XXI. századi véres kard
Felháborít az a közöny, az a kapkodás, az az eszetlenség, ami ma Magyarországon van.
Sokkal jobb sebeket tépkedni, mint azokat begyógyítani, pláne azok okát megszüntetni.
Fel nem tudom fogni épp ésszel, miért van az, hogy a megoldásnál jobban érdekli az embereket a gazemberség. Talán azért, hogy értelem és eredmény nélkül felháborodni lehessen rajta.
Fel nem tudom fogni, miért van az, hogy belesüppednek - látszólagos lelki megnyugvást adva – egy „nem tehetek semmit" közönybe, amely semmilyen változást nem hoz.
Felfogni nem tudom, miért van az, hogy nem akarják a saját környezetüket rendbe rakni az emberek.
Fel nem tudom fogni azt, hogy amikor az egészségügyről beszélünk, felháborodással megállapítva a lehetetlen állapotot, azt, hogy az emberre nem tekintenek emberként. Hogy a feltételek nincsenek meg, azt szinte természetesnek vesszük.
Miért nem lehet kezébe fognia egy település egészségügyi helyzetének megoldását egy olyan embernek, akinek ehhez szakképzettsége, tudása van. A járásét, a megyéét és az országét ugyanígy.
Fel nem tudom fogni, hogy miért van az, hogy még mindig behódolunk a finnugorizmus (nem csak nyelvészeti) gazemberségének, amikor már látjuk, tudjuk (mert már cáfolhatatlan bizonyíték van rá), hogy az mai Újgureában hun őseink még mindig több olyan szót használnak, ami azonos a jelenleg beszélt magyar szógyökökkel (legalább 300-at), ami messze nagyobb annál a szókészletnél, amit egy átlagos USA-beli használ. Miért nem fogjuk fel, hogy kifejező nyelvünk egy olyan érték, ami üzenet közvetít nekünk ahhoz, hogy hogyan kell továbbélnünk.
Nem tudom és nem is fogom megérteni, hogy miért nem fogják fel a magyarok, hogy azok a történelemhamisítások, amivel minket az elmúlt 1045 évben butítottak, az most már tételesen cáfolttá vált, Jézus születési helyétől és idejétől kezdve egészen a mindennapok torzulásaiig, mindenekelőtt a mózesi átok, a megosztottság tombolása következtében.
Miért nem fogják fel a - szabadnak már több mint egy évezrede magukat nem nevezhető magyarok -, hogy vissza kell vennünk azokat az életünket meghatározó ismereteket, amelyeket kigyomláltak belőlünk az elmúlt 1045 év alatt, és vissza kell vennünk azokat az értékeket, amelyek több tízezer év óta bizonyítottan egy élhető emberi társadalmat határoznak meg.
Miért van az, hogy még mindig a legfontosabb tudományokat idegenek kezébe adjuk és engedjük, hogy az ő kényük-kedvük szerint használják, formálják azokat, ahelyett, hogy felfedeznénk kiirtásra szánt emlékeinket önmagunkban.
Nem értem, hogy azok, akik kozmikus erőkre, a minket teremtő és éltető személyek üzeneteire hivatkoznak, hogy merik ezt úgy tenni, hogy közben nem veszik észre: az anyagtalan és az anyagi világ szerves egységben van. Hogy nem veszik észre, mit jelent a smaragdtábla 8. pontja, hogy a mit jelent az, hogy ami fent az lent és ami lenn az fenn, hogy nem veszik észre, hogy ez a kettő szerves egységben van egymással. Mi a céljuk?
Azt kell mondanom (és ezt felelősségem teljes tudatában teszem), hogy mindazok, akik még most is az elmúlt 1045 év gondolatmenetében, érzelmi világában élnek, és azt adják tovább, hazaárulók és mindazok, akik ezeket az eszméket, ideológiákat követik, nem mások, mint birkák, nem mondhatják magukról azt, hogy magyarok.
Mi a jó neked abban, birkává alázott volt-magyar, hogy részt veszel egy nyugati civilizációs gondolkodásmódot továbbadó rendezvényen? Eszel, iszol, jól mulatsz, közben pedig hallgatod azoknak az embereknek az előadásait, akik folytatják benned az adatgyomlálást, az emlékirtást.
És amikor azt mondom, hogy gyere el Pusztaszerre, és tegyél magadért, családodért, településedért, hazádért (ha érzed, hogy ez a szó mit jelent) tudásod, szakmád, ismereted (mondhatom azt, hogy küldetésed) szerint, akkor azt mondod, hogy te erre nem érsz rá, vagyis nem érsz rá magadra.
Ezt kell sajnálod!
Én továbbra is azt teszem, amit eddig.
Nem volt elég, hogy az ősi civilizáció Szent Korona Értékrenddel közvetít társadalomszervezési rendszerét leírtam íródeákként, ennek az iránymutatásait, irányelveit és jó néhány dolgot jogilag megfogalmaztam.
Nem volt elég.
Logikailag bizonyítottam, hogy a nyugati civilizáció minden embertelenségét megszűnteti az ősi civilizáció koreszméje (paradigmája). Tettem ezt a Lisszaboni Szerződést és az ősi civilizáció konföderatív irányelveit tételesen összevetve.
Ha valaki ezt elolvasta volna, akkor rájön arra, már akkor, 2007-ben, amikor ez a tanulmány először megjelent. Rá kellett volna mindenkinek jönni arra, hogy nem elég kimondani, hogy ez rossz, de itt van, amit helyette kell csinálnunk. Ezt nem végezték el tanult jogász kollégáim, és senki más.
Aztán ez nem volt elég, mert ez „csak" logikai bizonyítása volt az ősi civilizáció társadalomszervezési rendszerének.
Nem volt elég.
Egy hatalmas adatbázist hoztam létre legális adatokkal, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy van kiút, meg lehet változtatni ennek a társadalomnak a működését az emberek jellemzőin és településeink adottságain keresztül. Meg lehet változtatni mindent alapjaitól kezdve. De ehhez az kell, hogy az embert helyezzük a középpontban a gazdaság helyett. Ennek a megoldása is egyértelmű. Ezt nevezik koreszme-, paradigma-, vagy rendszerváltásnak. Naponta beszélnek róla, a lényeg kihagyásával.
Most nekem az a dolgom, hogy mindenki számára elérhetővé tegyem azokat az adatokat, amelyeket kigyomláltak belőlünk az elmúlt 1045 évben, és ezekkel az adatokkal bebizonyítsam azt, hogy nem sikerült az emlékeinket kiirtani ennek a ránk telepedett diktatúrának 1045 év alatt.
Aki ezt ugyanígy érzi, azt várom Pusztaszerre.
De aki csak azt akarja, hogy ismét hallgasson egy valamiféle előadást, amit majd vagy elfelejt, vagy nem, és aminek semmilyen gyakorlati használt nem veszi, az maradjon otthon!
Ne jöjjön el, ha nem akar dolgozni családja, saját maga, települése és a Haza felemelkedéséért, Újjáteremtődéséért. Aki nem jön el, az Mostantól kezdve nekem nem ismerősöm és nem barátom.
Arra kérlek, minden kapcsolatot szakíts meg velem, ha nem tudod felfogni, ha nem érzed, hogy tenned kell a magyarságért! Azt mondtam az előbb, hogy akik ezt nem teszik, azok nem ismerőseim és nem barátaim. Ehhez még hozzáteszem, hogy kettőnk közül csak egyik a magyar! És az nem te vagy!
Ha csak nyavalyogni tudsz azon, hogy éhezik 200000 magyar gyerek, ha csak nyavalyogni tudsz azon, hogy létminimumon vagy az alatt él a magyarság 40%-a, akkor semmit nem teszel, akkor felesleges élned! Ezt durva így kimondani, de meg kellett tennem!
Kettőnk közül ki a magyar? Kinek kell élnie ebben az országban még tovább?
Amikor azt mondod és sajnálkozol azon, hogy a településeden éheznek az emberek, akkor azt is lásd, hogy a településedhez tartozó megműveltető földterületnek csak egy elenyésző részén folyik tényleges mezőgazdasági tevékenység, a többi csak azért van, hogy lehessen rá EU támogatást kapni.
Miért nem akarod nyavalygásodat megszüntetni? Miért nem akarod, hogy egy olyan gondolatiság uralkodjék el rajtad és az egyetemes magyarságon, ami az emberért van, ami nem engedi meg, hogy a gyerek éhezzen? Nem engedi meg azt, hogy - ahogy József Attila mondta - a megélhetési gondok miatt csomóban hulljon az emberek haja.
Miért vagy megalkuvó?
Miért vagy agy- és szívműködésétől megfosztott?
Miért vagy értetlen, érzelmeidtől elzárt?
Miért nem veszed észre, hogy az anyagtalan és az anyagi világ egységben van, és ez az az egység, amiben nekünk élnünk kell! Ez az, hogy ami fent az lent, ami lenn az fenn!
Amíg „én" vagy és nem „személy" - ahogy Hamvas Béla írja - addig képtelen leszel érezni és érteni, ahogy a smaragdtáblának ez a pontja mit jelent. Addig azt hiszed, hogy ez az egód uralmát támasztja alá.
Gondold és érezd át, amit írtam.
Halász József
