Irta: Dévai Nagy Kamilla
Kedves Barátaim Ismerőseim!
Igazán meghatódtam, hogy ebben a zűrzavaros világban ennyi embernek eszébe jutottam.. Tudom, a gép jelez.... De azért sokszáz (!) üzenetet kapni egy nap.... Ahhoz már szándék kell.
Le kell ütni a betűket, kikeresni a gyönyörű virágokat, rákattintani... Arra már sok ember sajnálja az időt. És ezen tényleg meghatódtam.
És elhatároztam : ha Ti nem sajnáltátok rám az időt, én se sajnálom Rátok... Pedig abból van legkevesebb. Az Időből. De úgy gondoltam, érezzétek, mennyire hálás vagyok a szeretetekért. Nem sajnálom az időt, és egyenként megköszönöm Nektek.
Nem csak úgy odavetek egy sort, hogy "mindenkinek köszönöm", mert az nem személyes. Ha akarom, magamra veszem, ha akarom, nem...Szeretném, hogy érezzétek : nekem MIND fontosak vagytok, akik erre az oldalra jösztök, aki nem sajnáltátok a fáradságot, tortát, gyönyörű virágokat küldeni.
Istenem, milyen illat lenne, ha ezek valóságosak lennének.... Így is gyönyörűek, a torták láttán meg - csak "bevágtam" egy tábla csokit... Ellenőrizhető, hogy TÖBB órán keresztül írtam a köszöneteket.
Éjjel van. Holnap ismét tanítok. És higgyétek el: nem fáradtam ki. Feltöltődtem. Mert most KAPTAM. Pedig én ADNI szeretek. Kaptam sok-sok szeretetet.
Csak ezt akartam megköszönni..........
Kamilla
