Betreff: Kedves Magyar Testvéreim! Hangot váltunk!
Datum: szerda, 2008. szeptember 24.
Von: István Kecskés
An: Kutasi József - Kazincbarcika/Sajókaza
x
Kedves Magunkfajták!
x
Hangot váltunk!Végre újra mûködik a Barikád és benne a mi kis rovatunk. Remélem, még nem felejtkeztek el róla, s arról, hogy szerdánként jelentkezem. Azt hiszem, közben megdöntöttem saját rekordomat: három nap alatt két elég hosszú, átfogó "dolgozatot", helyzetértékelést írtam. Az egyiket szombaton a Hõsök terén mondtam el, a másik tegnap jelent meg itt a Barikádon és a Kurucon.
x
Talán észreveszi, aki olvassa: hangot kell váltanunk. Elég volt abból, hogy a saját hazánkban állandóan védekezünk. Most már erõt kell mutatni. Hogy is volt az a néhány évvel ezelõtti dal: "Nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát, a befõtt pedig eltegye a nagymamát!"....Nehogy már a MI HAZÁNKBAN a szemkilövetõk diktáljanak, és a vádjaikkal szemben kelljen védekezniük a magunkfajtáknak. Nehogy már szó nélkül kelljen tûrnünk, hogy a legszörnyûbb vegyi eszközöket vetik be ellenünk - sok honleány és hazafi szombat óta folyamatosan rosszul van. Beszéltem egyik példaképemmel, Szima Judittal, a Tettrekész Rendõrök szakszervezetének fõtitkárával, aki az egyik legremekebb, legbátrabb nõ a világon, és kértem: õk is tiltakozzanak a rettenetes könnygáz ellen és õk is követeljék a kivizsgálását: mi is az az anyag pontosan, amit velünk együtt a rendõröknek is szívni kellett. (Ne felejtsük el: az embertelen sci-fi öltözetek mögött sok esetben nemzeti érzelmû hazafi van és magyar szív dobog....Igenis így van, még ha sokan fel is szisszentek most.)
x
Született még egy ki szösszenet is, az Árpád "sávos" zászló kimosásáról, ezt szintén itt a barikádon olvashatják. Közben alakulnak azok a munkacsoportok, amelyekben az Európai Parlament-i, pontosabban EU-s programot készítjük elõ. Az egyik a földkérdésrõl, mezõgazdaságról, SPS programról és a magyar falu megmaradásáról "szól", a másik a munkavállalók jogairól, pontosabban jogfosztottságáról, arról, hogy a magyarországi Tescoban, Auchanban, vagy akár egy bankban dolgozó munkavállaló a jogai tekintetében, mint például a jogellenes felmondással szembeni védelem, a pihenõidõ, ebédidõ, szabadság, ne legyen többé másodosztályú egy nyugat európai uniós munkavállalóval szemben. Lesz egy munkacsoport a magyar kis és középvállalkozók helyzetének javítására, egy a bûnözés visszaszorítására, egy pedig a korrupció, az EU-s pénzek "lenyúlásának" megakadályozására. Nagyon bízom benne, hogy a sok komoly terv a kiútkeresés s persze az egyre erõteljesebb nemzeti ellenállás szüksége (lásd: tegnapi írásomat) igenis összekovácsolja a Magunkfajtákat, akik közül most mintha sokan nem értenének szót egymással.
x
Szeretettel üdvözlöm a Magunkfajtákat - sose adjuk fel a reményt!
x
Morvai Krisztina szeptember 20-i beszéde
x
Kedves Magyar Testvéreim! Kedves Magunkfajták!
x
Bennünket a szüleink jómodorra, udvariasságra neveltek. Úgy tûnik azonban, hogy viselkedésünket sokan félreértik. Nem jómodorúnak és udvariasnak, hanem gyengének és lúzernek látnak bennünket. Pedig nem vagyunk azok. Sem gyengék, sem lúzerek. A további félreértések elkerülése végett ideje, hogy hangot váltsunk. Hogy erõt mutassunk. Hogy ne hagyjuk magunkat. Emeljük fel végre a fejünket a saját hazánkban. Nyerjük vissza az önbecsülésünket. Ne felejtsük el, ha kell, naponta többször ismételjük el magunknak: ez itt a Mi Hazánk. Mi vagyunk itt itthon, és mi itt itthon vagyunk. Visszanyert öntudatunk hangján szeretném megszólítani a Magyar Charta tagjait, aláíróit. Engedjék meg, hogy ismertessem a nekik írt levelemet.
x
Kedves Magyar Chartások! Chartás Kartársak! Antifasiszták, rövidítve Antifák!
x
Nekünk, a randalírozó csõcseléknek, a kirekesztõknek, a magyarkodóknak… a magunkfajtáknak… nekünk kimondhatatlanul, végtelenül, elképesztõen elegünk van a MAGUKFAJTÁKBÓL! Az önök hihetetlen pimaszságát mi sem jelzi jobban, mit Chartájuk elsõ három mondata, ami a következõképpen szól./ Kérem a Kedves Jelenlévõket, hogy se nevetéssel, se amúgy jogos káromkodással ne szakítsák félbe az idézetet, lássuk, hogy látják a Chartás vitézek, a Chartás Kartásak, az Antifák az országunk helyzetét./ Így kezdõdik tehát kiáltványuk: „ Magyarországon immár két évtizede demokrácia van. Mi magyarok – történelmünkben elõször – szabadok vagyunk, a szabadság rendjében élünk. A magyar demokrácia azonban ingatag, szabadságunkat veszély fenyegeti…"
x
Hát persze. A magukfajtáknak, a Chartás Kartásoknak az Antifáknak demokrácia van és szabadság. Valóságos Kánaán… Önöknek már sikerül eljutniuk a Kánaánba, az Ígéret földjére, itt, Magyarországon. Demokrácia van és szabadság. Önöknek. Mert mi sokáig mindent eltûrtünk. Méltósággal? Nem, most már azt mondom birka módra. Az, hogy önök, az elvtársaik és pajtásaik elherdálták, leprivatizálták, szétlopták az országunkat. Szétlopták gyárainkat, üzemeinket, az egész magyar ipart. Azért, hogy megtömjék zsebeiket és azért, hogy most környezetszennyezõ külföldi gyárakat csalogassanak ide, ahol olcsó, érdekképviselet és jogok nélküli szolgaként kezelik a magyar munkásokat. Nemcsak gyárakat privatizáltak fiilérekért. Lopkodtak mindenfélét a maguk pajtásai. Energiaszolgáltatást, vizeinket, kórházainkat, sok káprázatos értékû nemzeti kincsünket hordták szét. Hol a pénz? Lopott holmi visszajár! Ne a fasisztáktól rettegjenek, hanem az elszámoltatásoktól és a börtöntõl!
x
Széthordott, megtaposott, gyarmattá vált ország. Ez a Magukfajták demokráciája, és szabadsága, Chartás Kartásak! Ez eddig önöknek nagyon jó volt, hiszen ezt ünneplik szabadságként és demokráciaként és ez ellen nem chartáznak.
x
Szabadság van és demokrácia. A magyar kis és középvállalkozások sorra mennek tönkre, mert nem bírják a versenyt a multikkal és a külföldiekkel, akikre nézve Magyarországok sokkal elõnyösebb rendelkezések vannak érvényben, mint a saját állampolgárainkra. És nem bírják a hatóságok állandó zaklatásait, a folytonos vizsgálatokat, ellenõrzéseket, bírságolásokat, azt, hogy a hatalom mindenkit bûnözõként kezel – kivéve azt, aki tényleg az. Aki viszont szabadon lophat terményt, színesfémet, kórházat, EU-s pénzt, országot… Ez az önök szabadsága és demokráciája. Ez az, amit önök tökéletesen rendbenlévõnek találnak, hiszen ez ellen nem chartáznak, hanem ezt szabadságnak és demokráciának nevezik.
x
Az idegen érdekek következetes és sikeres képviseletének hála sikerült elérni, hogy a magyar gazdáknak úgy kell versenyképesnek lenniük az EU-ban, hogy töredékét kapják támogatásként, mint más tagállamok gazdái. S a szabadság és demokrácia beteljesedéseként 2011-ben külföldi kézre juthat a magyar föld is. Elveszíthetjük a földünket és vele a hazánkat, ahogy az a palesztin néppel történt. Bár önök, kedves Chartás Kartásak ez utóbbi történetrõl bizonyára nagyon keveset tudnak. Ugorjunk tehát.
x
Két évvel ezelõtt, 2006. õszén az önök Géniuszáról, az ország táncosáról, szabad és demokratikus országunk Fletójáról, akit Önök, kedves Chartások oly nagyra becsülnek, kiderült, hogy nemcsak zakkant és semmirekellõ, amit addig is láttunk, hanem büszke arra, hogy csalással és hazugsággal került hatalomra. Ezt nevezik önök, kedves Antifák, kedves Chartás Kartásak – demokráciának és szabadságnak. Eddig a pontig, azaz a gengszterváltástól, bocsánat, az nem igazán volt, mert az önök ikonjai a helyükön maradtak, szóval a módszerváltástól 2006 õszéig önök tökéletesen elégedettek voltak. Csak a rend kedvéért suhintottak oda egy-két fasisztázást, és csak annyira rettegtek, hogy a hatalmas nemzetközi antifa zsozsókból azért csurranjon-cseppenjen a félelem csökkentésére.
x
Az Önök demokráciája akkor vált ingataggá és az önök szabadsága akkor került veszélybe, amikor a magunkfajták besokalltak és nem tûrték tovább szótlanul az önök végtelen pimaszságát, országrombolását, magyargyûlöletét, magyargyalázását. Amikor fellázadtunk. Amikor elkezdtünk tüntetni, kiabálni, amikor a legjobbjaink elkezdtek harcolni, amikor végre-végre erõt mutattunk. Amikor önök rájöttek, hogy nem tudják csak úgy kilõni a szemünket nem tudnak bennünket minden következmény nélkül összeverni, bebörtönözni és ávós módszerekkel megkínoztatni, mint tették azt az önök dicsõ példaképei. Akkor még rend volt, igaz kedves Chartás Kartásak? Az tetszene most is önöknek, ha a rendszerük ellen lázadó magyart fekete autóba tuszkolhatnák és húsdarálóba dobhatnák, mit a régi szép idõkben. De felborult a rend, igaz-e? Jogokat merészelünk követelni a saját hazánkban. Nem kussolunk és nem igazodunk többet, ahogy azt önök megszokták. Fellázadunk, nem leszünk az önök szolgái, cselédei a saját hazánkban.
x
Bár majd' az egész országot kézben tartják, és be nem áll a szájuk, Önök azt állítják, hogy félnek tõlünk. Rettegnek. Félnek? Végre! Rettegnek? Itt az ideje! Elõbb kellett volna. De pimasz magabiztosságukban azt hitték, hogy itt mindent megtehetnek. Hogy ez az ország a magukfajtáké. Hát nem. Nem és nem!
x
Nehogy már önök diktáljanak nekünk! Önök, akik szó nélkül tûrték, sõt ünnepelték a szemkilövéseket, a lovasrendõri rohamot, akiknek olyan sztárjaik vannak, akik gúnyolódnak és röhögõgörcsöt kapnak, amikor egy országgyûlési képviselõ rendõröktõl összeverve megy be a parlamenti ülésre. Hát mit képzelnek maguk? Hogy önökhöz fogunk igazodni? Hogy majd mi is röhögünk a szemkilövésen? Hogy majd mi is ünnepeljük az ávós kínzásokat, a koncepciós pereket? Hát tényleg, komolyan gondolják, hogy itt önök maradnak továbbra is a nyeregben? Hogy önök határozhatják meg, mi a jó és mi a rossz? Hogy az önök országromboló, szemkilövõ értékrendje lesz az irányadó? Hogy minket fognak elhallgattatni a saját hazánkban? Azt hiszik, hogy a nyúl viszi a vadászpuskát, a befõtt pedig elteszi a nagymamát?
x
Hát nem, kedves Chartás Kartásak! Kedves Antifák! Az önök ideje lejárt!
x
Szeretném emlékeztetni önöket az önök legjobbjának, büszkeségének, nagy vezérüknek, a Mi Hibbant Nérónknak legendás mondására: Akinek nem tetszik ez az ország, annak el lehet innen menni.
x
Jó utat kívánunk! Mi maradunk, mert nekünk csak egy hazánk van.
x
Isten óvja és vezesse Magyarországot!
x
Morvai Krisztina
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
