Von: tornado-hirek@googlegroups.com
Im Auftrag von Tornádó Hír!
Gesendet: hétfö, 2008. február 4. 09:28
An: Kutasi József
Betreff: Rozgics Mária: Mundér és becsület
Mundér és becsület
Január 29-én 10 óra 40 perckor a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának három munkatársa – Ignácz Tünde r. főhadnagy, Zsemlye Lászlóné Bálint Éva r. főhadnagy, valamint egy ismeretlen nevű, szintén főhadnagy rendőr személyében - házkutatást tartottak szerkesztőségünkben. Az indok: 2006-ban több újságcikk is megjelent, amely az akkor még regnáló Gergényi(görény) Péter és legénységének cseppet sem törvénytisztelő munkáját kritizálta. Akkor ismeretlen tettes ellen a cikkben érintett személyek – így Gergényi (görény) Péter is rágalmazás vétsége miatt nyomozást rendelt el a szerző kilétének megállapítására, pontosabban tartózkodási helyének felkutatása céljából, amely ügyben személy szerint engem is kihallgattak. Utána úgy értesültem, hogy a nyomozást lezárták. Ezért is volt érthetetlen számomra, hogy egy 2006-os ügyben újraindítva a nyomozást, 2008. januárjában azonnal házkutatást tartanak és elviszik a számítógépemet, amelyen a Magyar Világ nemzeti hetilapot hétről-hétre szerkesztjük. A rendőrnyomozók arra sem adtak lehetőséget, hogy a rendszergazdát értesítsem, és másolatot készíttessek a gépen található valamennyi adatról, mondván, köszönjem meg nagy jóindulatukat, hogy legalább azt engedélyeztek: az erre a hétre tervezett újság megjelenéséhez legszükségesebb adatokat egy lemezre kimentsem. A házkutatás, amely kb. egy órahosszát vett igénybe, érthető körülmények között elég feszült hangulatban zajlott le, miután közöltem a rendőrségtől kiérkező személyekkel, hogy 2006. október 23-a óta számomra ez a testület, amely azonosítószám nélküli pribékjeivel összevert sokszázezres ünneplőt, az elkövetett aljasságaik miatt nem mások, mint törvénytelenül működő bűnszövetkezet, amely maffiamódszerekkel garázdálkodik, és az azóta megkezdett bírósági eljárások során is tanúbizonyságát adta törvények felettiségének, pontosabban az alkotmányos rend lábbal tiprásának.
Legfőbb ügyész úr! Miután korábban a katonai ügyészségnél teljesítette feladatát, önnek nem kell vázolnom, hogy az elmúlt évtizedekben micsoda aljasságoknak volt elősegítője az ügyészség, amelyről jogosan állította a Magyar Nemzet, hogy vérügyészek, mint ahogyan a sok száz – vagy ezer, ki tudja? – ártatlan áldozatot bitófára juttató bírákat pedig vérbíráknak. Az igazságszolgáltatás testülete épp úgy, mint az ügyészség és a rendőrség, ma sem lett átvilágítva, a régi bűnök elkövetőitől végérvényesen már csak azért sem tisztultak meg, mert a vörösakadémiás, gyorstalpalós tagjaikat nem vetették ki maguk közül, mint ahogy az ügyvédi kamara is mind a mai napig erkölcsileg semmi kifogásolnivalót nem lát a körömletépéseiről elhíresült, sok száz ártatlan honfitársunk halálba kínzásához asszisztáló Bauer Miklós ügyvéd praktizálásában.
Mindez egyenes következménye volt annak, hogy ma Hazánk kifosztva áll az idegen érdekek kiszolgálói előtt, s mára egy izraeli terrorista minden következmény nélkül nyíltan agitálhat Magyarország elfoglalására, miközben sem politikusaink, sem az igazságszolgáltatásnak csúfolt testület vezetői, de még az ügyészség sem érezte fontosnak tiltakozni ez ellen a megszállás ellen. De nincs mit csodálkozni, hiszen a mundér becsületének (eléggé nevetséges becsületről beszélni a jelen esetben!) védelme ellenére is naponta tucatjával lepleződnek le a nyomozóhatóságok körében is elkövetett törvénytelenségek, legutóbb éppen a büntetés-végrehajtás intézményeiben követték el a legdurvább visszaéléseket. De nyílt titok az is, - lapunk elsőként hónapokkal ezelőtt jelezte, ám sem az ügyészség, sem más szerv füle botját sem mozdította – hogy a Baranya megyei rendőr-főkapitány jelentős értékre elkövetett tolvajlásban vett részt korábban, méghozzá rendőrként szolgálva. S akkor az olajszőkítéseknél, robbantásos, leszámolásos ügyeknél asszisztáló rendőröket, nyomozóhatósági személyeket még nem is említettem.
Dr. Kovács Tamás úr! Önnek bizonyára pontos ismeretei vannak arról, hogy mi zajlik Hazánkban. Eddig legkevesebb 40.000 milliárd forintot tüntettek el a nemzeti javaink elprivatizálása - egyértelműbben fogalmazva: szétlopása - során, amely miatt senki ellen hivatalos nyomozást nem folytatnak. A Postabankban eltüntetett 400 milliárd forint ellenére a volt igazságügyér ágáll a legjobban az ÁVH-s kötődésű Princz Gábor ártatlansága mellett! A legfőbb bíró a zsidó bírák világtalálkozóján arra tesz ígéretet, hogy a magyarok szájára szájkosarat rakat, miközben idehaza már a látszatra sem adva adják-veszik a köztulajdont, lopják, ami még mozdítható! Főügyész úr! Az ön és a legfőbb bíró mandátuma is lejár egyszer. Ma még van rá lehetőség, hogy emelt fővel végezzék munkájukat, s tisztítsák meg a közéletet attól a szennytől, amely a rendszerváltozásnak hazudott két évtizedben rárakódott, különben szeretett Hazánk végérvényesen a maffiózók kezébe kerül, s emiatt hamarosan a hetvenes évek Szicíliájában tapasztalt állapotok következnek be. Akkor, amikor a köztársasági elnök nyugodtan tudomásul veszi a jogtalanul hatalmon lévő kormányfőtől, hogy meghamisították a választási adatokat, hogy orvosi igazolás sem kell már annak felismeréséhez, hogy a miniszterelnök annyira zavart személyiségszerkezetű, hogy véleményem szerint nem ura cselekedeteinek, amely körülménnyel a beosztottai és a parlamenti képviselők is tisztában vannak, ám mivel mindenkinek érdeke a hallgatás, senki nem kiált orvosért, rendőrért, ügyészért. Az alkotmány adta lehetőség szerint is amennyiben nyíltan visszaélnek a közhatalommal, valakinek önök közül meg kellene kezdeni végre még ennek a sztálini múltból ránk erőltetett tákolmánynak a hatálya alapján is a megtisztulást, addig, amíg nem késő. Aki nyitott szemmel jár, nem kell különösebb ismerettel sem rendelkeznie ahhoz, hogy lássa, mi zajlik Hazánkban. Nyílt nemzetirtást, és hazaárulást követtek el mindazok, akik a hatalom közelébe kerültek, akár a honvédségünket, a rendőrségünket, igazságszolgáltatásunkat, közigazgatásunkat, vagy éppenséggel az egészségügyünket, nyugdíjrendszerünket, oktatásunkat említjük. Minden stratégiai szempontból létfontosságú nemzeti tulajdonunk idegen kézre lettek átjátszva, méghozzá egyértelműen korrupciós úton. Üsse fel az Autóker, a Hajógyári-sziget, a bank-konszolidáció, a FIK Rt., a Henger-malom, a Magnezit, a Traubi-szóda, a Malév, a Magyar Villamos-ipari Művek, a makói olajmezők - és bármelyik ügylet aktáit, amelyeknek se vége, se hossza, s láthatja, mi zajlik napjainkban. Több mint hatezer halálesetet nem nyomoztak ki az utóbbi másfél évtizedben, miközben eléggé gyanús bizonyítékok alapján másokból gyilkosokat kreálnak. Hát ez volna az a híres magyar bűnüldözés és igazságszolgáltatás, amely a Csemeghy kódexre és Kozma Ferenc tanításaira hivatkozna! S akkor, ha valakik szót mernek emelni azért, amelyet önnek épp úgy kell tudnia, azért, hogy az In-Kal Sekurity embereit milyen parancs alapján öltöztették rendőri egyenruhába, s ki jogosította fel ezeket a pribékeket arra, hogy fegyveresen rárontsanak a nemzeti ünnepre kisereglett több százezres tömegre, akkor az ellen folytatnak nyomozást. Az egész nyugati sajtót bejárta az az újságcikk, amelyet lapunk csak kivonatosan mert lehozni, mert így is gyomorforgató volt, a rendőri vezetés és politikusi körök orgiáit taglalva, ahol a Parlament szomszédságában zajló fajtalankodásoktól kezdve a megrontásig mi mindent folytattak azok, akik magukat méltóságnak, köztiszteletben állóknak neveztetik, s hivatalosan erre sem érkezett semmilyen vélemény, még cáfolat sem, holott annak a mundérnak a becsületét nem a leplezéssel, hanem a tisztára mosásával lehetne csak védeni, ha még egyáltalán védhető.
Főügyész úr! Magam részt vettem a 2006. október 23-ai ünnepi felvonuláson s, mint az azt megelőző tüntetéseken is. Már korábban, szeptember 18-án ott voltam a Köztársaság téri vérengzésnél, ahol jobbára egyetemista fiatalok énekszóval, zászlókkal érkeztek a térre, hogy tiltakozzanak eme cionista gyilkosok színhelyéül szolgáló téren a kunbélás-kommunista örökösök garázdálkodása ellen, amikor az épületek takarásából kilépő fiatalokra az azonosítószám nélküli maffiózók nyíltan lőni kezdtek. Magam is súlyos sérülést szenvedtem a lábamon, majd a füstgázzal elvakított tömegre lovas rendőrök rontottak, és kardlappal ütöttek-vertek, felszólítás nélkül mindenkit. Ezt követően a Rákóczi úton zajló több óra hosszás rendőrattaknál szem és fültanúja voltam, amikor a megbilincselt fiatalokat a rendőrautóba tuszkolták, majd kegyetlenül összeverték. Amikor az ott álló parancsnokfélének szóvá tettem, hogy magam is anya lévén, nem tudom elviselni, ha egy megbilincselt, magatehetetlen fiatalt ütlegelnek, azt a választ kaptam, fogjam be a pofámat és örüljek, hogy nem lőttek közénk, mert ezt érdemeltük volna.
Főügyész úr! Hát ez volna az a megtisztulás, amelyet meghirdettek még 1989-90-ben? Ilyen gyűlölet és ilyen fokú terror csak idegen zsoldosokra volt korábban is jellemző, illetve azokra, akik kápókként a megszállókat kiszolgálták! Ez a szeptember-októberi eseménysor pedig éppen annak a ténynek adta tanúbizonyságát, hogy sem az ügyészség, sem a rendőrség, sem az igazságszolgáltatás nem tudott a lenini-sztalini-kunbélás örökség emlőiről leszakadni, a korábbi gyilkosok és verőlegények eszmeiségét átörökítve ma is a bűnt, a hazaárulást, a nemzet kifosztását szolgálják, a magyar nemzettel szemben.
Tudom, könnyűszerrel el tudnak bánni mindenkivel, hiszen ízelítőt kaphattunk abból is, ahogy az Aranykéz utcai robbantásnál egész egyszerűen eltüntették azokat, akik ellent mertek mondani a bűnözői tobzódásnak, mint ahogyan Döhert és társait is likvidálták, s mint ahogy Kuzma Mihályt és négy társát „öngyilkosságnak" lekönyvelve némították el, mert nem tűrhették, ha valaki szólni mer. Mindezek ellenére sem félek továbbra is a tudomásomra jutott törvénytelenségeket feltárni, s legyen bár házkutatás, vagy ahogy most is felvilágosítottak: „tudunk másként is beszélni" módszer a következménye, akkor sem veszítettem el a hitemet, hogy egyszer a szennytől, a mocsoktól képes lesz a magyar nemzet megtisztulni. Ma ez a sajtó feladata és nem az, hogy a Szeva-bácsik és más, maffiózók szolgálatába álljanak, még ha kirekesztés, megfélemlítés és börtönnel való fenyegetettség is a része. Magam és a lapunkban rendszeresen író munkatársaim hatodik éve munkanélküliként - van, aki azóta már legalább nyugdíjat kap - vállaltuk, hogy nem fogjuk be pörös szánkat, és amit csak tehetünk, megteszünk a magyarság népirtása és rabszolgasorsba való hajtása ellen, amíg csak tehetjük. Rendszeres zaklatás, megfigyelés, lehallgatás, fenyegetettség volt az osztályrészünk eddig is. Magam, éppen azért, mert a hazai média (az egygyökerű bal és jobb egyaránt) elhallgatta a lakásmaffia térnyerését, 42 napig éhségsztrájkoltam, bebizonyítva, hogy nem lehet megfélemlíteni. S csak amikor már az intenzív osztályon ápoltak, társaimmal együtt, és a ránk küldött titkosszolgálati alkalmazottak is meggyőződhettek arról, nem lehet eltántorítani elhatározásomtól, akkor tört meg a jég, s akkor adtak hírt a maffiamódszerekkel történő kifosztásokról. Mindezt azért említem, hogy jelezzem, sem házkutatásokkal, sem börtönnel, sem egyéb módszerrel elhallgattatni nem tudnak egyikünket sem, továbbra is minden, tudomásunkra jutott aljasságot, gátlástalan korrupciót feltárunk, legyen annak érintettje a rendőrség, a politikai „elit", a bankárvilág, vagy az ügyészség, ügyvédi kamara, vagy éppen az igazságszolgáltatásnak csúfolt gyülekezet.
A Magyar Világot ért támadás azért is nevetséges, mert tudom, hogy ennek hátterében politikai indok áll, hiszen amit kerestek, azt a tudtom nélkül is a nemzetbiztonsági szakszolgálat könnyűszerrel megnézheti, mivel az internetes levelezés épp úgy visszakereshető, mint a mobil telefonos beszélgetések, tehát a rendőrségnek nem ilyen információkra volt szükségük, hanem a kapcsolattartásunkat, baráti köreink adatait, levelezési szokásainkat akarták kikutatni. Megnyugtatom önöket, hogy bármit írunk, teszünk, beszélünk, semmi nem titkos, mindent a legnagyobb nyilvánosság előtt teszünk, hiszen nekünk egyetlen védelmünk a nyilvánosság. Magam szeretett nagyszüleimtől tanulva megjegyeztem, ha valamit el akarok rejteni, azt tegyem ki a főtérre, tehát ezután is bármit keresnek, azt lapunk hasábjain hétről-hétre olvashatják, azért fölösleges elhurcolniuk a munkaeszközeinket, megakadályozni a munkavégzésünkben és lejáratási szándékkal becsöngetni a szomszédokhoz, lakótársakhoz. Már csak azért sem, mert a „rendőrök" (tudják, 2006. október 23!) által keresett újságcikket nem én írtam, s e ténnyel a nyomozók is tisztában voltak, tehát a szerző számítógépét kellett volna lefoglalni, ha valóban az után nyomoznak.
Lapunk olvasóival együtt még mindig nem adtuk fel a reményt, hogy a több száz „méltóság" közül talán akad egy, aki valóban tanúbizonyságát adja annak, hogy esküjéhez híven a magyar igazságot, csakis az igazságot, az igazságot szolgálja.
Ennek reményében várom válaszát. Címem továbbra is változatlan:
Budapest, Üllői út 109. földszint 2.
Rozgics Mária (Megjelent: Magyar Világ 2008. 01. 31.)
