Feladó: Mária Ballán
Dátum: 2014. június 15. 14:17
Tárgy: Boldog Apák Napját kívánok
Címzett: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>
Kedves Jóska!
Örülök,hogy rendezted viszonyodat Patrubány Miklóssal.
és boldogan telnek napjaid.
Engedd meg, hogy Boldog Apák Napját kívánjak Neked
erőben, egészségben, Isten gazdag áldásával.
Emlékezzünk szeretettel ezzel a szép régi verssel az elhunyt Édesapákra is, akik bennünk élnek tovább :
Mentes Mihály : Apám
Az én apám nyolcvan esztendős ember,
Komoly tekintetű öreg magyar;
Foltos, kopott, szegényes a dolmánya,
De nagy kincset, aranyszívet takar.
A tudományt nem habzsolta kanállal,
De tetteit vezette józan ész.
Most már keveset gondol a világgal :
A halállal szelíden szembe néz.
A fekete földet eleget túrtad,
Én jó apám, szegény öreg paraszt,
De kincseit az másnak adogatta
És te ma is, ma is szegény maradsz.
Te nem értettél a konjunktúrához,
Nem árultál drágán ökröt, lovat,
Nem gyűjtöttél pénzt a ládafiába;
Mid volt is, elment. Csak a szíved maradt.
Az én apám csak szegény parasztember
De nagyúrak előtt meg nem hajolt.
Ám pórban, úrban egyformán becsülte,
Ha jó szíve és tudománya volt.
Vele hercegek, grófok paroláztak,
De nem volt erre soha büszke, nem:
Magyar ember fogott kezet magyarral;
Ha így volt, kellett is, hogy így legyen.
Valamikor sok gondja, búja mellett,
Ha kedve támadt, elnótázgatott,
S ha körülültük csillanó szemekkel,
Ajkáról a kedv lágy patakja folyt.
Ma fogy a kedv, új hajnal hasadását
E bús éjjelben nehéz várnia...
Valahol a véres orosz mezőkön,
Ha él még, rab még legkisebb fia.
Elmegy csendesen lassan a misékre;
Ősz fejére a hit von glóriát.
Egész lelkét áldozza föl az Úrnak,
Nem vett el abból semmit a világ.
Egész lelkét egyetlen drága kincsként
Szent örökségül hagyja majd nekünk,
S ha ezt az örökséget elfogadjuk,
Szegényen is dúsgazdagok leszünk.
A tél közelg, a gabona betakarva...
Hogy szegény vagy, ne hidd, én jó apám.
Nem szegény az, kinek a dolgos élet
Annyi barázdája van a homlokán.
Te kincsünk vagy, egyetlen nagy örökség,
Ha elhagysz is, mindig miénk maradsz,
Hogy legyen kivel eldicsekednünk,
Én jó apám, kopott szegény paraszt.
Barátsággal : Marika
erőben, egészségben, Isten gazdag áldásával.
Emlékezzünk szeretettel ezzel a szép régi verssel az elhunyt Édesapákra is, akik bennünk élnek tovább :
Mentes Mihály : Apám
Az én apám nyolcvan esztendős ember,
Komoly tekintetű öreg magyar;
Foltos, kopott, szegényes a dolmánya,
De nagy kincset, aranyszívet takar.
A tudományt nem habzsolta kanállal,
De tetteit vezette józan ész.
Most már keveset gondol a világgal :
A halállal szelíden szembe néz.
A fekete földet eleget túrtad,
Én jó apám, szegény öreg paraszt,
De kincseit az másnak adogatta
És te ma is, ma is szegény maradsz.
Te nem értettél a konjunktúrához,
Nem árultál drágán ökröt, lovat,
Nem gyűjtöttél pénzt a ládafiába;
Mid volt is, elment. Csak a szíved maradt.
Az én apám csak szegény parasztember
De nagyúrak előtt meg nem hajolt.
Ám pórban, úrban egyformán becsülte,
Ha jó szíve és tudománya volt.
Vele hercegek, grófok paroláztak,
De nem volt erre soha büszke, nem:
Magyar ember fogott kezet magyarral;
Ha így volt, kellett is, hogy így legyen.
Valamikor sok gondja, búja mellett,
Ha kedve támadt, elnótázgatott,
S ha körülültük csillanó szemekkel,
Ajkáról a kedv lágy patakja folyt.
Ma fogy a kedv, új hajnal hasadását
E bús éjjelben nehéz várnia...
Valahol a véres orosz mezőkön,
Ha él még, rab még legkisebb fia.
Elmegy csendesen lassan a misékre;
Ősz fejére a hit von glóriát.
Egész lelkét áldozza föl az Úrnak,
Nem vett el abból semmit a világ.
Egész lelkét egyetlen drága kincsként
Szent örökségül hagyja majd nekünk,
S ha ezt az örökséget elfogadjuk,
Szegényen is dúsgazdagok leszünk.
A tél közelg, a gabona betakarva...
Hogy szegény vagy, ne hidd, én jó apám.
Nem szegény az, kinek a dolgos élet
Annyi barázdája van a homlokán.
Te kincsünk vagy, egyetlen nagy örökség,
Ha elhagysz is, mindig miénk maradsz,
Hogy legyen kivel eldicsekednünk,
Én jó apám, kopott szegény paraszt.
Barátsággal : Marika
--
