From: Ibolya Molnar
Sent: Saturday, August 25, 2012 7:39 AM
To: Kutasi József Antal
Subject: 15.308 - Enisz Attila: Állami eszközökkel pusztítanak el... Vagyonomat ráruházom a Magyarok Világszövetségére
Kedves Kutasi József!
Köszönöm szépen az anyagot.
A levél megdöbbentett, annál is inkább, mert ez az 58 éves férfi 42 évesen arra sem volt
képes, hogy az eszét használja, amikor gyereket csinált egy nőnek. Különben az nem rabolta volna el a gyereket, mert ha szerette volna a férfit, akkor a gyerek rendszeresen látogatta volna az apját.
Kémiai országos versenyt nyert 17 éves korában. Tudja Kutasi Úr, minden évben nyertek kémia országos versenyt emberek, de ha már megnyerte és ilyen cégeknél dolgozott,
legalább azt tudná, hogy a cég neve CIBA-GEIG volt, de még ezt sem tudja leírni.
Aki önmagát eljuttatja ide és utána másokat hibáztat, az inkább jobb lenne, ha
szembe nézve saját magával vagy elmenne pszichiáterhez vagy pszichológushoz
segítséget kérni.
Jobb lenne, ha az ilyen emberek kevésbé szeretnék Magyarországot...jobb lenne, ha az értelmes emberek szeretnék jobban ezt az országot, mert akkor nagyobb haladás lenne
ebben a szerencsétlen, lebutított fejű országban.
Mégis mit az Úr? Megoldja valaki azt a problémáját, amit 42 éves korában elkövetett?
Miért nem keresi meg a 16 éves fiát? Mégis mit képzel az ilyen ember???
Kutasi úr, én 18 éves voltam, amikor a nyakamba sózta magát egy 35 éves férfi,
én akkor éppen még középiskolát végzett fiatal lány voltam, a kedves férfi pedig
közgazdasági egyetemet végzett. Átverte minden tekintetben a fejemet, hazudott
egész életében mindenkinek, cionista besúgó volt. A 4,5 éves fiamat a zsidók segítségével elvette tőlem. Tőlem, aki szüzen ismerte, nem csalta meg, külszolgálat
ideje alatt (akkor volt a fiam kicsi, 8 hónapos volt, amikor Athénba mentünk) elvégeztem
a Pénzügyi és Számviteli Főiskola külkereskedelmi szakát. Mellesleg teljes mértékben
kisemmizett, 5 éves együttélés, külszolgálat után szinte egy fillért sem kaptam, mert
belügyi besúgó és az Apró klán embere volt. Mellesleg egy állat, mint ember.
Ezt tanúsíthatják azok az ismert nők, akiket átvert és sokszor elvált apaként 4-5 nőnek egyszerre udvarolt, semmibe nem véve azt, hogy a nők anyák voltak, orvosnő volt stb.
Nos én visszaszereztem a gyerekem, rendszeresen pert indítottam.
Ma, 53 évesen azt várom, hogy a fiam apja végre megdögöljön, hogy az összelopott
(olajszőkítés, besúgás) vagyonából fiamon keresztül részesedjek.
Tudom, kemény amit leírtam, csak hát tudja keménynek kell lenni egy kemény világban.
Aki olyan ostoba, hogy 42 évesen csinál gyereket egy szemétládának, az miért sajnáltatja magát? Ha 25 éves fiatalemberként, tapasztalatlanul történt volna meg, akkor
megértem és sajnálnám, de így nem.
Nagyon szép a mese a 17 éves kori kémia országos versenyről, de mire jó az?
Ha ilyen cégeknél dolgozott, miért nem tudott kapcsolatot létesíteni egy nővel sem,
aki értelmes lett volna és ha már el is válnak, a gyerekkel rendszeresen kapcsolatot
tartott volna.
Mellesleg fizet gyerektartást vagy mi a helyzet?
Sajnálatos, hogy beteg, kétségkívül, de bizony el kellene menni pszichiáterhez és pszichológushoz, hogy megértessék vele, ez nem normális, amit művel.
Kíváncsi lennék, ha nem láthatja a gyermekét, akkor fizet-e gyerektartást, vagy
hogy megpróbált-e minden szinten és minden évben harcolni a láthatási jogért,
ugyanis azt a bíróság - hacsak nem kifejezetten veszélyezteti az apa a gyermeket - minden esetben megítéli.
Önnek jobban oda kellene figyelnie arra, hogy kit reklámoz. A segítőkészség kétségkívül
nagyra értékelendő, ami Önben van, de ez értelmes emberekből inkább felháborodást,
mint sajnálatot vált ki.
Tisztelettel: Molnár Ibolya
Pénzügyi-külkereskedelmi közgazdász, amatőr költő
egy 32 éves fiú édesanyja..
P.S. Apa nagyanyám, Szikora Erzsébet magára maradt 10 gyermekkel, mert édesapám
apukáját kis korában a fehér oroszok a gyerekek előtt agyonverték. Szikora nagymama
mégis felnevelt egyedül 10 gyermeket!!! És tisztességgel és hazaszeretetre nevelte őket,
ráadásul mindegyik fiú a II. világháborúban - beleértve édesapámat is - harcolt.
Tudja, azt meg kell tanulni egy fiúnak, hogyan férfinak lenni. Sajnálatos, hogy az Úr
nem tanulta meg. Én számtalan esetben találkozom hajléktalan férfiakkal, akikben még
mindig van tartás és nem szégyellik a kukázást. Nehéz világot élünk, az önsajnáltatás
sajnos sehova nem vezet. Főleg, ha ilyen faramuci a helyzet, amit én kiolvasok ebből
a nem is tudom minek nevezzem levélből.
