a költőt idézve-  mindezekért is és „…ÉRTÜK  HARAGSZOM!”

 

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselők!

 

Kérem Önöket, hogy a közeljövőben napirendre kerülő, a kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó határozatukkal, teremtsék meg a lehetőséget arra, hogy az országunkban élő valamennyi nemzetiség és etnikum -ideértve a zsidóságot is- saját maguk által választott képviselők útján védhessék érdekeiket, küzdhessenek emberi jogaikért. Egyúttal felhívom szíves figyelmüket, hogy a „Vasárnapi Hírek”-ben „Egyszerűen magyarok” címmel, 1990. június 17-én megjelent, Láng Éva költő által Önökhöz intézett Nyílt Levelet, tekintsék úgy, mint egy oktalan félelemtől szorongó ember „fajtavesztő”, túldimenzionált próbálkozását, aminek a kibontakozó félben lévő Magyar Köztársaság jogállamában semmiféle indoka nincs.

 

Amire nincs ok, az ne válhasson okozattá: bár kétségtelen, hogy az utóbbi hónapokban nemzetközileg érezhető az antiszemitizmus lokális jellegű felbukkanása, ez azonban nem támaszkodik széles tömegbázisra. Gyakorlatilag egy igen szűk, könnyen behatárolható lumpenblokk feltűnési hecckampányáról van szó, ami szerencsére nem jelent hosszabb távú meggyökerezettséget. Ahogy a közmondás is tartja: „Ne lőjünk ágyúval verébre!”

 

Budapest, 1990. június 18.

 

Péteri  Attila  Árpád

tanár

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------