Von: Nemzeti Hirhalo
Gesendet: szombat, 2009. február 28. 10:30
An: Kutasi József (094223)
Betreff: Búzatörténet
Váry István:
A PÁLOS KERESZT TITKA
• Milyen üzenetet rejthet a 2000-ben Pilisszántón talált "Kereszteskő"?
• Milyen szimbólumokat jelenít meg ez a feltehetően Pálos "hagyaték"?
• Miért van olyan nagy ereje ennek a faragott kőnek, és a rajta lévő Töviskeresztnek?
• Milyen összefüggések tárulkoznak fel a Pilis hegység és a Töviskereszt egybevetésével?
• Milyen konkrét helyeket jelöl ki "a Föld Szívén" a különösen megfaragott ábra?
• Mit tár fel a ma embere előtt ez az ősi metafizikai tudást rejtő kő?
• A Pilis-kutatás újabb fejleményeinek ezen kérdéseivel - és a válaszokból levonható konzekvenciákkal - foglalkozik Váry István előadása.
Helyszín: Forrás Központ Budapest, IX. ker., Gönczy P. u. 4.
Időpont: 2009 március 27, péntek, 18.oo h.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
A Nemzeti Hírháló ajánlásával!
*** www.nemzetihirhalo.hu *************
Hrovatin Rózsa: Búzatörténet
A génbaankok pénzhiányra való hivatkozással történő megszüntetéséről jut eszembe:
A mezopotámiában termesztett " magyar" búza az akkori mediterrán éghajlat alatt, s az öntözéses rendszernek köszönhetően, évente 4-szer is termett, a mai termésátlagok viszonylatában elképzelhetetlen nagyságrendben. Ennek oka, a mai gépesített mezőgazdaságban kivitelezhetetlennek tűnő - bár egyáltalán nem megvalósíthatatlan -, kézi munkát igényelt.Mindennek nyitja a talajelőkészítésben rejlett. A megművelendő földet tökéletesen megtisztították minden szennyeződéstől, elsimították, és pázsitfű sűrűséggel elvetették a búzát, amjd ráengedték a vizet. A nagy melegben napok alatt a kihajtott növény úgy megerősödött, hogy közötte semmilyen nyomnövény nem volt képes kihajtani.A kifejlett táblákon olyan sűrűn állt a búza, hogy a tetejére lehjetett rakni akármit elbírta. Három hónap múlva arattak, és kezdődött a munka előlről.
A fent leírt termesztési módot újjá lehetne éleszteni duna - tisza közötti castornahálózattal is, ami az alföld szikesedését és elsivatagosdását megállítaná. A duna szabályozása előtt, és a mocsarak lecsapolása előtt időkben Az erre alkalmas helyeken lehetett gabonát termelni, és dús legelőket fönntartani ridegen tartott állataink számára. Nagy hiba volt ezeket teljesen megszüntetni, az ökológiai károkról nem is beszélve.
A kárpát-medencébe mégis kétféle magot tudtunk hozni, az őszi és tavaszi búza magját, ami nem azonos - nemesítési genetikai alapját tekintve, lévén a kezdeti fejlődésnél alapvetően más időjárási viszonyokat kell kelviselnie a növénynek. Ha belegondolunk, hogy évezredeken keresztül - mondjuk az őszi fajtánál szinte semmi szükség nem volt -, meg tdtuk őrizni ennek "génállományát", az a gondosságra vezethető vissza. Csirkék, dusznók (mangalica), marhák (szürke), kutyák dolgában megmaradtak az ősi fajták, mégis úgy kellett " vissaztelepíteni őket idegen országokból. Nyilvánvalóan ragaszkodtak ezeknek a tartásához eleink, lévén az újólag megismertek (és most nem az utóbbi 50-60 évre gondolok), nem mutattak semmi többletet az addig tenyésztettekhez képest, mert bizonynal átálltak volna az új fajtákra, ha az ésszerűnek látszott volna.
A '45 utáni erőszakos mezőgazdasági beavatkozás miatti termesztési változások, csak kárunkra történtek, úgy a hústermesztés, mint a gabonatermesztés vonalán. Igy volt az, mikor a "szocialista" meztőgazdasági ipar nem akart foglalkozni a búza maradékával, és ertőszakkal termesztették a rövid szárú, de sokkal rosszabb minőségű "orosz" búzát, és így amikor a természetes alapanyagok ellen fellépve egészségesebbenk kikiálltott növényi olajok termesztését szorgalmazták, és szinte kiirtották a mangalica tartását az országban, s ma jóval drágábban lehet hozzájutni, perdig annak tartása elvileg szinte semmibe sem kerül némi rét, és kondás fizetésénél. A napraforgó olaj, és a margarinok világa már lejárt, as világ más részein már rájöttek azok káros hatásaira. Meg lehet nézni, a mai m.o.-i népesség koleszterin, meszesedési, és érrendszeri betegségi mutatóit, pedig évtizedekig az "egészséges" táplálkozás égisze alatta éltek. Most meg, mint a spanyol viaszt, feltalálták a koleszterinmentes disznót, s én gyerekkoromban ezen nőttem fel. (nincs is koleszterin problémám, pedig utálom az étolajat és a margarint is. A napraforgó olajat i.e. világításra használták, s azért is termesztették, a margarin pedig olyan, mint a len és a műszál közötti különbség, kemizált óriásmolekulákból áll.)
Mindezek után elmondhatjuk, hogy a termesztett növényeink, és állataink génbankjainak megőrzése nem pénz, hanem gondosság kérdése, hogy a gazdák ne a rövidtávú haszon érdekeltségében gondolkozzanak, hanem a megbízható minőség hosszútávú megőrzésében. A népességet pedig kellő népszerűsítési munkával rá lehet szoktatni ezek vásárlására, még áraikban is, ha sikerül kiiktatni a felvásárlói láncolatok plusz költségeit.
Erre lenne nagy lehetőség az ország minden pontján elérhető távolságban működő magyar piacok, és boltok működtetésének erőteljes szorgalmazása.
Pilis 2009 február 28
Hrovatin Rózsa
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
