From: Laszlo Csano > Canada
Sent: Tuesday, September 04, 2012 12:20 AM
To: Kutasi József Antal
Subject: KÁDÁR MELLSZOBRÁRA
KÁDÁR SZOBOR AVATÁSÁNAK MARGÓJÁRA
Könnyeimmel küszködve néztem a tv-ben Kádár János mellszobrának avatását, és az avatáson résztvevő Moldova György megható, szívszorongató produkcióját. A közismerten termékeny (szószátyár és pletyka ízű „műveket” termelő) tollforgatónk, szeretettel és gyengéden tapogatta (simogatta) Kádár kobakjának hátsó felét, majd elcsukló szavakkal tudatta a nagyérdeművel, miszerint bízik abban, hogy KÁDÁR NEVE ÉS TETTE NEM FOG A FELEDÉS MINDENT BETAKARÓ HOMÁLYÁBAN ELTŰNNI.
Igyekszem mindenkit megelőzve segíteni Moldovának, hogy teljesüljön ez a közhírré tett kívánsága, és AZ MSZMP EGYKORI FŐTITKÁRÁNAK, MAJD ELSŐ TITKÁRÁNAK, VÉGÜL PEDIG ÖRÖKÖS TISZTELETBELI (MEGHIBBANT) ELNÖKÉNEK A NEVE ÉS TETTE: OTT LEBEGJEN MINDEN MAGYAR EMBER LELKI SZEMEI ELŐTT!
A szubjektivizmus alattomos veszélyét kikerülve, kizárólag a történelmileg 100%-ig hiteles anyagokra támaszkodom, mellőzve a hallomásból vagy rosszindulatból elterjedt kádári sztorikat.
Most pedig Tisztelt Olvasók, minden egyes pont (bekezdés) elolvasása után hunyják be a szemüket, helyezkedjenek kényelembe és bízzák magukat a relaxáció adta zavartalan emlékképek és történések megjelenésére.
1/ Kádár volt az az önkéntes együttműködő (spicli féleség), aki segített az ÁVO-nak Rajk László (barátja és elvtársa) meglepetésszerű letartóztatásának zavartalan végrehajtásában;
2/ Kádár volt Farkas Mihály „partnere” Rajk kihallgatásának lebonyolításában, és a verőlegények „szakszerű” közreműködésével biztosították a hamis vallomás kicsikarást Rajkból;
3/ Kádár részt vett Rajk kivégzésén, a börtön emeleti ablakából szemlélte az udvaron felállított akasztófán Rajk vergődését,- majd kóser szilvapálinkával töltött pohárkáját odakoccintotta Károlyi Márton áv. alezredeséhez és gratulált neki az eredményes munkavégzéséért (K. M. volt Rajk egyik verőlegény-kihallgatója, áv.= államvédelmi,- megjegyzés: B. I.);
4/ Kádár hozta létre az ÁVO helyett az ÁVH-t (Államvédelmi Osztály helyett az Államvédelmi Hivatalt), amely szélesebb (hatósági) jogkörrel rendelkezett. Kádár személyesen igazította el az ÁVH-s csoportok vezetőit, részletes utasítást adván a kulákok megverésének „legjobb’ módszeréről;
5/ Kádár állt elsőként Nagy Imre mellé ’56-ban, barátjának és elvtársának nevezte a forradalom miniszterelnökét, és a következő nyilatkozata hangzott el november 2-án a Kossuth Rádió hullámhosszán: „Magyar dolgozók, parasztok és értelmiségiek! Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nem lehet szocializmus. Büszkék vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben, annak vezetésében becsülettel helytálltatok”. Ugyanezen a napon - titokban -, a szovjetek budapesti nagykövetségére távozott, cserbenhagyva a miniszterelnökét, a kormányt és a magyar népet.
6/ Moszkvában (a Kremlben) Kádár hazaáruló módon egy idegen hatalom szolgálatába állt, a szovjet hadsereg segítségét vette igénybe a törvényes magyar kormány eltávolítására és saját hatalmának kiépítésére. Ezzel a tettével katalizátorává vált a forradalmat és a szabadságharcot leverő (több ezer ember halálában vétkes) szovjet agresszoroknak, valamint az országot (főként Budapestet) érintő rombolásnak (pusztításnak). Kádár a minden árulók atyjának „elkeresztelt” hazaáruló norvég Quislinget is megelőzte a hazaárulás módszerében, „minőségében”, mennyiségében, valamint alattomos konspirálásában, és ebbeli elsőbbségét (nagy valószínűséggel) a világon senki sem képes elvenni tőle.
7/ Kádár szóban és írásban büntetlenséget ígért a fegyveres harcban résztvevőknek, valamint Nagy Imrének és munkatársainak. Minden ígéretét megszegte(!) és történelmünk legkegyetlenebb megtorlását irányította: mintegy ezer ember (vér)bírósági ítélet alapján, valamint ítélet nélküli) kivégzése szárad a lelkén! Kivégeztette Nagy Imrét, Maléter Pált és számos más vezető beosztású személyt, de még a kiskorú Mansfeld Péter felakasztásától sem riadt vissza. Kb. 200 ezer ember menekült ki az országból! 35-40 ezer embert tartóztattak le és tartottak fogságban rövidebb-hosszabb ideig, százezreket figyeltettek meg. Kiépítették az egész országra kiterjedő besúgó hálózatot, és a nyugati határ teljes hosszában aknamezőket, drótakadályokat, valamint magasles-rendszereket (őrtornyokat) telepítettek. Korlátozták (megnehezítették) az állampolgárok külföldre történő utazását;
8/ Dilettáns gazdasági politikával - Kádár és bűntársai -, anyagi romlásba vitték az ország szekerét. Hatalmas kölcsönöket vetetett fel nyugatról és napjainkig is tartó, több tíz milliárd dollárt kitevő adóssággal terhelték meg az állampolgárokat;
9/ A viszonylag „langyos” életszínvonallal sokan elégedettek voltak (nem tudván, hogy később mekkora árat kell ezért fizetni), miközben (egészségük rovására) túlórákkal, GMK-kal és „fusizással” igyekeztek több jövedelemre szert tenni. Emlékezzünk a krónikus hiánycikkekre, a selejtes árukra, a megrendelt gépjárművek (TRABANT, DACIA- MOSZVICS, SKODA) előlegének „lepengetésére” és az átvétel többéves kivárására, nem tudván, hogy a puritán Kádár a legújabb típusú fekete színű Mercedes gépjárművel hordatta magát. Bandatagjai is zömében Mercedes kocsikban furikáztak, megkülönböztetett (A vagy AA) betűvel (betűkkel) jelölt rendszámokkal ékesítve.
10/ Kádárnak „köszönhető” a Munkásőrség felállítása, mert nem bízott sem a hadseregben, sem a belügyi szervekben, tehát kreált egy „párthadsereget”, amely évente alaposan „megvágta” a költségvetést, sőt volt olyan év, amikor az adózóknak többe került, mint a Néphadsereg fenntartása.
11/ Kádárnak köszönhető az is, hogy alapított egy MUNKÁS-PARASZT HATALOMÉRT nevű érdemérmet, amelyet azoknak osztogatták, akik az ’56-os forradalom és szabadságharc ellen szavakkal, tettekkel vagy „tollal” felléptek. A kitüntetettek szép summát kaptak, nyugdíj-kiegészítésre jogosultak, gyermekeik pedig felvételi vizsga nélkül ülhettek be a kiválasztott felsőfokú intézmény padsorába. Biszku is megkapta ezt a plecsnit, ott is toporgott egy szál virággal a szoboravatáson, Berecz társaságában, aki az ELLENFORRADALOM TOLLAL ÉS FEGYVERREL c. tömény hazugságokat tartalmazó művével lopta be magát a Moldova által „szentproletárrá” (Sic!) avatott Kádár szívébe.
12/ Kádárnak „köszönhető”, hogy Hruscsovnak nemet mondott a hazánkban állomásozó (hazánkat megszálló) kb. 200 ezres szovjet katonai kontingens kivonási szándékára, ennek következtében kb. 35 éven át fizettük a megszállók teljes ellátását (bérköltség, lakás, gáz, villany, víz, élelmiszer, üzemanyag, lakberendezés, iskolák-óvodák fenntartása, kiképzés, gyakorlatok, útiköltségek, stb., stb.). Hruscsov meghálálta Kádár „ellenkezését” és 1964-ben sk. adta át neki a Lenin-rendet, valamint a „Szovjetunió Hőse” aranycsillagot, bár Kádár sem katona (max. katonaszökevény), sem űrhajós nem volt, de ezzel 16 évvel megelőzte Farkas Bertalan űrhajósunkat a szovjet hősök listáján! Ez aranycsillag (a könnyebbség kedvéért, a jelenlegi Ft értéket figyelembe véve, 200 ezer főre, havi 100 ezer HUF-al számolva, 35 éven át ) mintegy 8 ezer 400 milliárd HUF-ba került Kádár dolgozó népének (nem kalkulálva a „járulékos” kiadásokat).
13/ Kádár volt az, aki a parlament és a katonai felső vezetés tudta, illetve hozzájárulásuk nélkül(?) engedélyezte, hogy nukleáris eszközöket hozzanak be hazánkba a szovjetek, atom biztos vezetési pontokat és tárolókat építsenek a Dunántúl egyes területein. Ezzel az önkényes lépésével,- hazánkat a teljes pusztítás veszélyének tette ki, hiszen egy esetleges VSZ-NATO konfrontáció bekövetkeztekor, a NATO erők legelső csapásai a NATO államokhoz legközelebb lévő nukleáris eszközök semlegesítésére (likvidálására) irányultak volna.
Ehhez és egyes előzőekben felvetett kérdésekhez kapcsolható a sokak által nem kedvelt, de ide kívánkozó költő (Faludy György) EGY HELYTARTÓHOZ írt versének néhány (önkényesen) kiemelt versszaka.
.............................................................................................................................................................................……………………………………………..
Álnok vagy, szkizofrén, provinciális s hazug. Opportunizmusod csigája hány szovjet elvtárs nadrágján mászott fel!? Rendszerint nem hiába!
Erős vagy. Néked a hatalom minden, Más nem számít. A szabadság csodaszarvasát űztük négyszáz éve. De ki fut most utána? Te érted el. Szívós vagy. Egy országot toltál át Ázsiába.
Tied a jelen. Agycenzúrázott múltaddal mint vagy? Olykor, esti csendben hallod-e újra, ahogy Rajk barátod nyakcsigolyája reccsen?
Ha altatóval sem tudsz már aludni: Tóth Ilonka sóhaja utolér-e, s Losonczy hörgése, akinek kását töltettél tüdejébe?
Mint víz alatti, elmerült harangok: hintáznak-e hajnal fele agyadnál a tizennyolc esztendős iskolások, kiket felakasztattál?
És a jövő? Aki még el nem gárgyult, az ismeri a kilövőpályákat, miket a ruszkik szerte Dunántúl gyér erdeibe vágtak.
Ha háború jön, rajtunk kezdik. A föld olajfestéke hámlik. Izzó szőre leperzselődik. A Balaton fölforr, gázfelhő lesz belőle, a városok rizsporrá kenődnek szét, halálsugarak csapnak fel az égre, és nem marad se sir, se rom, sem emlék. Más nem lehet a vége.
Mit bánod ezt? Amíg élsz, zsíros torkok csámcsognak körül és ha meghalsz, tested dísz sírba kerül. És hol vannak ők már, akik utat kerestek, hogy nagyhatalmak öngyilkos viszálya közt magunkat békésnek és szabadnak tudjuk egyszer? Nagy Imre így kívánta.
Őt is felakasztattad.
(Toronto, 1981)
Ezek után jogosan felvetődik egy kérdés: mit kellett volna még elkövetnie Kádárnak, hogy bomlott agyú hívei oda tegyék, ahová való: a történelem szemétdombjára! Vajon Moldova komolyan gondolja, hogy Kádár bűneinek sokaságát el lehet takarni azzal az érveléssel, hogy svájci bankban nem volt pénze? Nem is volt szüksége pénzre, mert lényegében mindent ingyen kapott! Minden - a kormányhoz vagy az MSZMP-hez tartozó objektumban -, fenntartott lakosztálya volt! Ha bármire szüksége volt, a titkárság elintézte a beszerzést.
Ezzel be is kellene fejezni ezt a témát, de Moldova ünnepi(?) beszédének néhány gondolatát lehetetlen elhallgatni! Kossuth díjas írónk ugyanis azt fejtegette, hogy: ”Magyarország nem méltó Kádár János emlékéhez, és szerinte, mivel azt megtagadta, rászolgál minden jelenlegi és eljövendő nyomorra és megaláztatásra".
Azt gondolom, hogy Moldova ezzel a kijelentésével „elvetette a kockát és/vagy a sulykot”, ezért megérdemelné, hogy száműzzék az országból! Mivel a büntető törvénykönyvünkben nincsen ilyen paragrafus, ezért szükséges lenne, hogy az ILLETÉKESEK szigorúan vonják felelősségre, rendeljék el az elmeorvosi vizsgálatát és kezelését, mert sem a Kossuth díja, sem szépszámú irományai nem jogosítják fel arra, hogy tisztátlan gondolatával és nyelvével hazánkra nyomort és megaláztatást kívánjon.
A magam részéről mélységesen elítélem Moldova böfögését, hazám sértegetését, elismerve, hogy Magyarország valóban nem méltó Kádár emlékéhez, mert legjobb lenne mielőbb elfelejteni, hiszen egy szikra nemes, szép, haladó, építő, korszerű dolgot nem tartalmaz, hacsak a legújabban elfogadottá vált (Brezsnyevvel gyakran ismételgetett) egyneműek közti forró csókváltást nem tekintjük annak…
Az emésztés végtermékének sajátos felhasználását emlegető Kádár János Baráti Kör elnökségi tagjának pedig azt ajánlom, hogy kuporogjon Kádár sírja fölé és ott végezze el nyugodt körülmények között „nagydolgát”, mert élő emberekre szerfelett megoldhatatlan lenne számára ilyen művelet végrehajtása. Azt is meg kell jegyeznem, hogy nagyfokú illetlenség erről a témájáról egy szoboravatási ünnepségen szót ejteni, várja meg amíg a kis létszámú tömeg szétoszlik és csend borul a tájra.
Összeállította:
(Prof. Dr. Bokor Imre)
