Von: Magyarok Szövetsége
Gesendet: hétfő, 2009. február 2. 17:44
An: antal@jozsef-kutasi.de
Betreff: Valahogy bízom abban, hogy ez sikerülni is fog.
Sashalmi „Színházi esték"
admin, 2009, február 2 - 08:29
Január 29-én, a kora esti órákban vette kezdetét az az előadás, amelyet a Magyarok Szövetsége budapesti szervezeteinek, képviselőinek tartott Vukics Ferenc, a Magyarok Szövetsége vezetője. A rendezvényre a XVI. kerületben, az Erzsébetligeti Színházban került sor…
Eddig a "kis hír" a szakma szabályai szerint. Ez azonban itt és most nem elég.
SASHALMI "SZINHÁZI ESTÉK"...
Adhatnám a címet az eseménynek, amely a tegnapi estét fémjelezte sok olyan ember számára, akik elkötelezettséget éreznek a Magyarok Szövetsége irányában. Helyesebben: egymás iránt, a magyarság iránt. Megkockáztatom: nem külsőségekkel, nem "kinek lóg a szebb tarsoly az oldalán", "kinek van a nagyobb trikolor a vállára teregetve" szellemében, hanem: kinek van a szíve igazán teli A szeretettel. Hazája, és egymás iránt is, nem utolsósorban...
A gyűlésen részt vett Vukics Ferenc, a szervezők részéről Herpai Sándor, Varga László, Benis Miklós, Szabados Péter illetve Udvardi Zsolt budapesti főszervező, és még sorolhatnám tovább a "vezérkar" névsorát, de ez most nem erről szól. Mert szintén részt vett nem utolsósorban a Közönség. Akik egyaránt és kivétel nélkül azért jöttek el, amiről aztán szólt az egész este.
Sőt, ha már akaratlanul is a megszokott "sztárlista-felsorolás" megesett, akkor talán még az egyik legjelentősebb személyt kiemelném:: azt a kis jövevényt, akit nem sokkal a születése után elhozott magával édesanyja. Bízva abban (és ebben én is) hogy a felnőttkort talán már úgy fogja megérni, ahogy egyre többen szeretnénk.
Kis technikai akadályokkal, nehézségekkel indult az este. Nevezetesen azért, mert az eredetileg kapott kis terem zsúfolásig megtelt. Olyannyira, hogy a rendezvényt szó szerint lehetetlen lett volna megtartani ott. Így azután szerencsére sikerült a nagyterembe átköltözni, ahol kis jóindulattal fogalmazva: éppen hogy elfértünk...
Vukics Ferenc időben talán nem is mérhető hosszúságú előadását néma csendben, itt-ott tapssal, derültséggel megszakítva hallgatta végig a közönség. Súlyos dolgok hangzottak el, köztük kőkemény igazságok is. Nem az előadót szeretném "sztárolni" most. Aki ott volt, vagy aki csak virtuálisan tudott jelen lenni, tudja, mire gondolok.
Ha tömören akarnám bemutatni, arról volt szó, amire összefogtak a jelenlévők, illetve amiért...
Szó, ami szó, megragadó gondolatsorokat hallottunk. A személy kiemelése helyett talán pár gondolatáról tennék említést, ami különösen megfogott
"A legnagyobb értékvesztés: nem azt mondjuk ki, amit gondolunk" - milyen igaz is ez. Ha az olvasó borotválkozás közben a tükörbe pislog, ha magának be nem vallja ugyan, de sok esetben talán ez miatt néz félre, és már jöhet is a tapasz.. Erről külön fejezetet lehetne nyitni, annyira igaz. Tényleg így van. Ha majd az menni fog, hogy egymás szemébe őszintén nézve megmondjuk, ami valóban a gond, akkor már közelítünk valamerre. Akár talán ahhoz a Célhoz, amit még egyfajta "legfőbb fegyverként" (*a szerk) említett az előadó többször is: a szeretethez. Egymás iránt, hazánk iránt...
"Cselekvéseinket, reakcióinkat még mindig a kitalált világból hozzuk" Hangzott el. Úgy biza' feleim...Egyfajta Matrix-os árnyékvilágból. Valamint, szerény véleményem szerint a múltból. Fekete autóstul, Rákosi elvtársostul, kötelező jó tanulóstul értve a hagyományokat... Tényleg jogos a kérdés: vezetett ez valahová is bármikor?
A perc-emberkéknek talán igen. A pünkösdi királyoknak szintén. A végeredmény ismert. Lassan semmink sincs Se koronánk, se nemzeti vagyonunk... Még zsír ugyan van a kenyérre az esti vacsorához, de az csak idő kérdése, melyik fog előbb elkopni abból is.. Persze csak ha hagyjuk....
Hogy ez ne így legyen, ahhoz kaptak a jelenlévők jó pár "receptet" az este folyamán. Csak részletek kérdése, hogy a Nagy Szakács: mi magunk, mit tudunk ebből a receptből hasznosítani....
Ez a kezdeményezés, amelyet a Magyarok Szövetsége elindított, egyre inkább testet ölt. És ez így van jól. A sokak (főleg a "harcos zélóták") által kritizált politikamentes alapállás lassan- de lassan értelmet nyer. "Ha van párt, akkor nincs semmi..." hangzott el szintén. Nem így lenne? Dehogynem. A pártoktól egyértelmű, hogy mit kaptunk ez idáig. Bújjon aztán akármilyen színű zászlaja mögé annak kiagyalója, vezetője... A végeredmény minden esetben, mindenki számára ismert...
Csak egy új cselekvési tervvel, egy teljesen más, "emberközpontú" vagy akár "szeretet-központú" törekvéssel lehet valahová eljutni, ha akarunk, valójában.
Sorolhatnám még az idézeteket, de a dagályossá váló szöveg elfedné a lényeget. Ami pedig példaértékű.
"Kezdetben – egy hete - voltunk húszan, most nézd meg, teli a terem..." hangzott el az egyik szervező szájából. Ez bizony így van. Összecseng ez a novemberi gyűlés tapasztalataival. Annak dacára, hogy hétköznap volt, munkaidőben... Ott is alig lehetett elférni. Ez a tény már önmagában is jelent valamit.
A szünet után-alatt a kerületek képviselőinek regisztrálása következett, amelynek eredménye több mint bíztató. A főváros szinte minden kerülete ezen az estén "gazdát" kapott, a további munka szervezése, irányítása tekintetében.
A január 30-án a rendezvény vendéglátó kerülete, a XVI. kerület, már helyi szinten tartja majd meg alakuló ülését.
Néha nehezemre esik befejezni egy tudósítást. Annyi lenne a mondanivaló, a részletek elmesélése. Azonban mindennek vége kell, hogy legyen egyszer. Erre alkalmasnak záró gondolat gyanánt ezt találtam most:
Valóban a mi dolgunk lesz, hogy " a következő generáció rongy emberként...", akarattalan bábként veszi tudomásul azt, ami vele történik, vagy talán hozzá méltó módon... Ehhez tenni kell. Nem is keveset.
Valahogy bízom abban, hogy ez sikerülni is fog.
Gy.Sz.F. MSZ-sajtó
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
