Péter – Pál napja az aratás kezdete
A magyarok úgy tartják, hogy e napon a „búza töve megszakad", és ilyenkor kezdődik az aratás.
A teljes mondás úgy tartja, hogy a búza Szent György napján szökik szárba, májusban kihányja a fejét, Szent Vid napján abbahagyja a növekedést és Péter-Pál napján megszakad a töve.
Ez mai nyelvre lefordítva annyit tesz, hogy április végén hosszú szárat ereszt, májusban megindul a kalászfejlődés, június közepén már nem fejlődik tovább, így utána lehet aratni.
Péter és Pál emléknapja, mint az aratás kezdete vált ismertté a néphagyományban.
Sokfelé ekkor kezdték vágni a rozsot, a búzát.
Ha ez utóbbi még nem érett meg a betakarításra, akkor egy-két kaszasuhintást végeztek, csak hogy képletesen megkezdjék az aratást. Péter-Pál, valamikor dologtiltó nap volt, tehát az aratási munkálatokat JELKÉPESEN kezdték meg!!!!
Sokfelé ekkor fogadták fel a gazdák az aratókat és a napszámosokat.
A régi magyar Orion öve név változatának egy egész csoportja az aratásra utal:
Kaszáscsillag, Kaszahúgy, Egészkenyér, Félkenyér, Gyűjtők, Marokverők, Rendcsillag, Rónaőrző stb.
E körbe illik a Sirius Ebédhordó, Szilkehordó neve – azokat a leányokat, asszonyokat illették e névvel, akik az aratóknak vitték az ebédet –; valamint a Tejút török eredetű, mesékből is ismert Szomásút (Szalmásút) elnevezése.
A név az aratás idején szekerekről leszóródott szalmára utalhat (vagy a cséplés egyik ősi formájára, amikor a szétteregetett gabonát állatokkal „nyomtatták").
A Szalmásút névről egy Péter-Pál napi szokás jut az eszembe.
A hangonyiak e napon az úton szalmát gyújtanak.
Ez a Péter-Pál tüze.
A gyerekek körültáncolják és rigmusolnak.
A tüzet át is ugorják.
Bálint Sándor szerint a szokás nyilvánvalóan a Szent Iván tüzének áttétele.
Nem csak az.
A szalma, égő szalma a Napnak („aki" gabonaisten is volt eleink szemében) az arany sugarait szimbolizálja, s azért az úton gyújtják meg, mert aratás kezdetén a Nap az égi Szalmásúton jár.
Péter-Pál napját még a nagyvárosi köztudat is az aratás kezdőnapjaként tartja számon.
A Szent Péter pálcája, Kaszáscsillag, Szalmásút nevek, Péter-Pál napja és az aratás kezdete közti nyilvánvaló kapcsolat azt jelzi, hogy azok, akik az Orion övének e neveket adományozták, tudtak arról, hogy ekkortájt a Nap az Orion felett jár (látni a Nap vakító fénye miatt nem láthatták), és ezt számon is tartották.
Hiába, ha az ember ismeri az eget, nem szorul sem órára, sem naptárra, sem iránytűre.
„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma" hangoztatjuk naponta imánkat, ám amíg a búzából kenyér lesz, hosszú érési folyamaton megy keresztül.
Fohászkodtak, imádkoztak, az eszközeiket a templom falához tették, és a pap megszentelte.
Hagyomány volt az aratókoszorú vitele is, amit az utolsó kalászokból készítettek, és a gazda házához vitték.
A koszorúvivőt nyakon öntötték, hogy ne hiányozzon a búzának az eső.
A halászok is e napon ünneplik védőszentjüket, Szent Pétert.
A nap előestéjén rúdra kötözött ponttyal végigjárták a falut a halászok. Másnap a vízparton halpaprikás és túrós csusza evéssel folytatódott az ünneplés.
A népélelmezésben kiemelt helyet foglal el a búza, ami a legrégibb termesztett növények közé tartozik.
Nem véletlen, hogy őseink az aratással kapcsolatban nemzedékről nemzedékre megannyi szokást hiedelmet örökítettek át.
Az aratás napját gondosan meg kellett választani, ennek kezdete Péter és Pál napja, vagyis Június 29.
Ekkor hasad meg a búza töve, ami jelzi, hogy a búza aratható. A népi megfigyelések szerint e napot követően kezdődött az igazi nyár, amit az időjárás is visszaigazolt.
Az aratás elengedhetetlen kellékei anno a sarló és a kasza voltak.
A sarlóval való aratás kifejezetten asszonnyi munkának számított, míg kaszával csak férfiak dolgoztak. A marokszedés szintén az asszony feladata volt, a kévék bekötése és összehordása ismét férfi munkának számított. Így valósult meg a közös munka öröme, ahol a mindenki kivette részét az aratásból.
Az aratás befejezéséhez jóval több szokás és hiedelem kapcsolódik. A munka vége pedig örömünnepnek számított.
Ilyenkor szokás volt aratókoszorú készítése, amit a legtöbb helyen karácsonyig is megőriztek.
Napjainkban ezek a hagyományok kihalófélben vannak, mindössze néhány hagyományőrző rendezvényen, aratóbálon elevenítik fel.
