Törésvonal jön létre a NATO és a visegrádi országok közt A szíriai háború és a migrációs válság megosztottsághoz vezetett a NATO szervezetében és az
|
|
A szíriai háború és a migrációs válság megosztottsághoz vezetett a NATO szervezetében és az Európai Unióban. Szlovákia támogatja a szíriai orosz beavatkozást, és a kvótarendszer miatt azon gondolkozik, szüksége van-e még az Európai Uniós tagságra.
Robert Fico szlovák miniszterelnök szombaton egy rádiós interjú során jelentette ki, hogy az orosz beavatkozás elősegíti a háborús helyzet megoldását, mert a végeredmény szempontjából nem az a lényeges, hogy az amerikai vagy az orosz légierő bombázta le az Iszlám Állam fegyverraktárait, hanem, hogy valamelyik fél megtette azt. Fico hozzátette, hogy Bassár el-Aszad szíriai elnök részvétele is szükséges a konfliktus rendezésében.
A kormányfő ugyanakkor nem csak a NATO-vezetők állásfoglalásaival szállt szembe, hanem kijelentette, hogy amennyiben az Európában ma látható trend folytatódik, egyértelműen meg kell fogalmazni, pontosan milyen viszony is áll fenn az Európai Unió és tagállamai közt, mert Szlovákia ennek alapján fog dönteni arról, hogy tagja akar-e maradni. A kormányfő az RTVS rádiónak adott interjú során hangsúlyozta; a tagállamok szuverenitását sérti, hogy az Európai Unió nem hajlandó lezárni külső határait, és a folyamatosan érkező bevándorlókat annak ellenére akarja szétosztani a tagállamok közt, hogy a többségi lakosság és a tagállamok kormányai ellenzik azt.
A miniszterelnök kijelentette, hogy kormányát a továbbiakban már nem a bevándorlás kérdése foglalkoztatja, hanem a migrációs válság kezelése felszínre hozott egy jóval súlyosabb problémát; hogy Brüsszel semmibe veszi a tagállamok szuverenitását, és a kormányok akarata ellenére akar egy a térségi országok által elutasított bevándorlás-politikát folytatni.
"Mi nem migránsok ellen harcolunk; mi a szuverén országok és az Európai Unió közti viszony kérdését akarjuk rendezni."
Szlovákia, Csehország, Magyarország és Románia egyaránt ellenzi a bevándorlók szétosztását. Fico csütörtökön bejelentette, hogy Szlovákia az Európai Unió Bíróságára viszi az ügyet, és december 18-ig pert indít Brüsszel kvótarendszere ellen.
A kormányfő ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy akár el is oszthatják a bevándorlókat, mert azok egy percig sem fognak Szlovákiában maradni, és hacsak nem akarják őket börtönben rabként tartani, mindannyian még aznap visszautaznak valamelyik nyugati országba. Ennek ellenére, a kvótarendszer tárgyalása felszínre hozta azt a problémát, hogy Brüsszel diktátumokat szab meg szuverén országok számára, és a tagállamok világos állásfoglalása ellenére kényszerítene rájuk a kormányaik által el nem fogadott intézkedéseket.
|
A német lakosság körében egyre nő az elégedetlenség, mert rájöttek arra, hogy az Egyesült Államok diktálja a német kormány politikáját, és háborúba akarja sodorni Németországot. Petícióval követelik az amerikai csapatok kivonását Németországból.
Christoph Herstel német újságíró – ill. a kormány szaktanácsadója – szerint az emberek kezdik felismerni, hogy Németország régóta nem gyakorolhat független külpolitikát, ehelyett Washington szabja meg a kormány külpolitikai irányvonalát. Herstel szerint Washington hosszú távú stratégiája Európában, hogy fegyveres konfliktust akar kiprovokálni Oroszországgal, és ezzel évtizedekre szembefordítsa Németországot legerősebb térségi szövetségesével.
A szakértő a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette, hogy az amerikaiak minden téren szándékosan konfliktusokat próbálnak gerjeszteni, és szisztematikusan egy olyan helyzet előidézésére törekszenek, amelyben az európai országok és Oroszország közt tartós szembenállás, majd katonai konfliktus alakul ki. A németek azonban tisztában vannak az amerikai külügy ilyen törekvésével, ahogyan azzal is, hogy mindez élesen ellentétben áll a német és az európai érdekekkel.
"A németek háborúval kapcsolatos félelme napról napra nő, mert közvetlen figyelemmel kísérik az amerikai külpolitika lépéseit. Azt látják, hogy az amerikaiak támogatják az Iszlám Államot, és háborút akarnak kezdeni Oroszország ellen. Rajtuk kívül senki nem akarja ezt a háborút, mindenki békés kapcsolatokat akar. Ezért egy petíciót indítottam annak érdekében, hogy a brit és amerikai csapatokat minél hamarabb kivonják Németország területéről."
|
A napokban indított petíciót eddig több mint negyvenezren írták alá, ami szintén alátámasztja, hogy a német lakosság mindinkább aggodalommal tekint az amerikaiak háborús készülődésére. A szakértő szerint az Egyesült Államok egyik elsődleges törekvése Európában, hogy megakadályozza a Németország és Oroszország közti kapcsolatok fejlődését. Amennyiben sikerül egy fegyveres konfliktust előidézni Németország és Oroszország közt, Berlin arra kényszerülne, hogy biztonságpolitikai téren továbbra is együttműködjön az Egyesült Államokkal, és saját akarata ellenében egy Washington által diktált külpolitikai irányt kövessen.
Herstel szerint a német lakosság egy "hosszú álomból ébred fel", ez a tendencia azonban egyre láthatóbbá fog válni a közeljövőben. A német lakosság mindinkább ráeszmél arra, hogy az ország elveszítette szuverenitását, és a német sajtó oroszellenes háborús uszításában egyértelműen megmutatkozik, hogy nem csak a kormány, de a sajtó is amerikai kézben van. Az újságíró szerint a lakosság már egyáltalán nem fogékony a külföldről pénzelt propagandára, és kétkedéssel fogadják nem csak az idegen kézben lévő médiamonopólium értékeléseit, de a tényszerű hírközlések esetében is kételkednek a közvetített információ hitelességében.
|
Az Egyesült Államok elveszíti globális hatalmi pozícióját, ennek megfelelően nagyhatalmi vonzereje is szertefoszlik. Dan de Luc, a Foreign Policy magazin elemzője szerint a közel-keleti helyzet alakulása nyilvánvalóvá tette, hogy Washington legfontosabb szövetségesei elkezdtek Moszkva felé fordulni.
A szerző értékelésében felhívta a figyelmet arra, hogy a Közel-Kelet több országában is hatalmi átmenet történik a színfalak mögött, és Mohammed bin Szalman szaúdi védelmi miniszter Szocsiban tett látogatása annak előjele volt, hogy a térség országai számára Vlagyimir Putyin veszi át a legbefolyásosabb személy szerepét, Barack Obama pedig háttérbe szorul. Az elemző felhívta a figyelmet arra, hogy a számos gazdasági együttműködés mellett több közel-keleti ország vezetői is Moszkvával egyeztetnek a térségi befolyási övezetek alakulásáról, és a szaúdi miniszter látogatása egybeesett az Egyesült Arab Emírségek koronahercegének és fegyveres erői helyettes főparancsnokának látogatásával. Egyiptom szintén erősíti kapcsolatait Oroszországgal; Abdel Fattah El-Szisszi egyiptomi államfő a 2013-as puccs óta már negyedik alkalommal jár Moszkvában, és Kairóban fogadta Vlagyimir Putyint. A térségi trendnek megfelelően Izrael szintén elkezdte erősíteni kapcsolatait Oroszországgal, és Benjamin Netanyahu szeptemberben személyesen találkozott Vlagyimir Putyinnal.
A szerző szerint a világ országai felismerik, hogy az Egyesült Államok többé nem megkerülhetetlen tényező a világpolitikában, és az amerikaiakkal szövetséges riválisaikkal szemben másik nagyhatalomhoz fordulhatnak, ami mostanra teljes mértékben ellensúlyozza az amerikai befolyást. De Luc hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a térségi országok magas rangú vezetői "nem az amerikai elnöki hivatal ajtaján kopogtatnak", hanem Moszkvával próbálnak megegyezésre jutni. Ez a fejlemény mostanra láthatóvá tette, hogy az amerikai politikai befolyás gyengülni kezdett a Közel-Keleten, és a térségi országok felismerték, hogy hiába állapodnak meg az amerikai elnökkel, mert önmagában az Egyesült Államok nem tudja garantálni számukra a térségi erőegyensúly fenntartását.
De Luc szerint a szaúdi vezérkar az amerikai befolyás gyengülése miatt számol azzal a lehetőséggel, hogy elfogadjon egy olyan forgatókönyvet, melynek részeként hosszú távon Bassar el-Aszadot fogadják el Szíria elnökének, és elismerjék Szíriát térségi hatalomként, amire akár szövetségesként tekinthetnek majd az Iszlám Állam elleni háborúban. Az Iszlám Állam ugyanis mostanra egy absztrakt fogalommá vált; annak ellenére, hogy a nyugati sajtó egységes szervezetként mutatja be az ISIL-t, gyakorlatilag valamennyi térségi ország és az Egyesült Államok proxy-szervezetei is Iszlám Állam néven működnek. Szaúd-Arábia vezetői országuk újrapozicionálására törekszenek a térségi geopolitikában, ebben a folyamatban pedig már nem Washingtont tekintik elsődleges viszonyítási pontnak – emiatt egyik hónapról a másikra előállhat egy olyan helyzet, hogy az "Iszlám Állam" Szaúd-Arábia területi egységét is megbontja, a rezsim pedig az orosz vezetés alatt álló koalícióhoz sodródik, ha biztosítani akarja saját fennmaradását.
Ryan Crocker, az Egyesült Államok volt afganisztáni nagykövete szerint felmerül annak lehetősége, hogy a szaúdi vezetők Washingtonnal egyeztetést követően kezdtek tárgyalásokat az orosz féllel. A diplomata szerint azonban sokan egyértelmű üzenetként értékelik a lépést, amivel a szaúdi vezetés kifejezésre juttatta az amerikai elit számára, hogy már "nincs rájuk szükség" – és mivel mindkét fél részéről akadnak olyan vezetők, akik utóbbiként értelmezik a fejleményeket, a két ország eltávolodása öngerjesztő folyamattá válhat.
De Luc szerint az iráni atomprogram kapcsán kötött megállapodás volt az a történés, ami a közel-keleti országok számára egyértelművé tette, hogy az Egyesült Államok jelentőségét és befolyását veszti – amihez a szíriai háború későbbi fejleményei is hozzáadódtak. Washington a politikai és gazdasági befolyás csökkenésével kénytelen lesz a katonai tényezőre helyezni a hangsúlyt, eközben a térség jövőbéli erőviszonyait már nem az határozza meg, hogy az egyes országok milyen kapcsolatban állnak az Egyesült Államokkal, hanem, hogy milyen szerepet vállalnak az Iszlám Állam elleni harcban. Az orosz vezetésű koalícióban részvétel növekvő befolyást jelent a térségi országok számára, míg a koalícióval szembekerülés az eljelentéktelenedés lehetőségét hordozza. Ennek köszönhetően Moszkva képes lesz elérni céljait a térségi politikában, és az amerikai befolyás háttérbe szorításával hosszú távon látványos változások következhetnek be olyan országok külpolitikájában, melyek korábban az amerikaiak szövetségeseként aktívan hozzájárultak a Közel-Kelet destabilizálásához.
|
A friss közvélemény-kutatások szerint néhány hónap leforgása alatt 11%-al nőtt azok száma Németországban, akik elégedetlenek a kormány politikájával.
A YouGov közvélemény-kutató intézet hétfőn nyilvánosságra hozta, hogy augusztus óta jelentős mértékben nőtt azok száma, akik általánosságban véve elégedetlenek a kormány politikájával. A vállalat hetente ismétlődő jelleggel elvégzett felmérések adatait hasonlította össze; míg augusztusban a németek 58%-a nem volt elégedett a kormánypolitikával, október közepére ez az arány 69%-ra nőtt, és mostanra a németek kevesebb mint egyötöde nyilatkozik úgy, hogy a kormány politikájával teljes mértékben elégedett. A vállalat egyértelművé tette, hogy a mérések szerint ez a drasztikus változás összefüggésben áll a migrációs válsággal.
Németországban a bevándorlók korlátlan beengedése miatt a lakosság szembe kell nézzen azzal a ténnyel, hogy az integráció nem lehetséges, és az idegen kultúra törvényei rátelepszenek a befogadó társadalom hétköznapjaira.
Október 7-én meggyilkoltak egy 20 éves nőt Németországban, és a nyomozás során bebizonyosodott, hogy úgynevezett "becsületgyilkosság" történt. Az áldozat két évvel ezelőtt csoportos nemi erőszak áldozatává vált Szíriában, azt követően menekült el a háború sújtotta övezetből. A 20 éves M. Rokstan egyedül élt, és szíriai bevándorlók körében dolgozott tolmácsként. A közelmúltban azonban a családja is Németországba érkezett, akik a két éve történt csoportos nemi erőszak után már tisztátlannak tartották őt, ezért meggyilkolták, hogy "a család becsületét megmentsék".
A gyilkosságot az áldozat anyja rendelte el, és a fiútestvérek hajtották végre.
Christian Priessner főállamügyész szerint a nyomozás során megállapításra került, hogy "kulturálisan motivált" gyilkosság történt.
Egy másik, szeptember végén történt "becsületgyilkosság" esetében a saját apja fojtott meg egy 19 éves lányt, amiért az esténként egy olyan fiúval találkozott, akitől a családfő eltiltotta. Asadullah Khan családjával együtt nemrég költözött Pakisztánból Darmstadtba, és amiatt gyilkolta meg a saját lányát, amiért az sikeresen beilleszkedett volna az európai társadalomba. A 19 éves Lareebet álmában fojtották meg, majd a szülők közösen megpróbálták elrejteni a holttestet egy közeli erdőben. Az áldozat egy olyan házasságba lett volna belekényszerítve, ami a két család közös megegyezésén alapul. Ő azonban szerelemből akart házasodni, és ezzel apja szerint szégyent hozott a családra. Az anya a bíróságon azzal érvelt, hogy „Lareeb sorozatosan kimaradt esténként, és egy ideje már a fejkendőjét sem hordta".
Ez két eset a sok közül, ami egyértelművé tette a német társadalom számára, hogy a bevándorlók és az európaiak közt olyan áthidalhatatlan kulturális szakadék tátong, ami lehetetlenné teszi nem csak az integrációt, de a békés együttélést is. Mostanra a német társadalom kétharmada ellenzi a kormány bevándorlás-politikáját, ami általános kormányellenes hangulat kialakulásához vezetett.
|
|
|
|
|
|
